Veszélyeztetett hazai pozsgásnövényeink II. rész

Hírlevél

Kövirózsa (Sempervivum)

A kövirózsa (Sempervivum) a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe és a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó nemzetség.
A növényszimbolikában a kövirózsa az életerő és a szorgalom jelképe. A nagyon változékony, az emberi környezetben ősidők óta ültetett, évelő növény. A középkorban hazánkban, Nagy Károly király rendeletben kötelezte az embereket, hogy házaik tetejére házi kövirózsát ültessenek. Ezzel eleget tettek annak a hiedelemnek, miszerint a kövirózsa megvédi a házat a villámcsapástól, - na meg persze - a boszorkányoktól. Véleményem szerint egy dologra biztosan hasznos lehetett, mégpedig a növényekben tárolt viszonylag nagy mennyiségű víz, amely fékezhette a tűz gyors terjedését.
Latin neve Sempervivum tectorum, és ebből a tectorum szó jelentése: háztetőkön termő.
Népies nevei: kövirózsa, házi kövirózsa, fali kövirózsa, kőrózsa, fülfű, fülbeeresztőfű, fülbefacsarófű, égdörgőfű, mennykővirág. Dr. Zelenyák János katolikus pap, korának legismertebb természetgyógyásza volt, aki az 1908-ban kiadott könyvében az előzőket a következőkkel egészíti ki: ”Házi fülfű, boldogasszony rózsája, égi dörgő, fülbe csavarító, fülbe eresztő vagy fülbemászófű, házi zöld, Jupiter szakálla, kövi rózsa, kőrózsa mennydörgőfű, mindenkor élő, őszi kaktusz, rózsás fülfű, téli zöld...” Több népi elnevezése évszázadok óta ismert. Ezek összefüggésben vannak a népi gyógyászatban tapasztalt jótékony hatásaival. Napjainkban a kozmetikai ipar használja kivonatait a bőr nyugtatására, regenerálására, kondíciójának javítására. Tudomásom szerint a házi kövirózsa hivatalosan nem elismert gyógynövény. Más kövirózsa faj gyógyító hatásáról, nem rendelkezem elegendő közreadható ismerettel. A kövirózsák eredetileg a magashegységekben élnek, a kövek között kis ékszerekként megbújva.
Számos fajuk mellett rengeteg díszváltozatuk ismert. Szárazságtűrésük miatt ideálisak temetők kőedényeibe is, de fagyálló cserépedényben igazi mini sziklakertet rendezhetünk be kövirózsákból teraszunkon is. E növények szín és formagazdagsága óriási, talán csak egyetlen hátrányuk van, hogy apró termetükből adódóan, csak olyan helyre ültessük őket, ahol közelről szemlélve gyönyörködhetünk bennük. A kövirózsa igénytelenségét meghazudtolóan szép, örökzöld növény.
Magyarországon vadon csak a Villányi hegységben fordul elő, termesztett körülmények között azonban gyakran találkozhatunk vele. Húsos, csillag alakban szétterülő levelei sokféle hatóanyagot tartalmaznak. Érdemes a kertben helyet találni számára, alig van dolog vele. Rövid gyökereinek köszönhetően vékony talajrétegben is kiválóan megél. A pangó vizet nem tűri, mert elpusztul a gyökérzete. Ha elegendő napsütés éri, másra már alig van szüksége. Kedveli a kevés humuszt tartalmazó, jó vízáteresztő talajt, hihetetlenül jól bírja a szárazságot. A szélsőségesen szárazságtűrő, igénytelen növényt Bálint gazda egyenesen “koplalóművésznek” becézi. Szerintem nem sok botanikus vagy gyűjtő van, aki pontosabban meg tudná mondani a fajok számát. Az irodalom 50 vagy 60 fajt említ, és több mint 6000 fajtát, kertészeti változatot tart nyilván a nemzetségben. Alakjuk hasonlósága miatt időnként „kövirózsának” nevezik még az Aeonium, a Tacitus és az Echeveria nemzetség tagjait is.

Számos faja, kertészeti változata létezik. Gyarapodik a gyűjtők száma, de legtöbben, mint sziklakerti növényt tartják. Leveleinek színe, nagysága, alakja vagy a kifejlett tőlevélrózsája tömött vagy lazább, a fajoktól függően. A levélrózsa színe lehet zöld, kékes vagy pirosas. A növény növekedési típusa a tőlevélrózsa, ahol a levelek körkörösen állnak, úgynevezett rozettát alkotnak, és virágzás idején ebből fejlődik ki a virágzati szár. Ezt a vastag szárat pozsgás levelek vagy pikkelylevelek borítják. Virágaik a rózsák közepéből kiemelkedő vastag szár csúcsrészén, úgynevezett bogernyő-virágzatban nyílnak. Színűk szintén a fajok szerint lehet fehér, sárga, rózsaszínű, piros, illetve ezek árnyalatai. A virágok a virágzati középpontból kiindulva folyamatosan, 3-4 héten át is nyílnak. Az elvirágzott tövek ugyan elpusztulnak, de a növény bőségesen biztosítja az utódlást a következő tavasszal legyökeresedő sarjakból, valamint az áttelelő fiatalabb levélrózsákból. A körforgás megvalósul, így nagyon találó, ahogy latin neve is mutatja: semper, azaz mindig, és vivum, azaz eleven, vagyis örökké él.

Sőt, még számos más tőrózsás növényt is, de szűkebb értelemben csak a télálló Sempervivum és Jovibarba nemzetség tagjait tekintjük kövirózsának. Az említett nemzetségeket a virágaik színe illetve alakja alapján tudjuk legjobban megkülönböztetni. A Sempervivumok virága 8-15 darab, csillag alakban szétterülő, eltérő árnyalatú rózsaszín vagy sárga szirmokból áll. A Jovibarbák felfelé álló kehely alakú virágai hat (6) szirmúak és világosabb sárgák, sárgásfehérek. Az meg közös, hogy a virágzat a néhánytól a 100, vagy még több virágból állhat.

A kövirózsák elsősorban a napsütött, déli fekvésű, kopár hegyoldalak, sziklarések lakói. Főleg Dél-, és Közép-Európában, az Alpokon, a Kárpátokon át a Balkán-félsziget egész területén gyakori. Jellegzetes levélrózsái többnyire a hegyvidékek sziklás, napos lejtőin tűnnek fel.
Magyarországon két fajuk őshonos, és ezek a vadon élő fajok mindegyike védett növény!
Egyik a Mátrai kövirózsa (Rózsás kövirózsa-alfaja, mások szerint szinonimája, Sempervivum matricum, Sempervivum marmoreum ssp. matricum) őshonos növényünk, a Velencei, a Pilis, a Mátra és a Bükk hegységek gyepszirtet alkotó törvényes védelem alatt álló botanikai ritkasága.

Nemrégiben a Pásztói-Mátra egyik sziklabércét nevezték el, az ott élő több ezer töves populációról. A legfrissebb kutatások szerin a Mátrai (Rózsás) kövirózsa élettere meghosszabbodik és nyúlik Észak-kelet Szlovákia felé. Sőt a terjeszkedés folytatódik a keleti Kárpátokon át, Romániába és még tovább. Természetvédelmi eszmei értéke:10 000,- Ft.

A másik a Házi (fali) kövirózsa (Sempervivum tectorum) a Balkán-hegyvidékről származó faj. Közép-Európa meleg, száraz hegyvidékeinek középhegységi és dombvidéki régióiban gyakori. A Villányi hegység legmagasabb csúcsa a Szársomlyó-hegy, Siklós és Villány között magasodó hatalmas mészkőtömb, amely meghatározza a táj arculatát. Itt a nagyobb sziklákon él, levélrózsái olykor tenyér nagyságúak. Virágzata, termése dekoratív. A Szársomlyó déli lejtője természetvédelmi terület, hazánk leggazdagabb, legváltozatosabb élőlényközösségeinek lelőhelye . Szaporítása sarjairól, vegetatív úton. Természetvédelmi eszmei értéke 5.000,- Ft. A növények eszmei értékén azt kell érteni, hogy nemcsak elpusztításukért, de bármilyen módon történő megrongálásukért vagy - akár egy tő eltulajdonításáért is - ennyi a bírság összege, melyet azonnal kiszabnak a rongálóra. A védett növényeket, virágokat mindenütt tilos leszakítani, ám a nem védettek közül sem szabad jelentős mennyiséget hazavinni természetvédelmi területekről. Kirándulásaink során tehát vigyázzunk élőhelyeikre, ne gyűjtsünk. A kosárka helyett vigyünk fényképezőgépet, és készítsünk sok szép fotót róluk.

A folytatásban tovább keressük a különbségeket és az egyezőségeket a Sempervivum és a Jovibarba nemzetség és azok fajai között.

Nagy Sándor, Jászberény

Források:


Ajánlott irodalom:

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.