Gymnocalycium cardenasianum Ritter

Mánfai Gyula képe
Nómenklatúra
Tudományos név: 
Gymnocalycium cardenasianum Ritter
Szinonima: 

Gymnocalycium cardenasii Ritter nom. nud. Katalog Winter 1955, (Abb. in Katalog (1956). zit. in Meregalli, M.: II genere Gymnocalycium Pfeiffer,- Piante Grasse 5(1 ): 20 (1985).
Gymnocalycium armatum Ritter Kakteen in Südamerika 2: 662-663, 822 (1980). Typ: F. Ritter 1131 , 1962, Bolivien, Prov. Mendez, El Paicho (U).
Kiesling, R. & Metzing, G. 1996. A new combination in Gymnocalycium (Cactaceae). Darwiniana 34: 402-404.
Gymnocalycium spegazzinii subsp. cardenasianum (F. Ritter 1964) Kiesling & Metzing Darwiniana 34 (1-4):402-404, 1996
Gymnocalycium cardenasianum var. horridispinum K. Knize nom.nud. zit. in Pilbeam, J.: Gymnocalycium: 55 (1995).

Etimológia: 

prof. dr. Martin Cárdenas (1899 – 1973) a bolíviai Cochabamba Egyetem botanikai professzoráról elnevezve, aki Bolívia részletes kaktuszflóráját dolgozta fel és számos új kaktuszfajt fedezett fel és írt le.

Szisztematika
Latin diagnózis: 

Corpus hemisphaericum, 5–20 cm altum, 12–23 cm diam., griseo–viride; costae 13–31, 5–10 mm altae, 2–5 cm latae, rectae, obtusae, rimis et tuberculis paulo distinctis; areolae 5–10 mm longae, 3–7 mm latae, 5–15 mm inter se remotae, griseae; spinae fere nigrae, canescentes, radiales 3–6, 3–6 cm longae, validae, incurvatae, centrales imprimo absentes, demum plerumque 1–2, 5–8 cm longae, curvatae; flores apicales, 5 cm longi; ovarium 11 mm diam., globosum, squamis semi–orbicularibus, rubellis, 5 mm longis, 3 mm latis vestitum; camera nectarifera 3 mm longa, orbicularis, rubra, semi–clausa; tubus floralis 20 mm longus, fauce paulo angustatus et 16 mm diam., infundibuliformis, griseo–viridis, intus purpureus, sicut ovarium vestitus; tepala 20 mm longa, 6–9 mm lata, basi angustissima, apice breviter acuminata, pallide purpurea, apice alba, linea mediana rubiginosa; stamina 14 mm longa, luteo–rubella, stigmatibus 15, pallide luteis; fructus _ 20 mm longus , 17 mm latus, griseo–viridis, apice paulo angustatus, squamis latis, brevibus vestitus; semina 1 mm longa, 0,7 mm lata, rubescentia, tuberculis nigris tenuibus, hilo basali, longo, albo.
Habitat: Carrizal, Prov. Mendez, Dept. Tarija, Bolivia.

Taxontörténet: 

Típus: F. Ritter 88, 1953, Bolivia, Prov. Mendez, Carrizal (U).

Gyűjtő: Fridrich Ritter

Időpont: 1953.

Típuslelőhely:

Hozzáférhetőség helye, száma:

Eredeti szerző, leírás: Friedrich Ritter: Diagnosen von neuen Kakteen.- Taxon 13(4): 144 (1964).

Revideáló, felülvizsgáló szerző(k), leírás(ok):

Rendszertani felosztás: 

Taxon felett: Scabrosemineum alnemzetség

Elterjedés, élőhely, életmód: 

Dél-Bolívia, Mendez tartomány, Tarija kerület, Ortes Carrizal környékén 1200–2000 m magasságban. (FR 88, 88a, KK 676 - 600 m t.f.m -, 715 - 1000 m t.f.m, SCHÜTZ szerint ez egy leíratlan G. cardenasianum var. horridispinum változat, KNIZE G. carrizalensis néven tartja nyilván ezt a gyűjtőszámú növényt. L 929)

Vegetatív test
Megjelenés: 

Szukkulens törzse szürkészöld, fiatalon lapos, később félgolyó alakú vagy kissé hosszúkás. A virágzóképes növény körülbelül 120–280 mm átmérőjű és 50–200 mm magas.

Szár: 

A test alsó része a talajba süllyedt. Csúcsa bemélyedt, tövistelen. Borda 13–21, egyenes, igen tompa és lapos, 20–50 mm széles, 5–10 mm magas, a borda alsó részén a szélesebb és laposabb, többször krisztátát alkot a keskeny bordán. Az areolák felett gyakran gyenge keresztbarázda található, az areolák alatt egy kisebb, többé–kevésbé jellegzetes áll alakú kiszögelés. Idősebb korban a borda hosszirányban kissé eltolódhat és a keresztbarázda világosan felismerhető. A bordaelválasztó barázda egyenes. Areola ovális, 5–10 mm hosszú, 3–7 mm széles, 5–15 mm távol vannak egymástól, kiemelkedők, kezdetben szürkefilcesek. Tövis a fiatal példányokon és a fiatal virágzóképes növényeken is csak peremtövisekre korlátozódik. Igen erőstől középerősig, merev, mindig erősen ívelt, a fiatal növényeken összefonódó, az idős növényeken gyakran ívelt és elálló, ekkor legtöbbször egy vagy két középtövis is megjelenik. A középtövis legtöbbször kissé hosszabb, erősebb és íveltebb mint a peremtövis, előszeretettel felfelé ívelődő. Peremtövis legtöbbször 3–6, 30–60 mm hosszú. Középtövis 1–2, 50–80 mm hosszú, gyakran az egyik felső tövis középtövis helyzetben. A test felső részén lévő areolák peremtövis nélküliek. Tövisszín feketésszürke vagy vörösesszürke, legtöbbször sötétebb heggyel, majd kiszürkülnek.

Gyökér: 

Kicsiny, gyorsan elvékonyodó répagyökérrel.

Generatív test
Virág, virágzat: 

Virág csúcsközeli areolából ered, 50 mm hosszú, illat nélküli, először délután nyílik és gyakran a tövisek akadálya miatt csak kissé kinyíló. Magház (ovárium) 11 mm hosszú és ugyanilyen vastag, elvékonyodó alappal, halvány szürkészöld, félkör formájú, halványvöröses, testhez simuló pikkelyekkel, melyek körülbelül 5 mm szélesek és 3 mm hosszúak, apró sötétvörös heggyel. Nektárkamra (mézfejtő) bíborszínezetű, 3 mm hosszú és széles, de szűk a vastag bibeszál miatt. A porzószál alapjával félig bezáródik és felül falnyúlvány nélküli, kevés nektárral. A virágcső felső része (receptaculum) szürkezöld, belül bíborszínezetű, tölcsér formájú de nyíláskor körülbelül 1 mm–re beszűkülő, 20 mm hosszú, nyíláskor 16 mm széles, pikkelyek olyanok mint a magházon, 5–6 mm hosszúak, 6–10 mm szélesek, a felsők hegy nélküliek. Porzószál világos bíbor, körülbelül 6–10 mm hosszú, az alsók a rövidebbek. Eredésüket illetően nem választhatók szét és az egész receptaculum belső falára kiterjednek. Portok nagy, citromsárga színezetű, akárcsak a pollen. A portokok a bibeszál közepénél és ferde állásban, körülbelül 7 mm–re a receptaculum alsó peremétől és körülbelül fél magasságban a lepellevéltől helyezkednek el. Bibeszál majdnem 2 mm vastag, körülbelül 14 mm hosszú, amelyből 15 világossárga, 4 mm hosszú, kissé kihegyezett, összehajló bibeág ered. Lepellevél 20 mm hosszú, 6–9 mm széles, a belsők kissé rövidebbek. A legnagyobb szélességük a hosszúság 3/4–e, az alapnál 2–3 mm–re elvékonyodó és felfelé egyenletesen kiszélesedő, a vége rövid heggyel. A külsőké felül inkább lekerekített. A lepellevelek nem nagyon szélesre nyílnak, lefelé halvány bíborszínezetűek, a végén majdnem fehérek, de halvány vörösesbarnás középcsíkkal. A külsők pikkelyekkel nem borított része inkább szürkés–zöldesvörös.

Termés: 

Termés 17–22 mm hosszú és 15–20 mm széles, szürkezöld, kékes árnyalattal, az alapnál legtöbbször gyengén vöröses, alul vastag, felső harmada legtöbbször kissé vékonyabb, megmaradó, megszáradó virágmaradvánnyal. Terméskehely 7–10 mm széles, körülbelül 5 mm mély. A termésen 5–8 mm széles, 2–4 mm hosszú, vastag, halvány rózsabarnás, a termés falához simuló pikkelyekkel. Az érett termés felhasad, körülbelül 2/3 magasságig. Terméshús bőséges, zöldesfehér, íztelen, csak kissé nedvdús.

Mag: 

Mag hangyaterjesztésű, 1 mm hosszú, 0,8 mm széles és 0,7 mm vastag, hátoldala erősen domború, hasi oldala nem domború. Maghéj vöröses, kissé fénylő, finom, fekete dudorocskákkal. Köldök fehér, alapon, az egész mag peremén és a hasi oldalon meghosszabbodott.

Gondozás, felhasználás: 

Mint a nemzetség legtöbb faja, ez a faj is igényli a sok friss levegőt. A közeg ásványi eredetű, némi agyag kiegészítéssel és jó víz áteresztő legyen. Nyáron nem dús öntözést, alkalomszerű tápanyag-utánpótlást. Télen száraz és hideg tartást igényel. Ultraviola sugárzás hatására különösen erős tövisezettséget fejleszt. Kultúrában, legjobb melegágyban tartani, azonban optimális biztonsággal tarthatjuk ablakkultúrában is. Magvetéssel könnyen szaporíthatjuk. A magvakat a hangyák előszeretettel hordják el a már felnyílt termésből.

Hidegtűrés: 
5 °C-nál hidegebb helyen nem tartható
Szintézis, diszkusszió: 

A G. cardenasianum egyike a nemzetség ékköveinek. Igen változatos egyedeket találunk tövis hosszban, - erősségben valamint - színben. Általában világosbarnától sötétbarnáig terjedő színskálában van a tövisszín, de nem ritka a feketésszürke tövis sem. A fajt RITTER gyűjtötte az 1953–as útja alkalmával, FR 88 számon. Ő februártól júliusig maradt Bolíviában. Február 23-án járt a Chuquisaca kerület, Mendes tartomány Curque völgyében Tal des Rio San Juan del Oro folyónál Pueblos Carrizal falu közelében. RITTER a begyűjtött növényeket testvérhúgának, H. WINTER-nek küldte Európában, és az Ő 1955-ös katalógusában jelentek meg az először a magvak, mint G. cardenasii. 1959 óta jelentek meg a magok a kereskedelemben FR 88 G. cardenasianum - spec. nov. de Tarija, Bolívia néven. Ennek a katalógus 14. oldalán a következő megjegyzés található: „Bársonyos, világoskék, nagyon hosszú tövisekkel, melyek világos szaru színűek, vagy sötét squirted. Virága nagy, rózsaszínű. Tökéletesen szép, jellegzetes faj, nem könnyen lehet összetéveszteni másokkal.” Tartományban G. cardenasianum viszonylag korlátozott, ez egészen El Puente az észak Tojo délen, egy észak-déli terjeszkedés mintegy 80 km.
További populációk találhatók körülbelül 30 km lineáris távolságban, észak-keletre El Puente, a völgyben a Rio Paicho. Azonban ezek a növények Ritter, mint G. armatum fajt írta le. A mai ismeretek szerint ezek a növények a G. cardenasianumhoz tartoznak, hogy a változat vagy a forma vitatható.
H. TILL és H. AMERHAUSER írja egyik útjuk alkalmával: „Ellentétben az eddigi ismereteinkkel és más terepkutatók által felkeresett területeken G. cardenasianum sokkal szélesebb körben elterjedtek. Egyetlen populáció is meglehetősen sok egyedet számlál. A faj változékonysága hatalmas. Az egyes élőhelyeken találtunk kicsi (5-6 cm átmérőjű), és több nagyobb mint 20 cm átmérőjű, valamint egészen lapos és oszlopszerűen gömbölyű növényeket, fehér répagyökérrel. A tövisek általában, sárgák, sötét barnák, fekete heggyel, egyes növények tövis nélküliek voltak.”
KIESLING, R. & METZING, D. (1996) felveti annak a lehetőségét is, hogy RITTER egyik szállítmánya során a G. cardenasianum és a G. armatum egyedek magvai összekeveredhettek, de nem vetik el annak a lehetőségét sem, hogy a G. cardenasianum változékony annyira, hogy eme magvetések alkalmával igen változatos egyedek jöttek elő.
TILL 2001-ben a fajt a Mircosemineum alnemzetségbe sorolta és a Gymnocalycium spegazzinii közeli rokonának tekinti. Miért nem az alfajának, ahogyan azt D. R. HUNT 2007-ben tette? Talán, mert Ő is azon a véleményen van, mint G. CHARLES és jómagam is, hogy két különböző fejlődés eredménye a két faj. Nevezetesen egy G. saglionis-szerű közös ősből fejlődtek ki. A G. cardenasianum északra, míg a G. spegazzinni dél felé terjeszkedett. Amennyiben ez a lehetőség az igaz, akkor a G. cardenasianum nem lehet a G. spegazzinni alfaja, hiszen nem a G. spegazzinni egyik populációjából különült el.
A faj rokona az argentínai származású G. spegazzinii-nek és az ugyancsak Bolíviából származó G. armatum RITTER fajnak. A G. armatum-ot is RITTER fedezte fel egy későbbi útján, kultúrában alig képviselt. A G. cardenasianum-tól megkülönböztethető kissé kisebb növekedésében, kisebb virágában és egyenes elálló tövisezettségében. Jelenleg (2010) hol csak egy formájának, hol alfajának ismerik el a szakírók a G. cardenasinaum-nak.
Nagy Sándor: E.W.Putman: 1978.-ban megjelent művében, összefoglalta a Gymnocalycium-okról addig szerzett ismereteinket. A Gymnocalycium cardenasianum fajt úgy jellemezte, hogy erős megjelenésű, vonzó, a gyűjteményekben népszerű. Úgy ítélte meg - szoros kapcsolatban van a G. spegazzinii-vel és a G. bayrianum-mal. A virágok rózsaszínűek és gyakran nem teljesen nyitottak, mivel a tüskék akadályozzák. Tapasztalata szerint ez a faj, fiatal korban, -virágzás előtt- olyan mint a G. spegazzinii. Ez így, teljesen megfelel Schütz elképzelésével. Ugyanis a Loricata -Fajcsoportjában (Sectio) ez a három faj szerepel. Putman akkor még nem gondolhatta, hogy Hans Till 2008-ban a fenti vélekedését igazolni fogja. A rendszerében szereplő Spegazziniana - Gyűjtőfaj (Aggregat)-ból, csak a Gymnocalycium catamarcense faj hiányzik. Hogy miért? G. Charles (2009) könyvében elmondja, hogy a Gymnocalycium cardenasianum-ot megtalálta a legnagyobb (több mint 2300m), magasságban Bolíviában, az Argentin határ közelében.
A faj rokona az argentínai származású G. spegazzinii-nek és az ugyancsak Bolíviából származó G. armatum RITTER fajnak. A G. armatum-ot is RITTER fedezte fel egy későbbi útján, kultúrában alig képviselt. A G. cardenasianum-tól megkülönböztethető kissé kisebb növekedésében, kisebb virágában és egyenes elálló tövisezettségében. Carrizalban élő populációk idős egyedei töviseik javarészét sokszor elvesztik. Az élőhelyen találtak 35 cm átmérőjű egyedeket is.

Irodalom: 

Kiesling, R. & Metzing, G. 1996. A new combination in Gymnocalycium (Cactaceae). Darwiniana 34: 402-404.

Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.