Gymnocalycium andreae (Boed.) Backeb. & F. M. Knuth

Beküldte Mánfai Gyula - 2012. 11. 04. v - 13:48 |

Nómenklatúra

Tudományos név:

Gymnocalycium andreae (Boed.) Backeb. & F. M. Knuth

A név státusza:

elfogadott

Elfogadott tud. név:

Gymnocalycium andreae

Szinonima:

Gymnocalycium andreae f. cylindrica nom. nud. zit. in Till, H. & Till, W.: Taxonomie und Lebensweise des Gymnocalycium andreae und seiner Varietäten.- Gymnocalycium 5(2): 66 (1992).
Gymnocalycium andreae fa. svecianum Pazout ex H.Till in Till, H. & TIII, W.: Taxonomie und Lebensweise des Gymnocalycium andreae und seiner Varietaten.- Gymnocalycium 5(2): 61-66 (1992). Typ: W. Rausch 108 (HAT 581), 1964, Argentinien, Prov. Cordoba, SierraGrande (WU).
Gymnocalycium andreae subsp. carolinense Neuhuber Gymnocalycium andreae subsp. carolinense -eine Neuheit aus der argentinischen Provinz San Luis.- Gymnocalycium 7(3): 127 - 130 (1994). Typ: G. Neuhuber 88-31/52, 28.04.1988, Argentinien, Prov. San Luis, Sierra de San Luis, 1400-1600 m s.m. (WU).
Gymnocalycium doppianum n. n. Uhlig? U 3537 zit. Meregaili in Plante Grasse 5(1): 23, 1985
Gymnocalycium andreae var. doppianum nom. nud. zit. in Till, H. & Till, W.: Taxonomie und Lebensweise des Gymnocalycium andreae und seiner Varietäten.- Gymnocalycium 5(2): 66 (1992). 2010.01.01-es státusz: G. andreae var. fechseri
Gymnocalycium andreae var. fechseri H. Till nom. inval. zit. inTill, H. &Till, W.: Taxonomie und Lebensweise des Gymnocalycium andreae und seiner Varietäten.- Gymnocalycium 5(2): 66 (1992).
Gymnocalycium andreae var. fechseri Till Gymnocalycium 13(4): 377-380, 2000
Gymnocalycium andreae var. fechserianum H.Till et Kiesling nom. nud. zit. in Lukasik, E.: Synonymie rodu Gymnocalycium: 5 (undatiert 1999).
Gymnocalycium andreae var. flexispinum 2010.01.01-es státusz: G. andreae var. longispinum
Gymnocalycium andreae var. grandiflorum Krainz & Andreae in Krainz, H.: Die Kakteen, 4. Lieferg. C VIe (1957). Typ: C. Hosseus s.n. (Z 1031/1040?), 1932, Argentinien, Prov Cordoba, Cerro de Uritorco (ZSS).
Gymnocalycium andreae var. leucanthum Rausch nom. nud.) Feldnummemliste Walter Rausch 1963-1993: 7 (1994).
Gymnocalycium andreae var. longispinum Rausch nom. nud. W. Rausch: Verzeichnis der Sammelnummern 1975
Gymnocalycium andreae var. longispinum Rausch Gymnocalycium 13(4): 377-380, 2000)
Gymnocalycium odoratum n. n. zit. Meregalli in Piante Grasse 5(1): 36, 1985
Gymnocalycium andreae var. svecianum Pazout nom. inval. (Art.37.1) in Pazout, Valnicek & Subik: Kaktusy: 132 (1960).
Gymnocalycium andreae f. svecianum Pazout 1960 ex H. Till Gymnocalycium 5(2): 66, 1992
Gymnocalycium bruchii subsp. matznetteri f. svecianum (Pazout ex H. Till) Neuhuber Gymnocalycium 22(1):839-850, 2009
Gymnocalycium andreae f. cylindrica nom. nud. zit. in Till, H. & Till, W.: Taxonomie und Lebensweise des Gymnocalycium andreae und seiner Varietäten.- Gymnocalycium 5(2): 66 (1992).
Gymnocalycium andreae fa. svecianum Pazout ex H.Till in Till, H. & TIII, W.: Taxonomie und Lebensweise des Gymnocalycium andreae und seiner Varietaten.- Gymnocalycium 5(2): 61-66 (1992). Typ: W. Rausch 108 (HAT 581), 1964, Argentinien, Prov. Cordoba, SierraGrande (WU).
Gymnocalycium andreae subsp. carolinense Neuhuber Gymnocalycium andreae subsp. carolinense -eine Neuheit aus der argentinischen Provinz San Luis.- Gymnocalycium 7(3): 127 - 130 (1994). Typ: G. Neuhuber 88-31/52, 28.04.1988, Argentinien, Prov. San Luis, Sierra de San Luis, 1400-1600 m s.m. (WU).
Gymnocalycium doppianum n. n. Uhlig? U 3537 zit. Meregaili in Plante Grasse 5(1): 23, 1985
Gymnocalycium andreae var. doppianum nom. nud. zit. in Till, H. & Till, W.: Taxonomie und Lebensweise des Gymnocalycium andreae und seiner Varietäten.- Gymnocalycium 5(2): 66 (1992). 2010.01.01-es státusz: G. andreae var. fechseri
Gymnocalycium andreae var. fechseri H. Till nom. inval. zit. inTill, H. &Till, W.: Taxonomie und Lebensweise des Gymnocalycium andreae und seiner Varietäten.- Gymnocalycium 5(2): 66 (1992).
Gymnocalycium andreae var. fechseri Till Gymnocalycium 13(4): 377-380, 2000
Gymnocalycium andreae var. fechserianum H.Till et Kiesling nom. nud. zit. in Lukasik, E.: Synonymie rodu Gymnocalycium: 5 (undatiert 1999).
Gymnocalycium andreae var. flexispinum 2010.01.01-es státusz: G. andreae var. longispinum
Gymnocalycium andreae var. grandiflorum Krainz & Andreae in Krainz, H.: Die Kakteen, 4. Lieferg. C VIe (1957). Typ: C. Hosseus s.n. (Z 1031/1040?), 1932, Argentinien, Prov Cordoba, Cerro de Uritorco (ZSS).
Gymnocalycium andreae var. leucanthum Rausch nom. nud.) Feldnummemliste Walter Rausch 1963-1993: 7 (1994).
Gymnocalycium andreae var. longispinum Rausch nom. nud. W. Rausch: Verzeichnis der Sammelnummern 1975
Gymnocalycium andreae var. longispinum Rausch Gymnocalycium 13(4): 377-380, 2000)
Gymnocalycium odoratum n. n. zit. Meregalli in Piante Grasse 5(1): 36, 1985
Gymnocalycium andreae var. svecianum Pazout nom. inval. (Art.37.1) in Pazout, Valnicek & Subik: Kaktusy: 132 (1960).
Gymnocalycium andreae f. svecianum Pazout 1960 ex H. Till Gymnocalycium 5(2): 66, 1992
Gymnocalycium bruchii subsp. matznetteri f. svecianum (Pazout ex H. Till) Neuhuber Gymnocalycium 22(1):839-850, 2009

Etimológia:

W. Andreae Hessenben élt úrról elnevezve.

Szisztematika

Latin diagnózis:

Globosus, proliferans, vertice impressus, subglaber, paucis aculeis vix superatus; costae planae, ± tuberculatae, sulcis distinctis separatae; areolae orbiculares, lana alba gerentes; aculei radiales 7, horizontaliter divaricati vel appressi, aciculares, exasperati, albi, basim versus subfusci; centrales 1-3, radialibus aemulantes, pulli; flores areolis juxta verticem sitis exorti; ovarium atque tubus cylindrica, viridula, squamis triangularibus ca. 6 praedita; petala lineal-oblonga, acutiuscula, integra, sulphurea; filamenta stylusque pallidiora; stylus stigmatibus 6 ochroleucis stamina superans.

Taxontörténet:

Első leírás: Echinocactus Andreae Böd., sp. n.- Monatsschrift der DKG 2(10): 210-212 (1930).

Lectotypus: Illustr .In Bödeker (l.c.): 211 (siehe Metzing, Meregalli, Kiesling: An annotated checklist of the genus Gymnocalycium.- Allionia Vol.33: 192 (1995)).

Típuslelőhely: Argentinien, Sierra de Cordoba, Pampa de la Esquina, Cerro los Gigantes, 1500-2000 m s.m.

Rendszertani felosztás:

Baldiana fajsor sensu Buxbaum, Gymnocalycium alnemzetség sensu Metzing

Elterjedés, élőhely, életmód:

Argentína, Sierra de Cordoba, a Pampa de la Esquina (Cerro Los Gigantes), 1500-2000 m felett. Hosseus szerint Punilla tartományban Cerro de Uritorco, 1800 m felett.

Vegetatív test

Megjelenés:

Szukkulens törzse golyó- vagy kissé lapos gömb alakú, átmérője 45 mm-ig terjedhet. A tövénél bőségesen sarjadzik.

Szár:

Mattosan fénylő, sötét kékeszöldtől feketés-zöldig. Csúcsa kissé besüllyedt, dudoros, a kevés tövis alig fedi be. Bordáinak száma kb. 8, laposak, mély barázdák által tagoltak. A test alapjánál a szélessége 15 mm-ig terjed és a mély keresztbarázdák miatt lapított kerekdedek. Areolák a dudorok közepén helyezkednek el, kerekdedek, átmérőjűk 2 mm-ig terjed, fiatalon fehérgyapjasak. A peremtövisek száma 7 (némelykor csak 5), vízszintesen szétterülők vagy kissé összenyomott keresztmetszetűek, 3-3 oldalra és egy lefelé irányul. Minden peremtövis vékony, tűformájú, gyakran kissé íveltek, hosszúságuk maximum 8 mm, érdes felületűek, mattfehérek, a tövük barnás. A középtövisek száma 1-3, gyakran kissé rövidebbek, mint a peremtövisek, legtöbbször kissé felfelé ívelődnek, barnásfeketék.

Generatív test

Virág, virágzat:

A virág általában a csúcs közelében képződik, gyakran laposan kiszélesedő tölcsérformájú, 30 mm hosszú és 45 mm átmérőjű. A receptaculum (a virágcső) beszámítva a pericarpellumot (a magház) is cilinder alakú, 6-12 mm nagyságú, lombzöld, 6 darab spirálisan elhelyezkedő, 8 mm távolságban lévő, háromélű, maximálisan 4 mm széles, szürkészöld, fehér peremű pikkellyel. A külső lepellevelek fokozatosan nagyobbodnak, hosszúk 5-25 mm, maximálisan 6 mm szélesek, egyenes hosszúkásak, rövid, kerekded heggyel, épszélű, világos zöldessárga színűek, sötétebb, tiszta zöld, a hegye felé olaj vagy olajbarnás, széles hátsávval. A belső lepellevelek azonos formájúak vagy a hegyük kissé szélesebbek, rövid és érős hegyben végződnek, 5 mm szélesek és 25 mm hosszúak, tiszta kénsárgák. A porzószálak és a bibeszál kissé világosabb sárgák. A portokok és a 6 ágú bibe sárgásfehér.

Termés:

A termése kb. 30 szem magot tartalmaz, kékeszöld, ha száraz, akkor golyó alakú, 12 mm átmérőjű, 4-7 pikkellyel és megszáradt virágmaradvánnyal.

Mag:

A mag kerekded-sapkaformájú, kb. 1 mm átmérőjű, besüllyedt, világosbarna, kissé hosszúkás köldökkel és egy szemben lévő, enyhén kidomborodó kissé bemélyedt csírakapu–régióval. A maghéj matt fekete, kicsi szemölcsökkel (dudorokkal).

Gondozás, felhasználás:

Saját gyökerén is jól fejlődő növény. Legjobb számára a tápdús, jó vízáteresztő, enyhén savanyú vegyhatású ültetőközeg. Nyáron a hosszantartó erős napsugárzástól árnyékolással óvni kell, egyébként ez a G. faj is szereti a friss, szabad levegőt. Télen, szárazon tartva 6-10 °C között kell teleltetni. Szobakultúrába is ajánlott faj, természetesen az igényei figyelembevételével. Magról és sarjról is egyaránt könnyen szaporítható. A sarjról történő szaporítást, azonban csak abban az esetben alkalmazzuk, ha egy-egy egyedet akarunk megmenteni betegség miatt. Szerencsére kultúrában is elég sűrűn előforduló faj. Egy külföldi honlapon az alábbi információt leltem a magok kelésével kapcsolatosan. Egy MN 80-as gyűjtőszámú andreae forma 35 szemből álló magadagjából, a vetést követő első héten 27 szem, a második héten további 4 szem kelt ki, mely összességében 88,1 %-os kelési arány.

Hidegtűrés:

5 °C-nál hidegebb helyen nem tartható

Szintézis, diszkusszió:

Nagy diverzitással rendelkező faj, mely kifejezésre jut a változatos megjelenési formákban. Elég sok faj alatti taxont írtak le. A típusfajt 1927-ben Hosseus fedezte fel és először Németországban lehetett kultúrnövényként fellelni. A fajt a G. leeanum rokonának tartották, de ez a mag morfológiai tulajdonságai miatt tévesnek bizonyult. A faj Córdobában tenyészik a G. multiflorum és a G. lafaldense társaságában.
Backeberg (1959) 6 kötetes monográfiájának harmadik kötetében a faj nomenklatúráját az alábbiak szerint határozza meg: Gymnocalycium andreae (Bödeker) Backeberg. Ezt a nevet az 1935-ben megjelent és Knuth-tal közösen írt Kaktus ABC 235. oldalán szerepelteti. Az előbb említett monográfiában csak egy lábjegyzet utal arra, hogy a Krainz féle nomenklatúrát nem fogadja el, mivel Bödecker Echinocactusként írta le a fajt és azt majd Werdermann 1931-ben sorolja a Gymnocalycium nemzetségbe. Szerinte a helyes név: Gymnocalycium andreae (Bödeker) Werdermann Ez azonban csupán szőrszálhasogatás, mivel a Berger-féle tanulmányomból is kitűnik, hogy az 1920-as években a Gymnocalycium nemzetség egy igen jól körülhatárolható nemzetség volt már akkor is. Backeberg talán azért tartotta fontosnak a dolgot, hogy a Knuth-tal írt közös művükben e faj mellé is odakerülhessen a neve.

Hiba

Hibaüzenet

Gymnocalycium andreae (Boed.) Backeb. &amp; F. M. Knuth

Hiba

Hibaüzenet

Gymnocalycium andreae (Boed.) Backeb. & F. M. Knuth