Gymnocalycium bayrianum H. Till ex H. Till | Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság

Beküldte Mánfai Gyula - 2012. 10. 31. sze - 23:56 |

Nómenklatúra

Tudományos név:

Gymnocalycium bayrianum H. Till ex H. Till

A név státusza:

elfogadott

Elfogadott tud. név:

Gymnocalycium bayrianum

Szinonima:

Gymnocalycium spegazzinii subsp. bayrianum (Till) Halda 1999

2010.01.01-es státusz: G. spegazzinni

Etimológia:

Alfred Bayr úrról elnevezve, aki az Osztrák Kaktuszgyűjtő Egyesület elnöke volt.

Szisztematika

Latin diagnózis:

Radix subrapiformis. Corpus depresso–semiglobosum, ca. 6–12 cm diam. vertice paulum depresso, glauco–viride. Costae 6–10, postea plures, rectae, basi ca. 30 mm latae et applanatae, vertice elatae, submucronatae, subtiliter transverse crenatae. Areolae ca. 20 mm inter se distantes, rotundae, juvenilis flavo–villoso–tomentosae, postae canescentes et evanescentes. Aculei marginales 5, ca. 25–30 mm longi, rotundi, submucranati, corpus versus curvati, pungentes; aculei centrales 0 (–1) (35–45 mm longus). Flores e vertice orientes, prompte efflorescentes, 60 mm longi, 40 mm diam., cremeo–sericei. Receptaculum breve, 16 mm longum et 10 mm diam., glaucum, dense squamis lilacino–roseis, semicirculatis, postremo elongatis et receptaculo concoloribus obtectum. Phylla perigonii exteriora 22 mm longa, 8 mm lata, cremea, linea mediana micante ornata. Phylla perigonii interiora basi rubro–tincta. Antherae flavae, filamentis albidis, tubum longe superantes. Stylus stigmatibus 11, flavovirens. Camera nectarifera angusta, basi vix dilatat. Fructus ovoideus, submucronatus, 8 mm longus, 4,5 mm latus, glaucus, sqaumis roseo–lilacinis obtectus. Semina parva, oblonga, curvata, hilo ovali, subcurvato. Testa ferruginea, verrucosa, scrobiculata. Microsemineae (sensu Fric).
Patria: Argentinia septemtrionalis, Prov. Tucuman, prope Medina in Monte Medina (1000–1500 m s. m.).

Taxontörténet:

Típus: BGL 446-450 in der Typ- und Schutzsammlung des Botanischen Gartens Linz (Lebende Pflanzen).

Rendszertani felosztás:

bayrianum var. brevispinum:
Uhiig SL 1992? A különböző mag- és növénylistákon megjelent (irodalmi hivatkozás nélküli) nevek csupán egy-egy a típuspéldánytól jobban eltérő egyedet jelöl. E tulajdonságok öröklődése nagyon bizonytalan.
bayrianum var. longispinum:
Gymnocalycium bayrianum var. longispinum Ladislav Mitiska SL 1992? A különböző mag- és növénylistákon megjelent (irodalmi hivatkozás nélküli) nevek csupán egy-egy a típuspéldánytól jobban eltérő egyedet jelöl. E tulajdonságok öröklődése nagyon bizonytalan.

Vegetatív test

Megjelenés:

Szukkulens törzse lapított, félgolyó alakú, kékzöld–zöld, a leírás alapjául szolgáló egyedek körülbelül 60–120 mm, középértékben 90 mm átmérőjűek. Élőhelyen a leírás óta találtak 270 mm átmérőjű és 17 bordával bíró egyedeket.

Szár:

Csúcs csak kissé besüllyedt, legtöbbször tövissel nem fedett. Borda 6–10, később további bordák keletkeznek. Az alapnál igen széles (körülbelül 30 mm) és igen lapos, a csúcsnál kissé kiemelkedik és gyengén lekerekített, a felső areoláknál enyhén keresztrovátkás. Areolák körülbelül 20 mm távolságban vannak egymástól, az új hajtásokon bolyhhal, sárgás filccel fedett, később kiszürkülnek és kihullnak. Tövisezettség: 5 peremtövis, körülbelül 25–30 mm hosszú, legtöbbször szárkerek, némelykor kissé lekerekített, a testnél gyengén ívelt, erősen szúrós, a felső kettő felül ferdén oldalra, a középső kettő ferdén alulra, egy alsó egyenesen lefelé mutat. A fiatal hajtáson világos barna, szórványosan sötétebb heggyel, később kiszürkülőek. Némelykor 1 középtövis 35–45 mm hosszúra nő.

Gyökér:

Rövid répaszerű.

Generatív test

Virág, virágzat:

Virág a csúcsközeli areolából ered, tölcsér formájú, készségesen nyíló, egészen hosszú (4 egyed mértéke után) 62 mm hosszú, 40 mm átmérőjű, krémfehér selyem fénnyel. Receptaculum (vacok) rövid, 16 mm hosszú, 10 mm átmérőjű, szürkezöld, vastag félkör formájú, lilarózsa pikkelyekkel fedett, kiterjeszkedő vörösbarna–zöld, további folytatásban ugyanolyan színű mint a receptaculum, azonban lilarózsa körszegéllyel. Külső lepellevél lapát alakú, körülbelül 22 mm hosszú, 8 mm széles, krémfehér széles fémesen csillogó középcsíkkal. Belső lepellevél széles lándzsa alakú, körülbelül 27 mm hosszú, 6 mm széles, krémfehér, selymes fénnyel és vöröses alappal. Porzólevelek igen vékonyak, hosszúak, fehérek; az elsődlegesek (az alsó sor) a bibeszálnál elfekvők s így a nektárkamrát (mézfejtőt) lezárják. A másodlagosak a receptaculum felső részén erednek és a bibeszálon túlnyúlnak. Portok világossárga. Pollen 51 µm hosszú és 44 µm széles, kissé nyújtott gömb alakú. (A közölt adatok ± 2 µm eltéréssel értendők és a HT 1111 gyűjtőszámú, (Argentínia, Salta tartomány La Hoyada) növény vizsgálati eredménye.) Bibeszál a receptaculum fél hosszáig ér, 11 mm. A bibe 16 mm hosszú, 1,6 mm átmérőjű, 11 zöldessárga bibeággal. Nektárkamra mély és szűk, az alapnál alig kitáguló. Magház (ovárium) makk alakú, 8 mm hosszú, 4,5 mm átmérőjű, fehér, rugalmasan szerteágazó magzsinórral kitöltve.

Termés:

Ovális, kissé lekerekített, szürkezöld, kék árnyalattal, körülbelül 25 mm hosszú, 16 mm átmérőjű, kevés, széles világos lilarózsa pikkelyekkel, hosszirányban felhasadó.

Mag:

Kicsi, hosszúkás, enyhén domború, körülbelül 0,8–1 mm átmérőjű. Maghéj matt vörösbarna, apró dudorocskákkal, köztes– gödröcskékkel. Köldök ovális, gyengén ívelt, kissé bemélyedt, peremszegély nélküli. Csírakapu kissé kiemelkedő.

Gondozás, felhasználás:

Kultúrája hasonló a Gymnocalycium spegazzinii BR. & R.–hoz. Magról közepesen könnyen nevelhető.