Mit írjak a táblára? Britton & Rose Gymnocalyciumjaitól, Graham Charles fajkomplexumáig

Hírlevél

Barátom a Gymnocalycium!
A Gymnocalyciumok kedvelői úgy döntöttek, hogy a Hírlevélben is szeretnének beszélgetni kedvenc növényeikről, megosztani véleményüket, nézeteiket, elképzeléseiket másokkal. E szándéknak örömmel adunk helyet, annál is inkább, mert a kezdeményezők között mi is ott voltunk. E rovat anyagát, hozzászólást, egyebeket Mánfai Gyula részére kérjük továbbítani, aki mentora e témának. E-mail címe: cenakulum@googlemail.com Az alábbi, első olvasnivalót a jászberényi Nagy Sándor küldte. Az itt megjelenő írásokat lényegi változtatás nélkül adjuk közre, mert ellenkező esetben csorbát szenvedne írójának egyéni meglátása, s e szemléletünket tartjuk irányelvként a jövőben is. (A Hírlevél szerkesztője)

Azért ültem le a számítógép elé, mert már feladtam, végleg nem tudom, hogy mit írjak a növényem névtáblájára? Itt vagyok, - tudom, hogy a gondolkodás nem árt az egészségnek - ingyen utazom a buszon, egyelőre rengeteg szabadidőm van, harminc éve gyönyörködtetnek el a kaktuszok, és az egyszerűnek látszó kérdésre nem tudom a választ: Gymnocalycium damsii vagy Gymnocalycium anisitsii? Szerény ismeretem szerint, mind kettő jó!? De, miért van ez így? Jól van-e ez így? Hogyan jutottunk el idáig? Ezek a kérdéseim! Reményeim szerint a válaszok nyomokban megtalálhatóak lesznek a folytatásban, de nagyon szeretném, ha az olvasó is hozzátenné a magáét, melyet előre is köszönök magam és az érdeklődő kaktuszbarátok (Gymnocalycium kedvelőinek) nevében. Nem kell visszamennünk a kezdetekig, hiszen akit érdekel, az tudja, hogy a probléma nem onnan ered. Kiinduló pont lehet a XX. század eleje, illetve egy kis ugrással a II. világháborút követő időszak a hetvenes évekig. Ekkorra ugyanis már annyi forma, fajta kaktusz, olyan mennyiségben érkezett Európába - de az európai "kaktusztermelő" üzemek mellett megindult a termelés a Távol-Keleten is -, hogy még a kutatóknak, tudósoknak is nagyon nehéz volt köztük az eligazodás. Úgymint a kaktuszok, a megoldás is Amerikából érkezett. Két amerikai botanikus Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1923-ban kiadják a "The Cactaceae" című közös munkájukat. Sok kaktuszos barátunk ismerheti négykötetes hatalmas munkájukat. Az a véleményük, hogy a megjelenés óta nem volt és valószínűleg soha nem is lesz olyan mű, amely azt felváltja. Mi, Gymnocalycium-kedvelők - ha mást nem is - legalább annyit köszönhetünk Britton-nak és Rose-nak, hogy a nemzetség neve nem került végleg a süllyesztőbe. Britton és Rose a Gymnocalycium nemzetségen belül elismert 23 fajt, a következőket: G. anisitsii, G. brachyanthum, G. damsii, G. denudatum, G. gibbosum, G. guerkeanum, G. hyptiacanthum, G. joossensianum, G. kurtzianum, G. leeanum, G. megalothelos, G. melanocarpum, G. mihanovichii, G. monvillei, G. mostii, G. multiflorum, G. netrelianum, G. platense, G. saglione, G. schickendantzii, G. spegazzinii, G. stuckertii és G. uruguayense.
Miután a hatalmas munka megjelent, a világon rendkívüli módon megnőtt az érdeklődés a kaktuszfélék iránt. A két amerikai taxonómus halálával a rengetek új növény közötti eligazodás az európai kutatókra várt. A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából és más honlapok segítségével nézzük ennek történetét. Az első besorolást a Fric (Kreuzinger 1935) javasolta, majd a következő rendszerező a Gerhart Frank munkája volt (1976-1977). Ezeket tisztázta Bohumil Schütz (1962, 1969). Ő, a besorolási szisztémájában a fajokat, magvaik morfológiája alapján különítette el, öt alnemzetségbe. Ezt egy hatodik (Pirisemineum) alnemzetséggel kiegészítette Till & Hesse 1985-ben. Schütz munkájától függetlenül egy másik besorolási szisztémát fejlesztett ki Buxbaum professzor (1968). Megalkotta a nemzetség magmorfológiáján alapuló, 12 fajsorból álló besorolási szisztémáját. A fő különbség a két besorolási szisztéma között a Microsemineum alnemzetségnél található, mely fajokat Buxbaum hét független fajsorra osztott, holott Schütz szekcióján belül az alnemzetségek egyértelműek. További besorolási szisztéma volt a vegetatív jellemzők, amelyet Backeberg (1942, 1959) és Y. Ito (1950. 1957) alkalmazott, de ez már nem alkalmazható (Gymnocalycium nevek infragenerikus áttekintését látjuk Metzing & al. 1995). A Buxbaum-tól és Schütz-től való nemzetség besorolási szisztémákat egyidőben alkalmazták: Buxbaum-ot követte Bercht (1983-1984) és Meregalli (1985), Schütz-öt követte Putnam (1978), John Pilbeam (1995) és Hunt (2006). Végül Till és fia (2008) teljesen átrendezték a nemzetség tagolását egy komplex besorolási szisztémára vonatkozóan. A fajok számát illetően is 1922-23-tól a mai napig folyik a vita. Gymnocalycium nemzetség kb. 70 dél-amerikai fajt számlál, könnyen tartható, nagyon szép virágokat nevel. Erre sajnos, a már említett kaktusztermelők és gyártók is rájöttek. Ennek eredménye, hogy Európában az 1960-70-es évekre több mint száz, vagy még sokkal több faj leírása történt meg, amely legtöbbjük esetében nem fogadható el. A kutatók törekvése is erre irányult kisebb-nagyobb sikerrel. Európában elsőként Alvin Berger 1929-ben adta ki, a Die Kakteen című munkáját. E szerint a nemzetségben 22 fajt jelölt meg. Backeberg (1896-1966) a Die Cactaceae című monumentális munkájában a fajok száma jelentősen bővült. Elismerve 65 faj és további 58 "úgymond" javasolt faj, köztük 27 elismert fajta. Itt, engedjenek meg egy személyes megjegyzést. Fiatal koromban, egy idősebb kaktuszos barátom féltve őrzött könyvéből ismerkedtem először a kaktuszokkal. A könyv Backeberg: Das Kakteenlexikonja. Bohumil Schütz (1903-1993) az akkori Csehszlovákiában készült, és 1986-ban nyilvánosságra hozott monográfiája listáján több mint 100 faj (sok kérdéssel együtt) szerepel. A CITES kaktuszok listája (1999) és David Hunt valamint három kitűnő diákja, (Massimo Meregalli, Detlev Metzing és Geoffrey Swales) által összeállított fajlistája elfogad 37 és "ideiglenesen elfogadott" további 42 fajt. 2001-ben az angol Edward F. Anderson "The Cactus Family" című könyvének fajlistája, 81 fajt (ezen belül 64 önálló fajt) és 42 alfajt tartalmaz. The New Cactus Lexicon (NCL) (2006) és a Nemzetközi Cactaceae Systematics Csoport a nemzetségen belül 49 fajt és 14 alfajt ismert el. Graham Charles nemrég kiadott (2009) nagyszerű és nagyon részletes kézikönyve, az NCL besorolására, illetve a Schütz-féle rendszerre alapozva, elismert 56 fajt és 17 alfajt és megnevezett további 8, ún. bizonytalan helyzetű fajt, a nemzetségen belül. Akit részletesebben érdekel, könnyen megtalálja szinte valamennyi művet, vagy annak kivonatát, részletesebb magyarázatát az Interneten. A mostani okoskodásomhoz is megtalálható Charles könyvében, amely segítségével bemutatja be a Gymnocalycium nemzetséget. Aki olvasta tapasztalhatja, hogy a munkája angolosan konzervatív, áttekinthető és látszik, hogy törekedett az egyszerűségre. Azt gondolom Charles nagy segítséget kapott magától Schütz-től, kiegészítette a rendszert saját tapasztalataival és módosította a legújabb felfedezésekkel, leírásokkal. Az érdeklődő kaktuszbarátnak viszont nem marad más, mint a saját józan esze, a türelem, a kitartás és a nagy figyelem az eligazodáshoz.

Nézzük, először nagy vonalakban: mi történ az elmúlt 85 évben Britton és Rose 23 fajával?

1. G. anisitsii (K. Schumann 1900) Britton & Rose 1922, - Schütz-féle rendszerben a Muscosemineum alnemzetség tagja- Graham Charles (2009) G. anisitsii komplex faj, régebbi fajok és az alfajok által elismert.
2. G. brachyanthum (Gürke 1907) Britton & Rose 1922, - G. monvillei subsp. brachyanthum (Gürke) H.Till 1993, - Schütz-féle rendszerben a Microsemineum alnemzetség tagja,- Graham Charles (2009) G. monvillei komplex faj, G. monvillei szinonimája.
3. G. damsii (K. Schumann 1903) Britton & Rose 1922, - Schütz-féle rendszerben a Muscosemineum alnemzetség tagja,- Graham Charles (2009) G. anisitsii komplex faj, alfajaként elismert.
4. G. denudatum (Link & Otto 1828) Pfeiffer ex Mittler 1844, - Schütz-féle rendszerben a Macrosemineum alnemzetség tipusfajaként,- Graham Charles (2009) G. denudatum összetett faj, fajok és az alfajok által elismert.
5. G. gibbosum (Haworth 1812) Pfeiffer ex Mittler 1848, - Schütz-féle rendszerben a Ovatisemineum (későbbi szerzőknél Gymnocalycium) alnemzetség tipusfajaként, - Graham Charles (2009) G. gibbosum komplex faj, fajok és alfajok által elismert.
6. G. guerkeanum (Heese) Britton & Rose1922, - Schütz-féle rendszerben a Macrosemineum alnemzetség fajaként,- Graham Charles (2009) G. hyptiacanthum komlex faj. G. hyptiacanthum subsp. uruguayense szinonimája.
7. G. hyptiacanthum (Lemaire 1839) Britton & Rose 1922, - Schütz-féle rendszerben a Macrosemineum alnemzetség fajaként,- Graham Charles (2009) G. hyptiacanthum komlex faj, régebbi fajok és alfajok által elismert.
8. G. joossensianum (Boedeker) Britton & Rose 1922, - Schütz-féle rendszerben a Muscosemineum alnemzetség tagja,- Graham Charles (2009) G. anisitsii komplex faj, G. anisitsi subsp. damsii szinonimája, régebbi fajok és alfajok által elismert.
9. G. kurtzianum (Guerke) Britton & Rose, - Schütz-féle rendszerben a Microsemineum alnemzetség tagja, - Graham Charles (2009) G. mostii komplex faj, G. mostii subsp. mostii szinonimája.
10. G. leeanum (Hooker 1845) Britton & Rose 1922, - Schütz-féle rendszerben a Ovatisemineum (későbbi szerzőknél Gymnocalycium) alnemzetség faja,- Graham Charles (2009) G. reductum összetett faj, G. reductum alfajaként elismert.
11. G. megalothelos (Sencke ex Labouret 1853) Sencke ex K. Schumann 1898) Britton & Rose 1922,- Schütz-féle rendszerben a Macrosemineum alnemzetség fajaként,- Graham Charles (2009) G. denudatum összetett faj, régebbi fajok és alfajok által elismert (G. denudatom szinonimája).
12. G. melanocarpum (Arechavaleta) Britton & Rose 1922- Schütz-féle rendszerben a Macrosemineum alnemzetség fajaként,- Graham Charles (2009) G. hyptiacanthum komlex faj, G. hyptiacanthum subsp. uruguayense szinonimája.
13. G. mihanovichii (Fric ex Guerke 1905) Britton & Rose 1922,- Schütz-féle rendszerben a Muscosemineum alnemzetség tagja, típusfajként,- Graham Charles (2009) G. mihanovichii (Fric ex Guerke 1905) Britton & Rose 1922.
14. G. monvillei (Lemaire 1838) Britton & Rose 1922,- Schütz-féle rendszerben a Microsemineum alnemzetség tagja, az alnemzetség típusfaja,- Graham Charles (2009) G. monvillei komplex faj, régebbi fajok és alfajok által elismert.
15. G. mostii (Guerke 1906) Britton & Rose 1918,- Schütz-féle rendszerben a Microsemineum alnemzetség tagja,- Graham Charles (2009) G. mostii komplex faj, régebbi fajok és alfajok által elismert.
16. G. multiflorum (Hooker) Britton & Rose 1922,- Schütz-féle rendszerben a Microsemineum alnemzetség tagja,- Graham Charles (2009) G. monvillei komplex faj, G. monvillei szinonimája.
17. G. netrelianum (Monville ex Labouret 1853) Britton & Rose 1922,- Schütz-féle rendszerben a Macrosemineum alnemzetség fajaként,- Graham Charles (2009) G. hyptiacanthum komlex faj, alfaj által elismert.
18. G. platense (Spegazzini 1896) Britton & Rose 1922,- Schütz-féle rendszerben a Ovatisemineum (későbbi szerzőknél Gymnocalycium) alnemzetség faja,- Graham Charles (2009), bizonytalan helyzetű faj.
19. G. saglionis (Cels 1847) Britton & Rose 1922,- Schütz-féle rendszerben a Microsemineum alnemzetség típusfaja,- Graham Charles (2009), G. saglionis összetett faj.
20. G. schickendantzii (F.A.C.Weber 1896) Britton & Rose1922,- Schütz-féle rendszerben a Muscosemineum alnemzetség tagja,- Graham Charles (2009), G. schickendantzii komlex faj, fajok és alfajok által elismert.
21. G. spegazzinii Britton & Rose 1922,- Schütz-féle rendszerben a Microsemineum alnemzetség faja, - Graham Charles (2009), önálló faj, két bizonytalan helyzetű szinonimával.
22. G. stuckertii (Spegazzini) Britton & Rose1922,- Schütz-féle rendszerben a Muscosemineum alnemzetség tagja,- Graham Charles (2009), bizonytalan helyzetű faj.
23. G. uruguayense (Arechavaleta 1905) Britton & Rose,- Schütz-féle rendszerben a Macrosemineum alnemzetség fajaként,- Graham Charles (2009) G. hyptiacanthum komlex faj, régebbi fajok és alfajok által elismert.

Ha nem vagyunk még elég fáradtak, akkor is látszik a nagy átrendeződés. Néhány szembetűnő változás. A szebb napokat látott G. damsii, G. guerkeanum, a rövid virágú G. kurtzianum, vagy a G. leeanum, az óriás szemölcsű G. megalothelos, a sötét termetű G. melanocarpum, vagy a sok virágú G. multiflorum a nomenklatúrában történt visszaminősítésük ellenére, még nagyon sok ideig ezeken a neveken és nagyon nagy számban fognak virítani az ablakokban, gyűjteményekben. Nem kis feladat volt ezeket a változásokat javasolni, kellet elsősorban bátorság, terepmunka, növényismeret, melyeket alaposan át kellett gondolni. Ezt követi majd annak elfogadtatása a tudós társadalomban, a kertészetekben és a gyűjteményekben. Ez utóbbi lesz a legnagyobb feladat, hiszen a megkülönböztetés, mint a nemzetségen belül általában, nem mindig könnyű, inkább nagyon nehéz feladat. Tudjuk, hogy még egy ismert, elfogadott faj is rendkívül változékony lehet. A feladatot nehezítvén, több esetben előfordul, hogy egy jól körülhatárolt populációban a szomszédos növények, vagy akár egyazon termés magjaiból kihajtó példányok meglepő mértékben különböznek egymástól. Testük színében és alakjában, a tövisek számában, hosszúságában és színében, a virág színében és a szirmok formájában olyan nagy eltérések lehetnek, hogy első ránézésre azt gondoljuk, különböző fajok keverékével van dolgunk. Tagadhatatlan, hogy egymástól elszigetelten, korlátozott nagyságú területen, idővel kialakulhattak számos helyi formák. Előfordulhat olyan eset is, hogy olyan növényt találnak, melyek korábban nagy, vagy a jelenleginél jóval nagyobb területet népesítettek be. A megváltozott környezeti, vagy az éghajlati viszonyok nagymérvű megváltozása következtében az életterük beszűkült. Itt egyre csökkenő egyedszámban fordulnak elő, sőt külső megjelenésükben, a magok méretében is, szembetűnően megváltozhatnak. Ezen túlmenően, a kultúrában töltött hosszú idő, bár a tisztességes kertészetek, illetve a gyűjtők legnagyobb igyekezete ellenére is, kedvezett a sok hibrid születésének is.

Már előre mondom, nem értek egyet azzal a leegyszerűsítő véleménnyel, amely azt hirdeti, hogy az itt megemlítésre kerülő 23 faj leírása a XX. század elején történt és emiatt irreleváns. Az a véleményem, ha van mindenki által elfogadott, minden nemzetségre egységesen értelmezhető fajfogalmunk, akkor legyen az a leírás bármilyen régi, nem lehet idejétmúlt, mellékes vagy elhanyagolandó. De ne legyünk ilyen szigorúak. Van, fajfogalmunk, nem is egy, de meglehetősen bizonytalan. Megfelelnek az alapvető követelményeknek: közös származás, valamennyi lényeges tulajdonságban legyen megegyező, azonos elterjedésű területen élő egyedek vagy csoportok legyenek, és a tulajdonságaik jól öröklődjenek. A nemzetségen belüli változékonyság olyan szintet ért el az ezredfordulón, - a valódi magyarázat helyett - a biológiai szótárból előkerült az alfaj, legutóbb pedig az összetett vagy komplex faj kifejezés. A fajok egy része két vagy több alfajra osztható, amelyek földrajzi elterjedése más és más. Abban az esetben, ha azonos élőhelyen több alaktanilag hasonló faj él együtt, akkor beszélhetünk azokról, mint csoportos-, összesített-, összetett-, bonyolult- vagy komplex-fajról. A felsorolt vagy fel nem sorolt neveket, mindenki úgy használja, ahogyan akarja. A komplex faj megnevezést több helyen találtam, ezét maradtam ennél. Sajnos, ezek alapján nemigen lehet kérdést feltenni, hogy a kezünkben lévő növény melyik fajhoz, vagy melyik nemzetségbe tartozik? Abban viszont biztos vagyok, hogy a kaktuszgyűjtők a Gymnocalycium fajok egyedeit minden más kaktusz közül megismerik. Tudomásom szerint számos őshonos növény van, pl. Argentínában, melyeknek csak ideiglenesen elfogadott taxon státusza van. Valamivel kevesebb az ideiglenesen megnevezett fajok száma, ezek esetében is szükség van a taxonómiai felülvizsgálatra. Ha lassan is, de eredmények azért vannak. A korszerű fejlődéstörténeti vizsgálatok eredményeként egy hosszú ideje húzódó rendszertani besorolási vita megnyugtatóan befejeződött: a Weingartia és a Gymnocalycium nemzetség nem kapcsolódik szorosan egymáshoz. Beigazolódott, hogy a Gymnocalycium chacoense lehet önálló faj. A táblára való írást javaslom, tegyük át egy nyugalmasabb napra. Ha csak egy Gymnocalycium- kedvelő barátom is igény tart rá, én folytatom írásom.

Nagy Sándor, Jászberény

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.