Sziklakert

Ebben a fejezetben különböző sziklakerti megoldásokat láthatunk kifejezetten pozsgásnövények, valamint évelő lágyszárúak és alpesi növények egész éves szabadban történő nevelésére.

1. kép: télálló kaktuszok, delosperma, orostachis, a hátérben különböző jukkák.

A sziklakert általában olyan mesterséges kertépítészeti egység, amely a természet valamely szabadon kiragadott részét próbálja megjeleníteni és élőhelye a hegyvidékről és a hasonló ökológiai feltételeket igénylő, de különböző földrajzi helyekről származó növényeknek. Egy nagy sziklakertben társíthatók az alföldi homokhátságok, így a kelet-európai és közép-ázsiai puszták, a magas hegységek csúcsainak, sziklafalainak és sziklarepedéseinek, alhavasi rétek, valamint középhegységi pusztafüves lejtők és kőgörgetegek növényei. Ha az említett helyek száraz, napos, vagy enyhén félárnyékos feltételek mellett valósulnak meg, akkor megteremtjük a télálló pozsgásnövények életfeltételeit is. A betelepíthető növények igen változatosak lehetnek, hiszen egy hegy északi vagy déli oldalán más-más egyedeit találjuk, még azonos kőzeten is. Változik a növényzet a talajréteg vastagsága, annak fizikai és kémiai tulajdonsága miatt is, de változik a csapadék mennyisége szerint is. A magashegységi fajok a vékony talajréteg, a nagy hó és szélnyomás, a rövid vegetációs időszak miatt a legtöbbször alacsony növésűek, földhöz simulóak. Magasabb növény sziklafal vagy nagyobb szikla védelmében nő. Ugyancsak alacsonyabb növények élnek a középhegységek kőgörgetegein, sziklagyepeiben, sziklapárkányain, repedésein, mint a hegyvidéki réteken és mélyedésekben. Sok növény egyszerűen csak a kő repedéseiben, hézagaiban és lyukacsaiban él, ahol alig van termőtalaj és a csapadék is gyorsan levonul. Fentiekből következik, hogy a sziklakertnek nagyon sokféle igényt kell kielégítenie. A jól megépített sziklakert azonban képes ezeknek a merőben különböző növényeknek és igényeiknek megteremteni a szükséges körülményeket. Tehát különböző termőhelyű és ökológiai igényű növényeket nevelhetünk a sziklakertben. Van közöttük mészkedvelő és meszet nem tűrő, szárazságtűrő, páraigényes, napfénykedvelő, félárnyéki és árnyéki. Ezek miatt építése nagy odafigyelést és sok munkát, de pénzt is igényel. Ennek fejében ez lehet kertünk legszebb, legimpozánsabb része. A földből összehordott dombocska, amelyen néhány kő található elszórtan és köztük - mintegy kiemelt virágágyáson - a növények, nem nevezhető sziklakertnek. Öncélúan, dekorációs céllal nem helyezhetjük el a köveket, azoknak először funkcionálisan, majd ezután kell esztétikailag megfelelni a természetben tapasztaltakhoz hasonlóan.

A sziklakert kövei

2. kép: középen a sárgán virágzó Sedum multiceps, a háttérben virágzó lágyszárú évelők.

Felhasználhatóságuk szerint a kőzeteket kertépítészeti szempontból két nagyobb csoportba soroljuk.

  • Az első csoportba tartoznak a vulkanikus (magmás) kőzetek, mint a bazalt, gránit, andezit, riolit, vagy egyes kemény konglomerátumok*. Ezek nagyon kemények, némelyik színe rideg, nem illik a növényekhez, - mondják a kertépítők. Ezért máris megjegyzem, a természetben a növények nem a kövek színe szerint választanak élőhelyet. A kemény köveken az időjárás nyomai alig látszanak felszínükön, nehezen patinásodnak. Mivel nem porózusak, ezért a növények sem igen kedvelik az ilyen köveket.
  • A második csoportba soroljuk az üledékes kőzeteket, mint a homokkő, mészkő, mésztufa. A homokkő szép színű, a természetes rétegvonalak jól látszanak rajta és ezek mentén könnyen hasad. Kiválóan használható a mésztufa, melynek szerkezete lyukacsos, vízzel jól meg tudja szívni magát, fajsúlya könnyű. Benne kiválóan kialakítható az ültetőhely a növények számára. Két komoly hátránya, hogy Magyarországon ritka! Emiatt nehezen lehet hozzájutni és igen drága. A mészkő könnyebben beszerezhető, és sziklakertben ez az általánosan használt kőzetféle. A kőbánya helyétől, ill. kialakulásának körülményeitől, idejétől függően a mészkövek felszíne, szerkezete igen változatos lehet.

A kövekkel egy időben kőzúzalékot is szerezzünk be, hogy a beépített sziklákkal azonos színű legyen. Ezzel a kőmurvával takarjuk be a talaj felszínét, mert csökkenti az eróziót, segít nedvesen és hűvösen tartani a talajt, véd a felfreccsenő sártól, és a kőszemcsék közötti levegő megvédi a nedvességre érzékeny növények gyökérnyakát a rothadástól és más betegségektől, akadályozza a gyomosodást. Esztétikai jelentősége az, hogy megteremti a kövek közötti folytonosságot, és ezzel a természeteshez hasonló környezetet teremt. Általános szabály, hogy a sziklakert azonos fajtájú kövekből épüljön meg, de két egymáshoz hasonló fajtából, pl. mészkőből és mésztufából is épülhet úgy, hogy a sziklakert egyik része mészkő, a vele határos másik rész mésztufa. Ez a természetben is előfordul pl. Lillafüreden, Mónosbélen, a Budai-hegységben, stb.

A sziklakert helyének kijelölése, megépítése

Sziklakertet szeles, árnyékos helyre és fagyzugba ne telepítsünk. Létesítésére legjobb a lejtős terület mivel a sziklák itt helyezhetők el a legjobban. Kitettség szerint a keleti és a déli tájolást részesítsük előnyben. Ahol már 20-30, esetleg 40 cm szintkülönbség kialakítható, ott a rézsűk teljes egészében vagy részben sziklakertnek megépíthetők, figyelemmel arra, hogy a díszítőhatás hol érvényesül a legjobban. A lejtőre, rézsűre építés első fázisa a tükör kiemelése. Sziklakert esetében azt a mélyedést nevezzük tükörnek, amit a talaj felső részéből ásunk ki, 20-40 cm mélyen, a talajunk vízelvezető képességétől függően. A rézsű legfelső részébe perforált csövet helyezzünk el, amin keresztül szükség esetén az öntözést elvégezhetjük, de a fölös csapadékot is elvezethetjük segítségével. Ezt követően az árkot és a tükröt nagyobb méretű kaviccsal vagy kőzúzalékkal töltjük fel, de lehet vegyesen is, lehetőségünktől függően. A drenázs vastagsága talajunk minőségétől függ. Agyagos talaj esetén 10 cm, homoktalajnál 5 cm vastag drenázsréteg is elegendő. A durva drénréteg felé 3-4 cm vastagságban finomabb zúzott követ, majd erre 2-3 cm vastag tőzegréteget terítünk. Ez utóbbi réteggel az a célunk, hogy megakadályozzuk a finomabb talajszemcsék bemosódását a durva drénázsba. Ha nincs tőzegünk, akkor felfordított gyeptéglákat vagy sűrű szövésű műanyaghálót, pl. polipropilén szövetet (pp.zsák) fektessünk le. Erre jön 20-30 cm vastagságban a talajkeverék. A magashegységi növények a telet teljes nyugalomban töltik a hótakaró alatt vagy hótakaró nélküli sziklák hasadékában. Ugyanez mondható el a télálló kaktuszokra és más pozsgásokra. A hó elolvadásakor meginduló oxigénben gazdag vízáramlást a gyökerek szívesen veszik. A felesleges víz azonban az ilyen terepen elszivárog. Ez a kőmorzsás, levegős és humuszos talaj hóolvadáskor és esők alkalmával csak annyi vizet tartalékol, amennyi az ott lévő növényeknek elegendő, Ezért hasonló talajkeveréket kell készítenünk, olyat, ami legalább 10-15 évre biztosítja a levegős, laza, vízáteresztő talajszerkezetet, és elegendő tápanyagot biztosít. Ilyen talajkeverék csak sphagnum tőzegmoha tőzegre alapulhat, amely lassan humifikálódik*, még vízzel megszívott állapotban sem válik levegőtlenné. Ez a tőzeg balti tőzeg néven (Novobalt) szerezhető be. Ebből 1 m3-nyit keverjünk össze 2-3 kg szénsavas mésszel, majd pár nap múlva 1 kg Volldünger műtrágyával. Az így kapott keveréket 1:1 arányban keverjük termőtalajjal és apró szemcsés zúzott kővel vagy 03-as kaviccsal, esetleg folyami homokkal. Ez a keverék igen sok növény számára lesz megfelelő. A törmeléklakó növények, télálló kaktuszok és pozsgások fentinél jobb vízelvezetésű és soványabb talajt igényelnek. Ezért a számukra készítendő talajkeverék zúzott kő, ill. kavicstartalmát legalább 3-szorosára növeljük, de szárazabb helyen lehet kevesebb is. Az igényünknek megfelelő talajkeveréket 20-30 cm vastagságban terítsük szét a sziklakertben. Ezután helyezzük el a köveket, A nagyobbaknak ássuk meg a helyét, és kisebb kövekkel ékeljük ki, hogy stabilan álljanak. A kövek elhelyezésénél hagyatkozzunk ízlésünkre, és próbáljuk utánozni a természetet. A kövek közé talajkeveréket tömködünk addig, míg azok kb. 2/3 része látszik ki. A legnagyobb köveket vezérköveknek nevezzük, mert ezek a meghatározó elemek. A többi kisebb követ, mintha a vezérkőből származnának, szintenként helyezzük el. A behelyezett kövek közötti talajt kőzúzalékkal fedjük, mivel általános és mindig érvényes szabály, hogy a talaj sehol sem látszódhat ki. Lejtős sziklakertet a lakóépület falához vagy kőkerítéshez csatlakoztatva is építhetünk. Ügyeljünk azonban arra, hogy a kő a fal anyagával harmonizáljon. A fal tövében a drenázs vastagabb legyen, mivel annak a falról lefolyó, szél által odavert, nagyobb mennyiségű vizet is el kell vezetnie. A kövekkel vagy fokozatosan érjük el a talajszintet vagy a lejtő 30-40 cm magas, szárazon rakott kőfalban végződjön. Kiemelkedő, dombszerű sziklakertet is építhetünk, de feltétlenül tartsuk be az 1:5 aranyszabályt, ami azt jelenti, hogy ha 1 m magas a sziklakert, akkor legalább 5 m széles és hosszú területre van szükség. Alakját és magasságát az említett szabály betartásával magunk határozhatjuk meg. Bármilyen égtáji fekvés kialakítható. Árnyékolásnak nagyobb méretű köveket és több irányban, több vonalban futó szárazfalakat építhetünk be. Így függőleges hézagok, vízszintes rések képződnek. A sziklakert határának kijelölése után a terület határán 50 cm szélességben 20-30- cm mély tükröt emelünk ki. Ez a terület közepe felé fokozatosan emelkedjék úgy, hogy a kitermelt földet középre dobjuk. A durva drént lehetőleg kézzel rakjuk le, mivel szilárdan, megcsúszás-mentesen kell állnia, és egyenletes vastagnak kell lennie, Az építés többi munkamenete megegyezik a lejtős sziklakertével.

Miniatűr sziklakertek

Az előzőkben említett sziklakertek megépítése, főként a sziklakövek beszerzése és helyszínre szállítása nem olcsó mulatság, ezért miniatűr sziklakertek is építhetők jóval kisebb költséggel. Ezek közül az alábbiak megépítését javaslom:

Kővályú vagy betonteknő

Mindkettőnél fontos szempont az, hogy anyaguk fagyálló legyen. Méretüknél vegyük figyelembe az edények súlyát. Legjobban bevált méret 80 x 40 x 30 vagy 60 x 35 x 28 cm. Ezek mozgatása még nem igényel különösebb erőkifejtést. Lényeges, hogy mindig legyen vízkifolyó nyílásuk.

Asztalkert

Méretre az előzőnél nagyobb, lábakon áll, legalább kettőn. Úgy képzeljük el, mint a parkokban látható betonból készült sakkasztalokat. A lap széleire élére állított, hosszában felezett klinkertéglát rakunk, amit cementhabarccsal összeragasztunk ás kifugázunk. Ennek az a feladata, hogy a talajt megtartsa. Lehetőleg a legszebb köveket csoportokban helyezzük el, és a földkeverékkel töltsük ki a köztük lévő helyeket. Minél változatosabb alakú felszínt alakítsunk ki. Fedett teraszon is felállíthatjuk. Különösen alkalmas kisebb méretű télálló kaktuszok neveléséhez.

3. kép: Cupressus arizonica(syn.: C. glabra ) koronája alá telepített sziklakert, majdnem 90°-os támfallal.

Falkert

Látható a földbe süllyesztett perforált dréncső, amely a vízelvezetést és a talaj szellőzését szolgálja, segítve a talaj mielőbbi kellő mértékű kiszáradását. A cső mellett Helianthemum, hátrább a pozsgás Lewisia, a fa tövében Echinocereus coccineus virágzik. Ez utóbbi kiválóan elviseli a fa gyökérnyomását.

Fekvő téglatest alakú, aminek minden oldala szárazon rakott kőfalból áll. Mivel formája szabályos, ezért a ház közelében helyezzük el, mert ahhoz illik leginkább. Magassága, hosszúsága tetszőleges lehet. Jellemzője, hogy egységnyi felületen a legtöbb növény falkertben helyezhető el, mivel a szárazon rakott fal függőleges és vízszintes hasadékaiba beültethetők a növények.

Egyetlen szikla, mint miniatűr sziklakert

Megvalósításához egyetlen nagyobb méretű szikla szükséges, lehetőleg valamilyen lyukacsos kőzet legyen, pl. mésztufa, ami könnyű is. A növények beültetéséhez lyukakat képzünk ki, amit megtöltünk a megfelelő földkeverékkel, és ide ültetjük a növényeket.

A növények beültetése

4. kép: Picea abies koronacsurgóba elkészített sziklakert, forrás mésztufa kövek felhasználásával. A betelepített növények: Echinocereus triglochidiatus, Escobaria missouriensis, Maihuenia poeppigii, a rózsaszinesen virágzó Echinocereus russanthus, stb.

Miután elkészültünk a sziklakerttel, következhet a legfontosabb lépés, a növények beültetése. Az elkészült sziklakertet ne ültessük be azonnal, hanem várjuk meg, míg talaja megülepedik. Eközben sok gyommag kicsirázik, kikel, ezért időnként végezzünk mechanikai vagy vegyszeres gyomirtást. Ha ragaszkodunk a vegyszeres gyomirtáshoz, a Glialkát javaslom, mert a zöld növényi részen felszívódva, a gyökérzet elpusztulásával irtja ki az egy- és kétszikű gyomnövényeket egyaránt. Ami nem növényi részre, hanem közvetlenül a talajra kerül, az hamar lebomlik, káros utóhatása nincs. Sziklakertet lehetőleg ősszel készítsünk, mert így a talaj tavaszra megülepedik, és március, áprilisban beültethető. Háttérbe mindig a magasabbra növő, a sziklakert magasabb részéire a szárazságot jobban tűrő növényeket ültessük. A szárazon rakott falak közelébe, a szélekre kerüljenek a kúszó növésű növények, hogy onnan lecsünghessenek. A növényeket beültetés előtt öntözzük meg, majd a cserépből kiemelve a felső talajréteget távolítsuk el. Ha a földlabda túl nagy, akkor össze lehet nyomkodni, de a gyökereket soha ne vágjuk vissza. Amennyiben így sem fér a kijelölt helyre, akkor óvatosan ki lehet mosni a gyökerek közötti földből. Az így előkészített növényt helyezzük el a méretének megfelelően kiásott ültetőgödörbe. A töve közé tömjünk földet, és óvatosan tömörítsük, majd a kőmurvát húzzuk vissza egészen a növény tövéhez, és öntözzük be, de kaktuszokat csak 1-2 hét elmúltával. Függőleges kőrés beültetéséhez tisztítsuk ki a sziklahasadékot, és egy kis követ vízszintesen szorosan ékeljünk be. Erre 2-3 cm vastag talajkeveréket szórjunk, majd a növény gyökérlabdáját behelyezzük a résbe. A gyökereket takarjuk be földdel, és felülről ugyancsak ékeljük ki. Miután a beültetés megtörtént, óvatosan öntözzük meg. Nagyobb méretű vízigényes örökzöldet csak a sziklakert háttérnövényeként ültessünk, és oda, ahol már nincs drénréteg, és úgy tájolva, hogy az árnyékvetése se jelentsen gondot a későbbiekben. Erre a célra legjobban az oszlopos növésű örökzöldek felelnek meg. Télálló kaktuszokat és egyéb pozsgásokat önálló egységként helyezzük el a sziklakertben, és olyan növényekkel társítsuk, amelyek ökológiai igényeikben hasonló feltételeket kívánnak.

A sziklakert gondozása

5. kép: Évelő lágyszárú sziklakertiek virágzása 2009. tavaszán.

A gondozási munkák legkényesebb része a tápanyag-utánpótlás és az öntözés. A tápanyagokat szilárd és folyékony halmazállapotban juttatjuk ki. Ma már igen sokféle, kereskedelmi forgalomban kapható tápoldatból választhatunk. A legjobbnak azonban a Wuxál 0,1%-os oldatának vagy a Vitaflora megfelelő műtrágyáinak kipermetezését javaslom, amit tavasszal kezdjünk, és június végén fejezzünk be. Később már ne használjuk, mivel a növények hajtásai nem fognak megfelelően beérni és fagyérzékenyekké válnak. Megfigyelhetjük, hogy a sziklakertben lévő növények körül a föld fokozatosan elfogy, mennyisége kevesebb lesz. Ezért a hiányzó földet ősszel a megfelelő talajkeverékből pótoljuk. A tápanyag igényes növények köré szórjunk ki Volldünger vagy NPK komplex műtrágyát Legjobb vizes oldatban, alacsony koncentrációban kiöntözni. A talajtakaró kőmurva-réteg idővel keveredik a földdel, ezért azt néha szedjük fel, rostáljuk ki, majd terítsük vissza. A jól megépített sziklakert talaja hamarabb kiszárad, mint kertünk más része, ezért fokozott figyelmet fordítsunk a szükség szerinti öntözésre. A talaj víztartalmát könnyen ellenőrizhetjük, ha néhány helyen ujjunk hegyét a talajba dugjuk, Így tapintással eldönthetjük, hogy öntözzünk, vagy ne öntözzünk! Ha a perforált műanyag csövet beépítettük, akkor az öntözés hatékonyan és kényelmesen megoldható. Nagy melegben gyakrabban, nagyobb vízmennyiséget juttassunk ki. Hűvösebb időben kevesebb vízzel öntözzünk, vagy el is maradhat az öntözés.

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.