Tavaszi bimbóvesztéssel kapcsolatos tévhit

Hírlevél

Ahogy kaktuszokkal kezdtem foglalkozni és gyűjtőkkel, vagy csak egy pár kaktuszt tartó személlyel találkoztam, kaptam egy "jó tanácsot": - Tavasszal NE kezdjem korán kezdeni a kaktuszok bő öntözését, mert rövid idő után megáll a bimbók növekedése és lehullnak.
Ezt a tanácsot kaptam Kolozsvár, Nagyvárad és Brassói vagy környéki gyűjtőktől. Ehhez hasonló ajánlást találtam egy könyvben is, melyből idézek az alábbiakban:
Ewald Kleiner: Kaktuszok a lakásban és a kertben, magyar második kiadás 1993, Falukönyv Ciceró Kft. FALU-KERTÉSZ.

„Már késő tavasszal nőni kezd a legtöbb kaktuszféle. A csúcson megjelenő friss zöld bizonyítja, hogy a téli nyugalomnak lassan vége. Nagyon helytelen lenne most a növényt nagy vízadagokkal gyors kihajtásra késztetni....A jellemzően tavaszi virágzású kaktuszok már nagyon korán "megmutatják" rügyeiket......Ezeket ilyenkor lehetőség szerint meleg helyre, ablakba tegyük. Itt 12-18 °C-os hőmérsékleten szépen fognak fejlődni a megduzzadt rügyek. Fontos: amíg a rügyek kicsikék, csak párásítani, zuhanyoztatni szabad a növényeket, különben visszafejlődnek, kiszáradnak és lehullnak. Ha a végleges méretük harmadát elérték, megkezdhetjük az öntözést, majd a trágyázást.”

Idézet bezárva.

Kolozsvárról ide Négyfaluba költözve, egy egészen más időjárási zónába kerültem. Kolozsvár a Kis-Szamos völgyének nyugat-keleti irányú völgye mellett terül el, és ebben a völgyben mindig fúj a szél, huzat van, viszont a Feleki-tető csak 900 m magas, úgyhogy a felhőket nem nagyon akadályozza útjukban.
Itt Négyfaluban sokkal ritkábbak a szeles napok, mert dél felől az 1843 m magas Nagykő- havas lábánál vagyunk lényegében a Kárpát-kanyarban, kelet-felől az 1954 m-es Ciucas (Csukás)- havas, lejtőin. A hegyek megvédnek a széltől, de addig esik az eső, míg a felhők megkönnyebbülnek, és kb. 2000 m-re emelkednek, hogy át tudjanak csúszni a hegyek felett. Ha süt a Nap és meleg van, tőlünk 20 km-re északnyugatra már esik az eső, de hozzánk csak 2-3 nap múlva érkezik meg, mert a meleg száraz légtömegeket is át kell nyomni a hegyek felett. Ez egy egyszerű magyarázat. 1973. február 20-ika körül a helységben egy csöpp hó sem volt. Mindenütt por és 20 °C meleg volt. Természetesen e periódusok után újra jött a nedves, havas, hideg időjárás. A tél az ősszel együtt vagy 6 hónapot tart. A tavasz vagy 2 hónapot, a nyár jó esetben 4 hónap. A tavasz és ősz nagyon esős.

Ebben az időben pár kaktuszomon észrevettem, hogy ilyen időszakokban a Rebutiák elkezdték növeszteni a virágbimbókat. Ha ez a meleg periódus rövid volt, a hideg napfény nélküli periódusban a bimbók visszahúzódtak, vagy leszáradtak. Ha elég nagyra nőttek megesett, hogy megmaradtak a következő meleg napos periódusig, mikor ki is tudtak nyílni. Miután elkészült a kaktuszházam, az ilyen probléma majdnem minden évben ismétlődött. Azok a növények melyek elvesztették bimbóikat 11/2 -2 hónap múlva kivirágoztak. A 2013-2014-es tél egészen különleges. Október elsején délben a 1. képen látható havazásban volt részünk. Elment a hó és sokszor volt napsütés, és 18 °C meleg is január 25-ig, mikor újra havazni kezdett. Egyes kaktuszok elkezdték növeszteni virágbimbóikat (2. kép), egyesek kivirágoztak, mások elvesztették bimbóikat.

Itt külön írok egy sajátgyökéren lévő Coloradoa mesae-verdaeről.
Mikor 2012 április elején indultam a lányomhoz, az 5 éves növényen semmi jelét nem láttam a virágzásnak. Mikor május végén hazakerültem a növény tetején 4 elszáradt, szép virág szirmait találtam. (Nem szép virág és nő NINCS.) 2013. április elején, mikor ismét indultam a lányomhoz, már látszott a virágbimbó, hogy kezd növekedni. Mikor május végén hazaérkeztem a növényen se virágmaradvány, sem más jel, hogy akart volna virágozni nem volt. 2013 őszén októberben elkezdett a bimbó nőni (3. kép). A bimbó szépen nőtt január 15-ig (4. kép) mert az idő meleg volt (5. kép). Január 15-ike után elkezdett hervadni (6,7,8. kép). Tehát nem fog kinyílni.
A többi növényemmel együtt van két, az ősszel Chrudimban vásárolt Utahia silleriim, egymás mellett tartva. Az 9-es képen jól látszik, hogy az egyik most januárban megindult, a másik valamit kínlódik.
Szerintem nem az öntözés miatt indult meg a növények bimbóképzése, esetleg „növekedése” hanem a környezet hőmérséklete emelkedett egy olyan értékre, amelyre a növények genetikailag programozottak valamilyen életműködés megindulására. Az 9-es kép szerintem azt mutatja, hogy a beprogramozott életműködés megindult, és ehhez szükség van vízre, amit a növény működésbe lépett része elvon a többi, vizet és a benne oldva elraktározott tápanyagokat tartalmazó részektől. A jobboldali növény erős alanyra oltott, van, honnan elvonjon a növekedéséhez vizet, ami semmi befolyással nincs a növény többi részére. Sajnos fényképen nem tudom bemutatni, hogy a baloldali növény, amelyik ugyanolyan típusú, csak kisebb méretű alanyra lett oltva, mint a jobboldali, és az alany megpuhult a vízveszteségtől, és a növekedés csak jóakarattal látható.
Tehát a bimbóképzés és a növekedés nem az öntözés miatt indul meg, hanem a levegő hőmérsékletének emelkedése miatt, egy minimális beprogramozott érték elérése következtében. Ha ezen a periódus után jön egy hosszabb lehűlés, a bimbó és az új hajtásrész növekedése leáll. Ha a bimbó még nagyon kicsiny, visszahúzódik, ha nagyobb, akkor lassan elszárad és lehull, akár bimbóformában, akár ki nem nyílt virágformában. (Sajnos a Coloradoa nem önbeporzó, így egyelőre nincs magom.) A Schlumbergerák nagyon szépen virágoztak 2012. november, december hónapban (10,11,12-es kép). A lakásban több cserépben tartom különböző helyeken. 2013-ban egyetlen cserépben kezdtek nőni a bimbók, de ezek is olyan 2 cm nagyságúak voltak, amikor mind lehullott, a többi cserépben egyetlen bimbó sem jelentkezett. Ennek is csak az éghajlati körülmények lehetnek az okai, mint a meleg, napfény, mert öntözve úgy voltak, mint a többi évben.

Még egy hasonló probléma, mely azért nem tartozik ide, de itt megemlítem. Ha egy növényről levágunk egy bimbós hajtást, vagy a bimbós növény nagyobb alsó részét betegség miatt eltávolítjuk, a növénnyel két dolog történhet. Ha a megmaradt növényi rész elég nagy, erős darab (13. kép), a virág ki is nyílhat (14,16,17. kép). Megtörténhet a beporzás is, és még magokat is érlelhet (15. kép), még akkor is, ha az egész folyamat elégé bizonytalan, mert egyelőre a növény nem tudja felmérni, mi fog vele történni. A növény csak a magok kiszórása után kezdi a gyökérkezdeményeket fejleszteni, mert úgy lettek beprogramozva, hogy fontosabb a faj fenntartását biztosító magtermelés, mint az ugyanannyira bizonytalan gyökérfejlesztés. Ha a leválasztott darabunk egy kis térfogatú hajtás, de bimbós, akkor a virág növekedése elvonhatja a növény testéből az egész vízmennyiséget. A test sejtjeinek vízhiánya túllépheti azt a határt , amikor már a sejtek vízvesztesége és ezzel a kiszáradása nem visszafordítható, tehát a növény kiszáradva elpusztul, akár érlelt magokat a faj fenntartása végett, akár nem (56, 56a képek). Tehát vigyázzunk, mert nagyon kisdarab növényt nem érdemes szaporítás végett levágni, pláne, ha bimbós, de talán valamire feloltva még megmenthető.

Szabó Gábor
Négyfalu, Erdély, Románia

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.