Mit írjak a táblára 6. rész

Hírlevél

Írta: Nagy Sándor

Az előzőekben eljutottunk Detlev Metzing német biológus, Gymnocalycium szakértő 2012-ben megjelent a nemzetség új rendszertani felosztásának első öt (Microsemineum, Pirisemineum, Muscosemineum, Scabrosemineum és a Macrosemineum) alnemzetségéig.
Hátra van még a hatodik, a Trichomosemineum alnemzetség és fajai: Gymnocalycium bodenbenderianum, quehlianum, mint típusfaj, ochoterenae, ragonesei, valamint a hetedik, a Gymnocalycium alnemzetség és fajai. Gymnocalycium amerhauseri, andreae, baldianum, berchtii, bruchii, calochlorum, capillaense, carolinense, erinaceum, fischeri, gibbosum, mint típusfaj, kieslingii, kroenleinii, neuhuberi, reductum, robustum, schroederianum, taningaense, uebelmannianum.

6. Trichomosemineum alnemzetség: (Schütz ex Metzing, 2012)

Élőhelyek: Argentína (Córdoba, La Rioja, Catamarca, San Juan, Santiago del Estero, San Luis).
Az érett gyümölcsök orsó alakúak, függőlegesen repednek fel. A magok legfeljebb 1 mm átmérőjűek, alakjuk félgömb, de inkább kagyló alakú. A típusfaj magja barna és kalap alakú. Ha a besorolt fajokat összevetjük a Schützi besorolással, a következőket látjuk. Metzingnél nem szerepelnek önálló fajként a következők: G. obductum Piltz, 1980 csak mint a G. quehlianum (F. Haage ex Quehl 1899) Vaupel ex Hosseus 1926) szinonimája, G. riojense Fric 1960 ex H. Till & W. Till 1991, csak mint a G. bodenbenderianum (Hosseus ex Berger 1929) A. W. Hill 1933) szinonimája, valamint a G. stellatum, melyet Spegazzini írt le még 1925-ben.Talán meglepő, de a A. Buining holland specialista által 1950-ben leírt,”jó öreg” G. vatterit alaposan lefokozva, a G. ochoterenae Backeberg 1936 szinonimájaként kezeli Metzing.

Típus faj: Gymnocalycium quehlianum (F. Haage ex Quehl 1899) Vaupel ex Hosseus 1926. Élőhelye szinte a teljes Dél-amerikai Andok keleti oldalán, puszták és hegyek meleg, részben árnyékos részein, 500-1500 m tengerszint feletti magasságokban és sokféle, változatos formában. Az előzőekben is láttunk zavaros történeteket. Sajnos nem különb a G. obductum, a G. stellatum és a G. quehlianum fajok között létrejött helyzet sem, amely 2006-tól, a The New Cactus Lexicon megjelenése óta tart. Metzing következetesen csak a G. quehlianumnak ad önállóságot. Szerintem nincs lényeges különbség a G. stellatum és a G. quehlianum között.
G. bodenbenderianum (Hosseus ex Berger 1929) A. W. Hill 1933, G. riojense Fric 1960 ex H. Till
& W. Till 1991. Ez és a szinonimájának tartott faj, továbbá sok kétes eredetű, esetleg hibrid található a gyűjteményekben ezen a néven. Az alnemzetségbe sorolt fajokat is beleértve mindnek nagy fehér virága van, és torkuk rózsás árnyalatú. Talán a 2014-ben megkezdett, az Austriai Eugendorf faluban folyó munka eredményes lesz. A Hans Till által kezdeményezett és elkezdett kutatómunka a G. riojense és a G. bodenbenderianum „csoportok” egyszerűsítése jegyében zajlik.
G. ochoterenae Backeberg 1936. szin.: G. vatteri Buining.
Metzinggel egyetértve azt mondom, hogy a G. quehlianum csoport két újabb tagjához értünk. A virágok hasonlóak, a test lapos, szélesek a bordák. A G. vatteri mint szinonima a hasonlóság mellet a tövisek száma és állásuk tekintetében különböznek. Jellegzetes az 1-3 tövis, nem a T alakú elrendeződésre gondolok, hanem arra az egyre, amely lefelé mutat. Manapság sok gyűjtő, csak ezeket az egy tövisűeket nevezi G. vatterinek.
G. ragonesei Castellanos 1950. A nemzetségben ez a legkisebb, nagyon lapos, karcsú virágú faj. Az irodalomban nem találtam senkit, aki szinonimát keresett volna a rokonságából ennek a népszerű fajnak.

7.Gymnocalycium al nemzetség :Schütz ex Metzing, 2012.

Élőhelyek: Argentína (Buenos Aires, Rio Negro, Rio Chubut, Córdoba, Mendoza, San Luis, Catamarca, Santiago del Estero, Salta, Entre Rios-tartományok)
A magról: Körülbelül 1 mm átmérőjű, gömb vagy közel gömb alakú. Az érett gyümölcs függőlegesen reped fel. A külső maghéj fekete, a termés és a mag száraz.
Schütz 1988-ban megjelent felosztásából Metzing az egyszerűsítés érdekében a Gymnocalycium alnemzetségből 12 fajt "elfelejtett". Nézzük ezeket: G. borthii Koop ex H. Till 1987, G. deeszianum Dölz 1943; G. leptanthum (Spegazzini 1905) Spegazzinii1925; G. mackieanum (Hooker 1837) Metzing 1995; G. platense (Spegazzini 1896) Britton & Rose 1922; G. rauschii H. Till & W. Till 1990-ig; G. rosae H. Till 1995; G. striglianum Jeggle ex H. Till 1987; G. sutteranum (Schick 1923) Hosseus 1926; G. terweemeanum (Teucq ex Duursma 1930) Borgmann & Piltz 1997; valamint a G. walteri H. Till 2003. Kikerült a fajsorból a hibrid G. × heidiae Neuhuber 1999. A G. altagraciense Bozsing ex Schütz; a G. striglianum Jeggle ex H. Till 1987 és a G. sibalii J. J. Halda & I. Milt korábban volt fajok csak szinonim "státuszt" kaptak az alábbi fajok alatt: G. amerhauseri H. Till; G. berchtii Neuhuber és a G. reductum (Link 1828) Pfeiffer ex Mittler 1844. A Gymnocalycium robustumnak önálló faji státuszt adott. Továbbá az új faj kapott egy rokon értelmű taxont a G. kuehhasii Neuhuber & R. Sperling nevet, valószínűleg azért, hogy a 2008-ban leírt faj ne menjen feledésbe. Vagy mondhatnám talán azt is, ez lehet egy újabb vita tárgya.

Típusfaj: Gymnocalycium gibbosum (Haworth 1812)
Pfeiffer ex Mittler 1844. szin.: G. striglianum Jeggle ex H. Till. Ez a faj széles körben elterjedt Argentína középhegységét érintő tartományokban (Córdoba, San Luis), Buenos Aires környékén az alacsony hegyekben, délen Patagónia északi részén és így érthető, hogy nagy különbségeket mutatnak nemcsak az élőhelyek, de a morfológiai tulajdonságok tekintetében is. Ez egy több mint 120 éve ismert, szinte elpusztíthatatlan faj. A német specialista támogatja a G. strilianum rokonságát, amely 10-15 milliméter hosszú, barnás-fekete töviseket nevel Mendoza tartományban a szőlőültetvények közelében 600 és 1200 m tengerszint feletti magasságban.
Gymnocalycium amerhauseri H. Till 1994.
- G. altagraciense Bozsing ex Schütz. Alig húsz éve írta le Hans Till és mára néhány irodalom már Gymnocalycium amerhauseri csoportról beszél. Szerencsére Detlev Metzing ebben a kédésben is visszafogott.
Gymnocalycium andreae (Boedeker 1930) Backeberg 1935.
A fiatalon virágzó növény látványosan, bőségesen ontja általában aranysárga virágait. Vannak változatai élénksárga, fehér vagy rózsaszínben, a tövisek lehetnek hosszúk vagy rövidek.
Gymnocalycium baldianum
(Spegazzini 1905) Spegazzini 1925.
Talán a legnépszerűbb Gymnocalycium, jellemzői olyanok, hogy első pillantásra felismerhető. Ilyen a virágzás, alapvetően a virág színe piros, de a legmélyebb pirostól a narancssárgáig, de nem ritka a fehér sem. Egyébként a szín változik a növény életkorától függően. Itt említem meg, hogy 1992-ben Bercht talált egy fehér virágos növényt és G. baldianum v. albiflorumnak nevezte el. Neuhuber és W. Till 1999-ben tette szinonimájaként a G. rosaet, amelyet, mint egyfajta G. kieslingiinek tartanak. Ezen kívül egy új rendszertani csoportosításban a nemrégiben leírt: G. kuehhasiit lehetne csatolni G. baldianum v. albiflorumhoz. Ezeket Metzing meg sem említi.
Gymnocalycium berchtii Neuhuber 1997, szin.: G. poeschlii Neuhuber 1999.
Gymnocalycium bruchii (Spegazzini 1923) Hosseus 1926.
Gymnocalycium calochlorum (Boedeker 1932) Y. Ito 1952.
Élőhelye Argentina, például Villa Carlos Paz, Córdoba tartomány, 700 m tengerszint felett. Jellegzetessége: a növények nagy csoportot, szinte virágpárnát alkotnak. A virágok halvány rózsaszínűek és nem nyílnak szélesre.
Gymnocalycium capillaense (Schick 1923) Hosseus 1926.
Gymnocalycium carolinense (Neuhuber)Neuhuber 2005.
Gymnocalycium erinaceum Lambert 1985
Gymnocalycium fischeri Halda 2002.
Gymnocalycium neuhuberi H. Till & W. Till 1992.
Gymnocalycium reductum (Link 1828) Pfeiffer ex Mittler 1844.
- G.sibalii J. J. Halda & I. Milt.
Gymnocalycium robustum R. Kiesking, O. Ferrari és Metzing.
- G. kuehhasii Neuhuber G. & Speling R. 2008.
Gymnocalycium schroederianum Osten 1941.
- G. schroederianum ssp. boessii. Más források szerint G. schroederianum = G. hyptiacanthum ssp. schroederianum, vagy mint szinonimák: G. schroederianum ssp. bayense R. Kiesling 1987; G. schroederianum ssp. paucicostatum R. Kiesling 1987. Metzing ehhez még hozzáteszi a G. boessiit, de mint alfajként.
Gymnocalycium taningaense Piltz 1990.
- G. lukasikii Halda &Kupcak 2000.
Gymnocalycium uebelmannianum Rausch 1972.
Virága fehér, sárgás-rózsaszín torokkal. Élőhelye Argentínában La Rioja tartomány, Sierra de
Velasco hegyein, a tengerszint felett 2200-2800 m magasságban.

A taxonómia igen összetett és folyamatosan fejlődő tudomány. Nem kell tőle félni. Na jó, én is csak hatvan éves korom előtt vettem hozzá bátorságot, amikor a szabadidőmmel nem tudtam mit kezdeni. A "tanfolyam" kezdetén vagyok. Szerencsémre Hans Till munkásságának teljében volt, és jött Charles Graham és Detlev Metzing is, meg a sok már ismert és a ma még ismeretlen, tehetséges fiatal. Akik nevével találkoztam, mind törekszik az egyszerűsítésre, az egységes értelmezésre. Bármit gondolunk törekvéseikről, véleményükről, egyetértünk velük va gy nem, várjuk az újabb és újabb munkákat, írásaikat. Magam részéről azokat támogatom, akik meg kívánják szüntetni a Gymnocalycium nemzetségen belüli évek óta tartó zűrzavart. Ahogyan én látom, sajnos több más nemzetségen belül is komoly problémák vannak. Azokat, akik megunták a folyamatos foltozgatást, a bizonytalanságot, melyeknek győztese nem a biológia, nem a kaktuszkedvelők, hanem a mindent felülíró piaci érdek. Ha nem foglalkozunk a kérdéssel, nem marad más, mint tovább várni a csodára. Odajutunk, hogy évente megjelennek „fantasztikusan jó” dokumentumok, monográfiák, melyekben folyik a meddő vita, az egymásnak való üzengetés, ahol a siketek „taxonolása”, a „rokonértelműség” és a szinonimagyártás folyik. Tehát, azt javaslom, hogy várjunk a táblák félre tételével, átírásával. Minden nevet őrizzünk meg. Titokban én a nevek helyett számokat írok keverőkanálra (9. kép), természetesen az egyformákra ugyanaz a szám kerül. Van egy füzetem, most már mappám, amibe bejegyzek minden történést és minden "névváltozást". Remélem nem volt haszontalan a közösen eltöltött idő.

Nagy Sándor, Jászberény

Források és szakirodalom:

  • Backeberg; Cactus Lexicon:188 (1966)
  • Creutzburg, Ulrich; http://www.creutzburg-info.de
  • Graham Charles: Gymnocalycium, az élőhely és a kultúra
  • Pilbeam, John: Gymnocalycium, egy gyűjtő útmutató
  • Puntman, E. W.: Gymnocalycium
  • Ritter, F.;Kakteen in Südamerika Band?:477 (1980)
  • Schütz, B.; Die Gattung Gymnocalycium, Graz/Knittelfeld (1992)
  • Schütz, B.; Monographie Rodu Gymnocalycium(1986)
  • Sukkulentenforum von Markus Spaniol. Schuetziana - Gymnocalycium Online Journal ISSN 2191-3099,
  • Till, H., Till, W.; Gymnocalycium hybopleurum Teil 1, Zur Klarung des Schumann’schen Namens und zu seiner Interpretation durch Backeberg, Gymnocalycium 7(4):135-140 (1994).
  • Till, H., Till, W.; Gymnocalycium hybopleurum Teil 2., Neubenennung der unter disem Namen bekannten argentinischen Pflanzen, Gymnocalycium 8(1):141-146 (1995).
  • Till, H.;Gymnocalycium pugionacanthum Backeberg ex Till, Gymnocalycium 3(2):19-20 (1989)
  • http://www.cactus-art.biz/
  • www.cactus-art.biz/note.../genus_gymnocalycium.htm
  • http://www.kuas-kettinger.de/gymnocalycium
  • www.amjbot.org.
Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.