
Argentína, La Rioja Villa Bustos (ma Villa Sanagasta) közelében 1000 m tengerszint feletti magasságban. További dokumentált populációk: La Rioja, Villa Sanagasta-tól délre 1010 m t.f.m. (LB 1296); La Rioja, Villa Sanagasta-tól nyugatra 1110 m t.f.m. (LB 1297); Sanagasta (STO 96-1081, R 716); Sanagasta 1100 m t.f.m. (P221, S 56, STO 88-181); Sanagasta-tól északra (P382a); Sanagasta-tól nyugatra 900 m t.f.m (STO 87-18/1); La Rioja, Huaca (R 809).
t.f.m. = tengerszint feletti magasság
Kultúrája egyszerű. Téli pihenőidőszakban a 8-12 °C közötti hőmérsékletet, a száraz légteret és a szintén száraz földkeverékben való tartást igényli. Meghálálja a világos és levegős helyen való tartást. A magoncok rostos gyökerei megőrzésének érdekében kis mennyiségű nedvességet igényel, melyet felszívatással érdemes alkalmazni. Tenyészidőszakban a rendszeres vízellátást igényli, megfelelően kiszáradó, jó vízáteresztő, mérsékelten humuszos földkeverékben. Szabadban is tartható, de az erősen tűző napsugárzástól érdemes védeni. A fiatal növények melegebb és párásabb tartást a gyorsabb növekedéssel meghálálják. Földkeveréket illetően a szokásos kaktuszföld elegendő. A Gymnocalycium albiareolatum magok általában 5-180 nap alatt csíráznak ki, jó körülmények között jó csírázási %-ra lehet számítani. Normális esetben csak fényben csírázik, a GA-3 (egy növényi hormon, gibberrelinsav féleség) előidézheti a csírázást még sötétben is. Csírázási hőmérséklet körülbelül 25 °C. Lényeges, hogy a termést ne szedjük le idő előtt (a növény az érett termést magától is elengedi), mert a magvak éretlenek lehetnek és ezen az utóérés sem segíthet.
Hans Till 2005-ben a GYMNOCALYCIUM 18 (1): 611-614 oldalain a Rhodantherum aggregátumba helyezte a fajt, de nem volt teljesen meggyőződve erről. Tudniillik a G. albiareolatum szukkulens törzse és virága morfológiailag jelentősen különbözik ebbe az aggregátumba besorolt többi növényétől. Hans Till a Gymnocalycium 2 (3) 1991. 29-31. oldalán írt tanulmányában írja a következőket. „Az eredeti leírásban tévesen jelent meg a magcsoport meghatározása. A G. albiareolatum a Schütz féle rendszerre hivatkozva nem az Ovatisemineum csoportba, hanem a Microsemineum csoport Mostiana fajsorába tartozik. A tévedés abból származhatott, hogy létezik egy G. kieslingii fma. albiareolatum nevezetű növény, melynek valóban az Ovatisemineum csoportba tartozó magja van. Jóllehet a G. albiareolatum a G. hossei rokonságához tartozik. Egyértelműen felismerhető e fajnál a rózsaszínű portokok, melyek az Ovatisemineum csoportba tartozó fajoknál nem fordul elő. Tévedés mindkét taxont ugyanabba a magcsoportba sorolni. Az élőhelyükön ezek a növények egészen talajba húzódnak vissza és csak virágzáskor lehet könnyebben észrevenni őket. A felfedezéskor sem találtunk virággal vagy magtokokkal rendelkező egyedeket. Csak a későbbi megfigyelések alkalmával derült ki, hogy ez növény nem azonos a G. kieslingii fma. albiareolatum-mal. Míg a G. albiareolatum idős korában is lapított gömb marad, addig a G. kieslingii fma. albiareolatum kissé megnyúlik, akár 100 mm is lehet a talaj feletti magassága.” Az élőhelyükön ezek a növények egészen talajba húzódnak vissza és csak virágzáskor lehet könnyebben észrevenni őket. A felfedezéskor sem találtunk virággal vagy magtokokkal rendelkező egyedeket. Csak a későbbi megfigyelések alkalmával derült ki, hogy ez növény nem azonos a G. kieslingii fma. alboareolatum-mal. Míg a G. albiareolatum idős korában is lapított gömb marad, addig a G. kieslingii fma. alboareolatum kissé megnyúlik, akár 100 mm is lehet a talaj feletti magassága.