Gymnocalycium amerhauseri H. Till

Mánfai Gyula képe
Nómenklatúra
Tudományos név: 
Gymnocalycium amerhauseri H. Till
A név státusza: 
elfogadott
Elfogadott tud. név: 
Etimológia: 

Helmut Amerhauser, osztrák Gymnocalycium terepkutató és –szakértő tiszteletére lett elnevezve.

Szisztematika
Latin diagnózis: 

A Gymnocalycio andreae (Bödeker) Backeberg cormo multo majori non proliferanti, floribus tenuiter infundibuliformibus, longioribus, albidis vel pallide roseis, cum filamentis viridescentibus styloque viridulo breviori et testa seminorum subglabra differt; a Gymnocalycio baldiano (Speggazzini) Spegazzini cormo distincte napiformi, floribus tenuiter infundibuliformibus, albidis vel pallide roseis et testa seminorum subglabra recedit.

Taxontörténet: 

Típus: Argentina, Provincia de Córdoba, Sierra Chica, inter pagos Ascochinga et La Cumbre, 1450- 1600 m s. m., leg. H. Till HT 88-229, 27. 10. 1988, cultus in collectione H. Till sub numero 1725 (Holotypus: WU).

Első leírás: Gymnocalycium amerhauseri - eine neue Art aus der argentinischen Provinz Cordoba.- Gymnocalycium 7(3): 131-134 (1994).

Rendszertani felosztás: 

A Gymnocalycium alnemzetség tagja. Buxbaum rendszerében a Baldiana fajsor, Y. Ito rendszerében a Dracocephalum Y. Ito, 1957 (nom. nov.), (syn.: Stephanocephalum Y. Ito, 1950) alnemzetségben lenne a helye a G. baldianum, vagy a Xantocephalum Y. Ito, 1950 alnemzetségbe a G. andreae rokonsága miatt, Schütz rendszerében az Ovatosemineum alnemzetségbe sorolható.

Elterjedés, élőhely, életmód: 

Argentína, Córdoba tartomány északnyugati részén, legtöbbször 1000-1600 m tengerszint feletti magasságban lévő hegyeken, ritkán kissé ez alatti magasságban is. A Sierra Chica hegységben La Cumbre és Ascochinga között, valamint a Sierra Grande hegység északkeleti részén (1450-1600 m tenger-szint feletti magasságban). Egy további populációt találtak a Sierra de Ischilin hegység északi részén.

Vegetatív test
Megjelenés: 

Szukkulens törzsének felső része, ami talajból kiemelkedik, 25 mm magas és 50-60 mm átmérőjű, kemény.

Szár: 

Bőrszövetének színe sötétzöldtől kékes-szürkés zöldig változhat, sima, kissé fénylő; a föld alatti része lefelé ék alakban elvékonyodik, mely a talajban áll és ez nyolcszor olyan hosszú, mint a föld feletti rész, egyértelműen észrevehető areola- és tövismaradványokkal, mely a szukkulens törzs fokozatos talajba süllyedését bizonyítja, akár a növény behúzódása, akár fokozatos eltemetődése által. Bordáinak száma általában 8, a törzs tövénél egészen lapos, alig domború, 19-20 mm széles, a borda közepén enyhén domború, lekerekített, sekély, lapos kereszt rovátkákkal, kerek dudorokra felosztva. Areola bemélyedt, ovális alakú, mérete 2,5-3 × 2 mm, 11-12 mm távolságra állnak egymástól, a fiatal areolák sárgásfehér, rövid filccel, ami idővel kihullik. Töviseinek száma (5-) 7, gyakran sugárszerűen állók, csekély mértékben lefelé íveltek, olykor egyenesek is lehetnek, a felső és az alsó pár 6-8 mm, a középső párok 11-12 mm hosszúak. Minden tövis kerekded keresztmetszetű, a törzs tövénél sötétbarna, egyébként elefántcsontszínűtől fehérig változó a színűk, nem szúrósak. Idősebb korban, ritkán azonban a fiatal növényeken is, egy 12-14 mm hosszú középtövis is megjelenik.

Gyökér: 

Gyökérzete hosszú, gyakran karószerű.

Generatív test
Virág, virágzat: 

Virága tölcsér alakú, szélesre nyíló, viráglevelek a portokok magasságában visszafele ívelődnek. A virág színe a krém-fehértől a halvány rózsaszínig változhat, kissé sötétebb rózsaszínű torokrésszel. Perikarpellum (a régi szóhasználatban a virágcső) karcsú, enyhén fordított kúpalakú, 19 mm maximális hosszúsággal, a tövénél 6 mm, felül 8 mm átmérőjű, sötétzöld, fél-kerekded, zöld, fehér peremű pikkelyekkel fedett, a felsők 7 mm szélesek lehetnek. A külső lepellevelek lapát alakútól a kanál formájúig változnak, 24 mm hosszúak, a felső részük max. 10 mm szélesek, színűk a krém fehértől a halvány rózsaszínig változhat, kívül zöldes középcsíkkal, a tövük csak 2-3 mm széles, sötétebb. A belső lepellevelek lapát alakútól a kanál formájúig változnak, gyakran egy kis heggyel vagy enyhén rojtozott, 22 mm hosszú és legfelül 12 mm széles, a tövénél egészen vékony, a külső lepellevelekkel megegyező színű. Olykor még egy belső sor is megfigyelhető, ezek kisebbek, 14-16 mm hosszúak és legfelül 8-9 mm szélesek. Porzószálak hosszúak, vékonyak, színók a zöldes-fehértől a zöldes-sárgáig változhatnak, befelé dőlők, így a bibeszálra ráfekszenek. Portok kicsi, kerekded, 1-1,2 mm hosszú, sárga. Bibeszál 15-16 mm hosszú és kb. 2 mm vastag, a töve fehér, felfele zöldessé változik. Bibe nyolcágú. Nektárkamra enyhén V formájú, kb. 4 mm hosszú és felül ugyanilyen széles, enyhén rózsaszínű, a porzószálsor körbezárja. Termésüreg hosszúkás, kb. 15 mm hosszú és 3-4 mm széles, fehérfalú.

Termés: 

Termés hosszúkás ovális alakútól az orsó formájúig változhat, 32-33 mm hosszú, 19 mm vastag, sötétzöld, erősen hamva, hosszirányban felhasadó.

Mag: 

Magja golyó alakú, 10,1-1,2 mm átmérőjű, majdnem kerekded, olykor enyhén fénylő, kissé bemélyedt köldök-csírakapu régióval. Maghéjon meglehetősen kisszámú, de változatos bőrmaradvány található.

Gondozás, felhasználás: 

Tenyészidőszakban igényli a rendszeres vízellátást. Nyáron erős napsütésnél árnyékolni kell. Talaja jó vízelvezetésű, enyhén savas, humuszos legyen. Télen 10 °C-on, száraz és fényes helyen tartsuk.

Hidegtűrés: 
5 °C-nál hidegebb helyen nem tartható
Szintézis, diszkusszió: 

A G. amerhauseri a G. andreae és a G. baldianum rokonságába tartozónak tekinthetjük, azonban különbözik a G. andreae-tól a lényegesen nagyobb, nem sarjadzó szukkulens törzse és a karcsú-tölcséres, hosszabb, fehértől enyhén rózsaszínesig terjedő virága, a zöldes porzó- és bibeszála, a nyolcágú bibéje által. A G. baldianum-tól különbözik az erős répaformájú gyökere, és a karcsú-tölcséres, a krém-fehértől enyhén rózsaszínesig terjedő virága által. A G. andreae és a G. baldianum magjával különbséget mutat a G. amerhauseri maghéján egy erősen, bőrös (hártyás) bevonat által.
Ezt az taxont H. Till 1988. októberi (2. argentínai) útja alkalmával találta H. Amerhauser, aki ekkor a kísérője volt Tillnek, a G. bruchii és G. andreae keresése közben. Egy száraz fűcsomóban figyelt fel egy vékony, halványrózsaszínű virágú, sötétzöld, látszólagosan lapos törzsű növényre. A talajfelszín feletti lapított kerekded, növénycsúcs megy át egy répa formájú szukkulens törzzsé, amely végül folytatódik egy többnyire hosszú, részben vékony, részben erősebb gyökérzetben. Itt majdnem mindig magányosan, egészen ritkán szabadon (nem takarva), legtöbbször azonban száraz fű vagy száradt levelek által fedetten éltek. Ez a növény a mai napig (1988. 10. 27) előzetesen nem volt hozzárendelhető az eddig ismert az argentínai Córdoba tartományból származó egyik csoporthoz sem.
Hunt legújabb kaktusz lexikona (2007) elismeri önálló fajnak, azzal a megjegyzéssel, hogy a G. baldianum-tól csak a több bordájával és a fehér virágával különbözik. Ugyanakkor az altagraciense alfajnál az olvasót egyértelműen a G. taningaense taxonhoz irányítja egy cf. megjelöléssel. A vö. (latinul: cf.) a vesd össze (confer) kifejezés rövidítése, főként formális szövegkörnyezetben, tudományos igényű tanulmányokban, lexikonokban alkalmazzák, a téma szempontjából közvetlenül releváns hivatkozások előtt. A binominális nomenklatúrában a species neve elé helyezve azt fejezi ki, hogy a species még nincs megerősítve. Olykor – főleg lexikonokban – a megelőző szó eredetére való utalást vezet be, vagyis megmutatja, hogy egy kifejezésnek honnan származik a jelentése.

Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.