Veszélyeztetett hazai pozsgásnövényeink Befejező rész

Hírlevél

A kőtörőfűfélék

A kőtörőfűfélék rendjébe tipikus sziklai növények tartoznak: kövirózsák, varjúhájak, kőtörőfüvek. A kőtörőfű (Saxifraga) a kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) családjának névadó és egyben messze legnépesebb nemzetsége, mintegy 480 fajjal és számtalan kertészeti hibriddel, illetve változattal. Első pillantásra inkább kövirózsának tűnik, nyél nélküli, lándzsa alakú, húsos levelei a kövirózsákéhoz hasonlóan tőlevélrózsát alkotnak. Azonban ezek a levelek többnyire ezüstös- szürkéskék színűek. Szélük érdes tapintású. A gömböcskék néhány cm magasak. Virágzáskor a levelek közül egy karcsú szár nyúlik ki, melynek végén bogban nyílnak a fehér, öttagú, sárga torkú virágok. A virágzati tengelyen szálas, ülő, érdes szélű levelek láthatóak. Május-júniusban virágzik, napsütötte sziklafalakon, repedésekben. Termése apró tok, amely sok apró magot tartalmaz. Levélszukkulens, igazi alpesi növények. Többségük eredeti élőhelye Amerikában és az Északi földtekén van.

Lehetnek évelők, egy- és kétévesek is. Megjelenésük változatos: tőlevélrózsásak, párnaképzők, sarjhagymagumót képzők és apró termetű, kevés ideig élő egynyáriak is. Leggyakoribb fajuk az apró kőtörőfű, (Saxifraga tridactylites) ami 3-20 cm magas, mirigyszőrös növény. Csak virágzó hajtásokat nevel, a szára vöröses színű. Az alsó levelek kerekdedek, kicsik, s virágzási időben elszáradnak, utána újraképződnek. A szár felsőbb levelei hármasan tagoltak, virágzata bogas, leveles, a kocsány a virágok fölé ér, a csészelevelek kerekítettek. A virágok önmegporzók, a sziromlevelek fehérek. A gumós kőtörőfű is gyakori. A ragadós, mirigyszőrökkel fedett virágzó hajtás elágazó. A száron képződő levelek hónaljaiban sarjhagymákat fejleszt! A virág fehér, 5 tagú. Az Alföldön gyakori.
Mielőtt tovább mennénk, lenne egy javaslatom. Mivel az előző részekben az élőhelyek kapcsán sokszor említettük a szikla- és lejtősztyeppeket, érdemesnek tartom egy kicsit felfrissíteni ismereteinket.
A magyarországi középhegységek meredek, sziklás hegyoldalai gyakran erdőtlenek, kopárak. A sziklás oldalakon nem alakulhat ki számottevő vastagságú talajréteg, mert a kőzet máll adékát és a gyér növényzet alatt keletkező szerves törmeléket és humuszanyagokat a csapadék rendszeresen lemossa. A sziklagyepek a középhegységek csekély talajborítású területeinek alapkőzeten létrejött faj gazdag pionír társulásai.
A talajfejlődésben fontos szerepet játszanak a kéreg- és leveles zuzmók, valamint a párnaszerű mohák, amennyiben bevonják a köveket vagy a mesterséges aljzatot, és megindítják az első humuszképző folyamatokat a magasabb rendű növények számára.

A sziklagyepek csoportosítása:

  1. szilikát (andezit, bazalt, gabbró) sziklagyepek
    Vulkáni eredetű, szilikátos kőzeten alakulnak ki. Jellemző és gyakori fajok: sziklai csenkesz, varjúháj és kövirózsa fajok, magyar kőhúr, hegyi hagyma, szirti páfrány. Előfordulásuk: Balaton-felvidék (Csobánc), Bükk: Szarvaskő, Füzéri Várhegy, Saskő
  2. mészkő sziklagyepek
    Mészköves területeken jellemzők. Gyakori fajok: nyúlfarkfüvek, kőtörőfüvek, borsos varjúháj, kövirózsák, deres csenkesz. Előfordulásuk: Bükk, Aggteleki-hegység, Mecsek, Bakony, Villányi- hegység
  3. dolomit sziklagyepek
    Dolomit hegységeink meredek déli, délnyugati lejtőin fejlődnek. Jellemző fajok: magyar gurgolya, pilisi len, deres csenkesz, kövér daravirág, sziklai kőhúr. Előfordulásuk: Budai-hegység, Vértes, Keszthelyi- hegység. (http://vmek.oszk.hu/00100/00149/html/zk08.htm)

Amennyiben a növényzet hézagosan borítja a felszínt, akkor nyílt sziklagyepről beszélünk. Mivel Saxifragát elsősorban csak a Bükk-hegységben találunk, ezért csak a mészkősziklagyepek néhány jellemző faját említem:

  • deres csenkesz (Festuca pallens),
  • nyúlfarkfüvek:- erdélyi nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana),
  • magyar nyúlfarkfű (Sesleria hungarica),
  • hegyi gamandor (Teucrium montanum),
  • homoki pimpó (Potentilla arenaria),
  • fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata),
  • hegyi kőtörőfű (Saxifraga adscendens)
  • apró kőtörőfű (Saxifraga tridactylites),
  • kövirózsa (Sempervivum spp.)

A Bükk fennsíki részein zömmel mészköveket találunk a felszínen, közöttük pedig nagy területen agyagpalát. A déli lejtésű mészkő sziklagyepeken és lejtősztyeppeken a tátrai hölgymál (Hieracium bupleuroides ssp. tatrae), mint kárpáti flóraelem, hegyi kőtörőfű (Saxifraga adscendens), magyar nyúlfarkfű (Sesleria hungarica), magyarföldi husáng (Ferula sadleriana), mint endemikus faj, szirti pereszlény (Calamintha thymifolia) harmadkori reliktum faj, zöldes kígyókapor (Silaum peucedanoides). Láthatjuk, hogy a hazai mészkősziklagyepek jellemző fajai a deres csenkesz (Festuca pallens), a nyúlfarkfüvek (Sesleria heuffleriana, S. hungarica), a hegyi gamandor (Teucrium montanum), a homoki pimpó (Potentilla arenaria), a fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata), a hegyi kőtörőfű (Saxifraga adscendens) és a kövirózsafajok (Sempervivum spp.)
Debrecenhez való közelsége miatt nem érdektelen a kőtörőfüvek lelőhelyeit megemlíteni Erdélyben is:

  • Radnai-havasokban: a Korongyos- és Ünökő-csúcson;
  • Fogarasi-havasokban: a Szuru-, Nagy-Árpás-, Nagy-Ucsa- és Căprăreasa-csúcson, valamint a Tărâ?a (Conradt)-gerincen. Megtalálhatók más növények társaságában: a kárpáti kőtörőfű, sárgalevelű kőtörőfű, Borbási-dercevirág, pillás kőrontó, hegyi kőtörőfű, mohás kőtörőfű.
Kőtörőfűfélék természetvédelmi eszmei értéke Ft/db:

Saxifraga adscendens (hegyi kőtörőfű) 50.000,-Ft.
Sokak kedvelt, évelő dísznövénye a fehér hegyi kőtörőfű, amely egy kicsi, de rendkívül szép tagja a kőtörőfű családnak. Júliusban minden rozettából nő egy virágzó szár, amely többszörös, öt sziromból álló fehér virágot hoz.
Saxifraga paniculata (fürtös kőtörőfű) 10.000,-Ft.
A Bükk-fennsíkból félszigetszerűen kinyúló Bél- kő változatos növényvilágot rejt. Láthatunk itt havasi, alhavasi fajokat, mint például a havasi ikravirág, a havasi iszalag, a korai szegfű, a hármaslevelű macskagyökér, a fürtös kőtörőfű. Legközelebbi másik élőhelye a Budai-hegység, ahol a szürke levelű, fehér vagy rózsaszínes pártájú, kb. 30 cm magasságú, fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata), a sárga kövirózsa (Jovibarba hirta) és varjúhájfajok telepedtek meg.

Legalább 30 féle kőtörőfüvet forgalmaznak a hazai faiskola lerakatok és a nagy kertészeti áruházak. Alacsony termetük miatt a sziklakertek közkedvelt növényei. Többségüknek mutatós virágai fejlődnek, sokuk színes, tarka levelével díszít. Talajtakaróként különleges megjelenést és színt kölcsönöznek kertünkben. A kirándulók, de főleg a gyermekek még ma is gyakran visznek haza túrájukról vadvirágcsokrokat. Az alkalmi virágszedés gyakorlatilag minden dekoratív növényt veszélyeztethet. Azt gondolom, hogy a természetet járók nagy részének növényismerete elég hiányos, ezért gyakran nincs tudomása arról, hogy a megcsodált és letépett virág esetleg védett is lehet.
Kézenfekvő a kérdés, miért fontos védeni a ritka, veszélyeztetett és kipusztulóban lévő fajokat, legyen az növény vagy állat egyaránt?
A legegyszerűbb helyes válasz:

  • hogy ne pusztuljanak ki! Sok esetben ennyivel, sajnos a kérdező és a válaszoló is megelégszik.

Ha jól tudom, a természetvédelem, mint önálló tantárgy nem ismert az általános iskolai oktatásban. A meglévő természetismeret és a biológia-tananyag pedig nem tartalmazza kellő mértékben és mélységben azokat az ismereteket, amelyek a természetben való eligazodáshoz feltétlenül szükségesek. Természetesen nem arra gondolok, hogy minden gyerekből biológust kell nevelni, de az is segíthet, ha a kirándulásunk alkalmával, nem felejtjük otthon a Kis növényhatározó-t.

Remélem maradt annyi időnk arra, hogy egy változatos világot tudjunk fenntartani, amelyet nem csak mi, hanem az elkövetkezendő generációk is láthatnak. Hisz az ember számára az a legszebb, ha egy réten ezer meg ezer különböző virágot lát. Ugyanígy vagyunk ezzel bármely más élőlényt tekintve, többet és szebbet szeretnénk látni. Persze nemcsak szép élőlények vannak, és ezek is ugyanúgy kipusztulhatnak emberi tevékenység vagy természetes okoknál fogva, tehát ezekre is oda kell figyelni. Közös felelősségünk, hogy vigyázunk arra, hogy minél több fajunk maradjon meg a természetes élőhelyén. Nap mint nap halljuk a világ különböző pontjain az ökoszisztémák sérülését, eltűnését. Naponta elveszítünk növény- és állatfajokat, sokuk nincs szem előtt, úgy pusztul ki egy faj, hogy nem is tudtunk létezéséről, tehát esélye sem volt arra (vagy nem is adtunk
rá esélyt!), hogy megmutassa magát, vagy túlélje a klímaváltozásokat, vagy a környezetét érintő súlyosabb csapásokat.

Nagy Sándor,
Jászberény

Források:

Web:
Felhasznált, ajánlott irodalom:
  • N. Szentirmay Teréz:Pozsgás növények (1974) Budapest.
  • Dr. Zelenyák János:A gyógynövények hatása és használata (1908) Budapest.
  • Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok,pozsgások (1984) Budapest
  • Bot. Közlem. 89. kötet 1-2 füzet 2002.
  • Bot. Közlem. 97. kötet (1-2):97-112 2010.
  • Dr, Pásztor Lajos: Kövirózsák (2002) Debrecen
  • Szutórisz Frigyes : A növényvilág és az ember (1905) Budapest
  • Borhidi Attila: Magyarország növénytársulásai (2007), Akadémiai Kiadó
  • A VM 100/2012.(IX.28) rendelete a védett és a fokozottan védett növény-és állatfajokról
  • Erdélyi Gyopár Folyóirat honlap
Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.