
Argentína, Sierra de Cordoba, a Pampa de la Esquina (Cerro Los Gigantes), 1500-2000 m felett. Hosseus szerint Punilla tartományban Cerro de Uritorco, 1800 m felett.
Saját gyökerén is jól fejlődő növény. Legjobb számára a tápdús, jó vízáteresztő, enyhén savanyú vegyhatású ültetőközeg. Nyáron a hosszantartó erős napsugárzástól árnyékolással óvni kell, egyébként ez a G. faj is szereti a friss, szabad levegőt. Télen, szárazon tartva 6-10 °C között kell teleltetni. Szobakultúrába is ajánlott faj, természetesen az igényei figyelembevételével. Magról és sarjról is egyaránt könnyen szaporítható. A sarjról történő szaporítást, azonban csak abban az esetben alkalmazzuk, ha egy-egy egyedet akarunk megmenteni betegség miatt. Szerencsére kultúrában is elég sűrűn előforduló faj. Egy külföldi honlapon az alábbi információt leltem a magok kelésével kapcsolatosan. Egy MN 80-as gyűjtőszámú andreae forma 35 szemből álló magadagjából, a vetést követő első héten 27 szem, a második héten további 4 szem kelt ki, mely összességében 88,1 %-os kelési arány.
Nagy diverzitással rendelkező faj, mely kifejezésre jut a változatos megjelenési formákban. Elég sok faj alatti taxont írtak le. A típusfajt 1927-ben Hosseus fedezte fel és először Németországban lehetett kultúrnövényként fellelni. A fajt a G. leeanum rokonának tartották, de ez a mag morfológiai tulajdonságai miatt tévesnek bizonyult. A faj Córdobában tenyészik a G. multiflorum és a G. lafaldense társaságában.
Backeberg (1959) 6 kötetes monográfiájának harmadik kötetében a faj nomenklatúráját az alábbiak szerint határozza meg: Gymnocalycium andreae (Bödeker) Backeberg. Ezt a nevet az 1935-ben megjelent és Knuth-tal közösen írt Kaktus ABC 235. oldalán szerepelteti. Az előbb említett monográfiában csak egy lábjegyzet utal arra, hogy a Krainz féle nomenklatúrát nem fogadja el, mivel Bödecker Echinocactusként írta le a fajt és azt majd Werdermann 1931-ben sorolja a Gymnocalycium nemzetségbe. Szerinte a helyes név: Gymnocalycium andreae (Bödeker) Werdermann Ez azonban csupán szőrszálhasogatás, mivel a Berger-féle tanulmányomból is kitűnik, hogy az 1920-as években a Gymnocalycium nemzetség egy igen jól körülhatárolható nemzetség volt már akkor is. Backeberg talán azért tartotta fontosnak a dolgot, hogy a Knuth-tal írt közös művükben e faj mellé is odakerülhessen a neve.