Gymnocalycium baldianum (Spegazzini) Spegazzini

Mánfai Gyula képe
Nómenklatúra
Tudományos név: 
Gymnocalycium baldianum (Spegazzini) Spegazzini
A név státusza: 
elfogadott
Elfogadott tud. név: 
Szinonima: 
  • Gymnocalycium baldianum (Spegazzini) Spegazzini Anales de la Sociedad Cientifica de Argentina 99:135, 1925
  • Gymnocalycium platense var. baldianum (Spegazzini) Y. Ito , Saboten no saibai to kansho, 1971 nom. inval. (Art. 33.2)
  • Echinocactus baldianus Spegazzini Cactacearum Platensium Tentamen.- Anales del Museo Nacional de Buenos Aires Ser.3, 11 (4): 505-506 (1905).
  • Gymnocalycium baldianum (Spegazzini) Spegazzini Nuevas Notas Cactologicas.- Anales de la Sociedad Cientifica de Argentina 99: 135 (1925). Basionym: Echinocactus baldianus Spegazzini (1905).
  • Gymnocalycium baldianum var. albiflorum Fechser nom. nud. zit. in Frank, G.: The genus Gymnocalycium Part III.- CSJ (US) 49(1): 18 (1977).
  • Gymnocalycium baldianum var. albiflorum Bercht Gymnocalycium baldianum -seine Synonyme und eine neue Varietät- Gymnos 11(21): 1-9 (1994). Typ: C.A.L. Bercht 1232, 18.12.1992, Argentinien, Prov. Catamarca, nördlich von EI Alto (U).
  • Gymnocalycium baldianum var. venturi (Fric) H.Till comb. nud. zit. in Atlas Kaktusy: 25 (1988).
Etimológia: 

Spegazzini olasz származású munkatársa, Jacinto Bald, tiszteletére nevezte el a növényt.

Szisztematika
Latin diagnózis: 

Diag: Hybocactus, parvus globoso–depressus, obscure subcinerascente–viridis; costis 9–11 latis et obtusissimis, sulco acuto profundiusculo limitatis, fere in tuberculis solutis; areolis parvis; aculeis gracilibus saepius 5, omnibus marginalibus radiantibus adpressis sordide pallideque cinereis; floribus apicalibus erectis mediocribus extus obscure glaucoviridibus glaberrimis laxe squamosis, squamis sensim in phylla intense purpurea transeuntibus, laciniis stigmaticis brevibus 6 albo–ochroleucis.
Hab. Rarissime in montanis prope Ancasti, Prov. Catamarca, Obs. Cormus simplex (4–7 cm diam. = 2,5–4 cm alt.) centro leniter depressus non lanatus, costae rectae (5–8 mm lat. bas.), tuberculis 4–6, supremis confluentibus, infimis eximie separatis, inaequi–lateralibus atque margine infero saepius ± vel gibbosis efformatae; areolae valide impressae subbellipticae (3 mm long. = 1,5 mm diam.) spatio 5–7 mm separatae; aculei 3–7 recti v. leniter recurvi (7–12 mm long.), centrales semper et plane nulli; flores solitarii v. 2–3 gregarii fere e margine umbilici cormi exsurgentes (35–40 mm long.) laeves extus laxe squamosi ac obscure glauco–virides, petalis pulchre purpureis v. roseo–purpureis, staminum filamentis et stylo roseo–purpureis, antheris et laciniis stigmaticis ex albo ochroleucis.

Vegetatív test
Megjelenés: 

Szukkulens törzse kicsi, nyomott golyó alakú, sötét szürke–kékzöld, 20–40 mm átmérőjű, idős korban 70–150 mm is lehet.

Szár: 

Borda 9–11, erős dudorokra felosztva és éles hosszbarázdával. A legfelső dudorok idős korban összefolynak. Areola kicsi. Tövis legtöbbször (3–) 5 (–7), mind peremhelyzetben, gyakran vékony és elfekvő, olykor érdes felületű, 15 mm hosszig, szaruszínűtől barnáig. A fiatal tövisek sárgásak. A tövisek alapja sokszor barnás.

Gyökér: 

Répa gyökerű faj.

Generatív test
Virág, virágzat: 

Virágok a csúcsközeli areolákból erednek, 30–50 mm hosszúak és ugyanilyen szélesek. Csak napsütésben nyílnak ki teljesen. Receptaculum sötét kékzöld, a húsos pikkelyek laza állásúak, melyek fokozatosan a külső lepellevelekbe mennek át. »A pikkelyek fehér pereműek, kerekdedek és hegyben végződnek.« Belső lepellevelek tompák, lapát alakútól hegyes lándzsa alakúig. A lepellevelek erősen ingadozó száma miatt olykor zártnak, máskor egészen laza állásúnak tűnik a virág. Virágszín mély sötét rózsaszíntől világos vérvörösig, gyakran violavörös is lehet. Porzószál fehér. Portok sárga. Bibeszál rövid, vastag és sárgásfehér. »Bibeszál és sokszor a porzószál is bíbor színezetű. Porzószálak kétsorosak. Az alsók 8–10 mm hosszúak. A felsők 15 mm hosszúak. Bibeszál 13–15 mm hosszú, a töve fehér. A bibe 11 ágúig, 4–5 mm hosszú sárgásfehér bibeággal. Pericarpellum 8–10 mm hosszú és 3–5 mm széles. Bibeágak sugarasan állók, fehéressárgák.

Termés: 

Termés orsószerű, sötét szürkezöld, szórványosan világos pikkelyekkel fedett, érett állapotban függőlegesen felrepedő.

Mag: 

Mag 1–1,5 mm átmérőjű, fazékformájútól kissé ferde tojásformáig. Maghéj mattfekete, lapos vagy kúpformájú szemölcsökkel fedett. Köldök alapi fekvésű, lapos és széles ovális. Maghéj világos arillusbőrtől részben vagy egészen fedett.

Gondozás, felhasználás: 

Kultúrája hasonlít a Gymnocalycium andreae–hoz, magashegyi növény így télen az alkalomszerű fagyot is elviseli. Gondozása nem okoz különösebb gondot. A növények növekedése humuszban gazdag talajokon (pl. a 2 rész humusz 1 rész agyagos homok) kielégítő. Nyáron tágas, fedett helyen a déli tűző nap ellen védve tarthatjuk, ha már az éjszakai hőmérséklet a 15 °C körül van. A telelés 8-12 ° C-on. Magról szaporíthatjuk. Már fiatal 2-3 éves korában virágzóképes lehet.

Hidegtűrés: 
0 °C-nál hidegebb helyen nem tartható
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.