Gymnocalycium monvillei subsp. achirasense (H. Till) H. Till

Mánfai Gyula képe
Nómenklatúra
Tudományos név: 
Gymnocalycium monvillei subsp. achirasense (H. Till) H. Till
A név státusza: 
szinonima
Szinonima: 
  • Gymnocalycium achirasense H. Till & Schatzl nom. inval. (Ar1. 8,2) Validierung einiger ungültig veröffentlichter Taxa von Gymnocalycium Pfeiffer.- KuaS 38(8): 191(1987).
  • Gymnocalycium monvillei subsp. achirasense (H. Till & Schatzl ex H. Till) H. Till Gymnocalycium 6(3): 102, 1993
  • Gymnocalycium horridispinum var. achirasense (Till & Schatzl) Lodé Cactus Aventures International Nr. 27: 29, 1995 und Fichier Encycl. Cact. 16: 1473, 1995
  • Gymnocalycium horridispinum subsp. achirasense (H. Till & Schatz ex H. Till) Charles Gymnocalycium in Habitat and Culture: 154, 2009

2010.01.01-es státusz: G. horridispinum subsp. achirasense

Etimológia: 

Az első megtalált populáció lelőhely után elnevezve. Argentína, San Luis tartomány, Achirasnál, Córdoba tartomány határánál.

Hétköznapi elnevezés: 


A monográfia folytatása a www.gymnocalycium.hu oldalon.

Szisztematika
Latin diagnózis: 

Radices plane agens, longe et pro portione tenues. Corpus globosum ad oblonge globosum, aetote progrediente subcolumne. Stirpes auctorem praeiacentes plus minusve 5,6 cm altae, 7 cm diametientes, opace virides ad canivirides, vertice plerumque inaculeatae. Costae 12—15, rectae, minime obliquatae, dissolutae in gibberes mentiformes. Areolae ovales, 6 mm latae, 9 mm longae, novae subtomentosae, paulum immersae. Spinae morginales in areolis dispare et pectinate vel radiate ordinatae. Spinae solidae, subapplanatae et rotundate angulatae, rectae ad subcurvatae a basi opace, ad acumen clareocornicolores, volide pungentes, plerumque corpari accumbentes. 10 (— 12), saepe in duo ordinibus impare collocatae, una spina deorsum, una sursum. Spina summa saepe in positione secundae spina centralis. Centralis 1, figura longitudine et colore marginalibus compar, etiam recta ad subcurvata.
Flos infundibuliformis, 58 mm longus, 71 mm diametiens. Paricarpellum breve, 12 mm latum et longum, clareviride, obtectum paucis squamis latis et rubrofusce aculeatis, qoae extendenteestranscurrent ad folia externo perianthii. Folia perianthii externa spathulosa, 37 mm longa, 9 mm lata. Alba, medio lilocino-rosae virgata. Virga ad bosem clarior, ad acumen opacior. Interna folia lanceolata, 34 mm longa, 7 mm lata, aequa colore foliis externis. Filamenta numerosa, compluribus ordinibus collocata, albicates ad subflava, series infima stilum accumbens. Antherae gilvae. Stilus validus, subgivus ad albus. Stigmata 12, subgilva, seriem supremam filamentorum non supereminent. Semen parvum, circiter 1 mm (magnitudo variabilis), rotundulum, rninime etongatum ad hilum obliquum. Hilus margine subtorulosus; micropyle subelata; testa verruculata, atrofusca.
Patria Argentina, provincia San Luis, apud Achiros propter finem provinciae Cordoba, altitudine circiter 1000 m, inter gramina et saxa.
Holotypus in collectione custodiente typorum horti botonici Linz, Austria; numerus BGL 2275.

Taxontörténet: 

Típus: Genser B 21, Argentína, San Luis tartomány, Achiras-nál, Córdoba tartomámy határvidékénél, kb. 1000 m tengerszint feletti magasságban, 1968, cult. BGL 2275 (Holo, WU).

Eredeti szerző, leírás: Gymnocalycium achirasense H. Till & Schatzl 1979 ex H. Till KuaS 38(8): 191, 1987

Rendszertani felosztás: 

Taxon felett:

  • Scabrosemineum alnemzetség.

Taxon alatt:

  • G. achirasense var. chacrasense:
    Latin-diagnózis: A varietate typica epidermide obscuriori, areolis tomentosioribus, spinis plerumque tenuioribus longioribusque et plerumque fiexibilibus et floribus distincte pallidioribus differt.
    Typus: Argentína, San Luis Provincia, Las Vertientes, 1050 m nm, lábát. G. Neuhuber GN9O-269/859, 1990/12/08 (Holotypus: WU).
    Első leírás: Gymnocalycium monvillei subsp. achirasense var. chacrasense Neuhuber Gymnocalycium 6 (3): 105,1993
    2010/01/01-es státusz: G. horridispinum subsp. achirasense
  • G. achirasense var. echinatum:
    Latin diagnózis: A varietate typica epidermide pallidiori, spinis validio-ribus, brevibus, rigidis, fasciculatis bicoloribusque et foliis interioribus perianthii acute-spathulatis plerumque serratis recedit.
    Típus: Argentina, Provincia San Luis, Sierra de San Luis, prope El Durazno, 1000 - 1200 m s.m., leg. G. Neuhuber GN9I-346/1186 5.12.1991 (Holotypus: WU).
    Első leírás: Gymnocalycium monvillei subsp. achirasense var. echinatum Neuhuber Gymnocalycium 6(4): 108, 1993
    2010.01.01-es státusz: G. horridispinum subsp. achirasense
  • G. achirasense var. kainradliae:
    Latin diagnózis: A varietate typica epidermide obscuriori, spinis rigidis atris et fioribus magnis albis usque ad pallide roseis differt.
    Típus: Argentína, Provincia San Luis, Sierra de San Luis, prope Cln. Pringies 1300 m s.m., leg. G. Neuhuber & A. Kainradl GN88-29/47, 28.04.1988 (Holotypus: WU).
    Első leírás: Gymnocalycium monvillei subsp. achirasense var. kainradliae Neuhuber Gymnocalycium 6(4): 107, 1993
    Gymnocalycium achirasense var. kainradliae SL Piltz 2008
    2010. 01. 01-es státusz: G. horridispinum subsp. achirasense
  • G. achirasense var. orientale:
    Latin diagnózis: A varietate typica epidermide atroviridi velutine nitenti, spinis paucioribus (plerumque 5 - 7), brevioribus, validioribus, plerumque brunneis usque ad nigris sed mox canescentibus et tunc apice brunnescenti differt.
    Típus: Argentina, Provincia Córdoba, prope Alpa Corral, 850 m s.m., heg. G. Neuhuber GN9I -341/11 57,4.12.1991 (Holotypus: WU).
    Első leírás: Gymnocalycium monvillei subsp. achirasense var. orientale Neuhuber Gymnocalycium 6(3): 103, 1993
    Gymnocalycium achirasense var. orientale SL Piltz 2008
    2010.01.01-es státusz: G. horridispinum subsp. achirasense
  • G. achirasense f. vilamercedense:
    Latin diagnózis: A forma typica spinis distincte tenuioribus et tuberculis mentiformibus recedit.
    Típus: Argentina, Provincia San Luis, prope Juan Llerena, 900 m s.m., leg. G. Neuhuber GN88-79/197, 13.12.1988 (Holotypus: WU).
    Első leírás: Gymnocalycium villamercedense Ritter, Kakteen in Südamerika 2: 477 (1980), nomen nudum.
    G. monvillei subsp. achirasense var. achirasense forma villamercedense Till & Neuhuber, f. nov.
    Gymnocalycium achirasense var. villamercedense SL Piltz 2008
    2010. 01. 01-es státusz: G. horridispinum subsp. achirasense
Elterjedés, élőhely, életmód: 

Típusélőhely: Argentína, San Luis tartományban Achirasnál, Córdoba tartomány határánál, kb. 1000 m tengerszint feletti magasságban, fű és kavics között nő. A típusnövény a Linzi Botanikus Kert védett és típusgyűjteményében van elhelyezve BGL 2275 számon.
Gyűjtőszámok:

Vegetatív test
Megjelenés: 

Szukkulens törzse golyó vagy lapított golyó alakú. Idősebb korában rövid oszlop alakú is lehet Általában 6 cm magas és 7 cm átmérőjű, de lehet ennél sokkal nagyobb is.

Szár: 

Epidermisze tompazöldtől a szörkészöldig változik. Csúcsa általában tövistelen. Bordáinak száma 12-15, egyenesek, kissé ferde állásúak és dudorosak. Areolái oválisak, 6 mm szélesek és 9 mm hosszúak. Fiatalon enyhén filcesek, idősebb areolák kopaszok, legtöbbször kissé kiemelkedők, olykor azonban a dudorokba enyhén besüllyedtek. Peremtövisei erősek, sokszor egészen durvának mondhatók, kissé lapítottak legömbölyített széllel, egyenesek vagy enyhén íveltek, areolánként egyenlőtlenül elrendezve, fésűszerűen vagy sugarasan szétállók, legtöbbször testhezállók, számuk 10 (-12) körüli, alapjuk sötétebb, a többi részük világos szaruszínű, a hegyük világos szaruszínű, gyakran két sorban össze nem illő párokban, egy tövis lefelé és egy felfelé mutat. A felső peremtövis nem ritkán egy második középtövis helyzetben áll. Az egy darab középtövis formája, hossza és színe olyan, mint a peremtöviseké, egyenes vagy enyhén ívelt.

Gyökér: 

Gyökérzete vékony, hosszú, és a talajban nem mélyre hatoló, hanem a felszín alatt elterülő.

Generatív test
Virág, virágzat: 

Virága tölcsér alakú, általában 58 mm hosszú és 71 mm szélesre nyíló. Terméskezdemény (receptaculum) rövid, 12 × 12 mm, világoszöld, kevés számú, széles, vörösesbarna, hegyben végződő pikkelyekkel, melyek külső lepellevelekbe mennek át. Ezek lapát alakúak, ± 37 mm hosszúak és ± 9 mm szélesek, fehéresek, más-rózsaszínű közép csíkkal, olykor a tövük világosabb és a hegyük sötétebb. A belső lepellevelek lándzsa alakúak, ± 34 mm hosszúak és ± 7 mm szélesek, a színük olyan, mint a belső körben elhelyezkedő külső lepellevelek. Porzólevelek száma sok, ezek több sorban helyezkednek el, sárgásfehérek. A portokok sárgák. Bibeszál vastag, sárgás-fehér, 12 ágú, világossárga bibeággal. A felső porzószálsor gyakorlatilag nem nyúlik túl a bibén.

Mag: 

Magja apró ± I mm (nem egyforma nagyságúak, ez 4 növény 11 termése alapján), kerekded, mélyen fekvő köldökrésszel, kissé gyapjas peremszegéllyel és kissé kiemelkedő csírakapu-régióval. Maghéja apró dudorokkal borított, színe sötétbarna.

Gondozás, felhasználás: 

Élőhelyén különösebb árnyék nélküli területeken él, csak a tenyészidőszakban jobban megnövő füvek nyújtanak kisebb-nagyobb árnyékot. Ezért találunk a tövisezettségben és epidermiszben is igen eltérő egyedeket. Hazánkban májustól október végéig érdemes teljesen szabadon tartani, akár minden árnyékolás nélkül is, ekkor kapunk sűrű tövisű egyedeket. Vegyük figyelembe a vásárolt növényeknél a tövisek sűrűségét, mert a ritka tövisezettségű egyedeket árnyékolni kell a megégés elkerülése érdekében. Kis magjai ellenére viszonylag könnyen szaporítható magról, csak eleinte nehezen növekszik. A virágzási kor eléréséig érdemes évente átültetni, ezután csak 2-5 évente. Teleltetése száraz közegben, száraz légterű és a lehető legvilágosabb helyiségben történik, ± 5 °C-on. Élőhelyén már kora tavasszal (október) virágzik, és a G. horridispinum-hoz hasonlóan egyszerre igen sok virágot is képes hozni.
Könnyen tartható növény nyáron rendszeres öntözést igényel, de vízbe ne álljon. Öntözés április-szeptember között 7-8 naponta. Optimális csírázási hőmérséklet: 20-30 °C. Télen száraz talajban és légterű helyiségben tartani, +6-12 °C-on. Átmenetileg a gyenge fagyot is elviseli, egyesek szerint a -2, mások szerint a -5 °C-ot. Sokszor már a tartós 0 °C-os hőmérséklet is káros lehet. Földkeveréke viszonylag gazdag legyen tápanyagokban, agyagos - homokos, és alacsony pH értékű, mészkő jelenléte esetén a növekedés teljesen leáll. Nyáron a kálium műtrágya adagolása ennél a fajnál is ajánlott. Mérsékelten meleg, 15-40 °C az ideális, takarással szabadban is tartható áprilistól november elejéig. Félárnyék az ideális. A déli tűző napsugárzás általában káros, különösen a meleg nyári napokon megégnek. A jó fejlődéshez erős gyökérzetre van szüksége, ezért célszerű az idősebb növényeket is kétévente átültetni. Ez a faj ritkábban szenved a gombás betegségektől. A magvaknak utóérésre van szükségük. Oltása nem szükséges.

Egy ajánlott földkeverék (1 literhez): 6 rész a lapilli (A lapillik egy vulkáni kitörés során a kráterből kihányt apró, mogyoró- vagy diónagyságú kőzetdarabok.), 4 rész tőzeg, 6 rész durva folyami homok, 3,4 g műtrágyát.

Szintézis, diszkusszió: 

Szintézis: Már az első leíráskor felmerült, hogy az akkor önálló fajnak leírt G. achirasense a G. monvillei szoros rokonságába tartozik a G. horridispinum-mal együtt. Azóta kiderült, hogy a G. horridispinum fejlődéstörténetileg idősebb a G. monvillei-nél, így ha nem is ismerjük el a G. achirasense faji voltát, mely véleményem szerint helytelen, akkor is G. horridispinum subsp. achirasense lenne a helyesebb megnevezés. Számomra továbbra is minden kaktuszpopulációt önálló azonosítóval kellene ellátni.
Az első leírás indoklása:

"Munkánk során a Gymnocalycium monvillei (Lemaire) Britton & Rose rokonsági körébe tudtuk megtalálni, megerősíteni és igazolnia a Gymnocalycium horridispinum Frank rokonsági hovatartozását. Ezt a megállapítást támasztja alá Genser argentin gyűjtőtől származó (1968), Córdoba és San Luis tartomány határterülete között Achiras-tól északra Dorothea Muhr által talált és B 21-es gyűjtőszámmal ellátott új Gymnocalycium forma."

Megvan az élőhelyre vonatkozó következő információk:

"A B 21-es gyűjtőszámú növénynek az élőhelye San Luis tartományban, Achiras-nál kb. 1000 m tengerszint feletti magasságban van. Ez nagyon szeles táj, nagyobb kövek és fű között nőnek a növények, a virágok nagy számban és nagyon korán, októberben megjelennek, néha akár 30 rózsaszín virággal is."

Ez a forma, ami a G. monvillei (Lem.) Br. & R.-nek csak egy változatának nézhet ki, melyet akár egy G. horridispinum Frank-nak is nézhetünk feltételezzük, hogy a két faj között szoros rokonsági kapcsolat áll fenn. Mivel a növények a következő években is virágoztak, azt találtuk, hogy a virágok és magvak morfológiai szerkezete azonos, a G. monvillei (Lem.) Br & R és G. horridispinum Frank fajokéval.
A G. achirasense hajlamos a habitus bizonyos jellemzőiben valamivel változékonyabb növényekkel képviseltetni magát, mint egyéb fajok.
Amikor 1972 tavaszán lezárult a G. monvillei (Lem.) Br. & R. rokonsági körének vizsgálata, nem volt szándék a Gymnocalycium B 21 gyűjtőszámú növény leírására. Legfőképpen azért mert a mi (Hans Till és Stefan Schatzl) szemléletünk, hogy kevés növény birtokában nem lehet fajt leírni és abban az időben nem lehetett még ismerni a rokon fajok összes formáit. Időközben a Gymnocalycium B 21-t többször újragyűjtötték és azokat különböző nevekkel hozták forgalomba. Ezeken a neveken ismerjük: Gymnocalycium B 21, Gymnocalycium multiflorum-bicolor, Gymnocalycium horridispinum-bicolor, Gymnocalycium brevispinum, Gymnocalycium spec. de Achiras. Fechser küldött formákat az alábbi megjegyzéssel:

"Gymnocalycium horridispinum-bicolor, fekete, sárga és két színű, vastag tövisekkel is, ez utóbbi nagyon változó. Ez a sokféle név volt a döntő tényező, hogy úgy döntöttünk csak 9 évi, számos import és ezek utódnövényei tanulmányozása után, a két rokon - G. monvillei (Lem.) Br. & R. és G. horridispinum Frank - faj összehasonlítása után az új faj leírható."

KuaS tábla 2011/08: Gymnocalycium achirasense szoros rokonságba áll a Gymnocalycium monvillei és G. horridispinum fajokkal. A szinonim lista (lásd fent) azt mutatja, hogy a faji státusz elismeréséért továbbra is meg kell küzdeni. Egyes szerzők a G. achirasense-t a G. monvillei egy alfajának tekintik. Vannak populációk, melyekben a növények úgy tűnnek, hogy köztes alakok a két faj között, másrészt vannak olyan élőhelyek, ahol mindkét faj populációi összeérnek minden kereszteződés nélkül. Tovább északra Salsacate-nál (Córdoba tartomány) előfordul egy inkább rövid, oszlopos G. horridispinum, amely különbözik erősebb tövisezettsége, hosszabb középtövise által.
Kiss Csaba:

„Az élőhelyi viszonyok változékonysága megjelenik az egyedek méretének, szárszínének és tövisezettségének különbözőségében. A típusfaj és ez az alfaj között a lényegi különbség épp a tövisezettség vonatkozásában jelenik meg, kiemelten a zömökebb, erőteljesebb perem- és a 2-3 db középtövis miatt. A valamivel kisebb szár- és virágméret, valamint az egyéb apró eltérések nem dominánsak az alfaji minősítést illetően. A szakirodalmakban található különböző alakoknak és változatoknak a fentebb leírtak miatt nincs jelentőségük.
Saját megfigyelés szerint a virágok - egyszerre több is, többé-kevésbé minden 2. borda utolsó areoláján - a csúcsközeli, de kizárólag az előző évi legutolsó kifejlett areolákból képződnek. A maximális virágszám elvben megegyezhet a bordák számával, de a tapasztalat az, hogy a lehetséges 15 bordaszám miatt inkább mintegy 7-8 db-ra - esetleg kevesebbre, mint többre - tehető az egyszerre nyíló virágok mennyisége. Előbbiekből következhet, hogy fejlődhet minden köztes bordán is bimbó, de az rendszerint kissé később, néhány napos eltolódással, ezért kisebb is, és csak a második hullámban nyílik, így nem zsúfolódnak össze az amúgy is nagyméretű virágok. Az areolák váltóállásúak, azaz a szomszédos bordák areolái nem azonos körökön, hanem feles eltolással a két areola közötti körökön fejlődnek. Ezáltal minden borda utolsó virágzóképes areolája egymáshoz képest fél areolatávolságban van lejjebb vagy feljebb, így a kinyílt virágok jobban elférnek egymás mellett. A csúcsközeli, még nem virágzóképes areolák fejlődése igen érdekes. A tenyészcsúcshoz képest az areola és a tövisek alsó (külső) része még az előző évben kialakul, míg a felső (belső) rész teljes kifejlődése áthúzódik a következő évre, ezért nem is virágzik. Ezt még megelőzi az állszerű dudor kialakulása is a két areola között, ami lehet, hogy egy év alatt, de inkább az a valószínű, hogy egy tenyészidőszakban (tavasszal és/vagy ősszel) fejlődik ki. (Ezt még nem állt módomban megfigyelni.) Leegyszerűsítve a virágzóképes areola 2 év alatt 4 fázisban fejlődik: 1. a két areola közötti bordarész képződése, 2. az areola külső része alakul ki, 3. az areola belső részével a teljes tövisszámú areola kifejlődik, 4. a virágképzési időszak. Ez a 4 fázis tökéletesen látszik a tenyészcsúcs közelében. Ebből az is megállapítható, hogy 2 éven belül nem virágozhat e faj egyetlen egyede sem. Az azévi teljesen kifejlődött areolák még nem virágoznak ugyanabban az évben. A fejlődő areolák az erőteljes barnás-vöröses tövisszín miatt szemmel láthatóan megkülönböztethetők az előző évi kifejlett szürkésszínű tövises areoláktól. Az előzőekben leírt fejlődési fázisok segítségével, és az egy bordán lévő areolamennyiségből egész pontosan meghatározható ennek az alfajnak az életkora. (Egy areola valószínűleg 2 év!)
Az alapfaj - G. monvillei ssp. monvillei - virága órákkal korábban, déltáj körül nyílik, addig ennek az alfaj virágjának a teljes kinyílása inkább a késő délutáni órákra tehető, még ilyenkor, a májusi erős napsütés esetén is. Kevés napfényben, és/vagy borongós, hűvös időben a virágnyílás nem teljes. Az alapfajnál azt is tapasztaltam, hogy a kinyílás után az elhervadásig éjjel nappal nyitva marad, a G. monvillei ssp. achirasense minden nap bezáródik, majd több napon át újra és újra kinyílik. Egyik virág sem illatos és nem is önmegtermékenyítő.
KOVÁCS Zoltán gyáli kaktuszgyűjtő információja szerint a már látható bimbóképzésben lévő kaktuszok bő öntözése esetén intenzív virágfejlődés érhető el. A tanácsot követve igaznak bizonyult az állítás, valóban a jól időzített célirányos, bő öntözéssel gyorsabb, több és nagyobb virágzás érhető el, és nemcsak ennél az alfajnál. Persze mindezt az időjárás függvényében kell érteni.
Nemcsak a három alfaj, hanem az egész nemzetség fajai közül ezen fejlődnek az areolák alatt a legnagyobb állszerű dudorok, amelyek - mint külső bélyegek - a könnyen felismerhetővé teszik, még virág nélkül is.
A természetes élőhelyén a három alfaj közül a legkisebb szárméretű (térfogatú), de termesztésben ez nem feltétlenül lehet igaz, mivel erőteljesebb is lehet a fejlődése.”

Das Gymnocalycium monvillei Aggregat: Neugliederung von G. monvillei s.l. und Überarbeitung und Beschreibung neuer Taxa von G. achírasense und G. brachyanthum Hans Till, Attersee - Gert Neuhuber, Wels 1.Teil Gymnocalycium 6 (3) 1993: 99-106
A "Monvillei Aggregat"-ban két formában gazdag faj tartozik a Gymnocalycium monvillei (Lem.) Pfeiffer ex Br. & R. és G. mostii (Gürke) Br. & R. - ez utóbbi fajt nem tárgyaljuk részletesen - összefoglalva ahol a korábbi nevezéktani faj a névadó. Megfigyelve a G. monvillei-t tovább gondolkodva, több formacsoport felismerhető, amelyek mindenkor saját élőhellyel rendelkeznek: ezek itt, mint alfajok vannak besorolva. Számos expedíció során vizsgáltuk a természetes élőhelyeket, csak G. schuetzianum lesz a későbbiekben feldolgozva. 
Többek között azt is megerősítették, hogy a G. monvillei és G. achirasense Till & Till Schatzl közelebbi rokonságban áll egymással, amelyet már korábban az első szerző is feltételezett (Till & Schatzl, 1973a, b, c, d 1974).
Jelenlegi ismereteink elvezettek minket arra, hogy a G. achirasense , G. brachyanthum (Gürke) Br. & R., G. horridispinum Frank ex Till, G. monvillei és G. schuetzianum fajok egy polimorf faj, amelyek egymással szoros összefüggésben vannak, mint alfajok. A teljes elterjedési terület magában foglalja Córdoba tartomány nyugati területein keresztül San Luis tartomány északkeleti területeit.
A G. monvillei rokonsága Córdoba tartomány északi szélén sl. (= tág értelemben) a már a Gymnocalycium 3 (3): 33 - 40 (1990) -ban bemutatott G. monvillei s. str. (= szigorú értelemben vett) változatok grandiflorum var (Backeberg a Backeberg Knuth-ban) és a var. steineri Till Till, éppen így az izolált rokon G. horridispinum (Gymnocalycium 1 (3). 7 - 8 (1988). Ugyanott találtuk meg a relatíve kis areával bíró G. schuetzianum-ot is, amely csak egy későbbi feldolgozás tárgya lesz. Az G. monvillei s.l. középső- és déli areain a G. achirasense populációi benépesítik, miközben a G. brachyanthum populációi a nyugati- és a délnyugati határ foglalják el.
A formákban szerfelett gazdag Monvillei-aggregat revíziója az első pillanatban néhány olvasónak nem egészen lehet világos. A rokonok megismerése érdekében inkább megbízható (...) eme felosztás, amely talán jelentéktelen. A szerzők arra törekedtek, hogy a középutat válasszák, egyrészt a természetes sokszínűséget fejezve ki, a kultúrákban nem kívánatos nevek és a szinonimák eltűnjenek, másfelől valószínűleg az átláthatatlan látszó rangfokozati hierarchia az igaznak látszó rokonságot mutatja ki, és a különféle morfológiai és a formák földrajzi elterjedési területe belátható kapcsolatokban vannak.
A jelen munka sokévi növény-tanulmányozás és súlypontszerű terepkutatás eredménye, a szerzők valamint munkatársaik összesen 12 utazást tettek ennek a rokonsági kör elterjedési területén. A rangszerű tagoltság arealgeográfiai szempontjai után, az egyes formacsoportokban előálló fő ismertetőjeleket különösen figyelembe kell venni, miközben némelyik részlet ismertetőjegy nem feltétlenül figyelemre méltó.
Reméljük, hogy az előttünk levő tanulmány, a Monvillei aggregat, egy későbbi tudományos munkának, különösen az egész nemzetség egy monografikus feldolgozására, értékes információkat tartalmaz.

H. Till és S. Schatzl H. (1979) által leírásra került a Gymnocalycium achirasense. Mivel a típuspéldányból nem volt herbáriumi anyag letéve, de élő növény van az ausztriai Linz város botanikus kertjében ez lett a cikkben említve, ez a taxon azonban a ICBN 9,5 cikkelye alapján (1983) érvénytelennek lett minősítve, az érvényesítést elvégezte H. Till (1987). (...)
A José Gensertől, Buenos Aires, megadott Achiras eredeti élőhelyen kívül, néhány további élőhely van még Córdoba tartományban El Chacaynél (G. Neuhuber GN89-164, L. Bercht LB 332), Alpa Corralnál (J. Piltz P 104c, GN9I-341) és Santa Ananál (GN9O -251), az elterjedés súlypontja azonban San Luis tartomány észak-nyugati részén fekszik. A faj benépesíti szinte ennek a tartománynak egész északi területét a Sierra de San Luis nyugati területétől kelet felé a Sierra de Comechingones, a Córdoba tartomány határ-hegységéig. A különböző populációk térben külön léteznek, nevezéktani szétválasztásuk egymástól úgy véljük, inkább szükséges, mivel a fő populációval ma valószínűtlen a génkicserélődés.
A növények a Sierra de Comechingones keleti oldalon - a közelmúltbeli 1990-es és 1991-es tudományos kutatóutak szerint, egy félreérthetetlen és mérsékelten kerek area képet mutatnak - népességnövekedés északról dél felé a Sierra szűk sávjában észlelhető. A növények erőteljes és sötét tövisezettségűek, feltűnő a sötétzöld, selymesen fénylő epidermisz. Ezek legészakibb előfordulása körülbelül Santa Ananál van.
Bár a G. achirasense átlagosan valamivel alacsonyabb tengerszint feletti magasságon él, mint a G. monvillei, úgy tűnik előnyben részesíti a kiemelkedő sziklalépcsőket. Mindkét faj talaja alig megkülönböztethető az egyik oldalon ott vannak a G. monvillei Calamuchita-nál (Córdoba tartomány) már körülbelül 500 m magasságban, és fordítva a G. achirasense az El Rincon-on Merlo-nál (San Luis tartomány) még 1500 méter magasságban is előfordul. Santa Ana 600 m magasságban található, a táj és így az élőhely ugyanaz, mint a nyugati, a G. achirasense a hegyek nyúlványain él. G. monvillei viszont mindig egy hegyes és sziklás tájon él, még ha ez néha csak egy kis kiemelkedés is.
Ez a helyzet ismétlődik újra és újra, amíg a legtávolabbi nyugati elterjedési területen a Sierra de San Luis-on, G. achirasense és G. brachyanthum találkoznak. Ugyanakkor ezek a területek néhány kilométerre vannak egymás mellett. Tapasztalataink szerint ott úgy tűnik a különböző virágzási idő a gének cseréjét megakadályozza, és ezáltal a két klán keveredését is.

Irodalom: 

Britton, N.L. J.N. Rose (1922): The Cactaceae II Washington: The Carnegie Institution of Washington.
Frank, G. (1963): Ein schöner interessanter Neufund aus Argentinien. Gymnocalycium horridispinum, sp. nova.- Kakt. and. Sukk. 14: 8.
Gürke, M. (1907): Echinocactus brachyanthus Gürke n.sp.- Monatsschr. Kakteenk. 17: 123.
Lemaire, C. (1838): Cactearum aliquot novarum 14.-Lutetiae Parisiorum et Argentorati: F.G. Levrault.
Ritter F. (1980): Kakt Südamer. 2.- Spangenberg: Selbstverlag.
Till, H. & S. Schatzl (1973a): De verwantschapsgroep van Gymnocalycium monvillei (Lem.) Br.& R. beschouwd vanuid de praktijk.- Succulenta 52: 173-175.
Till, H. & S, Schatzl (1973b): idem.- Succulenta 52: 193-195.
Till, H. & S, Schatzl (1973c): idem.- Succulenta 52: 215 - 218.
Till, H. & S, Schatzl (1973d): idem.- Succulenta 52: 230 - 232
Till, H. & S, Schatzl (1974): idem (slot).- Succulenta 53: 4 - 5
Till, H. & S. Schatzl (1979): Gymnocalycium achirasense Till & Schatzl spec. nov.- Kakt. and. Sukk. 30: 25

Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.