Veszélyeztetett hazai pozsgásnövényeink IV. rész

Hírlevél

A varjúháj

A Sedum a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó nemzetség, amelybe világszerte több mint 500 faj tartozik. Magyarországon a borsos varjúháj és a hatsoros varjúháj meglehetősen gyakori. A kőtörőfűfélék rendjébe tipikus sziklai növények tartoznak: kövirózsák, varjúhájak, kőtörőfüvek. Ide tartozik (Sedum) nemzetsége is kb. 400-500 fajjal. Több más, a varjúhájfélék családjába tartozó nemzetségtől eltérően tőlevélrózsája csak kevés fajnak van, pl. a Sedum sempervivoidesnek. Többségüknek elheverő vagy ritkábban felálló szárukon keresztben átellenesen állnak megvastagodott, általában hengeres, néha ellaposodó, de szinte mindig apró leveleik – ritkábban más levélállások is előfordulnak; levélnyelük általában nincs. Sugaras szimmetriájú virágai többnyire bogernyővirágzatban nyílnak. A változatos színű virágoknak 5 -5 (ritkábban 6-6) csésze- és sziromlevele van; a porzók száma ugyanennyi vagy kétszer ennyi. A szirmok csúcsa hegyes, a virág felülről nézve csillag alakú. Elsősorban mérsékelt és hűvösebb éghajlaton honosak, de a mediterráneumban is jól érzik magukat. Nagyon igénytelenek, ezért rendszerint a kedvezőtlen helyeken, sziklagyepekben, homok pusztákon csoportosan nőnek. Sokféle színben és formában élnek változatos fajai szerte a világon. A testfelépítésük és az életfolyamataik is a száraz klímához igazodva alakultak ki. A húsos, pozsgás levelekben víztározó szövet képződött. Rugalmas sejtfalú sejtekből állnak, így a nedvességvesztés esetén se m zsugorodnak össze. A párologtatást korlátozza a sejtekben található nyálka, és a levelek felszínén a viaszbevonat.

Kárpát-medencei fajok (a kiemelt betűs) hazánkban védettek!!

  • Adriai varjúháj (S. neglectum)
  • Borsos varjúháj (S. acre)
  • Fehér varjúháj (S. album)
  • Havasi varjúháj (S. alpestre)
  • Sziki varjúháj (S. caespitosum)
  • Homoki varjúháj (S. hillebrandtii)
  • Deres varjúháj (S. hispanicum)
  • Szibériai varjúháj (S. hybridum)
  • Bablevelű varjúháj (S. maximum)
  • Csüngő varjúháj (S. morganianum)
  • Vastaglevelű varjúháj (S. pachyphyllum)
  • Kövi varjúháj (S. rupestre)
  • Hatsoros varjúháj (S. sexangulare)
  • Pompás varjúháj (S. spectabile)
  • Kaukázusi varjúháj (S. spurium)

Hazánkban a kertészeti kultúra fejlődésével együtt megjelentek a nagy kertészeti áruházak is. Ezek hatalmas választékának köszönhetően nálunk is megnőtt az érdeklődés a sziklakerti növények iránt. Kedveltek, hiszen viszonylag kisebb élettérrel és a kevesebb törődéssel is beérik. Gyorsan fejlődnek, népszerűek sziklakerti évelőként nálunk is, hiszen van köztük alacsony növekedésű, vannak elfekvők, talajtakarók is. Tapasztalatból tudom, hogy a kertben jól megférnek egymással az alacsony növésű varjúhájak, és az általánosan elterjedt hagymás növények (hóvirág, nárcisz, gyöngyvirág). Ugyanis a varjúháj nem gyökeresedik mélyen, nem nő magasra. Így nem akadályozza a hagymást sem növekedésében, sem a virágzásában. Sőt, mint talajtakaró kedvező számára, mert a talajt hűvösen és párásan tartja. Ez az együttműködés évekig megmaradhat. Magasabb változataik ideális ágyásszegély növényként is tarthatók. Színes levelű fajtáikkal jól mutatnak az egynyári ágyásban is, mivel az egynyári növények ősz felé kezdenek levirágozni, a varjúhájfélék viszont az első néhány fagy beköszöntéig díszítenek. Mindegyiknek levele és szára húsos, pozsgás, ugyanakkor megjelenésük elég változatos, a levelek nagysága-formája, az ernyővirágzat színe-nagysága más-más. Magyarországon őshonosan nyolc varjúhájfaj él, melyek közül - mint láttuk- négy faj védett. Megjegyzem, én mind a négyet önálló fajnak tekintem, még akkor is, ha egynek vagy kettőnek, kérdéses a faji státusa. Népszerűbbek a régről jól ismert fajok, mint a borsos varjúháj, a kaukázusi varjúháj, a mecseki és a sziki varjúháj.

Sziki varjúháj (Sedum caespitosum)

A sziki varjúháj (Sedum caespitosum) különlegességnek számít, mert ez nem évelő, hanem egynyári növény és szikes területeken él, az ürömben gazdag kopár talajfelszíneken. Szépségében rövid ideig gyönyörködhetünk, április-május tájékán mindössze pár napig virít. A virág fehéres- rózsaszín alapban vöröses csíkokkal ellátott, csillagszerűen szétágazó. A levelek üde zöldek. Egy tő 5 tüszőtermést hoz, benne apró, lisztszerű magvak képződnek. Virágaik többnyire öttagúak, kétivarúak, tengelyük sok esetben tányérszerűen kiszélesedett.
Hazánkban az ember számára érdektelen helyeken, illetve emiatt nem bolygatott, ősibb jellegű szikeseken, sziki legelőkön élnek növénytársulásban. Legépebb állományai a Hortobágyon, a Dél- Tiszántúlon és a Mezőföldön találhatók. A sziki varjúháj a Kőrös-Maros Nemzeti Park, de ezen belül is a Királyhegyesi-puszta vakszikeseinek, padkaszegélyeinek ritka növénye. A Jászsághoz közelebb is találkozhatunk velük. A hevesi füves pusztákon, a 31-es út és a Kiskörei-víztározó között elterülő nagy szikes vagy elszikesedő területen. Ezek a területek nincsenek megművelve, csak sovány legelőként lehetne hasznosítani – ha nem lenne védett terület.
A Velencei-hegység érdekes növényei között is megtalálhatjuk, nyílt sziklagyepekben élő parányi sziki varjúhájakat és a ritka rózsás kövirózsákat.

Homoki varjúháj (Sedum hillebrandtii)

Az irodalomban megtalálható Homoki v. magyar varjúháj (Sedum sartorianum subsp. hillebrandtii) néven is. Kicsi termetű 3-15 cm magas növény, virágai csillag formájúak és aranysárgák. A XIX. században kutatott a környéken Franz Hillebrandt császári kertész, aki a Paks városához nagyon közel lévő Németkéri homokterületeken figyelte meg először ezt a jellegzetes, bennszülött növényünket, a homoki varjúhájat (Sedum sartorianum ssp. hillebradtii), melynek tudományos neve az ő emlékét őrzi.

Deres varjúháj (Sedum hispanicum)

A varjúhájaknak vörös és fehér virágú fajai is vannak. Utóbbiak közé tartozik a fehér varjúháj (Sedum album), és a szilikát sziklagyepekre jellemző ritka, deres varjúháj (Sedum hispanicum). Őshazája az Alpok, Kis-Ázsia, Dél-Európa. 5-8 cm magas évelő, mely gyorsan nő és párna alakúra terebélyesedik. Hamvas szürke levelei aprók és nagy tömegben jelennek meg a növényen. Virágai rózsaszínűek, bogernyőben nyílnak. A porzószálak vöröses színűek. Termése tüsző. Mészmentes talajon él, pl. szilikát sziklagyepeken, sziklafalakon meleg, napos területen, és szárazabb talajban érzi jól magát. Gyökerei sekélyen a felszín alatt terülnek szét. Hazánkban az Alföldön (a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon) él. Észak felé egyre ritkább az előfordulása. Hajtásai nem kúszóak, hanem felemelkedők. Pozsgás levelei ár alakúak, hengeresek, szórt állásúak, 5-15 mm hosszúak, kékesszürke színűek, hamvasak.

Adriai varjúháj vagy Mecseki varjúháj (Sedum acre ssp. neglectum)

A magyar nevet viselő varjúhájak közül legismertebb a borsos varjúháj (Sedum acre) Levelei öt, alig csavarodó sorban állnak, és csípős ízűek, nevét ez utóbbi tulajdonsága miatt kapta. A szintén sárga virágú hatsoros varjúháj (Sedum sexangulare) hajtásai feltűnően csavarodnak, levelei hat sorban állnak.

A nemzetség néhány képviselőjében gyakori a különböző nyálkaanyagok előfordulása, amelyeket a népi gyógyászatban felhasználnak. Több ezer éve élnek velünk ezek a kis növények, de azóta sem sikerült kideríteni, hogy gyógyít, vagy mérgez. A népi gyógyászat sem egyértelmű a gyógyító hatás tekintetében. A korábban említett Dr. Zelenyák János katolikus pap, természetgyógyász, az 1908-ban kiadott könyvében, az alábbiakat írja:

A napjainkban folyó orvosi kutatások eredményeit nézve kedvező, hogy a természetes növényi kivonatot tartalmazó gyógyszerek eredményesek lehetnek egyes rákbetegségek gyógyításában.

A borsos varjúháj (Sedum acre)

A borsos varjúháj jellemzői: 5-15 cm magas, dúsan elágazó szárú, gyepet képző évelő. Szára részben a talaj felszínén, részben a felszín alatt vízszintesen halad, és sűrűn elálló, felemelkedő, sűrűn leveles, meddő és lazábban leveles virágzó szárakat hajt. Levelei húsosak, tojásdadok vagy tojásdad-hosszúkásak, felső oldalukon laposak, 7 mm hosszúságot is elérnek. A vízszintesen kúszó szár nem vastagabb a leveles szárnál. A virág öttagú. A csészelevelek tojásdadok, tompák, a sárga sziromlevelek 5-7 mm hosszúak, lándzsásak, hegyesek, majdnem vízszintesen állók. A porzók sárgák, a számuk 10. A tüszőtermés csillag alakban szétálló, 3-5 mm hosszú csúccsal. Virágzás: május-július.
Borsos varjúháj (Sedum acre)

Természetvédelmi eszmei értéke mindegyik védett varjúhájnak 5.000,-Ft.

A következő, befejező részben a kőtörőfűfélék (Saxifragales) rendjébe tartozó kőtörőfüvekkel foglalkozunk. A nemzetséghez tartozó kettő fajjal (hegyi és fürtös), melyek itt élnek hazánkban és védettek.

Nagy Sándor
Jászberény

Források

Web:
Felhasznált, ajánlott irodalom
  • N. Szentirmay Teréz: Pozsgás növények (1974) Budapest
  • Dr. Zelenyák János: A gyógynövények hatása és használata (1908); Budapest
  • Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások (1984) Budapest
  • Bot. Közlem. 89. kötet 1-2 füzet /2002
  • Bot. Közlem. 97. kötet (1-2): 97-112; 2010
  • Dr. Pásztor Lajos: Kövirózsák (2002); Debrecen
  • Szutórisz Frigyes: A növényvilág és az ember (1905) Budapest
  • Borhidi Attila: Magyarország növénytársulásai (2007), Akadémiai Kiadó
  • A VM 100/2012. (IX.28) rendelete a védett és a fokozottan védet növény-és állatfajokról
Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.