Miről olvashatunk a Debreceni Pozsgástár legújabb, 2015. 2. számában

Hírlevél

A terjedelem szűkössége miatt a meghirdetett tartalomból Roland Müller; Elszigetelt élettér: Sulcorebutia insperata, egy új faj Bolíviából cikkét a Pozsgástár 3., augusztusi, ünnepi számában jelentetjük meg. Remélem, igazi öröm, hogy a képek talán nagyobbik hányada az élőhelyen készült kiváló minőségben. Ficzere Miklós Új hibridnemzetség:
×Soehrenopsis Ficzere & Fábián, 2015 nothogen. nov. Cactaceae és a ×Soehrenopsis hungaricus Ficzere, 2015 című cikk a botanikusok előtt jól ismert hiányt próbál rendezni, mivel a Trichocereus spachianus (Lemaire) Riccobono 1909 cv. ’Hungaria’ Kondér 1967 taxon és korábbi társnevei nom. illeg. és nom. inval. nevek, mivel az elnevezéseknél a hibrid származás és más nevezéktani pontatlanság nem lett figyelembe véve. Emiatt a korábbi leírások érvénytelenek, ezért új leírás vált szükségessé, tekintettel az időközben bekövetkezett egyéb változásokra. Néhány részlet: „A Debreceni Pozsgástár 2014. 2. számában jelent meg Fábián László: Nyomozás ismeretlen növények után c. írása, amely további kutakodásra és homályos részletek megoldására ösztönzött a Cereopsis hungaricus (Földi) Horváth 1936 taxonnal kapcsolatosan.” (…) „Ha minden egyes növénynek csak egy hivatalosan elismert neve lehet, akkor miért írtam le kettőt? A nevek jósága „napnyugaton” döntődik el. Ugyanis, amit „napkeltével” megalkotnak, az „napnyugtával” kis átírással más szerzők, leírók éleslátását hirdetik. Ez utóbbi mondat bővebb mögöttes tartalmát egy későbbi Hírlevélben részletesen kifejtem. Az esetleges „napnyugati” átíráshoz szolgál ellenőrző etalonként a ×Cupressocyparis leylandii példája.”

Fábián László Alberto Vojtěch Frič, egy rendkívüli életút 2. rész. Nem érdektelen a szerző bevezetője: „Cikkeimben gyakran fogok idézni Frič írásaiból, amelyek különféle folyóiratokban, napilapokban, könyvekben és feljegyzésekben kaptak helyet. Az idézeteket dőlt betűkkel emelem ki, természetesen az idézőjelek sem maradnak el. Csak egy dolgot sajnálok, hogy fordításaimban nem tudom úgy használni a mai nyelvezetet, mint amilyen a 20. század eleji nyelvek természetes használatának hangzása volt. Esetleg akkor volna hiteles a dolog, ha ismerném az akkori kor magyar nyelvhasználatát, de sajnos ez lehetetlen, annak ellenére, hogy ha azt olvasom vagy hallom, értem. Frič egyedi nyelvtani és szóbeli fordulatai, a cseh nyelv akkori zamatos hangzása számomra még érdekesebbé, élvezetesebbé és színesebbé teszik írásainak olvasását, sajnos, ezt az érzést képtelen vagyok átadni. Azonban majd igyekszem a régi szavakat ma használatosakra cserélni, úgy, hogy Frič egyéni stílusa ne szenvedjen e miatt csorbát. Ezért kérem az olvasót és főleg a szerkesztőket, hogy az idézeteknél legyenek kissé elnézőek irányomban, ha esetleg azonnal nem értenék meg a mondanivalókat.” (…) „Frič így jellemezte családja múltját és történetét, amelynek ő már a tizenhetedik vagy tizennyolcadig generációja volt: „ Úgy tizenhét generációval ezelőtt valamilyen Fritsch nevezetű Kölnből elindult Csehországba. Utódai idővel elcsehesedtek és eleinte iparos családnak számítottak, majd politikusok, tudósok és művészek váltak belőlük, a szláv kultúrkörhöz tartozva. Ezzel az eddig németesen írt családnév logikátlannak hatott. Az 1848-as szabadságharc idején, amelyet az egyik bácsikám irányított (aki az 1866-os évben, mint Bismark titkára, vissza akart térni és felszabadítani hazáját), családnevünk Fričre vagy talán Fryčre változott. A névváltoztatás abban az időben nem okozott semmilyen gondot és az új nevünk minden akadály nélkül érvénybe lépett. Azt hiszem, hogy a forradalmakra éppen azért van szükség, hogy eltörölje a logikátlan dolgokat.“

Bencze Sándor Az afrikai pozsgás vérvirágok 2. rész. A Scadoxus nemzetség. Ebben a részben a Scadoxus nemzetséggel és érdekesebb növényeivel ismerkedhetünk meg. A Scadoxus nemzetség az Amaryllidaceae család tagja, előfordulási helye dél- és a trópusi Afrika. Az Amaryllidoideae alcsaládba tartoznak, ahol a Scadoxus nemzetség szoros rokonságban áll Haemanthus nemzetséggel, de kevésbé áll rokoni kapcsolatban a Clivia és Gethyllis nemzetséggel (APG III. osztályozási rendszer, 2009). Ezek lágyszárú évelők, gyökértörzsből növekednek és ernyős virágzatúak. A szerző ezzel a cikkel emlékezik meg a néhai Csertő házaspárról, Marika néniről és Laci bácsiról, akiknek hála, amiért ezt a növénynemzetséget megismerhette. Növények iránti szeretetük és tiszteletük követendő példa volt azoknak, akik ismerhették személyüket. Szenvedélyes kaktuszgyűjtők voltak, de kertjükben helyet kapott sok egyéb, ritka dísznövény: évelők, hagymásak, bokrok, cserjék, egy-egy ritkább fafajta, és ahogy ilyenkor lenni szokott, rengeteg énekesmadár látogató. Sokat tettek azért, hogy itt nálunk megmaradjon a kaktuszok iránti érdeklődés, a gyűjtőszenvedély. Mi, akik ismertük őket, amíg élünk, emlékezni fogunk rájuk.

Nagy Sándor A chilei vadvilág kaktuszai. A szerző szavaival: »A dolog úgy kezdődött, hogy tévedésből vettem egy növényt, amely a talán alig látható „áll” miatt hasonlított a Gymnocalyciumra. A kiszáradt földlabda és a cserép között lecsúszva egy pici névtáblán jól olvashatóan a következő állt: Pyrrhocactus paucicostatus. Mivel a virágát még nem mutatta meg, kénytelen voltam kutatásba kezdeni a szakirodalmakban és az interneten, vajon a jelenleg érvényes rendszer szerint mi a neve. Így kerültem bele egy nyakatekert, kusza, nevezéktani dzsungelbe. Sok érdekeset találtam, amit ezennel megosztok az olvasókkal. A végén döntsék el, sikerült-e kimásznom belőle? (…) A chilei kaktusz nemrég még csak egyszerűen nemzetség és faj név nélkül chilei kaktusz volt. Az ismeretlenség és a növények köré vont misztikum miatt került a gyűjtők érdeklődésének figyelmébe. Tapasztalatom szerint népszerűségüket nem növelte az sem, hogy tartásuk - más véleménnyel ellentétben - eléggé körülményes. Az biztos, hogy nem kezdőknek való. Termesztésben nem tudtam számukra olyan rossz körülményeket produkálni, mint az Atacama-sivatag, ami számukra megfelelt volna. Ha adtam vizet, akkor megnyurgultak, kizöldültek, vagy végül gyökérrothadás keletkezett. Próbáltam, de nekem virágot nem hoztak. Igaz, már csak a magamfajta gyűjtők nevezik ezeket a szép kaktuszokat chileinek. A fenti névsorból láthatóan ma már mindegyiknek van saját neve, több is, mint kellene!«

Szabó Gábor Kaktuszoknál megfigyelt érdekességek. Ha valaki növényekkel vagy állatokkal foglalkozik, az rendszerint megfigyeli ezek fejlődését, „táplálkozási szokásaikat” - igényeiket, a környezet és tartási lehetőségek adta behatásokat, valamint betegségekkel, kártevőkkel szembeni ellenálló- és tűrőképességet, és ezeknek "gyógyítási" lehetőségeit és módját. Talán nyugodtan mondhatom, hogy naponta fog az ember észrevenni érdekességeket. A megfigyeléseket, tapasztalatokat jó, ha feljegyezzük és fényképekkel, mint bizonyítékokkal, a megfigyeléseket alátámasztjuk. Mindenki másképpen viszonyul a hallott, vagy látott információk iránt, de a látottak meggyőzőbbek. Nagyon szükséges, hogy ezeket az észrevételeket, tapasztalatokat és védekezési módokat időnként a többi ismert és ismeretlen hasonló "hobbyval" megfertőzöttek megismerjék. Ha valakinek a véleménye nem a legtudományosabb megfogalmazású, az nem jelent esetünkben sokat. Mindenből tanulhatunk és meglehet, hogy egyszer lesznek szakemberek, akik a miáltalunk észlelt dolgokat tudományos szinten fogják tanulmányozni és a véleményt, a tanulmány végeredményét közzéteszik mindenki okulása végett. Ne felejtsük el, egy vélemény, a megszokott gyakorlat hibásságának, nem jó irányú alkalmazásának a megállapítása, bizonyítása is komoly eredmény – írja a szerző.

Katona József Lithops nemzetség VI. Alakja, levélváltása, gyökere.
„A Lithopsok teste lényegében egy összenőtt átellenes levélpár. Kialakulását igen száraz környezeti viszonyok okozták. Eredetileg egyenes szártagú növény lehetett váltott átellenes levélpárral. A párolgási veszteség miatti redukálódása a levélpárnak oly nagymértékű lett, hogy csupán két levélpárt tartott meg, és a szár a gyökérnyakká redukálódott. Később a két levélpár is összenőtt. A fejlődés következtében kialakult egy szukkulens forma, amiből ezt a régi ősi növényt felismerni egyszerű ránézésre lehetetlen. De a "vedléskor" lezajló levélváltáskor a levélpár közötti rés helyzetének 180°-os megváltozása jelzi az egyedfejlődés előtti ősi állapotot. A különböző Lithops fajok vizsgálatánál is árulkodó jeleket találunk.”
Ficzere Miklós főszerk.

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.