Mit írjak a táblára? 4. rész

Hírlevél

Írta: Nagy Sándor
Az előzőekben eljutottunk Detlev Metzing német biológus, Gymnocalycium szakértő 2012-ben megjelent, a nemzetség új rendszertani felosztásának első három (Microsemineum, Pirisemineum, Muscosemineum) alnemzetségéig. Ami még hátra van:
4. Scabrosemineum alnemzetség: Gymnocalycium albiareolatum, bayrianum, castellanosii, glaucum, horridispinum, hossei, monvillei, mint típusfaj, mostii, nigriareolatum, oenanthemum, pugionacanthum, rhodantherum, ritterianum, spegazzinii
5. Macrosemineum alnemzetség: Gymnocalycium angelae, denudatum, a típusfaj, horstii, buenekeri, hyptiacanthum, mesopotamicum, paraguayense
6. Trichomosemineum alnemzetség: Gymnocalycium bodenbenderianum, quehlianum típusfaj,
ochoterenae, ragonesei
7. Gymnocalycium alnemzetség: Gymnocalycium amerhauseri, andreae, baldianum, berchtii, bruchii, calochlorum, capillaense, carolinense, erinaceum, fischeri, gibbosum típusfaj, kieslingii, kroenleinii, neuhuberi, reductum, robustum, schroederianum, taningaense, uebelmannianum Közben megtudtuk azt is, hogy a szerző rendszertani felosztását a legfrissebb kutatási eredmények - mint a fajok rokonsági és származási kapcsolataik - alapján illetve azok figyelembevételével állította össze. A Gymnocalycium nemzetségre elvégzett vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a nemzetség őse, a mai Argentína északnyugati és Dél-Bolívia hegyvidéki területein jelent meg. Ez valószínűleg egy nagy növény lehetett, hengeres vagy hordó alakú, rostos gyökérrel, és lédús, színes gyümölcsökkel. Rendkívül hosszú időn keresztül fejlődött ez a vonal, melynek ősi formája hasonlított a mai G. saglionisra. Az idővel nőtt az eloszlás földrajzi területe, sok új taxon jelent meg. A távoli területeken, ahol valószínűleg szigorúbbak, változatosabbak (szélsőségesebbek) voltak a környezeti feltételek, ott morfológiai különbségek alakultak ki. Összességében az idő múlásával a növények kissé átalakultak, csökkentették méretüket, sok rokon taxon közel kerültek egymáshoz, a növények általában nagyon hasonlóak annak ellenére, hogy a különböző csoportok már régóta kialakultak és ugyanazon a földrajzi területen élnek. A Gymnocalycium saglionis az egyetlen faj, amely megfelel a mag morfológiáján alapuló osztályozásban a Microsemineum alnemzetségre leírtaknak. Ezért a fennmaradó fajoknak egy új nevet javasolt, ez lett a Scabrosemineum. Emlékeztetőül legyen itt Schüetz, a Gymnocalycium nemzetség besorolásának egy részlete 1986-ból:
Microsemineum alnemzetség:
Saglionia fajcsoport: G. saglionis
Hybopleura fajcsoport: G. acorrugatum, G. achirasense, G. bicolor, G. cardenasianum, G. carminanthum, G. hybopleurum, G. monvillei, G. mostii, G. multiflorum, G. oenanthemum, G. schuetzianum,G. tillianum, G. valnicekianum
Calochlora fajcsoport: G. calochlorum, G. capillense, G. leptanthum
Loricata fajcsoport: G. bayrianum, G. spegazzinii
Mazanensia fajcsoport: G. albiareolatum, G. ambatoense, G. castellanosii,G. ferrari, G. chiquitanum,G. glaucum, G. guanchinense, G. hossei, G. mazanense, G. nidulans, G. nigriareolatum, G. paediophilum, G. ritterianum, G. weissianum
4. A Scabrosemineum alnemzetség DeMaio, Barfuss, R. Kiesling, W. Till és Chiapella,
American Journal of Botany 98(11): 1841–1854. 2011.
Típus faj: G. monvillei DeMaio, Barfuss, R. Kiesling, W. Till és Chiapella 2011
A faj "történetét" (ill. szinonimáit) a Cactus art nursery Honlap az alábbiakban írja le: Echinocactus monvillei Lemaire 1838, Echinocactus multiflorus J. D. Hooker 1845, Gymnocalycium multiflorum (J. D. Hooker) Britton & Rose 1918, Gymnocalycium brachyanthum Gürkan 1907, Gymnocalycium monville ssp. brachyanthum (Gurke) H. Till 1993, Gymnocalycium oursellianum (Cels ex Salm Dick) és Ito, érvényesen nem tették közzé. Gymnocalycium schuetzianum H. Till & Schatzl 1981, Gymnocalycium achirasense H. Till & Schatzl ex Till & Schatzl 1987, Gymnocalycium monville v. achirasense (H. Till & Schatzl ex Till) H. Till 1993, Gymnocalycium horridispinus G. Frank ex Till 1987, Gymnocalycium monvillei ssp. achirasense (ex G. Frank) H. Till 1993. Az előző részben említett The Plant List 30 szinonimáját említi.
A taxonómia illetve az irodalom következetesen három alfajt ismer el:
- Gymnocalycium monvillei ssp. achirasense (H. Till & Schatzl ex H. Till) H. Till
- Gymnocalycium monvillei ssp. brachyanthum (Gürke) H. Till
- Gymnocalycium monvillei ssp. horridispinum (G. Frank ex H. Till) H. Till.
Az ellenmondások igazolására a hazai irodalmak közül Libnár Antal könyvéből idéznék: "Köztudott, hogy a G. monvillei egyedei igen változatos formákban képesek megjelenni, úgymint a növény színe, a tövis hossza és színe tekintetében. Ezért az a véleményem, hogy semmi alapja a különféle változatoknak vagy formának.."
Hans Till az 1970-es évektől nagy figyelmet szentelt ennek a fajnak. A saját és gyűjtőtársainak tapasztalatait, észrevételeit folyamatosan jelentette meg az osztrák Gymnocalycium folyóiratban. Vezetője volt az osztrák Eugendorfban megtartott évenkénti tanácskozások kapcsán az európai Gymnocalycium kedvelők családjának. Igyekezett megértetni, hogy a viták alapja az eltérő földrajzi vagy ökológiai igényű eltérések, és ezek vezetnek a nemzetség morfológiai sokszínűségéhez, és az ebből adódó elkülönüléshez, esetleg szétágazáshoz, illetve az alfajok kialakulásához. Mint írta: "Jelenlegi ismereteink elvezettek minket arra, hogy a G. achirasense, G. brachyanthum, G. horridispinum, monvillei és G. schuetzianum fajok egy különböző alakú, többféle alakban is előforduló fajok, amelyek egymással szoros összefüggésben vannak, mint alfajok. A teljes elterjedési terület magában foglalja Córdoba tartomány nyugati területein keresztül San Luis tartomány északkeleti területeit." Az IUCN vörös listáján jelenleg a Gymnocalycium monvillei szerepel, mint nem veszélyeztetett, mert egy viszonylag széles sávban bőséges az előfordulása a védett területeken, és nincs jelentős fenyegetettsége.
Tekintettel arra, hogy a fajok természetes élőhelyeit a terepen dolgozók és kutatók szigorú titokként kezelik, így az e sorok írásáért felelős, csak az irodalomban szereplő adatokra hagyatkozhat. Sajnos, a hivatalosnak tekinthető gyűjtőszámok is csak „postai irányítószámként” használhatók. Metzing fenti térképe, gondolom némi támpontot ad az eligazodáshoz. A Gymnocalycium albiareolatum nevét onnan kapta, hogy a növények areolái fiatal korukban erősen fehér gyapjúval borítottak. Ez a faj egy nagyon kicsi és zárt területen él, Argentína La Rioja tartományában Villa Sanagastától 2 km-re délre az úton, illetve Villa Bustos-nál, 1000 m tengerszint feletti magasságban.
Gymnocalycium bayrianum élőhelye Argentína, Tucumán, Sierra de Medina, Sierra de Nogalito,
900-1600 m, továbbá Salta, délkeleti részén, a La Hoyada és El Brete településeknél, 900-1100 m
tengerszint feletti magasságokban található.
Gymnocalycium castellanosii és a csoport tagjainak földrajzi eredetét a vadonban elsősorban a Sierra de Malanzán, La Rioja tartomány hegyláncaiban, hegyeiben, de Los Llanos del Porongo, de Abajo, a Arganarez és Ulapes. Ezek a taxonok 500 és 1000 m közötti tengerszint feletti magasságokban találhatók.
Gymnocalycium glaucum élőhelye a száraz hegyi régióban, La Rioja és Catamarca tartományok határán Argentínában, 650 m és 1700 m magasságban. Ezek a növények megtalálhatóak továbbá a Sierra de Copacabana hegyeiben, és a Campo de Velasco, egyre magasabb és meredekebb lábánál is.
Gymnocalycium horridispinum faj egyetlen településen ismert Salsacate-től délnyugatra. A szakértők megállapították: ez a faj veszélyeztetett, mert ez egy nagyon kis helyen él, és ki van téve az emberi fosztogatásának.
Gymnocalycium hossei a sziklás lejtőkön virágzik Argentína La Rioja tartomány észak-keleti részén. Elterjedt a Mazan és Anillaco között is, északról délre. Megtalálható a messzi északon a Sierra Velasco, és a Cuesta de la Cebilla hegyeiben. Ezen faj esetében is megfigyelhető az egyszerűsítés szándéka. Metzing elkötelezett a fajok számának és a szinonimák csökkentése mellett. A G. mazanense, a G. nidulans, és a G. weissianum fajokat például meg sem említi, mintha már homály fedné őket.
A Gymnocalycium mostii csoportot jellemzik az erős tüskék, a fehér virágok, sötétpiros torokkal. Eredeti élőhelye Argentína Sierra Ischilin, Córdoba tartomány, de kiterjed tovább nyugat felé La Rioja tartományba. Metzing nem említi, de 1934-től (Jajo) van egy taxon, melyről John Pilbeam könyvében (Gymnocalycium - A Collector's Guide, 1995) ezt írja:.." G. valnicekianum szorosan kapcsolódik a G. mostiihoz: 7-9 radiális tövis vagy több, 1-6 központi tövis, fehéres-szürke, csak csúcsa sötét, majd később egyre szürkébb.."
Gymnocalycium nigriareolatumról Backebergtől tudjuk, hogy a faj elfoglalja Sierra de Graciana és a Sierra de Ancasti hegység mindkét oldalát, amely keletre fekszik Catamarca várostól, 500 és 1500 m tengerszint feletti magasságban.
A Gymnocalycium oenanthemum egy igen kicsi, 1500 km2területen él Catamarca tartományban - ezen belül is csak két helyen Kiesling és Ferrari (2009) szerint, 800-1300 m tengerszint feletti magasságban.
A Gymnocalycium pugionacanthum egyedei igen nagy területet foglalnak el Catamarca tartományból északra és nyugatra a Salar de Pipanaco medencében, ahol nőnek 900 m és 2500 m tengerszint feletti magasság között. Ennek a növénynek két különböző neve van mind a gyűjtők, mind a szakirodalom szerint. Detlev Metzing nem fogadja ezt a helyzetet, hanem Hans Till, aki már ekkor súlyos beteg, valamint fia, Walter Till ellenében a Gymnocalycium catamarcense faji státuszát elvéve, azt a Gymnocalycium pugionacanthum faj szinonimájának tekinti. A vita azonban folytatódik. Ugyanis a közelmúltban megjelent (Schuetziana Volume 6, Number 1, 2015) tanulmányban az olasz M. Meregalli és T. Kulhánek cseh specialista, egy új taxont fedezett fel Catamarca tartomány dél-nyugati részén, keletre Tinogasta városától a Sierra de Zapata hegységben. Javasolják, hogy a H. Till és W. Till által 1995-ben leírtakra építve, ezt a taxont önálló fajnak tekintsék: Gymnocalycium schmidianum (H. & W. Till) Meregalli & T. Kulhánek. Gymnocalycium rhodantherum faj egy igen kicsi, kb. 1500 km2-es területen él Catamarca tartományban, ezen belül is csak két helyen 800-1300 m tengerszint feletti magasságban. (Kiesling és Ferrari 2009.)
Gymnocalycium ritterianum a www.gymnocalycium.org cseh honlap szerint La Rioja tartományban a Sierra Famatima hegységben 3000-3500 m tengerszint feletti magasságban él. Ezt cáfolják a Vörös Lista munkatársai: ”Úgy tűnik, hogy ez rossz, mert nem utal semmi, hogy Gymnocalycium nőne ezen a magasságon... A faj nem található semmilyen védett területen…
Nagy valószínűséggel 1500 m és 2200 m közötti magasságokban, a Chaco magaslati legelőin él..". Rausch és Ritter volt, akik jelentős szerepet játszottak a dél-amerikai kaktuszok katalogizálásában. Rausch ezzel a növénnyel állít emléket gyűjtőtársának. Több mint 30 évvel ezelőtt leírt, G. ritterianum még mindig eléggé ritka a gyűjteményekben. Gymnocalycium spegazzinii jól ismert faj a gyűjteményekben. Élőhelyén széles körűen, igen gyakran fordul elő hatalmas területen, Észak-Argentina Catamarka és Salta tartományaiban. Tenyészik különböző természeti adottságokon, különböző magasságokban (1600-3400 m) és nagyon különböző talajtípusokon. A legdélebbi központ Capillitas 2700 m magasan északra Andalgala környékén (Tucuman tartomány), míg az északi határ a Quebrada del Toro (Salta tartomány), 3400 m tengerszint feletti magasságban.

Ez a kis növény nagyon változó megjelenésű, sok alfaját és változatát írták le. Elsősorban a tövisek változékonysága zavarba ejtő. A tövisek száma, hossza, vastagsága, és színe nagyon változó, lehet fehér és rózsaszín, piros, barna, vagy koromfekete, szalmasárga. A tövispárna nagy, három, öt, hét, kilenc vagy több tövis helyezkedik el. Hosszúságuk körülbelül 3-5 cm, ezek gyakran átfedik egymást és összefonódnak. Virágok tölcsér alakúak, fehér vagy halvány- rózsaszínűek, liláspiros torkuk van. Mivel a túlzott vagy rossz időben végzett öntözésre érzékeny, javaslom, hogy a nyári nyugalmi időszakban (július-augusztus) erre figyeljünk. Kezdetben én nem figyeltem erre, és gyökérrothadásban elpusztult 1-2 szép növényem.

Nagy Sándor, Jászberény

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.