Mit írjak a táblára? 5. rész

Hírlevél

Írta: Nagy Sándor

Az előzőekben eljutottunk Detlev Metzing német biológus, Gymnocalycium szakértő 2012-ben megjelent a nemzetség új rendszertani felosztásának első négy (Microsemineum, Pirisemineum, Muscosemineum és a Scabrosemineum) alnemzetségéig.

Ami még hátra van:
5. Macrosemineum alnemzetség: Gymnocalycium angelae, denudatum mint típusfaj, horstii, buenekeri, hyptiacanthum, mesopotamicum, paraguayense.
6. Trichomosemineum alnemzetség: Gymnocalycium bodenbenderianum, quehlianum típusfaj, ochoterenae, ragonesei.
7. Gymnocalycium alnemzetség: Gymnocalycium amerhauseri, andreae, baldianum, berchtii, bruchii, calochlorum, capillaense, carolinense, erinaceum, fischeri, gibbosum típusfaj, kieslingii, kroenleinii, neuhuberi, reductum, robustum, schroederianum, taningaense, uebelmannianum.

5. Macrosemineum alnemzetség/Schütz ex Metzing. 2012.

Élőhelyek: Uruguay, Kelet-Paraguay, Dél- Brazíliában és északkeleti Argentína. A magról: az érett gyümölcs mindig zöld, nincs minden esetben tele, de gyakran lágy és folyékony. Magok 1-3 mm átmérőjűek, matt feketék vagy sötét barnák. Csaknem gömb alakúak (csonkított gömbtől a sisak alakúig), de észrevehetően széles a hilum közelében. A G. denudatum maghéja finoman szemölcsös, a G. mesopotamicum magja viszont a többitől eltérően, inkább lapos. Ha az általam "nagymagvú alnemzetségnek" nevezett illetve az oda sorolt fajok névsorát összehasonlítjuk Schütz besorolásával, akkor a következőket látjuk: elsősorban Metzing egyszerűsítési törekvését, de hogy mindezt miért a két nagy tudású amerikai tudós rovására - az rejtély számomra. Ugyanis a fajok között nem szerepel a G. leeanum (Hooker 1845) Britton & Rose 1922, a G. megalothelos (Sencke ex K. Schumann 1898) Britton & Rose 1922, a G. netrelianum (Monville ex Labouret 1853) Britton & Rose 1922, valamint a G. uruguayense (Arechavaleta 1905) Britton & Rose 1922. Egy kivétel van, a G. sigelianum (Schick 1923) Hosseus 1926. A G. fleischherianum Backeberg csak, mint a G. paraguayense (K. Schumann 1903) Schütz 1966 szinonimájaként szerepel.

Típus faj: Gymnocalycium denudatum (Link & Otto 1828) Pfeiffer ex Mittler 1844.
Rendkívül változatos, számos formája megtalálható a természetben és még több a gyűjteményekben, könnyen hibridizálható, természetes hibridje a G. multiflorum.
Története röviden: Echinocactus denudatum Link & Otto 1828, Cereus denudatus (Link & Otto) Pfeiff. 1837, Echinocactus megalothelos Sencke 1898, Gymnocalycium megalothelon (Sencke) Britton & Rose 1922.

Gymnocalycium angelae Ezt a fehér virágú, rózsa-piros torkú szép növényt Massimo Meregalli olasz botanikus találta Argentína északi felén, Corrientes tartományban. A szerző az új fajt Roberto Kiesling argentin botanikus és egyetemi tanár feleségéről nevezte el, aki elkísérte a két kaktusz specialistát Tres Cerros közelébe, ahol a növényt találták.

Gymnocalycium horstii Ez a faj viszonylag széles területen endemikus Brazíliában, ahol előfordul Rio Grande do Sul tartományban 300 m tengerszint feletti magasságban. Előfordulása kb. 40.000 km2 nagyságú területen, de a faj mégis ritka, az élőhelyen erősen töredezett, nagy populációkat az irodalom szerint sehol sem találtak. Élőhelyén nagyon veszélyeztetett, az elmúlt 10 évben az állománya mintegy 60 %-kal csökkent a szarvasmarha legeltetés, a mezőgazdasági terület növelése, valamint az illegális gyűjtése miatt.

Gymnocalycium buenekeri Az első elfogadott leírást 1978-ban G. J. Swales készítette. Elsődleges élőhelyén, Brazíliában a Rio Grande do Sul állam területén nő sűrű csoportokban. Jellegzete sen matt, sötétzöld, lapított gömb alakja eléri a 10 cm átmérőt és magassága a 15 cm -t. Öt széles bordája, 3-5 db, merev, enyhén ívelt, először világossárga, később sötétbarna töviseket nevel, melyek nem érik el a 2,5 cm-es hosszúságot. Virágai világos barack vagy rózsaszínűek, a torkuk rózsástól a piros színig terjed. A virágok akár 4,5 cm hosszúak, és átmérőjük 6,5 cm. Gymnocalycium hyptiacanthum (Lemaire) Britton & Rose (1922) leírásában a virág színe sárgásfehér. Ez a faj fordul elő Uruguay nyugati, Argentína észak-keleti részén elterülő Entre Rios tartományban és Brazília legdélibb területén, 0 és 500 m tengerszint feletti magasságban. Metzing nem folyik bele a 2006 óta tartó vitába, amely arról szól, hogy a sárga virágú Gymnocalyciumok hogyan illeszkedjenek a rendszerbe. (G. hyptiacanthum és G. uruguayense a G. netrelianum, valamint 2012 decemberétől a G. schroederianum.

Gymnocalycium mesopotamicum Aki egyszer már látta a lassan növő, pici, 2-3 cm-es golyócskákat, rövid vöröses, sörteszerű tüskéivel, legközelebb is megismeri.

Gymnocalycium paraguayense Világos zöld, fényes bőrfelületű, jellemzően ez is nagyon változó faj. Metzing szerintem itt nem következetes, hiszen részt vett a G. fleischerianum (Merengalli, Metzing és Kiesling) L. Vala "önállóságának" kihirdetésében, de egyedül csak a G. paraguayense szinonimájaként kezeli, annak ellenére, hogy sok kutató különbséget talál a két faj között.

Képek a szerzőtől.
Befejezés következik.
Nagy Sándor, Jászberény

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.