Mit olvashatunk a Debreceni Pozsgástár legújabb, 2014. 1. újságban?

Hírlevél

Két olyan sorozat is elkezdődött, amely az USA dél- nyugati részével foglalkozik. Egyik Oldřich Fencl: Az amerikai délnyugat nemzeti parkjai, a másik Gonda István: A Mexikói öböltől a Grand-kanyonig. A két írás rendkívül jól illeszkedik egymáshoz. Az egyikből megismerjük a terület múltbeli történéseit, gazdag növényzetét, a másikban a szerző, mint turista igyekezett a rendelkezésére álló két hétben minél több területet bejárni, a nevezetességeket megismerni, összpontosítva a pozsgás növényekre. Mindkét cikkben sok élőhelyi fotó segítheti az itthoni gyűjteményekben fellelhető, az adott területről származó növények meghatározását. És még egy óriási előnyük ezen írásoknak. A figyelmes olvasó ötleteket meríthet ahhoz, hogy milyen kaktuszokat próbáljon meg az eddig beváltakon kívül, a szabadban kiültetve termeszteni télen- nyáron.

Oldřich Fencl Az amerikai délnyugat nemzeti parkjai 1. részében elsősorban megismerteti olvasóival az Egyesült Államok dél-nyugati államainak legreprezentatívabb ökorégióit az alábbi területi felosztás szerint: A Chihuahua sivatag északi kiszögelése, a Sonora sivatag északi nyúlványa, a Mojave sivatag, a Great Basin sivatag, a Colorado Plateau. Az összes fent említett területet, de elsősorban Sonora és Mojave sivatagait, új keletű veszély fenyegeti: a gyakori tűzvész, mely a közelmúltig itt teljesen ismeretlen fogalom volt. Meghökkentő megállapítás, de okai is azok. a Mojave, Sonora, Chihuahua és Great Basin sivatagok jövőjét bizonytalan sorsukra hagyták. Van e valamilyen remény a változásra? Az ottani szakemberek szerint nincs! Mindannyian megegyeztek abban, hogy ezt a kilátástalan harcot folytatni kell, de a valódi megoldás még nem ismert, és a kialakult helyzetet nem tudják ellenőrzés alá vonni. Az Agave lechuguilla fajt az egyik olyan növénynek tartják, amely jellemzi a Chihuahua sivatagot, és a botanikusok velük tájékozódva pontosan ki tudják jelölni a sivatag határait. A mészüledékek és az ezen a rétegen kialakult talajok enyhén lúgos környezetet hoztak létre, melyet a legtöbb növén yi faj előnyben részesít, s éppen e vidékeken burjánzik a faji sokféleség. Az itteni sivatagok nem elhanyagolható veszélyeztetésének számít az illegális növény- és állatfajok begyűjtése és elszállítása kereskedelmi célokra. Például a texasi Chihuahua sivatagból az 1998-2001 közötti években illegálisan 100.000 szukkulenst szállítottak el, több min 3 millió dollár értékben. A világ többi részéhez hasonlóan e területeket is veszélyezteti az emberi népesség gyarapodása és terjeszkedése.

Ficzere Miklós gondozást alig igénylő növényt mutat be, ez a Téltűrő kaktuszcserje: a Maihuenia poeppigii. A télen-nyáron szabadban tartható kaktuszok közül érdemes részletesebben megismerkednünk egy ún. „őskaktusszal”, mint a Maihuenia poeppigii, amely semmiféle hasonlóságot nem mutat a másik, „őskaktuszként” jobban elfogadott és ismert Pereskiákhoz. A M. poeppigii természetes élőhelyei a szakirodalom szerint kb. 1500 m magasságig találhatóak, de az újabb híradások szerint Argentína Mendoza tartományában is ráakadtak 2000 m magasságban. Valószínűleg elmondható, a nehezebben megközelíthető területek még nincsenek feltárva, ebből a szempontból nem ismertek. A Maihuenia poeppigii élőhelyein kb. 80 cm-ig terjedő magasságú telepeket képez, de a többség ennél alacsonyabb, 15-30 cm magas. Találhatók olyan telepek, melyek átmérője eléri a 10 m-t!! Minden telepet csak egy növény alkot, melyek növekedése elágazásokkal történik. Az elágazások nagyjából az előző hajtás végénél jelennek meg, de kisebb hajtások szinte bárhol kialakulhatnak. Vulkanikus, savas kémhatású, törmelékes talajokon tenyésznek, amely sokfelé 30 cm mélységig növényi részekkel kevert és magas hányadban tartalmaz humuszt.

Kiss László ismerteti A Neowerdermannia nemzetség-et, amelyben jelenleg két faj található, a Neowerdermannia chilensis és a Neowerdermannia vorwerkii. A növényeket a legtöbben magról javasolják szaporítani, annak ellenére, hogy termesztése nem mondható problémamentesnek tapasztalatom szerint. Az importált magok kelése rendszerint 0-40 %-os eredményességet mutat. A 0 %-os vagy a körüli eredmény sok esetben összefüggésben lehet a magok csírázóképességével, és a nem megfelelő keltetési hőmérséklettel.

Elton Roberts Kaktuszok otthonunkban - Egy profi termesztő tippjei most következő részében újabb taxonok tartásával kapcsolatos tapasztalatait mondja el. A Turbinicarpus bonatzii kusza, toboz-szerű gyökérzettel rendelkezik, és gyakorlatilag több van belőle a föld alatt, mint fölötte. Más szóval a növény teste a föld alatt a gyökerek indulásának helyéig vékonyodik, és így a test több mint háromnegyede kerül a föld alá. Ez a földalatti rész is a gyökérzethez tartozónak kezelendő – ha úgy tetszik, egyfajta karógyökér –, a (köznapi értelemben vett) gyökerek pedig a toboz aljáról erednek. A Turbinicarpus laui a mexikói San Potosi államból származó nemzetség egy másik faja. Miután számos növényt megégettem, gondolván, hogy ők a meleget és a napfényt szeretik, megtanultam, a T. laui kifejezetten nem kedveli a magas hőmérsékletet. Ellenben remekül érzi magát a melegház hűvösebbik oldalán, ahol reggel éri a fény és a nap, így kevéssé valószínű, hogy stressz hatás éri, melyre egyébként sokkal inkább hajlamos, mint a faj többi képviselője. Már sok mindenkitől hallotta a szerző, hogy a mások által birtokolt T. rubriflorus virágainak színe piszkos-rózsaszín és egyáltalán nem dekoratív. Amikor sikerült magokat szereznem, nem hagytam magam elriasztani, és láss csodát! A virágok egyáltalán nem voltak piszkos színűek.

Negyedik részéhez érkezett Horváth Ferenc Mexikó Tillandsiái című cikke. Újabb 5 fajt ismerhetünk meg, szép képek kíséretében. Ezek a következők: T. macdougallii, T. oaxacana, T. pamelae, T. penascoensis, T. punctulata.

Ficzere Miklós Filatélia rovatában a Pozsgások és mesefigurák összeállítás a gyerekeknek próbál kedveskedni, s talán kedvcsináló is lesz a bemutatott öt bélyeg.

Gonda István A Mexikói öböltől a Grand-kanyonig 1. része bátorítást adhat másoknak is az USÁ-ba való utazáshoz, némi előzetes szervezést követően, mivel a szerző első repülős útján egyedül utazott több ezer km-t. Néhány részlet:

„A Ferihegy-Amszterdam járaton egy magyar házaspár került mellém, Nagybányáról jöttek. Ismerték Nevezi Jánost, az ottani kaktuszgyűjtőt.
Kicsi a világ.”

Üdítőek írásának mosolyra fakasztó részletei.

„Ahogy álldogálok soromra várva útlevéllel a kézben, mellém lép egy harminc körüli fekete fickó, és megszólal: - Szia! Magyarországról jöttél? Az állam leesett, fölvettem. Ahogy beszélgettünk, elmondta, ő tolmácsként dolgozik itt, kérdezgetett melyik városból jövök, miért jöttem, hova megyek stb.
Nagyon jól, folyékonyan beszélt magyarul egy enyhe akcentussal.”
… „Közben néhány kamion átrobogott a hídon, úgy megrezgetve, hogy azt hittem leszakad. Az út folytatásában hamarosan újból kaktuszos helyre értünk. Langtry peremén, melynek népessége 2010-ben mindösszesen 45 fő. Egy dombon egy baptista templom állt. Na, ezt a dombot jártuk be. A talaj itt főleg kisebb - nagyobb kövekből állt, egy kis homokkal keveredve. Sok Echinocactus horizonthalonius, Yucca, Opuntia, Echinocereus enneacanthus, Fouquieria splendens élt ezen a helyen. Sajnos az úthoz közel eső részen néhány szemétrakást is láthattam a kaktuszok között, főleg rozsdás konzervdobozok, meg néhány törött üveg csúfította a helyet.”

Bencze Sándor Kaktusz és pozsgásgyűjtők rovatunkban bemutatja Márföldi Tamás nyíregyházi gyűjtőt.

„Amikor ezt az írást még csak terveztem, nyár dereka volt, nagyon sok virágzó növénnyel és nagyon nagy meleggel. Ez mára már csak szép emlék maradt, most itt a tél, de enyhe, nagyon enyhe időjárással. Nagyon sok növény kint található még a szabadban, és a fűtetlen üvegházban, de mi a kellemes melegben, szépen berendezett lakásban, amely telis-tele ritka és kényes pozsgás növénnyel, s ezek között beszélgetünk Márföldi Tamással”

aki nagyon fontosnak tartja és kiemeli, hogy

”A kiállítások nagyszerű lehetőségek a gyűjtőkkel való találkozásokra. Sokan csak ilyenkor tudnak eljönni, hogy találkozzunk. A távolság és az állandóan romló anyagi helyzetünk miatt nem sokszor van alkalom az ilyen jellegű találkozásokra. Amikor csak az időm engedi, elmegyek a debreceni kaktuszgyűjtőkhöz gyűjteménylátogatásra, a kiállításukra és az általam nagyon fontosnak tartott és nagyra becsült kaktuszgyűjtők előadásaira. Külön öröm számomra, ha hozzám jönnek látogatóba innen a megyéből, Debrecenből, vagy éppen Szatmárnémetiből, vagy Nagybányáról.”

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.