Mit írjak a táblára? Britton & Rose Gymnocalyciumjaitól, Graham Charles fajkomplexumáig. 3. befejező rész.

Hírlevél

Barátom a Gymnocalycium!
A Gymnocalyciumok kedvelői úgy döntöttek, hogy a Hírlevélben is szeretnének beszélgetni kedvenc növényeikről, megosztani véleményüket, nézeteiket, elképzeléseiket másokkal. E szándéknak örömmel adunk helyet, annál is inkább, mert a kezdeményezők között mi is ott voltunk. E rovat anyagát, hozzászólást, egyebeket Mánfai Gyula részére kérjük továbbítani, aki mentora e témának. E-mail címe: cenakulum@googlemail.com Az itt megjelenő írásokat lényegi változtatás nélkül adjuk közre, mert ellenkező esetben csorbát szenvedne írójának egyéni meglátása, s e szemléletünket tartjuk irányelvként a jövőben is.
A Hírlevél szerkesztője.

Eddig áttekintettük a komplex fajokat (6), ebből például megtudtuk, hogy Gymnocalycium anisitsii, vagy ha úgy tetszik, Gymnocalycium damsii? Hátra vannak az összetettek (3), az önállóak (2) és a bizonytalan helyzetű (2) fajok. A címben feltett kérdésre változatlanul azt mondom, hogy mindenki azt ír a saját táblájára, amit akar. Megerősítem: aki cserél, vagy elad, az a saját felelősségére teszi, szakmai tekintélyét kockáztatja. Aki pedig úgy gondolja, hogy egyetért a gondolataimmal, a kövér betűkkel szedett nevet írja a táblájára, ha úgy gondolja, hogy van ilyen növénye. Aki pedig tud jobbat, azt kérem, írja meg vagy jelezze felém. Nagyon megköszönöm! Természetesen a fajok változatait, formáit, fajtáit, stb. a megfelelő taxonómiai jellel vagy rövidítéssel kell rögzíteni, a megfelelő helyen.

Gymnocalycium denudatum összetett faj (Graham Charles 2009)

Az első ismert Gymnocalycium az európai botanikusok körében a Gymnocalycium denudatum volt, amit Link & Otto írt le 1828- ban Echinocactus denudatus néven. A Gymnocalycium görög szó, melynek jelentése "meztelen bud" (bimbó vagy rügy). Ebből alkotta húsz évvel később Dr. Karl Pfeiffer, a hihetetlenül sokoldalú német orvos a nemzetség nevet. Azt javasolta, hogy az összes akkor ismert dél-amerikai kaktuszt, melyek hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, az Echinocactus denudatushoz kell csoportosítani. Így lett egy új nemzetség neve: Gymnocalycium. Később a Schütz-féle rendszerben kapott
rangja - Macrosemineum alnemzetség típusfaja - jelzi, hogy ez a faj nagyon változó alakra, a bordák nagyságára, számára, a virág színére. Eredetileg szinte kizárólag a dél-brazíliában a Rio Grande do Sul északi részén volt megtalálható. Mára nagy területen előfordul, észak-kelet Argentínától dél-kelet Brazíliáig, de fellelhető Uruguayban is.

4. Gymnocalycium denudatum (Link & Otto 1828) Pfeiffer ex Mittler 1844

Köznyelven pókkaktusznak is nevezik, mert peremtövisei póklábak módjára „másznak” a bordákon. Az első növényt 1825-ben hozták Európába, Berlinbe, ahol három év után kapta a Echinocactus denudatus nevet. Alapvetően két változata van. Van egy nagy, - az úgynevezett német változat -, a másik kisebb. Ez a különbség csak az idősebb példányoknál válik megkülönböztethetővé. - G. denudatum. További javaslatom Charles könyve alapján: G. denudatum (angulatum)

11. Gymnocalycium megalothelos (Sencke ex Labouret 1853) Sencke ex K. Schumann 1898) Britton&Rose 1922)

Ez egy paraguayi faj, melynek a pontos lelőhelye nem ismert, nagyon hangsúlyos bordákkal, fehér vagy rózsaszínes virágokkal. Elég nagy, átmérője 16 cm, szép fényes szárral. Számos változata létezik, ha nem figyelünk eléggé a G. horstiival vagy a G. buenekerivel könnyen összetéveszthetjük, mert az "áll" alig látható. - G. denudatum (megalothelon) További javaslatom Charles könyve alapján: - G. denudatum (prestleanum)

Gymnocalycium reductum összetett faj (Graham Charles 2009)

A 23 fajból ez a kilencedik, amely két alfajra oszlik Charles könyvében. Az első alfaj a G. reductum subsp. reductum, amely a következő taxonokból áll: G. mackieanum, G. gibbosum subsp. fernandii, G. gibbosum subsp gastonii, G. sibalii. A második a G. reductum subsp. leeanum, amely a G. schatzlianum Strigl & H. Till és a következő kombinációk, mint például: G. leanum, G. leanum var. netrelianum Backeberg.

10. Gymnocalycium leeanum (Hooker 1845) Britton & Rose 1922

Mivel Charlesnak a G. leeanum taxon megint csak zavaró, a továbbiakban nem is megyek bele több bizonytalanságba. Ajánlom viszont, Wolfgang Papsch úrnak, a kitűnő osztrák szakembernek a Debreceni Pozsgástár 2007. évi 2. számában megjelent tanulmánya megismerését. A hiteles terepkutató saját ismereteit, kutatásának eredményeit osztja meg az olvasóval. A „Gymnocalyciumok a dél-amerikai pampákon” című értékes munka alapvetően a G. reductum taxonjai és a G.reductum subsp. leeanum részletes ismertetését adja érthetően, magas színvonalon. - G. reductum (leeanum);
- G. reductum (schatzlianum); - G. reductum (netrelianum). További javaslatom Charles könyve alapján: - G. reductum;- G. reductum (mackieanum); - G. reductum (sibalii).

Gymnocalycium saglionis összetett faj (Graham Charles 2009)

Ez egy szintén nagyon változó és az egyik legnagyobbra növő faj. Azonban vele sincs minden rendben, még a növény megnevezése is vitára ad okot, ugyanis a szakirodalomban szinonimájaként a generikus név formájában használják, az egyik saglionis, a másik saglione. Szerintem mind a két név – egyenrangúan – használható. A nemzetség fajai között a G. saglionis rendelkezik a legnagyobb elterjedési területtel. Élőhelyei hatalmas területen, nagy puszták, hegyek és völgyek között, így a Sierra de Ancasti és Dique de Catamarca, Catamarca; Sierra de Famatima,
La Rioja; Cafayate, Salta vagy Sierra Medina, Tucuman; - Argentína tartományai.

19. Gymnocalycium saglione (Cels 1847) Britton & Rose 1922

G. saglionis vagy G. saglione. Szinonim nevek: Echinocactus saglionis Cels 1847, Echinocactus hybogonus Salm-Dyck 1850, Brachycalycium tilcarense Backeberg 1942, Gymnocalycium saglionis subsp. tilcarense (Backeberg) H Till és W 1997-ig. Óriás pókkaktusznak is hívják.

Gymnocalycium mihanovichii önálló faj (Graham Charles 2009)

13. Gymnocalycium mihanovichii (Fric ex Gürke 1905) Britton & Rose1922

A G. mihanovichii a 20. század kezdetétől ismert. A nagy érdeklődést valószínűleg a szokásostól eltérő megjelenése, sajátos virágszíne indokolja. A harangszerűen tölcséres virágjának külső sziromlevelei olajzöldek, a belsők sárgászöldek. A Gymnocalycium mihanovichii a világon talán az egyik legnépszerűbb kaktusz a gyűjteményekben. De csak kevesen tudják, hogy honnan ez a név, hogyan lett ilyen biztos pontja a kaktuszos taxonómiának. A névadó Nicola Michanovich egy szerb származású kikötői munkásból
lett hajózási vállalkozó a La Plata folyó mentén. Ő szállította szinte ingyen az Alberto V. Fric gyűjtőútjain összegyűjtött növényeket Prágába.
Egy pusztító árvíz alkalmával, a hatalmas folyó mentén rendkívüli helyismerettel rendelkező Michanovich segített megtalálni azt a területet, ahol Fric és társai a növényeket élőhelyükön megtalálták. G. mihanovichii élőhelye a paraguay-i határhoz közel, annak is az észak-nyugati részén a paraguay-i Chaco közepén Filadelfia
várostól 100 km sugarú körön belül helyezkedik el. Rendkívül népszerű a klorofill-hiányos formája. Ennek a színe lehet sárga, fényes vörös, és majdnem fekete is. Vannak olyan növények, amelyek egységes színűek, vagy foltosak. Mindegyiket termesztik, de alanyra oltva a klorofill-hiányos formája kevésbé tartós.

Gymnocalycium spegazzinii önálló faj (Graham Charles 2009)

21. G. spegazzinii./Britton & Rose 1922

Elsődleges élőhelye: Argentína, Salta, Tucuman és Catamarca tartománya, Quebrada del Torod-tól (Salta) egészen Capillatas- ig (Catamarca), 300 km hosszban, 1.500-3.000 m tengerszint feletti magasságokban. Elsősorban sziklás, kavicstörmelékes talajon nő, alacsony cserjék társaságában, védelmében.

Bizonytalan státuszú fajok (Graham Charles 2009)

Az egyértelműség megköveteli, hogy közöljem a könyvben szereplő - és e címszó alá sorolt - fajokat: G. hybopleurum, G. leptanthum, G. mucidum, G. parvulum, G. platense, G. rauschii, G. stuckertii, G. terweemeanum. Egy kis jártassággal beláthatjuk, hogy ezek a fajok a legtöbb esetben vegyesek, sőt kis túlzással zavarosak. Ez elsősorban a taxonómusokat érdekli, de erről a felsorolásról a szakembereknek is megoszlik a véleménye. Csak a közelmúltból néhányat: 2002: E. F. Anderson fajsoráról a G. hybopleurum és a G. platense hiányzik. 2006: az Új Kaktusz Lexikonból a G. platense, a G. rauschii és a G. terweemeanum hiányzik. Szintén ebben az igen jelentős szakirodalomban, a Gymnocalyciumok között bizonytalan státuszú megjelölést kapott a hybopleurum, a mucidum és a stuckertii is. Véleményem szerint, azért mert G. Charles úgymond „nem ismeri” ezeket a fajokat, vagy ha jobban tetszik taxonokat, attól még a világon léteznek nagy számban vadon, kertészetekben, kertekben, ablakokban és gyűjteményekben. Tehát széles körben használják, sokszor tévesen, nem létező vagy elégtelen leírás, valamint származási hely megjelölése nélkül. Gyűjteményeinkben tehát ezekből a fajokból célszerű olyan magot vagy növényeket beszerezni, melyeknek tudjuk a „pontos„ származási helyét,de az sem baj, ha a pontos nevét. Különösen legyünk körültekintőek a Catamarca-ból származókkal, mert a nagy mennyiségű faj ill. változatú mag- és növény között bizony akaratlanul is lehet tévedés. Csak többször ellenőrzött helyről, nagy múltú, elismert, megbízható kereskedőktől vásároljunk. Így talán sikerül értékes gyűjteményt létrehozni.

18. Gymnocalycium platense.(Spegazzini 1896) Britton & Rose 1922

Élőhelye Córdoba és Buenos Aires tartomány. Az eredeti példányokat 1895-ben Spegazzini gyűjtötte a Ventana hegység, vagy inkább dombság egyik völgyében, a Valle de las Vertientesben, Buenos Aires tartományban. Szakértők között hosszú vita zajlik a következő kérdésben is: "Melyik a Gymnocalycium platense és melyik a Gymnocalycium leptanthum? " Gymnocalycium leptanthum és a platense még ma is meghatározatlan típusú. Ezek a fajok. az előzőek szerint a legtöbb esetben, vegyesek és zavarosak.

22. Gymnocalycium stuckertii (Spegazzini) Britton & Rose 1922

G. Charles könyvében egyértelműen azt mondja, hogy a Gymnocalycium stuckertii neve ismeretlen, mert a szakértők úgy vélik, hogy a szám után a faj első közzétett leírása, 1905-ben, nem felel meg. Azt kéri, hogy a további zavar elkerülése végett, hogy ne használjuk ezt a taxont sem. Tehát itt a vége, 23-ból kettő illetve összesen 8 faj.

Nem tudom eldönteni, hogy e tényeket a szerző milyen szándékkal tárta fel? Csak jó szándékkal merem feltételezni az aggodalmat és a figyelemfelkeltést. Úgy érzem, a tenni akarásról az elődök már rég lemondtak. Szóval, több mint 100 év nem volt elegendő, hogy ezek a kérdések, így vagy úgy eldőljenek? Nem tudom, vagy lehet, hogy mégis, mi motiválhatja az illetékeseket ezen kérdések ennyi időre való elodázásában? Ez valamit, vagy valakiket minősít! Mielőtt még valaki megsértődne, fejtegetésemet befejezem. Az évről-évre zsugorodó, lépcsőházi pici gyűjteményemben a „halálra ítéltek” közül már csak három található. Mindegyik szép, egészséges és reményeim szerint még sokáig élni is fognak. Táblájukon az alábbi nevek szerepelnek: G. mucidum, G. parvulum és G. platense.

Várom az észrevételeket, és a gyűjtőtársak saját tapasztalatait, javaslatait. Az ismerős szövegrészeket és néhány fotót az Internetről és más honlapokról szedtem le, ill. találtam.
Nagy Sándor

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.