Gymnocalycium carminanthum Borth & Koop

Mánfai Gyula képe
Nómenklatúra
Tudományos név: 
Gymnocalycium carminanthum Borth & Koop
Szinonima: 
  • Gymnocalycium oenanthemum subsp. carminanthum (Boorth & Koop) H. Till Gymnocalycium 21(5):815-838, 2008
  • Gymnocalycium carminanthum Borth & Koop (nom. inval.. Art. 8.2 ??) Gymnocalycium carminanthum Borth et Koop spec. nov.- KuaS 27(4): 73-76 (1976). Typ: H. Borth 130, Argentinien, Prov. Catamarca, Sierra de Ambato (LI) (lebende Pflanze ?).
  • Gymnocalycium carminanthum var. montanum Slaba nom. illeg. (M. 43.1 ) Gymnocalycium carminanthum Borth & Koop a jeho navá varieta montanum Slaba.- Kaktusy 35(1 ): 3-9 + Titelbild (1999). Typ: Argentina, Provincie Catamarca, Sierra de Ambato, in dorsis montis in cardine de Los Engeles, 2600 m super mare. Holotypus in herbario PRC, sub numero 4696.
Etimológia: 

A fajnév a kárminvörös virágra utal, mely virágszín e nemzetségnél viszonylag ritkának mondható.

Szisztematika
Latin diagnózis: 

Radices: plures funes brevinapiformes. Corpus: solitarium, depressoglobosum, ad 100 mm diam., ad 55 mm altum; epidermis aspera, opace glaucoviridis ad grisseoviridis; vertex summersus. Costae: 6-11, recte decurrentes, planae, basi ad 25 mm latae; solum in propinquo verticis sub areolis angulate gibbosae. Sulci transversi tertia pars latitudinis maxime. Areolae: paulum summersae, ovales, breve et rude tomentasae, 6-7 mm longae, ad 5 mm latae. Novarum areolorum tomentum flavescens, majorum sordidagriseum. Spinae: marginales (5-) 7 (-9), crassae, subulatae, transversa sectione ovalae ad rotundae, saepe sursum angulatae, tenuilepidatae, geminate radialae, una deorsum; omnes recurvatae ad adiacentes, raro distantes; subrubrae ad griseae, 15-25 mm langae; centrales pro normo 0, (raro 1-2, 8-12 mm longae, ± sursum curvatae).
Flores: circuito verticis ex lana densa, late campanulati, 58 mm diam. max., 45 mm longi max. Ovarium: depressoglobosum, supra summersum, ad 7 mm diam., ad 8 mm altum. Pericarpellum: late poculiforme, extra viride splendens, ad 12 mm diam. max. ad 12 mm longum; squamis non multis late rotundatis et crassis obtectum. Squamae subvirides, acuminibus rubris, margine membranatae. Receplaculum: intra carmineum, extra claucoviride ad olivaceoviride, splendens, 25 mm diam. max., 16-18 mm longum; squamae obtegentes majores, spathulosae, virides, margine subroseae. Folia perianthi: externa spathulata, rotundata ad obtusa, clarior carmineo, ocuminibus subviridibus et pellucidis; extrema folia medio viride ad olivaceo striata; medio folia latespathulata, valide carminea, obsolete bombycina, non pellucida, medio pullum carmineo, ad 25 mm longa, ad 8 mm lata; irtima folia tenuispalhulata, simile colore, ad 23 mm longa, ad 7 mm lata. Filomenta: primaria a basi, arcuata stilum tangentes; secundaria cunctae altitudini inserta, incurvata, omnia coccinea, ad 11 mm longa. Antherae, procerae, albicantes. 1,3-1,4 mm longae, 0,4-0,5 mm latae. Stilus: cylindricus, supra crassior, ad 2 mm diam., ad 12 mm longus, papillosus, supra carmineus, infra ruber. Stigmata: 9, fulva, ad 5 mm longa.
Fructus: pirumiformis, atroviridis ad olivaceus, ad 10 mm diam., ad 15 mm longus, se operiens a basi a latere. Semen: ad 1 mm longum. verso-crumenaforme; testa obsolete nigra, globosaverrucosa; hilum summersum, valide fractum spongiosumque, luteolofuscatum, late toruosum.
Patria: Sierra de Amboto provincio Catamarca, Argentina, altitudine 1300-1800 m. sub fructibus collucatis et in declivitatibus patentibus in gramine et fissuris saxorum.
In cultura flores (Julius ad Septembrem) operientes plus quam una hebdomas, ab meridie usque ad vesperum (hora vicesima!). - Holotypus (numero BO 130) in collectione custodiente typorum horticis botanici Linz, Austria.

Taxontörténet: 

Típus: holotípus, neotípus, izotípus, szüntípus, izoszüntípus, paratípus, lektotípus (a megfelelőn kívül a többi törlendő)

Gyűjtő:

Időpont:

Típuslelőhely:

Hozzáférhetőség helye, száma:

Eredeti szerző, leírás:

Revideáló, felülvizsgáló szerző(k), leírás(ok):

Rendszertani felosztás: 

Taxon felett: Scabrosemineum alnemzetség

Taxon alatt: Gymnocalycium carminanthum var. montanum Slaba

Vegetatív test
Megjelenés: 

Lapos törzsű növény, általában kétszer olyan széles (10-15 cm), mint amilyen magas.

Szár: 

Peremtöviseinek száma 7 és szokásos elrendezésű, vagyis 3 pár oldalra mutat és egy lefelé.

Generatív test
Virág, virágzat: 

Haage szerint egy hétig is nyitva tart a fénylő kárminvörös színezetű virága. Már délelőtt kinyílik és csak a késő esti órákban csukódik be. A lapos növénytörzs mellett jellegzetesnek mondható, a többi piros virágú fajjal összevetve, a rövid "virágcső".

Gondozás, felhasználás: 

Ennek a Gymnocalycium fajnak a szaporítása sem okoz különösebb gondot, bár elég apró magvakkal rendelkezik, így a kikelt magoncok is aprók és kezdetben lassan is fejlődnek. Körülbelül 5 éves korban érik el az ivarérett kort, ekkor kb. 5 cm az átmérőjük. Talajuk ásványi anyagokban gazdag legyen és jó vízáteresztő. Télen + 5 és +10 °C közötti léghőmérsékleten tartsuk, természetesen teljesen száraz termesztő közegben. A rövid ideig tartó fagyot (kb. -5-ig) is elvisel. A virágzóképes kor eléréséig érdemes minden évben (tavasszal) átültetni, ezután 2-3 évente. Tápoldatozni csak az átültetést követő évben kell, 0,6: 1: 1,2 arányú N:P:K és mikroelemeket is tartalmazó tápoldattal, egy tenyészidőszakban 2-3 alkalommal.

Hidegtűrés: 
5 °C-nál hidegebb helyen nem tartható
Szintézis, diszkusszió: 

Schütz véleménye: E fajt Hans Borth találta és BO 130 terepszámmal írta le. Kis növényként már virágzik, akár egy hétig is. A virágok délre nyílnak és kinyílva maradnak kb. 20,00 óráig. A KuaS-ban a leíráshoz 8 kép van csatolva, melyek szemléltetik e faj variabilitását. Egyes formák, köztük extrém az 5 bordás, míg vannak 10 bordásak is, melyeken 11 peremtövis és 1 középtövis van, nehezen mondanánk rá, hogy ugyanaz a faj, ha nem ismernénk az átmeneti formákat is.

Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.