Mit írjak a táblára? 3. rész

Hírlevél

Írta: Nagy Sándor
Az előzőekben láttuk, hogy a The Plant Lista tartalmazza 1.064.035 tudományos növény nevét. Ezek közül 350.699 a leírt, elfogadott faj, amelyek 642 növényi családba, illetve 17.020 növénynemzetségbe tartoznak. Ebből 259 növényfaj a Gymnocalycium nemzetséghez tartozik. A jelenlegi állapot szerint 77-nek elfogadják faji önállóságát, 154-et mint - korábban leírt - úgymond előző, vagy szinonim névnek tekintik. Maradt 28 név, melyek eddig megoldatlanok, státuszuk jelenleg ismeretlen. A faj morfológiai értelmezésekor elsősorban az alaki, felépítésbeli jellegeket vesszük figyelembe. A fajt az egyedek közös alaki bélyegei kapcsolják össze. A fajok közti határt ott húzzák meg, ahol az átmenetek hiányoznak, ahol élesebb morfológiai eltérés mutatkozik. Ez állítólag azért van, mert a különbségek nem olyan fontosak, mint a hasonlóságok. A morfológiai faj elkülönítésekor lényegében az egyedek fenotípusa a vizsgálat kiindulópontja. A fenotípus a növény alaktani és élettani sajátságainak összessége, az örökölt tulajdonságok és a környezet együttes hatására létrejött megjelenési alak. A megjelenés az egyed összes jellege, k ülső és belső tulajdonsága, ami az örökletes anyag és a külső környezet kölcsönhatásának az eredménye. A korszerű biológia a fajt új megvilágításban vizsgálja. Az egyedek helyett a populációkra tolódott a figyelem. Ha nem tévedek, ez a változás először Hans Tillnél, majd Graham Charlesnál és most Detlev Metzingnél figyelhető meg. A morfológiai folytonosság, összefüggés hiánya helyére a szaporodási elszigeteltség lépett. Az elszigetelődés többnyire az eredeti elterjedési terület, a mező feldarabolódásával, emberi beavatkozás, földrajzi vagy rendkívüli időjárási tényezők hatására, annak megváltozása miatt megy végbe. Az egyedek szaporodóképességénél fontosabb lett a populációk szaporodási mechanizmusa. A biológiai faj olyan – legmagasabb szintű – természetes szaporodási közösség, amelyek tagjai képesek kicserélni az öröklődési anyagot, és amelyek szaporodás szempontjából elkülönülnek más, hozzájuk hasonló csoportoktól. Genetikai szempontból a faj az egyes gének diffúziós körzetének tekinthető. Különbséget lehet tenni a szűkebb értelemben vett rendszertan és a taxonómia között. A rendszertan vagy szisztematika a szervezetek sokféleségének, különbözőségének tudományos tanulmányozására hivatott. A taxonómia vagy egyszerűen a rend, az osztályozás elvi problémáival és gyakorlati módszereivel foglalkozik. A nevezéktan vagy névjegyzék, névadással kapcsolatos technikai kérdéseket tanulmányozza, nemzetközi érvényű szabályok kidolgozásával.
Argentina északi térsége, amely Bolíviával és Paraguay-jal határos, még ma is a kaktuszkedvelők számára rendkívül izgalmas hely. A Gymnocalycium nemzetség hatalmas földrajzi megoszlása, 3000 km észak-déli és 1500 km kelet- nyugati irányú kiterjedése párosul egy, a világon szinte egyedülállón bonyolult geológiai- és klimatikus viszonyokkal. Ez az a hely, ahol minden völgyben, minden hegyen, vagy egyes elszigetelt megközelíthetetlen csúcsokon, fennsíkokon, szakadékokban, sok kilométeres falakon, sós mocsarakban, száraz sivatagokban kis populációk alakultak vagy alakulhatnak ki. Adódik tehát, hogy az itt egymás közelében élő növények eltérnek a virágaiknak, töviseiknek színében, formájában, méretében vagy egyéb megjelenésben. Ez nem változtat azon a tényen sem, ahogyan nevezzük őket: faj, alfaj, aggregátum, összetett, "koplex", csoport, affine, forma, változat vagy egyszerűen populáció. A változatosság nagyon bonyolult lehet. Hiszen az azonos fajhoz tartozó egyedek különböző alakokban, megjelenésben eltérhetnek. Például egy összetett faj oka lehet, hogy a többszörös különálló, de alakjában, felépítésében hasonló faj él együtt ugyanazon élőhelyen. De azt sem szabad elfelejteni, a "névadók" emberek. Az meg köztudott, hogy az osztályozás a fajok közötti különbözőségek, vagy hasonlóságok alapján történik. Attól függően tehát, hogy a személyes megközelítés során felismerik, vagy nem a különbségeket vagy a hasonlóságokat szubjektív dolog.
LLIFLE - Encyclopedia of living forms honlapjának jelenlegi adatbázisa Gymnocalycium fajokból 565 darabot, pontosabban 556 elfogadott nevet tartalmaz. Vagy a mai napig több mint ezer taxont tartalmaz ez a növénylista, s többé-kevésbé jól használják a gyűjtők és a botanikusok. Minden név tartalmazza a megtaláló illetve a szerző, leíró nevét. Ha készült a növényről leírás, annak megadja a helyét, és megnevezi az lelőhelyet. Végül megnevezi a listát, ahol a magot megvételre kínálják. Ez talán egyedülálló a kaktusz családon belül. A listát ezen taxonok bemutatására hozták létre, de folyamatosan frissíti Ulrich Creutzburg. Gyűjtőtársaimmal hosszú évek óta szembesülünk ezzel a nagy variabilitással, ami tapasztalható a kaktusz család szinte minden nemzetségében. Sokan úgy gondoljuk, hogy ebben a kissé nagyra dagadt „nómenklatúrában” több a pénz, mint a botanika. Szerencsére a mértékadó szerzők is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Ez a munka lehetővé tette, hogy a nemzetközileg elfogadott fajszámot megközelítsék. Graham Charlesnak (2009) "csak" 75 faja vagy alfaja van, körülbelül ugyanennyi van Detlev Metzingnek (2012) is. Dr. Detlev Metzing német biológus, Németországban az Oldenburgi Egyetemen. Kutatási területei: tengerparti flóra és a növényzete, ökológia, sós mocsarak és a homokdűnék, az éghajlatváltozás hatása a növények megoszlására, pozsgás növények, taxonómia, nómenklatúra, biogeográfia és az ökológia. Kaktuszspecialista. Az első nemzetközi elismerést társaival együtt 1999-ben a CITES kaktuszok listája hozta számára. Majd az igazi sikert Prof. David Hunt nevével fémjelzett The New Cactus Lexicon (NCL) 2006. évi megjelenése jelentette. Egyébként a prof. három kitűnő diákja, Massimo Meregalli, Detlev Metzing és Geoffrey Swales azóta is szorgalmasan publikál együtt, vagy külön-külön kutatási eredményeikről. Fontosnak tartom megemlíteni Graham Charles és Detlev Metzing együttműködését annak érdekében, hogy a nemzetség fajai közötti kapcsolatokat jobban megértsük, egységesebben értelmezzük, vagy egyáltalán eligazodjunk rejtelmeikben. Gymnocalycium nemzetség (Pfeiffer ex Mitter 1844) Detlev Metzing 2012.
Rendszertani felosztása a molekuláris növény genetikai kutatások, morfológiai trendek figyelembevételével - 55 faj. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Gymnocalycium ) Megjegyzések: - = a szerző által jelzett szinonima, számok 1.2.. = elfogadott alfajok, típusfaj aláhúzva.

I. Microsemineum alnemzetség Schütz ex DeMaio, Barfuss, R. Kiesling, W. Till és Chiapella 2011
Gymnocalycium saglionis (Cels) Britton et Rose

II. Pirisemineum alnemzetség Till & Hesse
Gymnocalycium pflanzii (Vaupel) Werdermann
Gymnocalycium chacoense
Gymnocalycium chiquitanum
Gymnocalycium paediophilum

III. Muscosemineum alnemzetség Schütz
Gymnocalycium anisitsii
Gymnocalycium eurypleurum
Gymnocalycium mihanovichii (Fric et Gürke) Britton et Rose
Gymnocalycium friedrichii
- G. stenopleurum Ritter
Gymnocalycium marsoneri
- G.eytianum Cardenas
Gymnocalycium schickendantzii
- G.lumbrerasense Ritter n. n. 1980

IV. Scabrosemineum alnemzetség DeMaio, Barfuss, R. Kiesling, W. Till és Chiapella, American Journal of Botany 98 (11): 1841–1854. 2011
Gymnocalycium albiareolatum Rausch
Gymnocalycium bayrianum
Gymnocalycium castellanosii
1) G. castellanosii ssp castellanosii Backeberg
2) G. castellanosii ssp ferocius (H. Till et Amerhauser) Charles
3) G. castellanosii ssp acorrugatum
4) G. castellanosii ssp armillatum
Gymnocalycium glaucum
Gymnocalycium horridispinum
Gymnocalycium hossei
Gymnocalycium monvillei (Lemaire) Brit. et Rose
Gymnocalycium mostii
Gymnocalycium nigriareolatum
Gymnocalycium oenanthemum
- G.ambatonse Piltz
- G.carminanthum Boort és Koop.
- G.tillianum Rausch
Gymnocalycium pugionacanthum
Gymnocalycium rhodantherum
Gymnocalycium ritterianum
- G.jochumii Neuhuber 2005
Gymnocalycium spegazzinii
- G.armatum Ritter
- G.cardenasianum Ritter

V. Macrosemineum alnemzetség Schütz ex Metzing
Gymnocalycium angelae
Gymnocalycium denudatum (Link & Otto) Pfeiffer ex Mittler
Gymnocalycium horstii
Gymnocalycium buenekeri
Gymnocalycium hyptiacanthum
Gymnocalycium mesopotamicum
Gymnocalycium paraguayense
- G.fleischerianum (Merengalli, Metzing és Kiesling) L.Vala.

VI. Trichomosemineum alnemzetség Schütz
Gymnocalycium bodenbenderianum
- G.riojense Fric ex Till és Till
Gymnocalycium quehlianum (F. Haage ex Quehl) Vaupel ex Hosseus
- G.obductum Piltz.
Gymnocalycium ochoterenae
- G.vatteri Buining.
Gymnocalycium ragonesei

VII. Gymnocalycium alnemzetség
Gymnocalycium amerhauseri
- G. altagraciense Bozsing ex Schütz.
Gymnocalycium andreae
Gymnocalycium baldianum
Gymnocalycium berchtii
- G.poeschlii Neuhuber
Gymnocalycium bruchii
Gymnocalycium calochlorum
Gymnocalycium capillaense
Gymnocalycium carolinense
Gymnocalycium erinaceum
Gymnocalycium fischeri
Gymnocalycium gibbosum (Haworth) Pfeiffer ex Mittler
- G.striglianum Jeggle ex H.Till
Gymnocalycium kieslingii
Gymnocalycium kroenleinii
Gymnocalycium neuhuberi
Gymnocalycium reductum
- G.sibalii J.-J.Halda&I.Milt
1. G.reductum ssp. sibalii J. J. Halda és Milt I.
Gymnocalycium robustum
- G.kuehhasii Neuhuber G. & Speling R.
Gymnocalycium schroederianum
- G.schroederianum ssp.boessii
Gymnocalycium taningaense
- G.lukasikii Halda &Kupcak 2000
Gymnocalycium uebelmannianum

I. Microsemineum alnemzetség Schütz ex DeMaio, Barfuss, R. Kiesling, W. Till és Chiapella 2011
1. kép: Catamarca, Sierra Ambato

Élőhelyei: Argentína (San Juan, La Rioja, Catamarca, Tucuman, Salta, Jujuy, Córdoba, San Luis), Dél-Bolívia, Nyugat Paraguay.
A "Schütz-féle" rendszerben a Microsemineum alnemzetségbe sorolták a legtöbbet, a fajok majdnem felét, ezért talán természetes volt, hogy a magok alakja, formája és színe is különbözött. Kézi nagyító és mikroszkóp segítségével hat típust tartottak nyílván. A különböző magtípusokat fajcsoportokba, ill. gyűjtőfaj egységekbe sorolták. A 2011-ben közzétett tanulmány szerzői a vizsgálatok, a nemzetség fejlődésének iránya alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az eredeti szövegnek egyetlen faj felel meg, a Gymnocalycium saglionis. Az így kiesett fajcsoportoknak, létrehoztak egy új alnemzetséget Scabrosemineum néven. Ide sorolták a Hybopleura, Loricata, Mazanensia, Castellanosia és Chiquitanos fajcsoportokat és fajaikat.

2. kép: Gymnocalycium saglionis

Típusfaj a Gymnocalycium saglionis (Cels 1847) Britton & Rose 1922
A növények különböző méretűek, a gyümölcsök érés után függőlegesen nyílnak fel. A magok nagyon kicsik, átmérőjük kevesebb, mint 1 mm. Gyakran okoz zavart, mert a rokon fajokkal együtt nagyon hasonló megjelenésűek. A Gymnocalycium pflanzii virága fehér vagy halvány rózsaszín és harang formájú, addig a Gymnocalycium saglionisé urna alakú. Ennek a tövispárnája hosszabb, mint a G. pflanziinak.

3. kép: Gymnocalycium pflanzii

Egy harmadik kritérium is használható. A porzószálak a G. pflanziinak bordó színűek, míg G. saglionisnak sárgás vagy fehér. A G. saglionis portokjának barnásszürkés a színe, míg a G. pflanzii portokja sárgás és a sztílusz vöröses. Végül egy utolsó látható eltérés: a G. pflanzii sugárirányú tüskéi íveltek hátrafelé. Észak-Argentínában igen nagy területen található meg, ezért a faj rendkívül változatos. Köves talajon, alacsony vegetációval társultan nő. Néhány példány igen nagyra, akár 30-50 cm-re is nőhet.

II. Pirisemineum alnemzetség Till & Hesse
Élőhelyek: Északnyugat-Argentína (Salta), Bolívia (Dél-kelet-Andok), Paraguay (részben a szélsőséges Észak-Nyugat). Látható, hogy ismerünk hegyvidéki és síkvidéki élőhelyeket is. Típusfaj a G. pflanzii (Vaupel 1923) Werdermann 1935. Az első hely ahol megtalálták, a Pilcomayo folyó parján, Pala Marcedónál. Rokon vagy hasonló jelentésű szó, kifejezés, az előzőekben használt szinonim nevei:
Gymnocalycium marquezii Cárdenas1958, G. milaresii Cárdenas1966, G. pflanzii var. milaresii (Cárdenas) Donald 1971, G. izozogsii Cárdenas 1966, G. pflanzii var. izozogsii (Cárdenas) Donald
1971, G. chuquisacanum Cárdenas 1966, G. comaparense Backeberg n. n. 1959, G. riograndense Cárdenas 1958, G. pflanzii var. riograndense (Cárdenas) Donald 1971, G. lagunillasense Cardenas 1958, G. pflanzii var. lagunillasense (Cárdenas) Donald 1971, Echinocactus pflanzii Vaupel 1923, G. zegarrae Cárdenas 1958, G. pflanzii var. zegarrae (Cárdenas) Donald 1971, G. pflanzii var. albipulpa F. ritter n.n.1980, G. pflanzii ssp. argentinense H. Till & W. Till 1988, G. pflanzii ssp. dorisiae Amerhauser 1988.
A gyümölcsök éréskor általában vízszintesen repednek fel, de fajonként van eltérés, ugyan úgy, mint a gyümölcs nagyságát illetően is. A magok kisebbek, mint a Microsemineum alnemzetségbe soroltaknál. Alakjuk a körtére emlékeztet, vöröses piros vagy barna, mint a gesztenye, nagyon sima és fényes.
A fentebb említett nevek szerint látható, hogy az egész alnemzetségen belül egyértelműen el lehetne különíteni legalábbb három közeli rokon csoportot, még akkor is, ha valószínűleg az egyszerűsítés miatt Metzing a rendszertani felosztásában még szinonimaként sem említi meg őket:
1. Közeli rokonok közül első a típusfaj a G. pflanzii, jellemzi a sötétvörös, nagy gyümölcs, ennek belseje sötétpirostól a bíbor színig terjed. Éréskor kereszt irányban reped fel. A magokat körbevevő piros festék vízben oldódik és mosással a magokról könnyen eltávolítható.
2. Második a G. zegarrae, jellemző a szintén nagy gyümölcs. Ezek színe eltérhet, lehet kékes- zöld, vagy sárga-zöld. Éretten általában aranysárga és jellemzően hosszirányban nyílik fel. A belseje fehéres vagy rózsaszínes árnyalatú.
3. Az egyetlen kis gyümölcsű faj a G. millaresii. Jellemzője a kis gyümölcs melynek átmérője körülbelül 1 cm, kezdetben szürke-zöld, majd éretten, sötétvörös, a belső rész piros. A gyümölcs hosszában reped fel.
Továbbiak csak röviden:
- G. izozogsii Cardenas, az Izozog-medence közelében El Atajado környékén. Ez a taxon Bolívia
Cordillera tartományában, 400 m tengerszint feletti magasságban él.
- G. chuquisacanum Cardenas, gyűjtötték Boyuibe, Chuquisaca közelében 700 m magasságban, Bolívia Azero tartományában.
- G. lagunillasense (Lagunillas, Bolivia).
- G. comarapense (Comarapa, Valle Grande, Bolivia)
- G. riograndense (Rio Grande, Bolívia)
- G. lumbrerasense (Lumbreras) és G. marquezii, G. pflanzii v. argentinense, G. pflanzii v. tominense és még sokan mások
4. kép: G. paediophylium

Gymnocalycium paediophyllum és Gymnocalycium chiquitanum valamint a Helmut Amerhauser által a Bolíviai Santa Cruz Közigazgatási Kerületében levő Cerro Miguel hegységben talált Gymnocalycium chacoense is egy nagyon változó faj. Különösen a tövisek, amely a világossárgától a majdnem fekete színűig változhat. De továbbra is könnyen azonosítható világoszöld megjelenéséről és a tölcsér alakú, világos rózsaszín virágjairól. Az 1999 óta tartó vita végére valószínűleg D. Metzing tett pontot. Egyetértve Graham Charles azon érvelésével miszerint "meglehetősen sok hasonlóság mellett a különbségek elég markánsak. ...a virágok kisebbek, a tüskék finomabbak és sűrűbb elrendezésűek." - ezért mind a három növénynek önálló státuszt adtak.

5. kép: G. chacoense

Helyszín: Észak-nyugati Argentína (Salta), Bolívia (dél-keleti részén az Andok), Paraguay
(részben a szélsőséges északnyugati területek)

6. kép: G. chiquitanum

Leírás: A gyümölcs közel gömb alakú, éréskor vízszintesen reped fel. Magok nagyon kicsik, körte alakúak, vöröses vagy vörösesbarna színűek.

III. Muscosemineum alnemzetség Schütz

A mag Schütz-féle morfológiája a mai napig nagyon hasznos információkat ad, és lehetővé teszi a könnyű, gyors és biztos azonosítást. A sok vita ellenére a friss információk is megerősítik, hogy a Muscosemineum alnemzetség - mai is - a leginkább egyértelmű. Besorolt fajai a kaktusz család evolúciója szempontjából a legfiatalabbak. Fajai élőhelyének két fő ága ismert. Van egy ág, amely az argentin hegyvidéki fajokat, mint a G. marsoneri vagy a G. schiekendantzii (G. pungens, G. michoga, G. stuckertii és mások) foglalja magába. Megjegyzem, a zárójelbe tett fajokat sok ismert szerző nem ismeri el, a nem érvényes leírás miatt. A másik pedig, a Chaco (síkvidéki) fajok, ezek a G. mihanovichii, G. friedrichii, G. anisitsii, G. damsii és mások.

8. kép: Gymnocalycium mihanovichii(Fric ex Gurka 1905) Britton & Rose 1922

Típusfaj a G. mihanovichii, amely Paraguay észak-nyugati határán nő, a nedves illetve a száraz Chaco területén, Philadelphia város körül 100 km-es körön belül. Itt a nyári-téli extrém időjárási körülmények között él számos más faj, például a G. fiedrichii társaságában.
Élőhelyek: Paraguay (Chaco-Boquerón tartomány), Kelet-Bolívia (Chaco), Argentína tartományai (San Luis, Córdoba, La Rioja, Mendoza, Catamarca, Salta, San Juan, Tucuman, Santiago del Estero, Chaco, Cordillera). A Cactus art nursery honlap szerint a Gymnocalycium friedrichii és G. stenopleurum néha együtt és egymásnak a szinonimájaként szerepel. De van olyan vélemény is, hogy a G. mihanovichiivel kiegészítve, mind a háromat, mint önálló fajokat említi. A fő különbségeknek a G. friedrichii és G. stenopleurum a G. mihanovichii esetében a következőket írja:
"G. friedrichiinél elterjedtebbek a lilás rózsaszín, tágra nyílt virágok és a jól kifejezett polimorfikus tüskék. A lényeg az, hogy halvány vagy barnás-sárga virág nem nyílik ki teljesen. A G. stenopleurum virágok fehérek, ha teljesen nyitottak." Ide tartozik a G. mihanovichii, friedrichii, és a stenopleurum határozottan külön faj a virág színe alapján. A sok köztes színárnyalat, a sárga, a rózsaszín, a fehér miatt könnyen összetévesztik őket, mert egy nagyon változó faj. Ezt felismerve Metzing a G. stenopleurumot csak mint a G. friedrichii szinonimájának tekinti.
9. kép: Gymnocalycium schickendantzii

G. schickendantzii jól ismert, népszerű, nagy csoportokat alkotó szúrós és kemény faj. Megjelenésében nagyon hasonló egyedeket találhatunk a gyűjteményeinkben, sajnos, esetenként különböző nevekkel, mint G. pungens, G. michoga, G. antherosacos, G. stuckertii és G. delaetii. Ezek mind tisztán Argentin fajok, leggyakrabban Córdoba, de elterjedten megtalálhatók San Luis, San Juan, Tucuman és Catamarca tartományokban is.

Folytatásban részletesen szólunk majd a Scabrosemineum, a Macrosemineum, a Trichomosemineum és a Gymnocalycium alnemzetség típusfajairól és a többiről.

Nagy Sándor, Jászberény
10. Gymnocalycium paediophyllum

11. kép: Gymnocalycium tillianum

10, 11. kép: Mánfai Gyula

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.