Gymnocalycium anisitsii (K. Schumann) Britton & Rose

Mánfai Gyula képe
Nómenklatúra
Tudományos név: 
Gymnocalycium anisitsii (K. Schumann) Britton & Rose
A név státusza: 
elfogadott
Elfogadott tud. név: 
Szinonima: 
  • Echinocactus damsii
  • Gymnocalycium damsii
  • Gymnocalycium damsii var. tucavocense
  • Gymnocalycium griseopallidum
  • Echinocactus joossensianum
  • Gymnocalycium joossensianum
  • Gymnocalycium tucavocense
Etimológia: 

E taxon a magyar származású Anisits János Dániel nevét örökíti meg, aki vegyész-gyógyszerészként dolgozott Paraguayban, több növény felfedezője, az általa talált új növényeket Schumannak küldte Németországba. Schumann 1900-ban, Echinocactus anisitsii-ként írta le.

Szisztematika
Taxontörténet: 

Első leírás: Echinocactus Anisitsii K. Sch. n. sp.- Blühende Kakteen - Iconographia Cactacearum 1: pi.4 (1900). Typ: Anisits 21 , Paraguay (B).

Rendszertani felosztás: 

Muscosemineum alnemzetség sensu Schütz, Mihanovichiana al-fajsor sensu Buxbaum, Periferalia fajsor sensu Till.

Elterjedés, élőhely, életmód: 

Paraguayban, Rio Tigatiyami környékén honos.

Vegetatív test
Megjelenés: 

Szukkulens törzse fiatal korában gömb alakú, később kissé megnyúlik, magassága 10 cm, átmérője 6-8 cm körüli.

Szár: 

Epidermisze világoszöld. Bordáinak száma 11 körüli, élesek szemölcsökre bomlanak. Areola ovális, fehér filces, 5 mm hosszú és 2-3 mm széles, 10-15 mm-re állnak egymástól. Töviseinek száma 6-7, de lehet több is, elállóak, színük fakósárga vagy szürke, a hegyük sötét, hosszuk 15-20 mm, görbeségük miatt nyomottaknak látszanak.

Generatív test
Virág, virágzat: 

Virágja tölcsér alakú, 4 cm hosszú és 3-4 cm széles, színe fehér, több nyílik egyszerre.

Termés: 

Termése 2,5 cm hosszú és 1 cm széles, orsó alakú, az érett termés színe piros.

Mag: 

Magja matt világos barna, apró dudorokkal, melyek gyakran horpadtak, 0,8 mm hosszú és 0,7 mm széles.

Hidegtűrés: 
10 °C-nál hidegebb helyen nem tartható
Szintézis, diszkusszió: 

Alexander Arzberger:

Nagyon közel Concepción (észak Paraguay) városához, találtam egy vegetációs területet kisebb fákkal és Acacia mimosa-kkal. A talaj nagyon finom szemcséjű agyagból áll, amely ha kiszárad nagyon nehéz lesz, és csapadék után ragacsos, ami szintén tartalmaz sót. A fák, bokrok árnyékában nő, egy nagyon szép formája Gymnocalycium anisitsii nagyon sokféle formában. Vannak növények, amelyek közel G. damsii kinézetűek, mások pedig nagyon különbözőek, a rövid és hosszú töviseikkel. A legtöbb Gymnocalycium egy kis emelkedésen nő, ahol a víz nem marad meg hosszú ideig. Bár a talaj agyagos, mégis kiváló minőségű nitrogént tartalmaz a levelek bomlása (humifikálódása) miatt. Kaktuszok és egyéb broméliák élnek ezen az élőhelyen, Echinopsis rhodotricha (akár 80 cm magasságúak is lehetnek), Harrisia martinii, H. bonplandii, Selenicereus setaceus, Monvillea cavendishii (Praecereus), Opuntia paraguayensis, O. retrorsa, az epifita Rhipsalis leucorraphis és Tillandsia duratii. Sok kaktusz nő itt a Selaginella, egyfajta páfrány-moha, szőnyegben. Az éghajlat többnyire meleg, a hőmérséklet átlaga 23,5 °C. Alkalmanként a téli hónapokban éjszakára a déli szélben lecsökken a hőmérséklet 0 ºC-ig, de nappal mindig újra felemelkedik több mint 15 °C fölé. A legtöbb eső a nyári hónapok alatt esik, de néha még a téli hónapokban is jelentős mennyiségű esik. Nincs egy igazán száraz évszak. Ezek a kaktuszok jól nőnek a gyűjteményekben egy kis párában és nem a teljes napsütésben. Tavasztól őszig hozzák virágaikat.

Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.