Gymnocalycium bruchii (Spegazzini) Hosseus

Mánfai Gyula képe
Nómenklatúra
Tudományos név: 
Gymnocalycium bruchii (Spegazzini) Hosseus
Etimológia: 

Dr. Carlos BRUCH (1869-1943) fotográfus és entomológus (rovartan) tiszteletére lett elnevezve, aki Argentína, Catamarca tartományban élt, és többek között 1918-ban ezt a taxont is gyűjtötte.

Szisztematika
Latin diagnózis: 

Cormus mediocris, copiose proliferans, spinis numerosis criniformibus, obtectus. Costae 12 tuberculatae. Areolae ellipticae. Flores mediocres, rosei, petalis acuminatis, sepalis obtusis. Ovarium parvum, squamis sparsis obsitum. Ovula nomerosa, fasciculata placentis plus minusve connatis. Stamina brevia, albida, stylo non superata.

Taxontörténet: 

Típus: holotípus, neotípus, izotípus, szüntípus, izoszüntípus, paratípus, lektotípus (a megfelelőn kívül a többi törlendő)

Gyűjtő:

Időpont:

Típuslelőhely:

Hozzáférhetőség helye, száma:

Eredeti szerző, leírás:

Revideáló, felülvizsgáló szerző(k), leírás(ok):

Rendszertani felosztás: 

Taxon felett: Gymnocalycium alnemzetség

Taxon alatt:

  • Gymnocalycium bruchii var. brigittae Piltz nom. nud. zit. in Meregalli, M.: II genere Gymnocalycium Pfeiffer.- Plante Grasse 5(1): 18 (1985).
  • Gymnocalycium bruchii var. brigittae Piltz Nieuwbeschrijving: Gymnocalycium bruchii (Speg.) Hoss. var. brigittae Piltz var. nov.- Succulenta 66(10): 213-216 (1987). Typ: J. Piltz 214, 1.7.1980, Argentinien, Prov. Cordoba, westlicher Teil der Sierra Grande, 1800 m (KOELN).
  • Gymnocalycium bruchii var. hossei Backeberg nom. inval. (Art. 36.1) in Backeberg & Knuth: Kaktus ABC: 286 (1936).
  • Gymnocalycium bruchii var. hossei Backeberg nom. inval. (Art. 37.1) Die Cactaceae 3: 1698-1700 (1959).
  • Gymnocalycium bruchii var. niveum Rausch Nieuwbeschrijving Gymnocalycium bruchii (Speg.) Hosseus var. niveum var. nova.- Succulenta 68(9): Titelbild, 179-181 (1989). Typ: W. Rausch 727, Argentinien, Prov. Cordoba, nahe Capilla del Monte (ZSS).
  • Echinocactus bruchii var. spinosissimus Haage zit. in Graessner: Hauptverzeichnis über Kakteen: 2 (undatiert).
  • Gymnocalycium bruchii var. spinosissimus (Haage jr.) Y. Ito nom. inval. (Art. 36.1) Cacti 1952: 91 (1952).
  • Gymnocalycium albispinum Backeberg nom. nud. Gymnocalycium.- Kaktusar 5(9): 104-106 (1934).
  • Gymnocalycium albispinum Backeberg in Backeberg & Knuth: Kaktus ABC: 285. 416 (1936).
  • Gymnocalycium lafaldense Vaupel, Zeitschrieft für Sukkulentenkunde 2: 192, 1924
  • Gymnocalycium albispinum Backeberg Backeberg & Knuth: Kaktus-ABC: 285 + 416, 1936
  • Gymnocalycium bruchii var. albispinum hort.
  • Gymnocalycium albispinum Backeberg nom. nud. Gymnocalycium.- Kaktusar 5(9): 104-106 (1934).
  • Gymnocalycium lafaldense f. albispinum (Backeberg) Oehme Der Formenkreis des Gymnocalycium Bruchii (Speg.) Hoss. bzw. Gymnocalycium lafaldense Vpl.- Cactaceae, Jahrbücher der DKG: 26-30b (1941). Basionym: Gymnocalycium albispinum Backeberg 1936.
  • 2010.01.01-es státusz: G. bruchi subspec. lafaldense BACKEBERG leírása szerint a szukkulens törzse golyó alakútól hosszúkásig, sarjadzik, tompa szürkészöld. Csúcsa gyapjúval és sörtével fedett. Borda körülbelül 14, 3 mm magas és 4 mm széles, az areola felett erős keresztbevágás. Az areola majdnem a bevágáson ül, kerek, kezdetben erősen fehér filces, gyakran csak 1 mm távolságra vannak az areolák. Tövis serteszerű, körülbelül 25, fehér, a peremtövisek oldalirányban összefonódnak és 10 mm hosszúak, mindig több középtövist növeszt, mely kuszán elálló, nehezen megkülönböztethető a peremtövistől, barnás alappal. Virág halvány lilarózsa, kerék formájú, 30 mm szélesre nyílik. Termés hosszúkás golyó alakú. Mag középnagy, matt-fekete, olykor kissé barnásfekete. Kromoszómaszám: 2n=44
  • Gymnocalycium bruchii subsp. atroviride Neuhuber Gymnocalycium 22(3) 867-876 2009
  • Gymnocalycium bruchii var. centrispina Katalogname, zit. in Schneekloth-Liste
  • Gymnocalycium bruchii subsp. cumbrecitense Neuhuber Gymnocalycium 22(1):839-850, 2009
  • Gymnocalycium bruchii var. denudatum Dodie (Cactus by Dodie, US-CA) PL 1992?
  • Gymnocalycium lafaldense f. deviatum Oehme Der Formenkreis des Gymnocalycium Bruchii (Speg.) Hoss. bzw. Gymnocalycium lafaldense Vpl.- Cactaceae, Jahrbücher der DKG: 26-30b (1941).
  • Gymnocalycium lafaldense f. deviatum Oehme Cactaceae (DKG), 1941 (part 1): 29, 30/2,1941
  • Gymnocalycium bruchii var. deviatum (Oehme) zit. Uwe Becker in Kakteen/Sukkulenten DDR :22, 1986 2010.01.01-es státusz: G. bruchii Leírás: Szukkulens törzse tömzsi, 40 mm átmérőig. Tövis erősebb és elállóbb, gyakran egy középtövissel. Areola gyapjú-filces. Virág 35-40 mm átmérőjű, rózsaszínű, torka is rózsaszínű, középcsík gyengén barnás.
  • Gymnocalycium bruchii subsp. elegans Neuhuber Gymnocalycium 22(3) 867-876 2009
  • Gymnocalycium lafaldense f. enorme Oehme Der Formenkreis des Gymnocalycium Bruchii (Speg.) Hoss. bzw. Gymnocalycium lafaldense Vpl.- Cactaceae, Jahrbücher der DKG: 26-30b (1941).
  • Gymnocalycium bruchii var. enorme (Oehme) zit. in Backeberg Kakteenlexikon 2010.01.01-es státusz: G. bruchii Leírás: Szukkulens törzse 55 mm átmérőig. Tövis kevesebb, 8-10, erősebb és elállóbb, üvegesen fehér. Areola egyértelműen filces. Virág 55 mm átmérőig, világos rózsaszínű, belül kissé sötétebb, széles lapát alakú lepellevelekkel, középcsík nélkül.
  • Gymnocalycium lafaldense f. evolvens Oehme Der Formenkreis des Gymnocalycium Bruchii (Speg.) Hoss. bzw. Gymnocalycium lafaldense Vpl.- Cactaceae, Jahrbücher der DKG:26-30b (1941).
  • Gymnocalycium lafaldense f. evolvens Oehme Cactaceae (DKG), 1941 (part 1): 29-30/2, 1941
  • Gymnocalycium bruchii var. evolvens (Oehme) zit. Uwe Becker in Kakteen/Sukkulenten DDR :22, 1986 2010.01.01-es státusz: G. bruchii Leírás: Szukkulens törzse kissé erősebb, mint a típusfajé, 40 mm átmérőig. Tövis kissé erősebb, elefántcsontszínű, barnás alappal. Virág kissé nagyobb, 35-40 mm átmérőjű, rózsaszínű, a középcsík kevésbé jellegzetes.
  • Gymnocalycium lafaldense f. fraternum Oehme Der Formenkreis des Gymnocalycium Bruchii (Speg.) Hoss. bzw. Gymnocalycium lafaldense Vpl.- Cactaceae, Jahrbücher der DKG: 26-30b (1941).
  • Gymnocalycium lafaldense f. fraternum Oehme Cactaceae (DKG), 1941 (part 1): 30/1-2, 1941 2010.01.01-es státusz: G. bruchii Leírása: Szukkulens törzse 35 mm átmérőig. Tövis olyan, mint a fa. deviatum-é. Sárgásfehér középtövissel. Virág 40 mm átmérőig, világos rózsaszínű, széles lapát alakú lepel-levelekkel, lilarózsa középcsíkkal.
  • Gymnocalycium bruchii var. glaucum Neuhuber Gymnocalycium 16(2): 499-510, 2003
  • Gymnocalycium bruchii var. hossei Backeberg 1936.
  • Gymnocalycium lafaldense f. hossei (Backeberg) Oehme Der Formenkreis des Gymnocalycium Bruchii (Speg.) Hoss. bzw. Gymnocalycium lafaldense Vpl.- Cactaceae, Jahrbücher der DKG: 26-3Ob (1941).
  • Gymnocalycium lafaldense f. hossei (Backeberg) Oehme Cactaceae (DKG), 1941 (part 1): 29-30, 1941
  • Gymnocalycium bruchii var. hossei Backeberg Die Cactaceae 3: 1699-1700, 1959 nom. inval. (Art. 37.1) 2010.01.01-es státusz: G. bruchii Leírása: Szukkulens törzse olyan, mint a típusfajé, alulról sarjadzik. Az új hajtású tövisek enyhén rózsaszínűek, később fehérek, barnás alappal. Virág kissé nagyobb, 45-50 mm átmérőjű, nem mindig hegyes a lepellevél vége, világosabb, mint a típusfajé. A belső lepellevelek általában hosszabbak mint a típusfajnál, olykor meglehetősen hosszú és visszahajló heggyel.
  • Gymnocalycium bruchii subsp. implex Neuhuber Gymnocalycium 22(3) 867-876 2009
  • Gymnocalycium lafaldense f. intermedium Simon nom. inval. (Art.8.2, 37.1) Der Formenkreis des Gymnocalycium lafaldense Vaupel.- KuaS 24(8): 186 (1973). Kertészeti kultúrában kialakult forma, a deviatum és az enorme forma keresztezéséből. Teste 50 mm át-mérőig. Tövis olyan, mint a deviatum-é, de középtövis nélkül. Virág 40 mm átmérőjű, halvány rózsaszínű, egyértelmű középcsík nélkül.
  • Gymnocalycium bruchii subsp. lacumbrense Neuhuber Gymnocalycium 22(3) 867-876 2009
  • Gymnocalycium lafaldense Vaupel Z. Sukkulentenk. 2(14):192, 1924
  • Gymnocalycium bruchii var. lafaldense Vaupel Zeitschrift für Sukkulentenkunde :192, 1924
  • Gymnocalycium bruchii subspec. lafaldense (Vaupel) Neuhuber Gymnocalycium 16(2): 499-510, 2003 2010.01.01-es státusz: G. bruchii Leírása: Szukkulens törzse kicsi, csak néhány cm magas és vastag, bőségesen sarjadzik. Borda 12, mérsékelten magas, a meglehetősen mély keresztbarázdák dudorossá teszik. Areolák egymás közelében helyezkednek el, ellipszis alakúak. Tövis serteszerű, vékony, fehér, barnás alappal. Peremtövis 12-14, 6 mm hosszig. Középtövis egyesével, inkább barna, gyakran hiányzik. Virág a csúcsközeli areolából ered, 30 mm hosszú és 35 mm szélesre nyílik. Pericarpellum rövid, 5 mm hosszú, 4 széles pikkellyel, ebből egy egészen az alapnál, a másik 3 a pericarpellum felső részén. Lepellevelek számosak, a belsők hegyesek, 3-4 mm szélesek, halvány lilarózsák, kissé sötétebb középcsíkkal. Porzószál fehér, portok világossárga. Bibeszál, a 8 bibeággal hasonlóképpen világossárga, a felső porzókon nem nyúlik túl.
  • Gymnocalycium bruchii subsp. malojeri Neuhuber Gymnocalycium 22(1):839-850, 2009
  • Első leírás: Gymnocalycium andreae (Bödeker) Backeberg subsp. matznetteri Rausch Gymnocalycium 13 (4) 2000 377-380. Etimológia: Josef Metznetter, (mező)gazdasági tanácsos, az Osztrák Kaktuszbarátok Egyesülete társalapítója, tiszteletére lett elnevezve. Latin differenciál diagnózis: A subspecie typica habitu majori, in plantis adultis applanato, costis magis numerosis (usque ad 12), gibbis angulatis, spinis subpectinatis, spinis centralibus erectis (usque ad verticem patentibus), pericarpello perbreve et floribus albidis vel pallide roseis differt. Típus: Argentína, Prov. Córdoba, Sierra Grande, leg. W. Rausch 567a (Holotypus: BA). Leírása: Idős korban korong alakú. Testszíne matt sötét szürkészöld. A testátmérő 55-60 mm. A csúcsa tövisekkel fedett. Csak kissé sarjadzik, olykor a test felső részén is. A bordák száma 8-12, élesek, áll alakú dudorokra bomlók. Az areolák ovális alakúak, kevés gyapjúfilccel vagy csupaszok. A tövisek száma 6-10, két oldalra állók, 10 mm hosszúak, testre simulóak, ezek közül egy darab lefele mutat, a hegyük íveltek. Az egy darab középtövis csak az idős növényeknél fejlődik ki, a csúcsnál gyakran ferde állású, 12 mm hosszúságú lehet. A virág 40 mm hosszú és 45 mm átmérőjű, fénylő, a színe fehértől világos rózsaszínűig terjed, a torok színe krémfehértől halvány rózsaszínűig változó. A taxon a kétlakiság irányába fejlődik, ezért a nőivarú virágok szabályszerűen kisebbek, mint az előbb említett hímivarú virágok. Terméskezdemény serleg alakú, 8-10 mm magas, 10 mm átmérőjű, fénylő sötétzöld, melyen sötétzöld, széles kerekded alakú, világos zöld peremű pikkelyek találhatók, ezek közül a felsők maximálisan 10 mm hosszúak és erősen húsosak. A külső lepellevelek egyenesek, lekerekített heggyel, erősen kifele ívelődőek. Külső oldaluk fénylő zöld, vékony, fehér peremmel. A belső oldaluk fehér. A belső lepellevelek tompa lándzsa alakúak, erősen kifele ívelődők. Külső oldaluk világos zöld, széles, fehér peremmel. A belső oldaluk fénylő fehér, olykor enyhén rózsaszínű alappal. A porzószálak, a portokok és a bibeszál krémfehérek. A hím determináltságú egyedek virágainál az alsó három porzószálsor a bibére ráfekszenek. Fruchthöhle (termés kivágás?) hosszmetszetben vese alakú, fehérfalú. Elterjedési terület: A Sierra Grande nyugati oldalának magas fekvésű részein. Gyűjtőszám: STO 394.
  • Gymnocalycium bruchii subsp. malojeri var. rubroalabastrum Neuhuber Gymnocalycium 22(1):839-850, 2009
  • Gymnocalycium bruchii subsp. multicostatum Neuhuber Gymnocalycium 22(3) 867-876 2009
  • Gymnocalycium bruchii var. niveum Rausch Succulenta 68 (9): 179-1 80 + title plate, 1989 Jelenleg csak a kromoszómaszámmal rendelkezünk: ez 2n=44. Holotípus: Rausch 727.
  • Gymnocalycium bruchii subspec. pawlovskyi Neuhuber Gymnocalycium 16(2): 499-510, 2003
  • Gymnocalycium bruchii subsp. renatae Neuhuber Gymnocalycium 22(1):839-850, 2009
  • Gymnocalycium bruchii subsp. shimadae Neuhuber Gymnocalycium 22(1):839-850, 2009
  • Gymnocalycium bruchii var. spinosior SL Piltz 2008
  • Gymnocalycium bruchii var. spinossimum (elírás?) Haage zit. in Graessner: Hauptverzeichnis ueber Kakteen: 2; V. Ito 1952
  • Gymnocalycium lafaldense f. spinosissimum F. Haage ex Simon KuaS 24(8): 184, 1973 nom. inval. (Art. 8.2, 37.1) = Gymnocalycium bruchii subspec. lafaldense
  • Gymnocalycium lafaldense f. spinosissimum Haage jun. ex Simon nom. inval. (Art.8.2, 37 .1 ) Der Formenkreis des Gymnocalycium lafaldense Vaupel.- KuaS 24(8): 186 (1973).
  • Leírás: Szukkulens törzse 150 mm magasig és 70 mm átmérőig. Tövis 15-ig, oldalirányban széjjelállók és általában 3-5 középállásban, 20 mm hosszig. Virág 45 mm hosszig, halvány rózsaszínű, az alapnál sötétebb, középcsík nélkül.
  • Gymnocalycium bruchii subspec. susannae Neuhuber Gymnocalycium 16(2): 499-510, 2003
  • Gymnocalycium bruchii var. suzannae SL Bercht 2008, LB 1373
Elterjedés, élőhely, életmód: 

Argentína, Córdoba és San Luis tartományokban Sierra Chica és Sierra Grande hegységekben, 650-2000 m magasság között, kavicsok között kevés humusszal, fűfélék társaságában.

Vegetatív test
Megjelenés: 

Szukkulens törzse kicsi, csak néhány milliméter magas (10-60) és széles (40).

Szár: 

Felül besüllyedt, világoszöldtől kékeszöldig, bőségesen sarjadzik. Csúcs köldökszerűen bemélyedt és tövisekkel fedett. Bordáinak száma 7-17, egyenesek, nem nagyon magasak, a mély keresztbarázdáktól eléggé dudorosnak látszanak. Az alsó dudorokon az areola nem az áll alakú kiszögelésen van. Az areolák közel állnak egymáshoz, ellipszis vagy kerekded alakúak, 2-3 mm hosszúak, rövid, fehér gyapjúfilccel, mely később kihullik. Tövis serteszerű, vékony, fehér, alapja barna. Peremtövis körülbelül 11-26, visszafelé ívelődő, a növényre simuló, 2-6 mm hosszúak, az areola oldalán és az alsó részén jelenik meg. Középtövis legtöbbször hiányzik, ritkán 1-5, egyenes, barnás.

Gyökér: 

Gyökérzete többé-kevésbé karógyökér.

Generatív test
Virág, virágzat: 

Virág a csúcs közeli areolából tör elő, körülbelül 15-40 mm hosszú és 45 mm szélesre nyílik. Pericarpellum rövid, 5 mm hosszú, 4 széles pikkellyel, melyből egy az alapnál és a többi 3 a felső részen van. Magkezdemény bojtos, részben egyesével, összenövő köldök-zsinórral. Lepellevél számos, a külsők tompák, zöldesbarnák, világos peremmel, a belsők hegyesek, 3-4 mm szélesek, halvány lilarózsák, kissé sötétebb középcsíkkal. Porzólevelek igen nagyszámúak, sokkal rövidebbek mint a lepellevelek, az elsődlegesek egészen a lepellevelek alapjánál erednek, a másodlagosak nem választhatók el egyértelműen az elsődlegesektől. Porzószál fehér, portok világossárga. Pollen egyenlítői nézetben: nyújtott gömb alakú, 46-50 µm hosszú és 38-42 µm széles, felületén sűrűn helyezkednek el az apró gödröcskék és a szemölcsök. Bibeszál a 8 ágú bibével világossárga, a felső állású porzókon nem nyúlik túl.

Termés: 

Termés kicsi, fehéres, golyó alakú, 5-7 mm átmérőjű, kevés világosperemű pikkellyel és legtöbbször csak kevés magot tartalmaz.

Mag: 

Mag majdnem golyó alakú, 1,5-2 mm átmérőjű. Köldök ovális, az egyik oldalon lekerekített, a másik oldalon hegyben végződik. Magköpeny igen vékony, áttetsző foltokban. Kromoszómaszám: 2n=44.

Gondozás, felhasználás: 

Hasonló mint a Gymnocalycium calochlorum (BÖD.) Y. ITO-é. Türőképes hegyvidéki növény. Télen száraz közegben fagyot is elvisel károsodás nélkül. Mint minden répagyökerű kaktuszfaj jobban érzi magát ásványi eredetű talajban. Így enyhén humuszos, de vizet jól áteresztő közegbe érdemes ültetni. A téli világos tartást a bővebb virágzással hálálja meg. Tavasszal fokozatosan kell a tűző napsütéshez hozzászoktatni, de szép fehér tövisű növényeket csak elegendő mennyiségű (közel egész napos) napfényben nevelhetünk. Ez a faj is szereti levegős helyet tavasztól őszig a szabadban is tartható, de sikeresen nevelhető szobakultúrában is. Nyáron rendszeresen öntözzük és tartsuk szárazon a téli hónapokban. Magról könnyen, de mivel jól sarjadzik, átültetés alkalmával tőosztással is szaporíthatjuk. Korán, már 2-4 éves korban is virágzik. Fő virágzási ideje márciusban és áprilisban van, de a nyár minden szakaszában virágozhat. Vigyázni kell azonban, hogy a többi Gymnocalycium fajhoz képest nagyobb hibridizációs hajlammal rendelkezik. Oltani általában nem szokták, azonban jó alanya az Eriocactus jusbertii. Oltva hamarabban virágozhat és több sarjat nevelhet. Tartózkodjunk a sarjakkal történő többszörös szaporítástól. Sokkal szebben néz ki egy több tíz vagy száz növényből álló telep, mint egy sarjaitól megfosztott és a sebektől vérző növény. Csak a gyökeres sarjakat érdemes leválasztani, azokat is csak módjával.

Hidegtűrés: 
5 °C-nál hidegebb helyen nem tartható
Szintézis, diszkusszió: 

Célszerűnek tartom SPEGAZZINI és VAUPEL leírását is közölni.
Frailea bruchii SPEGAZZINI
Szukkulens törzse majdnem golyó alakú 10-20 mm magas és ugyanilyen átmérőjű. 10-30 növényből álló párnát vagy csoportot képez. Az egyes növény 8-12 bordás, vagy inkább hosszirányú kidudorodásos. Areola keskeny ovális, 13-17 tövissel, mind peremállású, 6-8 jobb és bal oldalra és 1-3 lefelé áll. A tövisek vékonyak, elfekvők és alul visszafele ívelődők, viszonylagosan sűrűn állnak, hegyesek, fehérek és érdesek. Virág a csúcsbemélyedés peremén jelenik meg, ha-rang formájú, 15-20 mm hosszú és átmérőjű. Igen rövid pericarpellummal, mely zöld-vöröses vonalszerű pikkelyecskékkel fedett. A hónaljban szőrcsomóval és olykor egy gyenge sertével van körülvéve. A belső lepellevelek száma körülbelül 25, fordított lándzsa alakúak, többé vagy kevésbé hegyes lekerekítettek, általában egy igen kicsi hegyben végződnek. Rózsaszínűek, erősebb sötétlila középvonallal. Porzószál majdnem fehér és a portok sárga. Bibeszál meg-lehetősen erős, egyenes, fehér, a porzószálak fölé emelkedő, sárga, 5-8, rövid oszlop alakú bibeággal.
Gymnocalycium lafaldense VAUPEL
Szukkulens törzse kicsi, csak néhány cm magas és széles, bőségesen sarjadzik. Borda 12, mérsékelten magas, a meg-lehetősen mély keresztbarázdák dudorossá teszik. Areolák egymás közelében helyezkednek el, ellipszis alakúak. Tövis serteszerű, vékony, fehér, barnás alappal. Peremtövis 12-14, 6 mm hosszig. Középtövis egyesével, inkább barna, gyakran hiányzik. Virág a csúcsközeli areolából ered, 30 mm hosszú és 35 mm szélesre nyílik. Pericarpellum rövid, 5 mm hosszú, 4 darab széles pikkellyel, ebből egy egészen az alapnál, a másik 3 a pericarpellum felső részén. Lepellevelek számosak, a belsők hegyesek, 3-4 mm szélesek, halvány lilarózsák, kissé sötétebb közép-csíkkal. Porzószál fehér, portok világossárga. Bibeszál, a 8 bibeággal szintén világossárga, a felső porzókon nem nyúlik túl.
BERGER: Die Kakteen 1929 E. lafaldensis BERGER — Gymnocalycium VAUPEL (1924)
Bőségesen sarjadzik vagy több fejből álló telepet alkot; a teste kerekded, 2,5-3,5 cm magas és majdnem ugyanilyen széles, sötét zöld, csúcsa kissé bemélyedt, tövises. Borda 12, alacsony, kerekded, áll alakú kinövés nélküli dudorokra van felosztva. Areola sűrűn álló, a dudor hegyén található, hosszúkás, rövid, fehér filccel. Tövis vékony, serte-szerű, fehér, az alapja barna; peremhelyzetű 12-14, sugarasan álló, ± lapított keresztmetszetű és kissé karmos, 6 mm hosszig; középtövis 1 vagy hiányzik, egyenes, sötétebb. Virág 3 cm hosszú, kissé szélesebb; virágcsöve rövid, kevés pikkellyel; külső viráglevelek tompák, zöldesbarnák, világosabb szegéllyel; a belső viráglevelek hegyesek, halvány ibolya-rózsaszínűek sötétebb középcsíkkal. Bibeszál és a 8 bibe sárga; porzószál fehér.
Argentína, Córdoba, Sierra Chicaban a La Falda hotelnél, 100 m-nél grániton és gnájszon fű között.
Ezt a kicsi növényt hűvösen kell tartani. Virágzáshoz világos helyen kell teleltetni, így május elején szépen és bőségesen virágzik. Egy a legjobb újdonságok közül.
Számos formája, egyes szerzők szerint változata van. BACKEBERG az albispinum nevű változatot először, mint önálló fajt vezetett be.
Az előbb említett nagy elterjedési terület (area) és változatosság (diverzitás) miatt új taxonok is leírásra kerültek. Ezek: G. bruchii subsp. pawlovskyi, ez az alfaj különbözik a típus alfajtól a megnyúlt növekedési formája, a sima nem érdes felületű, fésűszerűen elrendezett peremtövisei, az illatos és dupla olyan nagyságú virága, a hosszbarázdás bibeszála által. A mag köldök-csírakapu régiója kicsi és széles csepp alakú. G. bruchii var. glaucum: különbözik a típus változattól a nagyobb teste, a sötét kékeszöld bőrszövete, a nagyobb virága, a bibe töve körül mélyen eredő porzószál-sora és a majdnem gömbölyű magja (melynek nagy, hosszúkás-ovális köldök-csírakapu régiója van) által. G. bruchii subsp. susannae: különbözik a típus alfajtól a nagyobb teste, a mélyebben besüllyedt csúcsa, a világos zöld bőrszövete, a kerek areolái, a sokkal kisebb virága, jellegzetes helyzetű bibetöve, a majdnem göbölyű magja (melynek igen széles cseppformájú köldök-csírakapu régiója van) által. A tanulmányt 40 (nem tévedés, negyven) egy kivételével színes fotó díszíti. Az egy fekete-fehér fotó Spegazzini első leírásából származó repró, de megtalálhatjuk Vaupel színes ábrázolását a G. lafaldense 1924-es leírásából.
Nagy diverzitással (változékonysággal) rendelkező faj, és ezt már az 1940-es években is felismerték. Ez a változékonyság tovább fokozódott a gyűjteményekben.
Az első irodalmi adat a fajról 1923-ban jelent meg SPEGAZZINItől az Anales Soc. Ci. Argent. 96: 73-74. oldalán. Nála a növény, mint Frailea bruchii szerepel. Felvetődik a kérdés, miszerint egy igen magas fokú botanikai műveltséggel rendelkező kutató miként véthetett ekkora hibát. Az általa közölt leírásban is említi a pericarpellum szőrös és sörtés mivoltát. Minden jel arra mutat, hogy SPEGAZZINI egy igen ritka jelenségnek lett az áldozata. Ekkor már ismert volt a Gymnocalycium nemzetség és annak legfőbb sajátossága a csupasz pericarpellum. Ennek ismeretében sorolta ő az új növényt a Frailea nemzetséghez. SPEGAZZINI ezt a növényt az argentínai Córdoba tartomány Sierra de Córdoba hegységében találta Alta Gracia közelében. Megjegyzem, igen ritkán de előfordul, hogy egy fajhoz tartozó sok ezer vagy tízezer Gymnocalycium egyed közül némelyek pericarpellumán tövis illetve szőr (hajzat) jelenik meg. Ez az ősökre vezethető vissza. Tény, hogy SPEGAZZINI egy rosszul kiválasztott egyed alapján írta le a taxont, hiszen egyértelműnek látszik, hogy SPEGAZZINI és VAUPEL növénye egy fajba tartozhatnak.
A következő évben (1924) VAUPEL leírja a Zeitschrieft für Sukkulentenkunde 192. oldalán a Gymnocalycium lafaldense taxont melyet az argentínai Córdoba tartomány Sierra de Cordoba hegységében La Falda-nál fedeztek fel.
1926-ban HOSSEUS az Apunt. s. Cact. 22. oldalán a SPEGAZZINI féle Frailea bruchiit a Gymnocalycium nemzetségbe sorolja át.
Az 1935-ben megjelent BACKEBERG & KNUTH: Kaktus ABC 285. oldalán BACKEBERG egy új fajt vezet be Gymnocalycium albispinum néven, melyet 1941-ben OEHME a Cactaceae Jahrb. DKG II.-ben mint Gymnocalycium lafaldense f. albispinumként szerepelteti. A vita folyik azóta is, hogy a G. bruchii vagy a G. lafaldense fajnév közül melyik a jogos.
METZING és munkatársai (1995) érdekes megoldáshoz folyamodtak. Az eddig leírt taxonokat két faj taxonjainak ismerik el. Elfogadják a lafaldense név létjogosultságát és az alábbi beosztást teszik. Gymnocalycium bruchii néven a SPEGAZZINI féle Frailea bruchiit ismerik el. Ehhez két változatot sorolnak, a közelmúltban leírt Gymnocalycium bruchii var. brigittae PILTZ-et és a Gymnocalycium bruchii var. niveum RAUSCH-t. Elfogadják önálló fajnak VAUPEL 1924-ben ismertetett növényét, mint Gymnocalycium lafaldenset és a fennmaradó bruchii változatok illetve formák javarészét ide sorolják. Ezek:

  • G. lafaldense f. albispinum
  • G. lafaldense f. deviatum
  • G. lafaldense f. enorme
  • G. lafaldense f. evolvens
  • G. lafaldense f. fraternum
  • G. lafaldense f. hossei


A G. lafaldense f. spinosissimum FA. HAAGE ex SIMON náluk mint nom. inval. szerepel. Megjegyzik, hogy a G. bruchii egy nagy elterjedési területtel rendelkező faj, több populációval, ezek taxonómiai besorolása vitára adhat okot, de SPEGAZZINI növényleírása illetve a hozzá csatolt illusztráció teljes egységet alkotva azonosíthatóvá teszi a fajt. Gyakorlatilag ez állapítható meg a G. lafaldense esetére is, azzal a különbséggel, hogy egyértelműnek látszik, miszerint a G. lafaldense a G. bruchii fajba tartozik, azonban a G. lafaldense is egy beazonosítható és tipizált populációt képvisel, így a lafaldense névnek mindenképpen van létjogosultsága. Az, hogy ez alfaj vagy változat esetleg csak egy forma ez még további vizsgálatokat igényel. Sajnos semmi ismereteink sincsenek a két taxon közötti hibridizáció lehetőségeiről, ez mindenképpen közelebb vinne bennünket a megoldáshoz.
Virág nélkül a növény gyűjteményekben könnyen összetéveszthető a G. calochlorum fajjal.
SZABÓ Krisztina, TILLYNÉ MÁNDY Andrea, STEFANOVITSNÉ BÁNYAI Éva: A fagystressz és a kaktuszok
Enzimaktivitás mérés a Gymnocalycium bruchiinál nem volt. Az értékelésben nem szerepelhetett, mert kisszámú minta állt a rendelkezésünkre, azonban érdekességként szükséges megjegyezni, hogy míg a kísérlet során a TITAVITtal lepermetezett egyedek mindegyike túlélte a telet, addig a kezeletlen példányok mindegyike elpusztult.  KAKTUSZ-VILÁG XXXII. ÉVF. 2. szám 77-87

Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.