Gymnocalycium bicolor Schütz

Mánfai Gyula képe
Nómenklatúra
Tudományos név: 
Gymnocalycium bicolor Schütz
A név státusza: 
szinonima
Szinonima: 

Gymnocalycium valnicekianum var. bicolor (Schuetz) H. Till & Amerhauser Gymnocalycium 15 (2): 452, 2002 Típus: H. Till 88-135/1830, 2. 1 0. 1988, Argentinien, Prov. Catamarca, prope yugum Cuesta Chilca (WU).
2010.01.01-es státusz: G. mostii subsp. valnicekianum

Etimológia: 

bicolor = kétszínű, mely a tövisek eltérő színezetére utal.

Szisztematika
Taxontörténet: 

Első leírás: Gymnocalycium bicolor Schütz (nom. inval. Art. 8.2?) Nové popisy kaktusu-Gymnocalycium bicolor Schütz sp.n. Friciana 1 (7): 2-3, 8 (1962).

Típus: F, Ritter 433 ex cult., Argentinien, Prov. Cordoba (lebendes Material in der Sukkulentensammlung Brünn).

Rendszertani felosztás: 

Taxon felett:

  • Scabrosemineum alnemzetség
Vegetatív test
Megjelenés: 

Szukkulens törzse magányos, nyomott golyó alakú.

Szár: 

Epidermisze sötétzöld. Bordáinak száma 15-17, a fiatal növényeknél ennél kevesebb. A bordák magasak, és áll alakú dudorokra bomlanak. Az areolák kb. 20 mm távolságra állnak egymástól, fiatal korban filcesek, később csupaszok ellipszis alakúak, 6 mm hosszúak. A peremtövisek száma 11, gyengén íveltek, a leghosszabbak 25 mm-esek. Egy, olykor két középtövise fejlődik. Három darab oldalirányban álló tövise fehér, a 3 db lefelé irányuló, és a középtövis(ek) kékesszürke színűek.

Generatív test
Virág, virágzat: 

Virága 40 mm hosszú és 45 mm átmérőjű. A pericarpellum világos-zöldes, fehér peremű pikkelyekkel fedett. A pikkelyek hegye intenzív kárminvörös színezetű. A belső lepellevelek lándzsa alakúak, kissé kihegyezettek, tiszta fehérek. Virágtorok viola-rózsaszínű. A porzószálak világossárgák, a portok sárga. A bibe rövid.

Mag: 

Magja fekete, matt, kb. 0,5 mm hosszú.

Gondozás, felhasználás: 

Kultúrája megegyezik a nemzetség G. hybopleurum, újabb nevén G. catamarcense fajéval. Érdemes kora nyártól késő őszig szabadon vagy félig szabadon tartani, ekkor lesznek erős és szép színes tövisű egyedeink. Humuszban szegényebb, ásványi anyagokban gazdagabb termesztő közeget igényel.

Hidegtűrés: 
5 °C-nál hidegebb helyen nem tartható
Szintézis, diszkusszió: 

Gerhard FRANK, az első leíró a G. hybopleurum rokonságába sorolja, de már az első leíráskor is jobbnak tartott volna inkább egy változat rendszertani státust, hiszen a G. hybopleurumtól (ma G. catamarcaense néven szerepel) csupán a tövisek színezetében és a mindig kifejlődő középtöviseivel különbözik.
Schütz megjegyzés: A növény a Microseminum Schütz alcsoportba tartozik, Hybopleura Schütz sorozatba. A rokon G. kurtzianum és a G. mostiitól abban különbözik, hogy több és kétszínű tövise van. Ez főleg esőben látszik, mikor a felső tövisek fehérek, míg az alsó 3 és a középső sötétbarna marad. Ezek a növények azokból származnak, melyeket a pozsonyi B. Valentová importált. Szaporította Zdenek Fleischer Brünnben, még a háború előtt. 1967-ben ismét importált belőlük K. Uhlig, Rommelshausen és G. curvispinum var. angusticostatum néven kínálták. A B 44 magokból szintén G. bicolor magoncok lettek, de voltak köztük más formák is. Valószínű 2 faj keveréke volt. Az FR 433-ból szintén e növény lett. A Kakteen in Südamerika-ban F. Ritter az FR 433 de Córdoba-t mint rokon fajt említi a G. valnicekianumot. Világos, hogy nem kapott megfelelő megnevezést. A G. bicolor egy kitartó és hálás növény, mely tűri a hideg teleltetést is.

Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.