Nagybetűvel vagy kisbetűvel

Hírlevél

(A latin nyelvvel kapcsolatos cikkek)

Bevezető

Szlovákiában jártamban egy beszélgetés alkalmával Fábián László hirtelen azt kérdezte tőlem: - Ti nem úgy írjátok az opunciát, ahogyan ejtitek? Mert mi, itt Szlovákiában úgy írjuk, a szlovák nyelvben is. - Röviden gondolkoztam és válaszoltam: - Sajnos nem! – Később sokszor eszembe jutott ez a kis párbeszéd, miközben végig futott lelki szemeim előtt a Debreceni Pozsgástárban, de másutt is, a sok-sok nagy kezdőbetűs és dőlt betűs írás. Megszólalt a kétely is, jól írjuk mi, magyar anyanyelvűek, a növényneveket? Vagy az a helyes, ahogyan egy külföldi ország szokását utánozzuk a nagybetűkkel? Mit szólnának az Olvasók, ha bizonyos esetekben opuncia, lofofóra, matukána, ecseveria stb. az olvasmány tárgya? Mindig nagy kezdőbetűvel kell azt írni pl., hogy Agave, és nem agávé lenne helyesen? Az biztos, hogy ezen írásmód láttán megszólalnának a kritikus hangok, - utólag - , pedig ha hallhatnánk nézetüket – előtte - , kifejezetten örülnénk! Várjuk mindenki véleményét, a jelenlegi írásmód a helyes vagy az alábbi cikkben írtak.
(A szerk.)

Írta: Urbán Sándor

A tulajdonneveket a magyarban nagy kezdőbetűvel, a közneveket általában kisbetűvel írjuk. Ez a szabály. A tulajdonnevek írásával nincs is baj, itt ugyanis a szabály alól – kivételesen – nincs kivétel: nagy kezdőbetű illeti valamennyit.
A köznevekkel már valamivel bonyolultabb a helyzet: egyrészt néha már magánál a köznév „azonosításánál” is kételyek merülhetnek fel, másrészt némelyik köznevet „direkt” nagybetű vel kell írni. Pl. ezt a mondatot, hogy „Az április 4-i nagygyűlés elején a zenekar eljátssza a Himnuszt” egy fölmérés alkalmából tollbamondásnál 23 tanárképzős főiskolai hallgató közül senki sem tudta leírni helyesírási hiba nélkül. /Pásztor E., Valóság 1973. 2. sz./
Különösen nagy zavar tapasztalható a mezőgazdasági, növénytermesztési, kertészeti szakirodalomban az egyes növényfajok, -nemzetségek stb. nevének írásában, s általában a növénytan és az állattan helyesírásában észlelhető sok ellentmondás. Nyilván az is szerepet játszik ebben, hogy az élővilág sok-sok százezerre rugó fajának csupán a töredéke rendelkezik magyar /vagy magyaros/ névvel, elnevezéssel. Nemzetközi szinten a tudomány megoldotta e problémát: a növények és állatok nemzetségnevét nagy, fajnevét pedig kis kezdőbetűvel kell írni. Az érvényben lévő akadémiai helyesírási szabályzat tekintettel e határozatra, nem is foglalkozik külön a növénynevek írásával, csupán a 133. pontjában – általánosságban – a következőket mondja: „A tudományos műszavak nagy kezdőbetűs írásmódját az egyes szaktudományok gyakorlata határozza meg: Canis canis, Ardea alba stb.” A szóban forgó megállapodás természetesen csak a latin terminológiára vonatkozik, a magyar növénynevek esetében a nemzetségneveket is kis kezdőbetűvel kell írni. Például: lucfenyő, arizonai ciprus /Cupressus arizonica/, mocsárciprus /Taxodium distichum/, gyapjúsás /Eriophorum/, tölgy /Quercus/, kocsányostölgy /Quercus robur/ stb. Tehát köznyelvi szövegben a fűtől a fáig, a mohától a liliomig és liliomfélékig minden magyar növényi elnevezés kis kezdőbetűvel írandó. Mint a köznevek esetében általában. Ám hogyan írjuk a nem magyar növényneveket? Azaz hogyan járjunk el, amikor általánosan beszélünk – írunk – az élővilág valamely nemzetségéről, vagyis amikor az idegen nemzetségnév mellett nincs ott a kettős név második tagja? A magyar helyesírás szabályaiban erre vonatkozóan az áll /266. és 268. paragrafusok/, hogy: „A közkeletű idegen szavakat általában magyarosan, a magyar helyesírás szabályai szerint írjuk. Pl. bukszus…Idegen írásmód szerint írjuk a nem közkeletű, csak bizonyos szakterületen használt tudományos műszavakat, pl. quercus stb.” Az előbbit puszpángnak is hívják, a másikat inkább csak tölgynek. A Kárpát-medencében több a tölgy, mint a puszpáng, ezért nem egészen világos, hogy miért közkeletű a bukszus és miért nem közkeletű a quercus. No de mindegy, a lényeg, hogy mindkettő kisbetűvel írandó mindenfajta magyar szövegben. Amennyiben konkrét fajról lenne szó, pl. Buxus sempervirens vagy Quercus infectoris, akkor természetesen a nemzetség nevét /genus/ naggyal kell írni. Hasonlóképpen járunk el valamennyi nem magyar növény- és állatnemzetség esetében. Néhány példa: A Vipera berus a legismertebb hazai viperánk . Az eukaliptuszok közt van a világ legmagasabb lomblevelű fája, az Eucalyptus regnana. Az ausztrál flóra csodás növénye a bankzia, képünkön a virágba borult Banksia praemorsa. /Búvár, 1977, 4. szám, 176. old./ A gerinctelenek közül a gyöngyös nautiluszt /Nautilus pompilius/ érdemes kiemelni.
/Ugyanott/. Kedvelt dísznövényeink a dália, fukszia, fikusz, filodendron. Igen, kicsivel írjuk mind, valamennyi állat- és növénynevet, a legidegenebbet, a legtávolabbról származót is, tekintet nélkül rendszertani rangjára, hogy népszerű-e vagy kevésbé ismert, hogy szúr-e vagy nem szúr…
Kicsivel írjuk az emut, a koalát, a dingót, kookaburrát, az okapit, továbbá az orchideát, a hortenziát, araukáriát, jezsáment, a platánt, a gladióluszt, a cikláment, a jázmint, a magnóliát, csakúgy mint a tököt és a pukkanó dudafürtöt… S végül kis kezdőbetűvel írjuk, hogy ember, vagy éppenséggel, hogy magyar. Mindebből következik – s tán sejthető, hogy ide akarok kilyukadni - , hogy kaktusznemzetségek neveit is kis kezdőbetűvel kell írnunk. Ha a hóvirág és a szakvója köznevek, akkor az opuncia vagy a cereusz sem lehet tulajdonnév. Nagy kezdőbetűs írásukra köznyelvi szövegben nincs mód a magyarban, azaz van – a gyakorlatban lépten-nyomon látjuk - , ám minden ilyen eset helyesírási hiba. A szerzők és szerkesztők egy része mintha érezné, hogy a nagybetű körül valami nincs rendjén, ezért igen gyakran egy ügyes, kompromisszumos fogással oldják meg a dolgot: a leírandó nemzetségnevet ritkítva vagy dőlt betűkkel szedik ki, s így valamivel kevésbé bántó.
Pl.: a kampóstövisű Mammilláriák virágai. Mások magyarosítással vélik megoldhatóvá tenni a problémát /pl. tigriskaktusz, medvetalp kaktusz/, csakhát tízezer kaktusznév /fajok, változatok, szinonimák/ dzsungelében nem sokra megyünk néhány magyarított kaktusznévvel. Ami különben is furcsa megoldás, mivelhogy Mexikóban tiszteletben tartják az ott őshonos kaktuszok latin megnevezéseit. Rossz az a gyakorlat, amely szerint így kellene leírni a következő mondatot: a rózsák, liliomok, rezedák, jácintok, araukáriák, bankziák, Mammilláriák és dáliák nagy sikert arattak a kiállításon…És mégis, a legtöbben ezt a megoldást választják. Nyilván megszokásból, meg hát más is így írja. Minden kezdő kaktuszos tudja, hogy a nemzetségnévnek nagy kezdőbetű dukál…Igen, még a Dahliának, sőt még a Himnusznak is. Csak hát nem mindig!
A Búvár ez évi 2. számának 76. oldalán olvasható: „A dália ma is a legkedveltebb dísznövényünk,” Ugyanennek a számnak 64. oldalán pedig ez áll: „A szulanzs, magnólia, molyhos pavlónia, gingkó és mammutfenyő, szakura, szofora, katalpák stb. a városok parkjaiban találhatók…” Igen, így helyes! S lévén Magyarországon ötvenszer annyi mammillária, mint bukszus, gingkó és bankzia együttvéve, e fülünknek olyannyira ismerősen hangzó név közkeletű idegen szónak is veendő a többi kaktusznemzetség nevével együtt. Ezért magyarosan, a magyar helyesírás szabályai szerint írjuk mind valamennyit: lobivia, lofofóra, rebucia, echinopszisz, és így tovább egészen a peireszkiákig. Jólesett látni, hogy Debreczy Zsolt így járt el, Télálló kaktuszok c. könyvében: ő opunciákról és mammilláriákról ír, s jukkákról persze, ami talán még a szemnek sem mindegy. Mellesleg jóformán minden nyelvben ez a szabály a kaktusznevek írásmódjában: az angoltól kezdve a szlovákig – talán egyedül a németek írnak minden főnevet naggyal. Ilyen a szájízük…
Mindehhez legfeljebb még annyit lehetne hozzáfűzni, hogy ha a szabályzat a megfelelő szaktudományra bízza a nagybetűk dolgát, nekünk kell rendet tennünk a portánk táján. Végül is másnak nem sürgős.
Arról van csupán szó – nem többről, de nem is kevesebbről - , hogy a magyar nyelv szépséges ligetében ne legyünk . pont mi kaktuszosok – parkrongálók…

Urbán Sándor, Szlovákia
Megjelenés: Csili kaktuszkedvelő szakkör tájékoztatója, 1978. 3. szám. 76-79. oldal

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.