Veszélyeztetett hazai pozsgásnövényeink III. rész

Hírlevél

Pozsgás növényekről általában

A Jovibarba a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe és a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó nemzetség. A jelenlegi besorolás szerint a Jovibarbák visszatértek a régi helyükre, a kövirózsa nemzetségbe. A Sempervivum nemzetségnek körülbelül 40, míg a Jovibarbáknak csak 5 faja létezik.

A besorolások rövid története 1932 és 1990 között: Sempervivum - Diopogon - Jovibarba Sempervivum. Ez így nagyon egyszerűnek tűnik, de a helyzet sokkal bonyolultabb, és nagyon régre nyúl vissza, sok hiedelem, mágia, babona lengi körül. Jupiter szakállának is nevezték, mert a néphit szerint a kövirózsa Jupiter ajándéka a villámlás, mennydörgés, tűz és boszorkányság ellen. Mivel a villámlás istene Jupiter, így Jupiter növényévé lett. A germán mitológiában a mennydörgés istene Thor, így Thor szent növénye lett a germánoknál. Szutórisz szerint: „a földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó ősi nép a természet tüneményeit és tárgyait különös figyelemmel kísérve egészen önként arra a hiedelemre jutott, hogy bizonyos növények az isten kedveltjei. A zivatar, a jégeső nem verte el, tehát Thor szeretheti – tartották a germánok.” Háztetőkre, kerítésekre, a kapu elé ültették a kövirózsát, nehogy magukra vonják Thor haragját. Ez a bajelhárító hiedelem átment a köztudatba, olyannyira, hogy Nagy Károly rendeletileg írta elő a kövirózsa ültetését. A növényszimbolikában a kövirózsa az életerőt és a szorgalmat jelképezi. A latinban „Mindig (vagy) Örökké élő”, a görögben „Zeus Szakálla” vagy a ”Jupiter Szakálla”, de nevezik egyszerűen Kövirózsának. Évezredek óta itt él velünk, a környezetünkben. Alakjuk és sárga virágúk hasonlósága miatt időnként „kövirózsának” nevezik még az Aeonium (kövirózsacserje), a Tacitus és az Echeveria nemzetség tagjait, sőt, más tőrózsás növényeket is. Több növénycsoportnál is kialakult a pozsgás levélrózsa, de ez nem a rokonságot jelzi, hanem az azonos élőhelyhez való alkalmazkodás csodáját. Azonban szűkebb értelemben, csak a télálló Sempervivum és Jovibarba nemzetség tagjait tekintjük kövirózsának. Latin nyelvű szinonimái: Jovibarba sobolifera, Sempervivum soboliferum. A Jovibarba fajainak besorolása melyet R. Loyd Praeger1932-ben tett meg, 1990-ig alig változott: Sempervivum allionii Sempervivum hirtus, Sempervivum soboliferum, Sempervivum heuffelii. Hasonlóságuk miatt, általában a rokonságtól függetlenül, a köznyelvben ezek is a kövirózsa nevet kapták, többnyire valamilyen jelzővel kiegészítve. A kövirózsákhoz hasonlóan a Jovibarbák hazánkban két egymáshoz igen hasonló faja él. Találó, de biztosan a legjobb jelző a sárga virágú kövirózsa elnevezés. Észak-Európától, Kelet- Európáig, a Kárpátokban, valamint a Kárpát-medencétől egészen Nyugat-Ázsiáig elterjedt. Többnyire a hegyvidékek sziklás, napos lejtőin élnek. Így hazánkban is a sziklagyepeken és sziklás lejtőkön, sokszor hasonló igényű növénytársulásokban is tömegesen megtalálhatók. Mindkettő faj rendkívül változatos megjelenésű, védett növény. A gömbös kövirózsa (Jovibarba soboliferum) tőlevélrózsái kicsik, csaknem gömbösek. A rózsákon nagyon sok kis golyószerű sarjnövényke fejlődik, ezekkel könnyen szaporítható. A fajneve is erre utal: a soboliferum jelentése tősarjakat képző. Angliában ezekről a golyócskákról kapta a legtalálóbb nevét –„hen and chickens” (kotlós és csibéi), vagy - tyúkanyó és csibéi. Leveleik csúcsa vörös, élük sűrűn pillás, ritkán fehér. A tőrózsa zárt, csaknem gömbös, 1.5-3 cm átmérőjű, igen sok és könnyen szétguruló fióknövényt fejleszt. Hazánkban alig van olyan kiránduló hely, ahol ne találkoznánk kövirózsával. A gömbösök hazai élőhelyeinek rövid felsorolásból nem maradhat ki a Mecsek és a Villányi- hegység. A Szársomlyó déli lejtője ugyanis természetvédelmi terület, hazánk leggazdagabb, legváltozatosabb élőlényközösségeinek élőhelye. Továbbá Keszthely, Bakony és a Vértes-hegység számos helye, mint Gyenesdiás vagy Sümeg. Folytathatjuk a sort, a Gerecse, a Visegrádi, vagy a Börzsöny-hegység lelőhelyein át a Mátra, a Bükk és végül a Zempléni-hegység azon helyei, ahol ezek a szép, szélsőségesen szárazságtűrő, igénytelen növényeink megtalálták élőhelyüket.

A gömbös kövirózsa (Jovibarba soboliferum) tőlevélrózsái kicsik, csaknem gömbösek.

A sárga kövirózsa (Jovibarba hirta) tőlevélrózsái viszont nyitottak, csillag alakúak, 3-7 cm. átmérőjűek. A levelek ennél a fajnál rendszerint zöld hegyűek. Virágtalan állapotban csak gömbölyű tőlevélrózsái láthatóak, melyek borsószem nagyságútól szilva méretűig nőnek meg. A levelek hegyes végűek, finoman fűrészes szélűek. Virágzáskor a növény megnyúló szárán pikkelyszerű levelek láthatóak. Sárga színű virágai a 10-20 cm magas szár végén bogernyőben nyílnak. A virágok harang vagy tölcsér alakúak, a hat szirom széle pillás-rojtos. Apró, leváló sarjnövénykékkel szaporodik. A Sárga kövirózsa virágainak szirmai rojtosak, gömbjei virágzáskor megnyúlnak és a húsos leveleinek széle finoman fogazott.

A sárga kövirózsa (Jovibarba hirta) tőlevélrózsái viszont nyitottak, csillag alakúak

A Jovibarba hirta hazánk leggyakoribb kövirózsája, szinte minden sziklás termőhelyen előfordul. Mindkét faj virágzó hajtásai júliustól októberig fejlődnek. Természetvédelmi eszmei értéke mindegyiknek 5.000,-Ft. Az előző részben már írtam, a növények eszmei értékén azt kell érteni, hogy nemcsak elpusztításukért, de bármilyen módon történő megrongálásukért vagy, - akár egy tő eltulajdonításáért is, - ennyi a bírság összege, melyet azonnal kiszabnak a rongálóra. A védett növényeket, virágokat mindenütt tilos leszakítani, ám a nem védettek közül sem szabad jelentős mennyiséget hazavinni természetvédelmi területekről. Dr.Pásztor Lajos ide vonatkozó könyve alapján emlékezzünk meg azokról a magyar tudósokról, kutatókról, akik az 1850-es évektől, bár csekély mértékben, de kivették részüket a kövirózsa nemzetség fajainak feltárásából, népszerűsítéséből (felsorolás időrendi sorrendben): Heuffel János, Hazslinszky Figyes, Borbás Vince, Degen Árpád, Domokos János és Pénzes Antal. Végül röviden szóljunk róluk, illetve az általuk elnevezett, ismertebb két fajról.

Degen kövirózsa (Sempervivum X degenianum)

Ezt a gyönyörű színű és formájú természetes hibridet először Domokos János írta le 1936-ban. Eredeti élőhelye a Bánság hegység (ma: Románia). A név Degen Árpád (1866-1934) magyar botanikus emlékét örökíti az utókornak. Sajnos, az „alfajok, hibridek világában” ez a név már nincs széleskörben használatban.

Jovibarba heuffelii

Szintén magyar botanikusról kapta nevét. Heuffel János (1880-1957) orvos-botanikus, aki e fajt elsőként begyűjtötte. Ez az egyetlen faj, amelyik nem levélrózsás indákkal, hanem a rozetta osztódásával szaporodik. Vagyis az alacsony, szétterülő, nagy zöld levélrózsa középső része osztódik! A képen a színes zárójelben látható egy osztódás útján fejlődött új hajtás. Ez a szaporodást segíti. Szintén csak e fajra jellemző a vaskos gyöktörzs, amely a felületén hordozza azokat a rozettákat, melyek az osztódás után az új növények önálló életéhez szükségesek.

Jovibarba hirta kertünk igénytelen növénye.

A folytatásban tovább ismerkedünk a levelükben vizet tároló, védett pozsgás növényeinkkel. A Varjúháj () következik, amely egy nagy nemzetség a virágos növények családjában. Találó összefoglaló nevük az angol: stonecrops. Magyarra kőtermésűnek, vagy kőtörőknek fordíthatók. Mintegy 400-500, vagy még ennél is több faja él, főleg a mérsékelt és a hűvösebb éghajlatú tájakon. A hazánkban is télálló fajok, sziklakertek, sokszor temetők, kiváló tartós növényei, igénytelen gyeppótlók, talajtakarók. Igyekszem bemutatni azt a 4 fajt, melyek hazánkban élnek és védettek. Így, magyar néven sorban: adriai, sziki, deres és a homoki varjúháj.

Nagy Sándor
Jászberény

Források:
Web:

Felhasznált, ajánlott irodalom

  • Dr. Zelenyák János: A gyógynövények hatása és használata (1908); Budapest
  • Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások (1984) Budapest
  • Bot. Közlem. 89. kötet 1-2 füzet 2002
  • Dr, Pásztor Lajos: Kövirózsák (2002); Debrecen
  • Szutorisz Frigyes: A növényvilág és az ember (1905) Budapest
  • Borhidi Attila: Magyarország növénytársulásai (2007) Akadémiai Kiadó
  • VM 100/2012.(IX.28) rendelete a védett és a fokozottan védet növény-és állatfajokról.
Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.