Személyes véleményem a kaktuszok gyűjtőszámos címkézéséről

Hírlevél

Az alábbiak talán jobb megértése miatt három dolgot előre kell bocsájtsak. A gyűjtőszámos címkézéssel szembeni öntudatom "cilinderben sétál a béka feneke alatt". A gyűjtőszámos címkézés a túl szofisztikált tudomány szempontjából fontos lehet. A Kaktusz-Világ 2013/4-es számából, ami nagyon zavart, saját értelmezésemben röviden így szól: bizonytalan eredetű, vagy hibrid növényeinket ajándékozzuk el vagy semmisítsük meg, mert akinek ilyenfajta növényei vannak a birtokában nem nevezhetjük kaktuszgyűjtőnek és növényeit gyűjteménynek. A probléma tárgyalását sajnos, de azt hiszem jól megérthető politikai példával kell kezdjem. A hajdani marxizmust tanulmányozó ismerőseim közül valaki egyszer említette Marx egy meghatározását: „A demokrácia és kommunizmus csak abban az országban fog létrejönni, ahol az öntudat eléggé fejlett lesz.” Egyes emberi csoportok ezt az alapszabályt nem vették figyelembe, mert a körülmények megengedték nekik. Emiatt egy csomó országnak és pár millió embernek tönkretették az életét, visszatartották fejlődését azért, hogy ŐK uralkodjanak és jól éljenek. 72 év után, 1989-ben az egész összeomlott. Csak senki nem tudja, hogy a megnyomorított népek mennyi idő múlva fognak teljesen rendbe jönni, ha egyáltalán rendbe fognak jönni. Jó hosszú idő múlva ezek az elméletek újra elő lesznek szedve komoly változtatásokkal. Elsősorban a dolgok nem lesznek az emberek öntudatának szabad fejlődésére bízva. Egyik osztálytársam édesapja, akinek a talpait az akkori, 1940-es évek hatalma dagadtra, véresre verte meggyőződéséért, 1950-ben már nekem mondta, hogy "Nem ilyen lovat akartam Anyám!" A gyűjtőszámos kaktuszgyűjtés is szerintem halvaszületett dolog, ha az én öntudatomra van bízva, hogy "pontos nevű, megfelelő gyűjtő számmal ellátott növényt tartsak meg". Tévedés ne legyen, szeretném, ha tényleg minden növényem címkéjén a helyes, pontos latin név szerepelne.
Én csak Romániában, Magyarországon és a Csehországi Chrudimban jártam. Ami ezeken túl van, nekem szép, de elérhetetlen mesevilág, hollywoodi filmcsoda. Romániában jártam a bukaresti, kolozsvári és krajovai (Craiova) botanikus kertekben. Magyarországon jártam a Füvészkertben és a Vácrátóti Botanikus Kertben. Sehol nem láttam gyűjtőszámmal megjelölt kaktuszt. Ezek nem gyűjtemények? Szemétre velük?
Én még egyetlen kaktuszgyűjtőnél, akiknél jártam, egyetlen növényt sem láttam gyűjtőszámmal. Lehet, hogy itt-ott volt egy pár, melyek felett elsiklott a tekintetem. Ezek egyike sem gyűjtő? És nincs gyűjteményük? Csak kedvelt növényeik? Ezek mind ajándékozzák el gyűjteményüket? De kiknek? Hiszen a megajándékozottak a nagy halom ajándék kaktusztól csak nem lesznek gyűjtők! Magyarországon több család megélhetését biztosítja a kaktusztenyésztés és eladás, Romániában nagyon kevésnek, talán háromnak. Ha ezek megszüntetik az állományt, mert nincsen gyűjtőszámuk, miből fognak megélni. Van egy csomó nyugati termelő és kereskedő is, akiknél itt - ott a növények számához mérve nagyon kevés gyűjtőszámú növény akad, de javarészük anélküli. Gondolod, hogy ezek megsemmisítik a gyűjtőszám nélküli növényeket? (1, 2. kép)


Ha a ma még gyűjtők, a gyűjtőszám nélküli növényeket megsemmisítik, hány kaktuszgyűjtő tagja marad a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületének, a Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság Közhasznú Egyesületének, a romániai Asociatia Colectionarilor de Cactus AZTEKIUM-nak?
Ha most egyszerre a világ minden jelenlegi kaktuszgyűjtője szeretne vásárolni GYŰJTŐSZÁMOS növényt, egyszerre megnőne a kaktuszcsempészés az élőhelyekről, és valószínűleg nagyon drágák is lennének. A mexikói törvényeket és a CITES előírásokat meg kellene változtatni, mert ha ezt nem tennék, annyi kaktuszcsempész jelenne meg, hogy nem tudnák őket börtönbe dugni, mert nem lenne annyi börtön. Valószínűleg, az amerikai kontinensről eltűnne a kaktuszok nagy része. Rövid idő elteltével pedig megjelenne egy új, nagyon fejlődő mezőgazdasági ágazat: A kaktuszok amerikai kontinensre visszatelepíthetőségét tanulmányozó részleg.

A termőhelyekről más vidékekre elszállított növények javarésze mindegy, hogy milyen populációból származnak, rövid idő után egyformává fognak korcsosodni, mert egyforma természeti körülmények között fognak tovább fejlődni, de nagyon különbözően az ősi termőhelyéhez viszonyítva. Tehát mindegy, mi van írva a gyűjtőszámmal ellátott személyazonossági táblájára. Kivételt képezhetnek a Ráktérítő és Baktérítő közötti zónákba költöztetett növények egy része. A 3. képen látható növényt Peruból hozta egy ismerősöm. A növény alsó része, ami lelőhelyi, látszik, egészen más, mint a fölső elvékonyodott, Négyfaluban nőtt, nyáron, direkt napon. Még nem voltam felkészülve kaktusztartásra, és következő évben elpusztult.
A 4. képen látható növényt kísérletképpen egy ideig szabadban, direkt napon tartottam, egy idő után bevittem a kaktuszházba, üveg alá. Jól látszik a növekedési különbség a töviseken. A 5. és 6. képeken egy kolléga növényei láthatók, melyeket betegsége után nem tudott többet kivinni a szabadba. Ha a szabadban nőt rész és az üveg alatt nőt részek külön növények volnának, azt hinné az ember, hogy két külön faj.
Jelenleg a világon nagyon sok munkanélküli, és szegénységben élő ember létezik. Ha lehet kaktuszt termeszteni és úgy eladni, hogy GYŰJTŐSZÁMMAL rendelkezik, akkor úton útfélen meg fognak jelenni a gyűjtőszámos kaktuszokat árusító termelők és kereskedők. Azt hiszem, mindenki jól tudja, a kaktuszvásárlók mekkora hányadának van lehetősége MEGBÍZHATÓ helyről beszerezni a gyűjtőszámos növényt. Szerintem az sem biztos, hogy tényleg megfelelő lesz a gyűjtőszám. Vagy 15 évvel ezelőtt egy nagyon közismert és jó nevű nyugati kereskedőtől kaptam magokat. Az egyik ritka Turbinicarpus 5 magjából egyetlen egy csírázott ki és növekedett. Nagyon örvendtem majdnem két évig, míg egyszer meggyőződtem, hogy a növekvő magonc Astrophytum myriostigma. Mindenütt emberekkel dolgoznak, és jelenleg az emberiség öntudata nem fejlettebb az enyémnél.
Valaki el tudja képzelni, hogy a kereskedelemben gyűjtőszámmal megjelenő növények gyűjtőszáma mindig megbízható lesz? Még ma sem bízhatsz meg 100%-osan a vásárolt növényen található név valódiságában, gyűjtőszám nélkül sem.
A gyűjtőszámmal szerzett növény vagy mag, még két generáción kaphatja az ős gyűjtőszámát, mert utána már lehetséges a nem kívánt változások megjelenése. Ezeket a magokat, magoncokat semmisítsük meg? Ne juttassuk azokhoz a gyűjtőkhöz, akik keresik azt a növényt? Ezeken a magoncokon megjelenhetnek változások, de 10-20 év után a nagyszülők is talán jobban fognak hasonlítani a 4-ik, 5-ik unokákhoz, mint ahhoz, amilyenek voltak a begyűjtés idejében. Tisztelet a kivételnek. Nagy problémákat okozhat az is, hogy a kaktuszok növények, és mindenkinek a tartási módja és szerencséje befolyásolhatja egy növény élettartalmát. Ha egy növény elpusztul, nehezen lehet ugyanolyan populációból származót beszerezni.
Szerintem a magokkal kapcsolatban is létezik egy nagy átverés. Az amerikai kontinensen begyűjtött mag, vagy növény által termelt magból kelt magoncot az eredeti, mag vagy növény begyűjtésekor kapott gyűjtőszámmal kell, vagy lehet ellátni a második generációig, még akkor is, ha más kontinensen került elvetésre, és lett magonc, majd növény. Ez nem helyes, nem tudományos, nem korrekt, még akkor sem, ha egyes nagykutyák korrektnek könyvelik el. A magonc vagy mag, ahol kikelt, felcseperedett, beérett, az a születési helye, és onnan lesz "begyűjtve".
Ha egy londoni párnak megfogant egy magzatja, eljönnek akármelyik európai városba, és ott megszületik a gyermek, senki nem fogja a születési bizonyítványba születési helynek beírni a szülőkre való tekintettel Londont. Ezért van egy átverés a kaktuszoknál.
Sok olyan kaktusz található, amelyet az eredeti termőhelyen kívül saját gyökéren nem lehet megtartani, csak egy alanyra feloltva. Egy másik csoport növényt egyes gyűjtők a maguk nézetei miatt oltanak fel erős alanyokra. Ezek a növények, ahogy elkezdenek növekedni, már mások lesznek (Discocactusok, Blossfeldiák, stb.), mint az eredeti termőhelyiek. Ezekkel mi a helyzet?
Az utóbbi időkben olyan növények jelentek meg, melyek erőltetett, speciális-mesterséges módon létrehozott hibridizáció eredményei. Ezeket a növényeket meglehet, hogy üvegházakban, vagy laboratóriumokban, vagy talán kémcsövekben hozták létre. Ilyenek a mindenki által ismert Japán gyártmányú Astrophytum ’Super Kabuto’ variációk.
Nagyon látványosak, szépek, nekem is tetszenek, van is két darabom, de ha ezek elpusztulnak, többet nem fogok beszerezni belőlük, mert most már oda jutottam, és az az érzésen, mintha gépek gyártanák őket. Egy magyarországi példa: a Leuchtenbergia, amely egy magvetésben ilyen monstruosa formában nőtt, 7. kép. Ezeket, és más ehhez hasonló, már létező vagy ezután megjelenő növényeket, hogyan kell kezeljünk? Ezeknek is kellene legyen gyűjtőszámuk, mert ezek is KAKTUSZOK, és pontosan lehet tudni honnét származnak, hol voltak begyűjtve.
Könnyű kritizálni másokat, javasolni, hogyan kell a dolgokat megcsinálni, pláne, ha a kritizáló nem csinál semmit. Én is ilyesmit fogok most csinálni.

A gyűjteményeket és gyűjtőket először másképpen kell felosztani:

  1. Szakgyűjtemények és gyűjtők. Ebben a csoportban is lehetnek gyűjtőszámos gyűjtemények és gyűjtők is, de a jelenlegi helyzetben lévő gyűjtőszám nélküli botanikus kerti, egyetemi, vagy tudományt kiszolgáló gyűjtemények és komoly gyűjtők is.
  2. Amatőr vagy hobbi gyűjtemények és gyűjtők. Ide tartozhatnak a Mánfai Gyula felosztásából a második és harmadik csoport.

Kaktuszgyűjtőink vannak a kétkezi munkástól kezdve, az egyetemi professzorokig, de nagyon kevésnek van lehetősége minden aktuális irodalmat azonnal beszerezni, többféle nyelvet beszélni, és interneten tájékozódni. Ezért ne csodálkozzunk, hogy javarészünk nem is próbálja ellenőrizni se, ha a név, amelyen kapta a növényt, jó vagy rossz, de azért kaktuszgyűjtő, és sokuk jobban ért hozzájuk, mint a szakgyűjtemények gondozásával megbízott személyek. Erre egy konkrét példa, a dolog nincs kísérletileg és tudományosan bizonyítva. Meglátogattam 2013 nyárelején Korda Árpád nyugalmazott könyvkötő barátomat. Megnéztük a kaktuszait. Egyszer csak szóba jött a fuzárium elleni védekezés. Ő egyszerűen megemlíti, hogy a BETADINE (8. kép) nevű, patikában kapható szerrel keni be a vágott, vagy beteg részeket. Vettem egy üvegcsével a patikában, és otthon én is kipróbáltam. Egy fuzáriumtól megtámadott Mammillaria candidát, lefaragás után bekentem ezzel a szerrel. Rövid idő után leszáradt az egész beteg rész, és le lehetett választani az egészségesről (9. kép). A megmaradt rész szép egészséges volt (10. kép), beszárítás után elültetve meggyökeresedett (11. kép). A nyáron valószínűleg fog hajtásokat hozni, és nekem is lesz egészséges, szép példányom. Mindenki tudja, a jód és a Betadine elég tömény jódoldat, a növények növekedését akadályozza. A szakemberek ezért kerülik a jód növényi kultúrákban való használatát. A barátomat ilyen szakmai gátlás nem akadályozta, hogy kipróbálja, mit csinál a jód a kaktuszok beteg, sértett részein. Egy nem szakember lehet, megtalálta a fuzárium elleni védekezés rég keresett szerét. Szerintem egyelőre, a legnagyszerűbb dolog, amit a két magyarországi egyesület csinált, a „Pozsgások”, lapokból álló, lefűzhető növénylexikona. Ez egy nagyon jó segítség lehet a növények nevének meghatározásában.

Nem tudom, hogy amit írtam mennyire értelmes anyag, vagy csak egy öreg, megcsontosodott kaktuszkedvelő nézete? Senkit nem akarok megbántani, és amiket Mánfai Gyula irt, komoly, jó dolgok. Megértettem, mi akar lenni a jelentősége a gyűjtőszámos növények gyűjtésének, de ezt csinálják ott a kaktuszok termőhelyén, és hozzánk JÓ nevekkel kerüljenek kaktuszok. De én mégis csak azt mondom, nálunk ezzel foglalkozzon először is a tudomány, és az, aki szakgyűjteményt akar létrehozni.
Elsősorban a botanikus kerteknek, szakgyűjteményeknek kellene jó példával elől járni, és csak ez után beszéljünk arról, hogy akinek a gyűjteménye nincs gyűjtőszámmal ellátva, az nem GYŰJTEMÉNY és gazdája NEM GYŰJTŐ.
Szerintem az amatőr gyűjtő, ha ismeri minden növényét, címkézze fel az alábbi adatokat:

  1. Amennyire lehet, a növény helyes latin nevét.
  2. A nevet, kitől szerezte be a növényt.
  3. A dátumot, mióta van nála a növény.
  4. Ha lehetséges, melyik évben kelt ki a növény a magból. Sajnos, nagyon kevés kaktuszról tudjuk hány éves. Nem tudom, valaki tudja-e a kaktuszok korának pontos meghatározási módját.

Miért jó, ha tudjuk, hogy a növényünk hány éves? Valamikor nagyon régen egy kaktuszos szakkönyvben olvastam, a Mammillaria theresae kb. 12 évet él. Nekem van egy példányom, melyet legalább 3 évesen vetten egy Budapesti kereskedőtől 1990-ben, és még ma is egészséges, és minden évben szépen virágzik, legalább 26 évesen.
Énnálam a nyár, amikor a növényeim kint a szabadban lehetnek, kb. 4 hónap. Ezért a növényeim sokkal nehezebben nőnek, mint ahogy a gyűjtők nagy része elvárná. Az általam 1992-ben vetett magból kelt Echinocactus grusonii 2013 őszén a tövisekkel 22,5 cm átmérőjű és 18 cm magas a tövisekkel mérve (12. kép). Tövisek nélkül 18,5 cm átmérőjű és 15 cm magas. A növény méretei útbaigazítást adhatnak a növény koráról, tartási módjáról, egészségi állapotáról is és arról, milyen földrajzi zónában volt tartva.

A 13. képen látható növényeket 2013. október utolsó szombatján vettem a chrudimi börzén. Az eladónak mindenikből kb. 15 darabja volt. ő valószínűleg azt mondta, hogy gyűjtőszámos, de semmit sem értettem. Én a gyűjtőszámos cikk szerint vevőt becsapó gyűjtőszámnak nézem. És a földrajzi lexikonban Cadereytovi helységet nem találtam, csak Caderayta -t. A másikon már helységnév sincs.
Minden esetre, amíg a gyűjtőszámos címkézési öntudat nem emelkedik megfelelő szintre minden embernél, addig az emberiség 90%-a keresni fogja, kit hogyan lehet félrevezetni, becsapni, hogy a másiktól könnyűszerrel minél több pénzt szedjen be. Szerintem a harmadik évezredig nincs semmi esély az öntudat megemelkedésére, ha csak el nem pusztítja önmagát az emberiség. Ezért aki akarja és tudja, a gyűjteményében a növényeket lássa el gyűjtőszámos névtáblával, aki nem tudja , de tetszik neki egy növény, az névtelenül is tartsa meg.

Mindenki más hozzászólását várom.

Tisztelettel: Szabó Gábor Erdély, Négyfalu

Címkék

Hozzászólások

Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.