Gymnocalycium bozsingianum Schütz | Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság

Beküldte Mánfai Gyula - 2012. 11. 06. k - 16:49 |

Nómenklatúra

Tudományos név:

Gymnocalycium bozsingianum Schütz

A név státusza:

szinonima

Elfogadott tud. név:

Gymnocalycium castellanosii

Etimológia:

A magyar származású, Salzburgban élt osztrák Gymnocalycium szakértő, Franz Bozsing (1910-1989) tiszteletére lett elnevezve.

Szisztematika

Latin diagnózis:

Corpus solitare, non proliferans, 80 mm (et ultra) diam., subglobosum, apice aliquod impressum, obscure griseoviride, languidum. Costae 12, rectae, obtusae, subgibbosae, continuae. Areolas orbiculatae, ca. 5 mm diam., primum griseolanatae, postea glabrae, 15-20 mm remotae. Aculei radiales 5, rarius 3, ad 20 mm longi, subulati, fulvi, poste grisei. Aculei centrales fere nulli, perraro unus, radialibus similis. Flores ex apice infundibuliforme, 50 mm longi et totidem diametientes. Pericarpellum et receptaculum 20 mm longum, 8 mm diam., squamis olivaceis, roseo marginatis protectum. Phylla perigonii spathulata, acuminata, exteriora extus olivacea, intus rosea, interiora rosea. Faux intus rubidus, filamenta viride colorata, anthera flavae, stylum superantes. Pistillum 20 mm longum, viride stigmata 10, flava. Fructus bacca ad 20 mm longa, 15 mm diam., glaucoviridis. Semina galeriformia, usque ad 1 mm longa, 0,8 mm diam.. Testa brunnea, nitida, verrucis minimis punctata. Hilum basale, elipticum.
Patria: Argentína, prov. La Rioja, prope Chepes Viejo.
Holotypus in herbario SCK (Facultas medica Universitatis Carolinae, Plzen).

Taxontörténet:

Gymnocalycium var. bozsingianum (Schuetz 1977) Piltz Gymnos 9(18): 43, 1993
Gymnocalycium castellanosii subsp. bozsingianum (Schütz) Amerhauser & H. Till Gymnocalycium 19(3): 675, 2006
2010.01.01-es státusz: G. castellanosii var. bozsingianum
Első leírás: Gymnocalycium bozsingianum SCHÜTZ Kaktusy 77;13:124-126. 1977.

Rendszertani felosztás:

Taxon felett:

Scabrosemineum alnemzetség

Taxon alatt:

Gymnocalycium boszingianum var. longispinum Köhres-Liste 2003, Cat.-No.: 4947
A különböző mag- és növénylistákon megjelent (irodalmi hivatkozás nélküli) nevek csupán egy-egy a típuspéldánytól jobban eltérő egyedet jelöl. E tulajdonságok öröklődése nagyon bizonytalan.

Vegetatív test

Megjelenés:

Szukkulens törzse nyomott gömb alakú, nem sarjadzó, átmérője 80 mm vagy több, a csúcsi része bemélyedő.

Szár:

Epidermisz színe halvány szürkészöld. Bordázata 12, elcsavarodó peremmel, egyenes lefutású, gyengén dudoros, de összefüggő. A dudorok nem határolódnak el feltűnően, kissé állszerűek, az areoláknál kiszélesedők, a dudorok között alig észrevehető keresztirányú vágásokkal tagoltak. Az areolák kör alakúak, körülbelül 5 mm átmérőjűek, eleinte szürkésfehér filcesek, később csupaszok, 15-20 mm-re állnak egymástól. Peremtövisek száma 5, néha csak 3, 20 mm hosszúak, árszerűek, barnák, később szürkék, a növénytől kissé elállóak. Középtövise legtöbbször hiányzik, néha egy kifejlődik, a peremtövisekhez hasonló. Virága a növény csúcsi részén képződik, a fiatal areolákból, bimbó megközelítőleg 50 mm hosszú.

Generatív test

Virág, virágzat:

A virág tölcsér alakú, 50 mm hosszú és ugyanilyen szélesre nyíló. A pericarpellum és a receptaculum megközelítően 20 mm hosszú és 8 mm széles, olajzöld, rózsaszín peremű pikkelyekkel fedett. A lepellevelek kivül olajzöldek, belül rózsaszínűek, a legbelsők telt rózsaszínűek. A virágtorok borvörös. A porzók száma sok, a receptaculom belső falánál erednek, a bibeszál kinyúló. A porzószál zöld, a portok sárga, a bibeszál megközelítőleg 20 mm hosszú, zöld, a bibeágak száma 10, színűk sárga.

Termés:

Termése bogyó alakú, 20 mm hosszú és 15 mm széles, kékeszöld, hamvas, hosszirányban felhasadó.

Mag:

Magja sisakszerű, 0,8-1 mm hosszú és 0,6-0,8 mm széles. A maghéj fénylő barna, parányi kör alakú szemölcsökkel borított. A köldök alapi fekvésű, ovális. A magköpeny hiányzik.

Gondozás, felhasználás:

Kultúrája megegyezik a Gymnocalycium castellanosii Backbg. faj kultúrájával.

Hidegtűrés:

5 °C-nál hidegebb helyen nem tartható

Szintézis, diszkusszió:

A leírás előtt Gymnocalycium sp. ChepV néven lett Európában ismert a faj.
Dr. Bohomil Schütz:

Az első import növényeket Uhlig cége kínálta az 1961 katalógusban Chep. V. megjelölés alatt. Valószínűleg e növényekből nagyon kevés volt, mert a következő katalógusokban már nem szerepeltek. Hamarosan magokból egész generáció magonc lett nevelve. A fő érdem ebben Franz Bozsingnak köszönhető. 1979-ben meglátogatta a lelőhelyet és fej nagyságú növényeket is megfigyelt. Szerinte e növény 400-600 m magasságban, mindig bokrok között él. Nagyon változékony, 3-5 tövise van, melyek változó hosszúak. E faj felfedezője valószínűleg H. Fechser, aki Uhlignak volt a beszállítója. Úgy, mint a többi La Rioja-i gymno, szereti a köves talajt. Kibírja a hidegebb teleltetést.