Reagálás a Ficzere Miklós: Gyűjtögetünk és számozunk: gondolatok a gyűjtőszámos gyűjtésről című szerkesztői levélre

Hírlevél

Írta: Kádár I. Csaba, Győrújbarát
Megjelent a Debreceni Pozsgástár 2009. 2. számában

Örömmel olvastam a cikket, és nagyon érdekesnek találom. Az utolsó három győri kaktuszos összejöveteleken parázs viták alakultak ki ebben a témában, pro és kontra érvek hangoztak el ezzel kapcsolatosan. Mivel a cikkben megszólítva lettem, mint a terepen megfordult, illetve gyűjtőszámokat is létrehozó személy, felvázolnám az én észrevételeimet is ebben a témában, amiről nagyon sok vitát lehet kezdeményezni, és nagyon sokat tudnánk róla vitázni. Rengeteg érvet és ellenérvet lehet felhozni, egy biztos, hogy sajnos a gyűjtőszámok tisztaságát nem lehet megőrizni, mert óhatatlanul a mai kor embere, a kereskedelem, a hiúság beszennyezi, és nagyon is elronthatja a jó elvet. A kérdés, hogy hogyan lehet a körülmények közt a leghitelesebben fenntartani ezt a rendszert, és hogyan lehet a visszaéléseket a legjobban csökkenteni? Visszatérve a gyűjtőszámok keletkezéséhez, én nagyon jó kezdeményezésnek tartom ennek a gondolatnak az alkalmazását. Jó gondolatnak tartom, mivel gyűjtőszámmal lehet a legpontosabban leírni és azonosítani, hogy egy elterjedési területen, az ott élő, az ottani körülményekhez alkalmazkodó növények honnan is származnak, a különböző körülmények hogyan befolyásolhatják a növények fejlődését. A cikkben is szerepel, hogy az onnan elhozott növények, vagy az ottani növények magjaiból felnövő növények, egy másik környezetben milyen, az ottani sajátos tulajdonságokat képes megőrizni, illetve milyen tulajdonságok maradnak meg az ezekből származtatható utódoknál. Az egy nyitott kérdés számomra, hogy hogyan is lehet jó gyűjtőszámot generálni. Sajnos, ezzel kapcsolatosan nagyon eltérő elveket volt szerencsém megismerni, mert vannak olyanok akik „minden lépésnél” új számot képeznek, hogy esetleg minél eladhatóbb legyen a begyűjtött növény vagy mag, mások nagy kiterjedésű területre egy számot használnak, de olyan példával is találkoztam, amikor a terepkutató ismét ellátogatva e már bejárt területre, ugyanazon növényeknek újabb számot generált.

Véleményem szerint egy jó megoldás lehetne, ha a gyűjtőszámok is két jelzéssel szerepelnének. Az első a gyűjtő saját száma, zárójelben pedig, lehetőleg az első, időrendi gyűjtőszám szerepeljen, amit ugyanannak a megtalált növénynek vagy populációnak adtak. Példaként a Notocactus haselbergii-t említem, amit sikerült megtalálnom, és ennek a KCS-0014 számot adtam, de ugyanakkor a Gf 176 gyűjtőszám is ugyanerre a helyre és fajra vonatkozik. Javaslatom szerint ezt a helyzetet a KCS-0014 (Gf 176) formában kellene közhírré tenni, s ezzel lehetne a legtisztességesebben tisztázni ezt az egyre kuszábbá váló helyzetet. Én az utam során, ha kocsival megálltunk egy helyen, amikor is jellemzően a legkisebb távolság általában két megállóhely közt több tíz km-t, vagy még ennél is többet jelentett, ott már új gyűjtőszámokat írtam. Számomra a megalkotott gyűjtőszám másodlagos kérdés, szerintem a fő kérdés az, hogy lehetőleg a legjobban próbáljunk egy teljes körű képet alkotni és dokumentálni, hogy hol, milyen növények, populációk találhatóak. Itt jönne elő, hogy a terepen megforduló emberek a birtokukba került információkat osszák meg a többi érdekelttel is, de itt jön a DE is! Sajnos, voltam olyan helyen, ahol állítólag már kipusztult a Notocactus calvescens, és olyan öröm volt számomra, hogy mégis sikerült belőle két példányt találni. Ezeknek a növényeknek a testvéreit, amelyeket már öreg növényként gyűjtöttek be, különböző magángyűjteményekben láthattam korábban, nem megfelelő körülmények között tartva. Itt felmerül az a kérdés, hogy kinek is adjam ki a lelőhellyel kapcsolatos információt? Osszam meg mindenkivel, és ezzel felkínálva a terep kirablóinak, a pénzre vágyóknak a lehetőséget, hogy kipusztítsák az élőhelyet? Hasznos vajon ez? Hasonlóképpen, megtaláltuk két eldugott helyen a Notocactus herteri fa. pseudoherteri néhány példányát. Ennek a pontos helyét hozzam-e nyilvánosságra, hogy mások, mint ritkaságért kifoszthassák a terepet? Ezek mind olyan kérdések, amire válaszolni nem nagyon lehet, mi úgy döntöttünk, hogy nagyon erősen megszűrjük, kinek is adjuk át ezeknek a ritkaságoknak a pontos elérési adatait, ez által is védve a természetet. Bennem, mint laikusban, az az álomkép is folyamatosan szemem előtt lebeg, hogy egy valamilyen ok miatt kipusztult populáció az előzőleg begyűjtött gyűjtőszámos utódokból valamikor később visszaállítható legyen. Sajnos ennek a gondolatnak a megvalósulása nagyon álomvilágnak tűnik, de sose lehet tudni, mikor értékelődhet fel ez a gondolat. Ekkor jönne a kérdés ismét, hogy az onnan származó növények utódai mit is örökítettek át. Visszatérve a gyűjtőszámok generálásának jogosságára, az utam során a legmarkánsabb példa volt a Notocactus mammulosus különböző helyeken megtalált példányai. Olyan különbségeket mutattak szemre, amely különbségek megtartása a gyűjteményekben minden gyűjtő számára természetesnek tűnő vágyként jelentkezik. És ez egy tipikus példa, ami miatt érdemes gyűjtőszámot alkotni. Más területről hozva egy hasonlatot, a nyelvünk is hasonló, de különböző településeken, kis közösségekben kialakul egy nyelvjárás, hangsúlyozás, ami nagyon is jellemző lehet, de sajnos ez is átváltozhat, új környezeti hatásokra. Az én véleményem, hogy nagyon jó lenne, ha minden terepkutató olyan hozzáállást tanúsítana, hogy a begyűjtött információkat közkincsé tenné. Ennek sajnos a bizalom kérdése gátat szab, így csak egy szűk csoport az, aki együttműködhet ebben a témában. Sajnos, a mai, kereskedelem által manipulált világban, nagyon jól jön, ha valaki újabb és újabb gyűjtőszámokkal jelenik meg a piacon, mert az lesz eladható, az hat újnak, az termel profitot valakinek. Szerintem a legtisztességesebb hozzáállás az lenne, ha mindenki a már ismert gyűjtőszámokkal össze tudná vetni az ő általa létrehozottakat, és ezzel a sok duplikációt el lehetne kerülni, és egy tisztább képet lehetne kialakítani. Ennek sajnos akadálya, hogy sok gyűjtőszám pontos helye nem nyilvános, másodsorban, magamból kiindulva, nagyon időigényes, és munkaigényes. Híve vagyok annak, hogy a gyűjtőszámokat mindazok, akiknek erre megadatik a lehetőség, használják, ha pedig valaki terepkutatást tud végezni, az generáljon gyűjtőszámokat, de mint mindenhol az életben, a mérték, a józan paraszti ész megléte nagyon fontos ezek létrehozásánál.

Kádár I. Csaba, Győrújbarát

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.