Gymnocalycium bodenbenderianum (Hosseus) A. W. Hill

Mánfai Gyula képe
Nómenklatúra
Tudományos név: 
Gymnocalycium bodenbenderianum (Hosseus) A. W. Hill
A név státusza: 
elfogadott
Elfogadott tud. név: 
Szinonima: 
  • Gymnocalycium bodenbenderianum (Hosseus ex Berger 1929) A. W. Hill Index Kewensis Plantarum Phanerogamarum, Suppi. 8:105, 1933
  • Echinocactus/Gymnocalycium bodenbenderianum Hosseus nom. nud in Haage, W.: Katalog (1928).
  • Echinocactus Bodenbenderianus Hosseus ex Berger Kakteen: 221-222 (1929).
  • Gymnocalycium bodenbenderianum (Hosseus ex Berger) A.W. Hill Index Kewensis Plantarum Phanerogamarum, Supplement 8: 105 (1933). Basionym: Echinocactus bodenbenderianus Hosseus ex Berger 1929.
  • Gymnocalycium bodenbenderianum subsp. intertextum (Backeberg ex H. Till) H. Till Noch einmal Gymnocalycium intertextum. Ergänzung und Nachträg zu Gymnocalycium 2(1): 9-12 (1989).- Gymnocalycium 6(1): 83-84 (1993). Basionym: Gymnocalycium intertextum Backeberg ex H. Till 1987.
  • Gymnocalycium bodenbenderianum subsp. intertextum var. moserianum Schütz ex Till nom. inval. zit. in Lukasik E.: Synonymie rodu Gymnocalycium: 6 (undatiert 1999).
  • Gymnocalycium bodenbenderianum var. mirandaense (H. Till & W. Till) Piltz comb. nud. Piltz Samenliste 1998 Basierend auf Gymnocalycium riojense subspec. kozelskyanum var. mirandaense H. Till & W. Till (1991).
  • Gymnocalycium bodenbenderianum var. pipanacoense (H. Till & W. Till) Piltz comb. nud. Piltz Samenliste 1998 Basierend auf Gymnocalycium riojense var. pipanacoense H. Till & W. Till (1991).
Etimológia: 

H. Bodenbender tiszteletére elnevezve.

Szisztematika
Rendszertani felosztás: 

Taxon felett:

  • Trichomosemineum alnemzetség
Elterjedés, élőhely, életmód: 

Argentína, La Rioja tartomány déli része, Sierra de Abajo és Sierra de Ulapes között, 550-850 m tengerszint feletti magasságban. A Gymnocalycium bodenbenderianum elterjedési területének déli határa (Sierra de Abajo és Sierra de Ulapes között) valamint a Gymnocalycium ochoterenae elterjedésének északi határa (Sierra de Luis lábánál) között találunk egy körülbelül 50 km-es, csaknem kaktuszmentes területet. Ez nyilvánvalóan egy természetes akadály lehet a két faj elterjedése között. Sajnos H. TILL és G. Neuhuber (1992) tanulmányában nem térnek ki a megporzó faunára és így nincs ismeretanyagunk, hogy ez a körülbelül 50 km-es folytonossági hiány az areák között, milyen minőségű reproduktív izoláció kialakításában játszott illetve játszik szerepet. Córdoba (Backeberg szerint itt is él) tartományban nem sikerült a fajt megtalálni a legalaposabb terepkutatásokkal sem. Élőhelyén együtt fordul elő a Gymnocalycium hosseivel.

Vegetatív test
Megjelenés: 

Szukkulens törzse a korong alakútól a kissé boltozatosig változhat. 25(-40) mm magas, 60-95 mm átmérőjű.

Szár: 

Az epidermisz sötét szürkezöld vagy sötét barnászöld, kissé hamvas. Borda 8-12, legtöbbször kissé domború, nyomott, esetleg elcsavarodó, ritkán kissé legömbölyödő, az alapnál 15-20 mm széles, az éles keresztbarázdák felett alacsonyan előreálló dudorokra bomló. Areolái kissé bemélyedők, kör alakúak, körülbelül 2 mm átmérővel, és csak a tenyészőcsúcs közelében fehér gyapjasak, majd csupaszok, 6(-10-12) mm-re állnak egymástól. Tövisei (1-)3(-5), legtöbbször T-alakban rendeződnek el, néha kettő oldalra irnyúló, egy lefelé hajló; 7-8(-11) mm hosszúak, legtöbbször vékonyak és hajlékonyak, ritkán erősek és kemények, legtöbbször kissé ellaposodók, ritkán kihegyesedők, egyenesek illetve kissé hajlítottak, a növénytestre hajlók, leggyakrabban feketék, néha sötétbarnák, a hegyük feltűnően világosabb.

Gyökér: 

Répaszerű.

Generatív test
Virág, virágzat: 

Virága a csúcsi areolákból képződik, a nagysága változó; 35-60 mm hosszú és 32-50 mm széles, belül elefántcsont fehér vagy rózsaszínű, bíbor-rózsaszínű torokkal. A perikarpell kúp alakú, 25-30 mm hosszú, a tövénél 5 mm, felül 9 mm széles, olívzöld vagy szürkészöld, majd fehéres, széles tojás alakú, teljesen rövid hegyben végződő pikkelyekkel borított. A vacokrész körülbelül 10 mm hosszú. A külső lepellevelek lapát alakúak, ritkán lándzsa formájúak, 18(25) mm hosszúak, 5-7 mm szélesek, lekerekítettek, néha kis hegyben végződnek, kívül olívzöldek, halvány rózsaszínű szegéllyel, belső részükön mindig világos rózsaszín szegélyűek, torok halványrózsaszín illetve elefántcsont fehérek, zöldes középcsíkkal, néha szélesebb zöldes heggyel, a tövüknél rózsaszínű árnyalattal. A belső lepellevelek lándzsa alakúak, 15(-22) mm hosszúak, 4-5 mm szélesek, világos rózsaszínek vagy elefántcsont fehérek, a tövük rózsaszínes. A porzószál vékony, világoszöld, az alsó sor 4-5 mm hosszú és a bibeszálhoz simuló, a felső sor körülbelül 7 mm hosszú és a bibe legfelső része felé hajló. A portok kicsi, ovális, sárga. A pollen sárga. A bibeszál karcsú, 18 mm hosszú és 2 mm átmérőjű, a tövénél rózsaszínű, a középső részén világoszöld, majd krémfehérbe megy át. A bibeágak száma 9, a bibe hossza 5 mm, krémfehér.

Termés: 

A termés hosszúkás ovális vagy bunkó alakú, 19-23 mm hosszú, 9-10 mm átmérőjű, hosszában felhasadó.

Mag: 

Magja kalap alakú. A maghéj feketésbarna, fénylő. A köldök-csírakapu régió patkószerű, sárgás fehéres, kissé dőlt peremszegéllyel.

Gondozás, felhasználás: 

Kultúrája: megegyezik a Gymnocalycium stellatum fajnál írtakkal.

Hidegtűrés: 
5 °C-nál hidegebb helyen nem tartható
Szintézis, diszkusszió: 

Echinocactus bodenbenderianus Hosseus, mint név 1928-ban Hosseus és Haage jr. katalógusában fordul elő először.
Dr. Bohumil Schütz:

E növényeket dr. Hosseus gyűjtötte és küldte az ifjabb Adolf Haage-nek Erfurtba. A név az 1928-as katalógusban jelent meg, mely 1927 őszén lett kiadva. 1929-ben már magok is voltak a kínálatban.
A nevét Hosseustól kapta, a leírást viszont Alvin Berger készítette a Kakteen című könyvében 1929-ben. A pontos adatokat dr. Hosseusnak köszönhetjük, aki 1939-ben kiadta a Notas Sobre Castaceas publikációt Argentínában. Szerinte a G. bodenbenderianum csak a La Rioja tartományban él, mindig a G. hosseivel, alacsony magasságban, köves talajban. E szerint a Córdoba lelőhelyként való megjelölése nem helyes.
Hosseus szerint abban különbözik a G. stellatumtól, hogy rövidebb a virága és nem olyan hosszúak a viráglevelei.
Alvin Berger könyvében volt egy szép fotó, melyen a növénynek 3 tövise volt. A legtöbb, magból nevelt növénynek viszont 5 tövise volt. Ezek „hamis“ G. bodenbenderianumnak lettek vélve, mivel a legtöbb gyűjtő nem olvasta a leírást, csak a kép szerint igazodott el. Ez is az oka, hogy e vidékről több faj is le lett írva. E kérdésekre csak a további kutatások adnak választ.
A kultúrában a növények nem olyan laposak és az igénytelenek közé tartoznak. Kedvelik a köves talajt.

Csuha László:

Egyes szerzők az alábbi alfajt és változatokat sorolnak a Gymnocalycium bodenbenderianum formakörébe:

  • Gymnocalycium bodenbenderianum subsp. intertextum
  • Gymnocalycium bodenbenderianum subsp. intertextum var. intermedium
  • Gymnocalycium bodenbenderianum subsp. intertextum var. moserianum

Az intermedium változatról annyit, hogy legtöbbször 3 kérdés szokott felmerülni velük kapcsolatban:

  1. natur- vagy mesterséges hibridekről van szó
  2. legfeljebb egy faj helyi megjelenési formájáról van szó
  3. szinonimáról van szó (legtöbbször n.n. jelzéssel szerepelnek, a "köztes forma" megjelölés is pontatlan, bizonytalan rendszertani helyzetű növényt takar).

Vannak szerzők akik ezeket az "intermediumokat" faji rangra emelik, mint például Neochilenia intermedia (RITTER) BACKEBERG, vagy változatnak illetve formáknak tekintik, például Gymnocalycium lafaldense f. intermedium hort. , később azonban eltünnek a bizonytalan bizonytalan rendszertani helyzetű növények között vagy csak a növény- és magkatalógusok választékát növelik, bővítik.
A gyűjteményemben szerepel egy Gymnocalycium intermedium megjelölésű növény, mely dr. Schummel Rezső gyűjteményéből került hozzám, ő egy német gyűjtőtől vásárolta. Nos ez a növény a tövisek számában és elhelyezkedésében egy Gymnocalycium ochoterenaera emlékeztet, míg a bordák, a dudorok és a tövisek hosszát, az epidermisz színét illetően a Gymnocalycium intertextumra hasonlít. Érdekes, hogy a növény körülbelül 9 éves, de nem akar virágot hozni, pedig évről-évre szépen fejlődik, holott a mellette elhelyezett Gymnocalycium intertextum és Gymnocalycium ochoterenae bőven hozzák minden évben a virágjaikat, annak ellenére, hogy jóval fiatalabb növények. Véleményem szerint a generatív szervek kifejlődésének az elmaradása is a hibrid eredetet támasztja alá.
A Gymnocalycium bodenbenderianum subsp. intertextum és a Gymnocalycium bodenbenderianum subsp. intertextum var. moserianum taxonok azonosak a Gymnocalycium intertextum BACKEBERG és a Gymnocalycium moserianum SCHÜTZ fajokkal, ezeket később tárgyaljuk.
Megemlítem még, hogy egyes szerzők (például Preston-Mafham fivérek) a Gymnocalycium bodenbenderianumot a Gymnocalycium stellatum szinonimájának tekintik. Ez a lehetőség is kézenfekvő, mível a Gymnocalycium bodenbenderianum és a Gymnocalycium riojense subsp. kozelskyanum között sok a hasonlóság mind morfológiai bélyegek, mind az elterjedési területet illetően. Például a T-alakban elrendeződő tövisek, a tövisek száma stb. Ahogy fennáll a Gymnocalycium riojense és Gymnocalycium stellatum probléma, úgy szintén fennáll a Gymnocalycium bodenbenderianum-Gymnocalycium stellatum probléma is. Úgy gondolom, hogy ennek megítélése meglehetősen szubjektív, annyi bizonyos, hogy mindhárom taxon szoros rokonságban áll egymással, s az elterjedési területek is átfedéseket mutat.

Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.