Mit írjak a táblára? 1. rész

Hírlevél

Írta: Nagy Sándor, Jászberény

Az első próbálkozásom az ezredforduló után a kaktusz család egyik legnépszerűbb nemzetsége körül kialakult kaotikus állapotok kellős közepén történt. Ez a helyzet talán azért alakult ki, mert a világon, így Európában is, óriási figyelem, érdeklődés irányult az egzotikus növények iránt. Ebből következően már annyi forma, fajta kaktusz, olyan mennyiségben érkezett Európába, hogy még a kutatóknak, tudósoknak is nagyon nehéz volt köztük az eligazodás.
Az útkeresők, mint Gerart Frank (1976-1977), Bohumil Schütz (1986), John Pilbeam (1995) után Graham Charles (2006), majd Hans Till (2008) jelentetett meg rendszertani ajánlást a Gymnocalycium nemzetség taxonjairól. Az egyik legértékesebb munka Detlev Metzing, Nacktdistel und Spinnenkaktus – Die Gattung Gymnocalycium és a The New Cactus Lexicon, (Hunt, 2006) röviden NCL. Az új rendszer a nemzetségen belül 49 fajt és 14 alfajt ismert el. Majd 2009-ben megjelent a Schütziana - a Gymnocalycium Online Újság - Schütziana oldalain megjelenő képek és cikkek ingyenesen elérhetők,sajátként használni, vagy másolni engedély nélkül nem szabad. (http://www.schuetziana.org)
Ezt követően 2010 ben, az ENSZ biodiverzitás nemzetközi évének végén a Missouri Botanikus Kert (MBG), valamint a Royal Botanic Gardens, Kew (RBG Kew) közös csapata bejelentette, több mint 50 éves gyűjtő-kutató munkája végén befejezte, és az interneten ingyenesen hozzáférhetővé tette a Plant Listáját (www.theplantlist.org.). Majd 2011 novemberében a nagyon tekintélyes American Journal of Botany folyóiratban megjelent egy tanulmány Pablo H. DeMaio, Michael HJ Barfuss, Roberto Kiesling, Walter Till és Jorge O. Chiapella neves botanikusok közös munkája nyomán. A cikk az alábbi linkre kattintva pdf formátumban megnyitható és le is tölthető: http://www.amjbot.org/content/early/2011/10/19/ajb.1100054.full.pdf
A szerzők az új kutatási módszerek alkalmazásával kidolgozták egy meglehetősen átfogó és részletes osztályozását a Gymnocalycium nemzetségnek, melynek alapja a törzsfejlődés során kialakult rokonsági kapcsolatok.
Ezek után 2013-ban aktualizálta a veszélyeztetett fajok vörös listáját a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) és mintegy hetvenezerre nőtt a felsorolt fajok száma, közülük több mint húszezret a kihalás veszélye fenyeget. Ez sajnos azt jelenti: az egész kaktusz család, minden faja veszélyeztetett.( www.iucnredlist.org )
Végül 2012-ben, Dr. Detlev Metzing német Gymnocalycium szakértő, biológus, a fajok megjelenése, magjaik alakja, hasonlósága, valamint a legfrissebb kutatási eredményeket figyelembe véve megjelentette a Gymnocalycium Pfeiffer ex Mitter (1844) nemzetség új rendszertani felosztását. Íme a 7 alnemzetség és 55 faja:
1. Microsemineum alnemzetség: Gymnocalycium saglionis
2. Pirisemineum alnemzetség: Gymnocalycium pflanzii, chacoense, chiquitanum, paediophilum
3. Muscosemineum alnemzetség: Gymnocalycium anisitsii, eurypleurum, mihanovichii, friedrichii, marsoneri, schickendantzii
4. Scabrosemineum alnemzetség: Gymnocalycium albiareolatum, bayrianum, castellanosii, glaucum, horridispinum, hossei, monvillei, mostii, nigriareolatum, oenanthemum, pugionacanthum, rhodantherum, ritterianum, spegazzinii.
5. Macrosemineum alnemzetség: Gymnocalycium angelae, denudatum, horstii, buenekeri, hyptiacanthum, mesopotamicum, paraguayense.
6. Trichomosemineum alnemzetség: Gymnocalycium bodenbenderianum, quehlianum, ochoterenae, ragonesei.
7. Gymnocalycium alnemzetség: Gymnocalycium amerhauseri, andreae, baldianum, berchtii, bruchii, calochlorum, capillaense, carolinense, erinaceum, fischeri, gibbosum, kieslingii, kroenleinii, neuhuberi, reductum, robustum, schroederianum, taningaense, uebelmannianum.

Akit részletesebben érdekel, könnyen megtalálja szinte valamennyi művet, honlapot vagy annak kivonatát, részletesebb magyarázatát az Interneten. Pontosan öt évvel ezelőtt, azért ültem le a számítógépem elé, mert nem tudtam eldönteni, mit írjak a növényem névtáblájára? Gondolkodtam, írtam valamit, de a mai napig sem tudom a pontos választ az egyszerűnek látszó kérdésre: Gymnocalycium damsii vagy Gymnocalycium anisitsii? A saját táblámon szereplő 035 gyűjteményszám és a hozzátartozó adatbázisom, számomra mindent elmond a növényemről. Pontosabban: Detlev Metzing eközben egyesítette e két taxont egy fajon belül Gymnocalycium anisitsii néven.Ha ezt elfogadom, a régi problémám megszűnik. Valakit meg követni kell, mert ha nem, akkor nem vesznek komolyan!?
Nézzük, mi történt azóta? Kezdjük a pótolhatatlan veszteségeinkkel. 2012. január 24- én, a Gymnocalycium nemzetség egyik legnagyobb ismerőjét Hans Till-t vesztette el a nemzetközi kaktuszos társadalom. Életében közel 120 publikációt tett közzé a nemzetség tagjairól, de az általa megálmodott és gyakorlatilag összeállított Gymnocalycium monográfiája életében nem jelent meg, élt 82 évet. A hazai gimnósokat is ért két tragikus veszteség. Először 2013 április 29-én elhunyt Libnár Antal kaktuszkutató és -gyűjtő, szakíró, az MKOE alapító tagja. Gyakorlati, terepi tapasztalatait összegezvén két legkedveltebb kaktusznemzetségről könyvet is írt. 2003 -ban Dél- Amerika legszebb kaktuszai címmel monográfiát jelentetett meg a Gymnocalycium nemzetségről, 2009-ben pedig fiatal szerzőtársával a Hordókaktuszok – A Ferocactus nemzetség c. könyvük jelent meg. Számomra nagy veszteséget jelentett Mánfai Gyula gyűjtőtársunk halála. A Gymnocalycium nemzetség elismert szakértője 2014. május 25-én hunyt el. Mindannyiunk „Gyuszikája” bátorította az öregeket, segítette a fiatalokat. Éveken keresztül a Kaktusz-Világ újság főszerkesztője volt. Szenvedélyesen védte, publikálta, népszerűsítette a nemzettséget, annak fajait. Nagy tervén makacsul dolgozott, a majdnem elkészült nemzetség monográfián. Elmentek tehát azok, akik tettek - nem is keveset, és volt tervük arra is, hogyan juthatunk az alagút végére, hogyan lenne a nemzetség egyszerűbb, áttekinthetőbb.
Ne várja az olvasó tőlem a megoldást, hiszen a sokkal felkészültebb szakemberek is csak új, újabb és legújabb fajsorok összeállításáig jutottak el. A tényleges megoldás közelít, de igazában még mindig várat magára. Tapasztalatból tudom, a taxonómia sok kaktuszos számára szitokszó. De azt is tudom, titokban könyvet vásárol, megnézi az Interneten, sőt, ha már "eléggé" fertőzött, adatbázisokat készít növényeiről.
A szakirodalmak szerint az élőlények, csoportok rokonsági kapcsolatait testük és sejtjeik felépítésének hasonlósága alapján határozzák meg, majd rendszerezik a kutatók. Az élővilág rendszerezésének alapegysége a faj. A fajokat rokonsági és származási kapcsolataik alapján egyre nagyobb rendszertani csoportokba sorolják. A legközelebbi rokonságban álló fajok együttesen közös nemzetséget, a rokon nemzetségek egy családot alkotnak. A legfontosabb törekvés a kutatók számára az, hogy a felállított rendszer a lehető leghívebben tükrözze az élővilág fejlődésének, vagyis evolúciójának menetét. A rendszerezők ma már nemcsak alaktani, testfelépítési sajátosságokat vizsgálnak a rokonság és a származás felderítésére, hanem összehasonlítják az örökítő anyag szerkezetét és az anyagcsere -folyamatokat is. Az egyes rendszertani csoportok származási kapcsolatainak szemléltetésére szolgál a törzsfa. Körülbelül ennyi, amit tudni kell a rendszerezésről, legújabb módszereiről.
A következő részekben közelebb megyünk a Gymnocalycium nemzetséghez. Megpróbáljuk megérteni a nemzetség, a fajok és alfajok kapcsolatrendszerét. Igyekszem bemutatni a Missouri Botanikus Kert (MBG), valamint a Royal Botanic Gardens, Kew (RBG Kew) megjelent Plant List-ját, a nemzetséget is bemutató dokumentumot, majd annak 1.1 verzióját, amely 2013 szeptemberében jelent meg. A 3. részben a saját véleményemmel fűszerezve olvashatóbbá tenni azt. A negyedik, befejező részben ugyanezt próbálom megtenni Detlev Metzing 55 fajával. Akinek van ideje, tartson velem.

Nagy Sándor, Jászberény

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.