
Kultúrája megegyezik a nemzetség G. hybopleurum, újabb nevén G. catamarcense fajéval. Érdemes kora nyártól késő őszig szabadon vagy félig szabadon tartani, ekkor lesznek erős és szép színes tövisű egyedeink. Humuszban szegényebb, ásványi anyagokban gazdagabb termesztő közeget igényel.
Gerhard FRANK, az első leíró a G. hybopleurum rokonságába sorolja, de már az első leíráskor is jobbnak tartott volna inkább egy változat rendszertani státust, hiszen a G. hybopleurumtól (ma G. catamarcaense néven szerepel) csupán a tövisek színezetében és a mindig kifejlődő középtöviseivel különbözik.
Schütz megjegyzés: A növény a Microseminum Schütz alcsoportba tartozik, Hybopleura Schütz sorozatba. A rokon G. kurtzianum és a G. mostiitól abban különbözik, hogy több és kétszínű tövise van. Ez főleg esőben látszik, mikor a felső tövisek fehérek, míg az alsó 3 és a középső sötétbarna marad. Ezek a növények azokból származnak, melyeket a pozsonyi B. Valentová importált. Szaporította Zdenek Fleischer Brünnben, még a háború előtt. 1967-ben ismét importált belőlük K. Uhlig, Rommelshausen és G. curvispinum var. angusticostatum néven kínálták. A B 44 magokból szintén G. bicolor magoncok lettek, de voltak köztük más formák is. Valószínű 2 faj keveréke volt. Az FR 433-ból szintén e növény lett. A Kakteen in Südamerika-ban F. Ritter az FR 433 de Córdoba-t mint rokon fajt említi a G. valnicekianumot. Világos, hogy nem kapott megfelelő megnevezést. A G. bicolor egy kitartó és hálás növény, mely tűri a hideg teleltetést is.