Gymnocalycium albiareolatum Rausch

Mánfai Gyula képe
Nómenklatúra
Tudományos név: 
Gymnocalycium albiareolatum Rausch
A név státusza: 
elfogadott
Elfogadott tud. név: 
Etimológia: 

A fehér színezetű areolákra utal a fajnév.

Szisztematika
Latin diagnózis: 

Simplex, plane-globosum, ad 60 mm diametiens, glaucum, saepe violaceosuffusum, radice napiforme; costis 9-11, recte ascendentibus, crenis transversis in gibberes 10 mm longos, mentiformes divisis, areolis rotundis ad ovalibus, 5 mm longis, valde albo tomentosis; aculeis marginale 6- 7, subulatis, ad corpus arcuaris, fuscic et valde pruinosis, ad 10 mm longis; aculeo centrali 0. Floribus prope apicem orientibus, 65 mm longis et 45 mm diametientibus, ovario angusto et elongato, ad 17 mm longo et deorsum acuminato, receptaculo atroviridi, squamis latis, albido-marginatis tecto; phyllis perigonii exterioribus albido-roseis, medio-viridi-striatis; phyllis perigonii interioribus argenteis, medio-viridulo-ad roseo-striatis; Sauce, filamentis, antheris roseis, filamentis in duabus seriebus ordinatis, inferioribus ad stylum flexis eumque complectentibus, stylo brevi ac crasso, stigmatibus (11) albidis. Fructu ovali ad clavaeformi, deorsum valde contracto, 25-30 mm longo, coeruleo-pruinoso, squamis latis, roseis tecto, perpendikular dehis- cente. Semnibus globoso-mitraeformibus, 1 mm diamentientibus, nigris, asperis, hilo lato, basali. Patria: Argentinia, La Rioja apud Villa Bustos, 1000 m alt. Typus: Rausch 716, depositus in Herbario Collectionis Plantarum Succulentarum Municipali Turicensis, Helvetia.

Taxontörténet: 

Típus: W. Rausch 716, Argentinien, Prov. La Rioja, Villa Bustos közelében, 1000 m tengerszint feletti magasságban (ZSS).

Rendszertani felosztás: 

Taxon felett:

  • Microsemineum alnemzetség sensu G. Charles, Mostiana fajsor sensu Buxbaum, Scabrosemineum alnemzetség sensu Metzing.

Taxon alatt:

Elterjedés, élőhely, életmód: 

Argentína, La Rioja Villa Bustos (ma Villa Sanagasta) közelében 1000 m tengerszint feletti magasságban. További dokumentált populációk: La Rioja, Villa Sanagasta-tól délre 1010 m t.f.m. (LB 1296); La Rioja, Villa Sanagasta-tól nyugatra 1110 m t.f.m. (LB 1297); Sanagasta (STO 96-1081, R 716); Sanagasta 1100 m t.f.m. (P221, S 56, STO 88-181); Sanagasta-tól északra (P382a); Sanagasta-tól nyugatra 900 m t.f.m (STO 87-18/1); La Rioja, Huaca (R 809).
t.f.m. = tengerszint feletti magasság

Vegetatív test
Megjelenés: 

Szukkulens törzse egyedül álló, lapos golyó alakú, 60 mm átmérőjű.

Szár: 

Zöldesszürke olykor violaszínezetű árnyalattal, répagyökerű. Bordáinak száma 9-11, egyenesek, a kb. 10 mm hosszú keresztbarázdák által áll alakú dudorokra vannak felosztva. Areolái kerekdedek vagy hosszúkásak, 5 mm hosszúak, az új hajtásokon sűrűn fehér gyapjasak. A peremtöviseinek száma 6-7, árszerűek, a testhez elfekvők, barnák és erősen hamvasak, hosszúk 10 mm. A középtövis hiányzik.

Generatív test
Virág, virágzat: 

Virágai a csúcs közeli areolákból erednek, 65 mm hosszú és 45 mm széles. Pericarpellum vékony és hosszan elnyúlt, 17 mm hosszig, lefelé vékonyodik, sötétzöld, széles fehér peremű pikkelyekkel. A külső lepellevelek világos rózsaszínűek zöld középcsíkkal. A belső lepellevelek ezüstszínűek zöld vagy rózsaszínes középcsíkkal. A virágtorok rózsaszínű. A porzószálak és portokok rózsaszínűek, az előzők két sorban vannak elrendezve, az alsók a bibeszálra ráhajlanak, és ezáltal bezárják. A bibeszál rövid és vastag, 11 fehér bibeággal.

Termés: 

Termés alakja oválistól bunkószerűig, lefele igen vékony lesz, 25-30 mm hosszú, hamvaskék széles rózsaszínű pikkelyekkel. A termés függőleges állású.

Mag: 

Mag golyó és sapka alakú, 1 mm átmérőjű, fekete, széles alapi fekvésű köldökkel.

Gondozás, felhasználás: 

Kultúrája egyszerű. Téli pihenőidőszakban a 8-12 °C közötti hőmérsékletet, a száraz légteret és a szintén száraz földkeverékben való tartást igényli. Meghálálja a világos és levegős helyen való tartást. A magoncok rostos gyökerei megőrzésének érdekében kis mennyiségű nedvességet igényel, melyet felszívatással érdemes alkalmazni. Tenyészidőszakban a rendszeres vízellátást igényli, megfelelően kiszáradó, jó vízáteresztő, mérsékelten humuszos földkeverékben. Szabadban is tartható, de az erősen tűző napsugárzástól érdemes védeni. A fiatal növények melegebb és párásabb tartást a gyorsabb növekedéssel meghálálják. Földkeveréket illetően a szokásos kaktuszföld elegendő. A Gymnocalycium albiareolatum magok általában 5-180 nap alatt csíráznak ki, jó körülmények között jó csírázási %-ra lehet számítani. Normális esetben csak fényben csírázik, a GA-3 (egy növényi hormon, gibberrelinsav féleség) előidézheti a csírázást még sötétben is. Csírázási hőmérséklet körülbelül 25 °C. Lényeges, hogy a termést ne szedjük le idő előtt (a növény az érett termést magától is elengedi), mert a magvak éretlenek lehetnek és ezen az utóérés sem segíthet.

Hidegtűrés: 
5 °C-nál hidegebb helyen nem tartható
Szintézis, diszkusszió: 

Hans Till 2005-ben a GYMNOCALYCIUM 18 (1): 611-614 oldalain a Rhodantherum aggregátumba helyezte a fajt, de nem volt teljesen meggyőződve erről. Tudniillik a G. albiareolatum szukkulens törzse és virága morfológiailag jelentősen különbözik ebbe az aggregátumba besorolt többi növényétől. Hans Till a Gymnocalycium 2 (3) 1991. 29-31. oldalán írt tanulmányában írja a következőket. „Az eredeti leírásban tévesen jelent meg a magcsoport meghatározása. A G. albiareolatum a Schütz féle rendszerre hivatkozva nem az Ovatisemineum csoportba, hanem a Microsemineum csoport Mostiana fajsorába tartozik. A tévedés abból származhatott, hogy létezik egy G. kieslingii fma. albiareolatum nevezetű növény, melynek valóban az Ovatisemineum csoportba tartozó magja van. Jóllehet a G. albiareolatum a G. hossei rokonságához tartozik. Egyértelműen felismerhető e fajnál a rózsaszínű portokok, melyek az Ovatisemineum csoportba tartozó fajoknál nem fordul elő. Tévedés mindkét taxont ugyanabba a magcsoportba sorolni. Az élőhelyükön ezek a növények egészen talajba húzódnak vissza és csak virágzáskor lehet könnyebben észrevenni őket. A felfedezéskor sem találtunk virággal vagy magtokokkal rendelkező egyedeket. Csak a későbbi megfigyelések alkalmával derült ki, hogy ez növény nem azonos a G. kieslingii fma. albiareolatum-mal. Míg a G. albiareolatum idős korában is lapított gömb marad, addig a G. kieslingii fma. albiareolatum kissé megnyúlik, akár 100 mm is lehet a talaj feletti magassága.” Az élőhelyükön ezek a növények egészen talajba húzódnak vissza és csak virágzáskor lehet könnyebben észrevenni őket. A felfedezéskor sem találtunk virággal vagy magtokokkal rendelkező egyedeket. Csak a későbbi megfigyelések alkalmával derült ki, hogy ez növény nem azonos a G. kieslingii fma. alboareolatum-mal. Míg a G. albiareolatum idős korában is lapított gömb marad, addig a G. kieslingii fma. alboareolatum kissé megnyúlik, akár 100 mm is lehet a talaj feletti magassága.

Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.