Megjelent! Miről olvashatunk a Debreceni Pozsgástár 2013. 1. újságjából?

Hírlevél

Dr. Nemes Lajos megemlékezését olvashatjuk Augusztinyi Béláról, akinek életútja mozgalmas és mindenki számára példamutató volt.

„Politikai okok miatt 1945-ben letartóztatták, elítélték, és Sopronkőhidán börtönbe zárták. Egy másik ítélet után a hírhedt Gulág Vorkutai táborába került. Összesen 8 és fél évet töltött rabságban. Hosszú ideig együtt raboskodott Alekszander Szolzsenyicinnel és a magyar Rózsás Jánossal. A lágerben kapott hatjegyű "személyi" számát titokban hazahozta és
őrizte.”

Befejezéséhez ért Nagy Sándor: A Gymnocalycium nemzetség élőhelyei sorozat A „nagylábú óriások földje”-Patagónia résszel. A szerzővel alaposan végig járhattuk a Gymnók élőhelyeit. Egészen délen, a Tűzföldön több a csapadék, örökzöld erdők alakultak ki. A majdnem növénymentes, köves, sovány talajokon kevés kaktusz található. Kivételt képez az itt őshonos, Chubut, Rio Negro, Santa Cruz tartományok területén élő, nagyon lassan növekedő, és nem utolsósorban hidegtűrő, -7 °C-ot, de egyesek szerint -23 °C-ot is elviselő Gymnocalycium gibbosum és változatai.

„…az egzotikus fajok utáni világméretű kereslet kielégítése miatt, az adott területek flóráját és faunáját teljesen kirabolják. Mindezt teszik szabadon, ellenőrizetlenül, a lakosság közömbössége és érdektelensége mellett. Bocsánat, az anyaggyűjtés során olvastam valahol, az első szövetségi törvény, amely az erdőirtást hivatott szabályozni, 2007-ben lépett életbe. Éppen idejében!?”

Teszi fel a kérdést Nagy Sándor.

Prof. Dr. Lothar Diers és Hansjörg Jucker: Weingartia pucarensis (Cactaceae) az új bolíviai faj. A Pucara-masszívum minden oldala meredek, helyenként nagyon meredek, falai szinte megmászhatatlanok. Csak a helybeliek ismerik a nyugati oldalon azt a keskeny utat, amely a hegyre vezet. A szerző, már a felfedező út kezdetén, igen feltűnő Weingartiákra bukkant. A tűző napon, de a bokrok alatti árnyékban is, sötét barnásvöröses, csaknem sötétbíbor, közöttük néhány sötétzöldes színű növény volt megfigyelhető. A közeli rokonságban lévő Sulcorebutia nemzetségben is gyakran látható az előzőekben említett sötét vörösbarnás elszíneződés. Így találkozhatunk ezzel, mint névadó jellegzetességgel is a Sulcorebutia vertcillacantha var. cuprea Rausch esetében.

Gonda István Szunyogh Menyhért barátjával együtt sűrűn látogatja a cseh és szlovák kaktuszgyűjtőket, melynek tapasztalatait, látványait rendszeresen megosztják velünk, a Debreceni Pozsgástár olvasóival is. A mostani úti beszámoló, a Végtelen történet oly gazdag és tanulságos képanyagot tartalmaz, hogy két részre lett osztva írása, mert csak így tudjuk a sok-sok képet a legalkalmasabban közzétenni. Ezek a képek a szavaknál mindennél szemléletesebben mutatják be azt, amit az ottani gyűjtők alkalmaznak munkájuk során. Az 1. részben megtudjuk, van, aki a jó helykihasználás érdekében két, asztal szélességű gördíthető polcot is szerelt fejmagasság fölé, és van, aki a ritkább fajok magoncainak az alsó részét is feloltja fejjel lefelé. Volt, ahol több kisebb-nagyobb kő üregeiben többféle kaktusz élt vidáman. A termésükből kipergő magok fennakadva a lyukakban szépen kikeltek, és gyarapodtak. Az Euphorbiáknál egy eddig nem látott magfogási módszert csodálhatunk meg. A növényeket, illetve a cserepüket vékony fóliába tekerték. A többit olvassák el az újságban!

Mánfai Gyula: Gymnocalyciumok, amelyek a The New Cactus Lexicon-ból kimaradtak. Bevezető gondolatok részben felteszi a kérdést:

"Kiknek készült a The New Cactus Lexicon? Eddig ezt a kérdést egy kaktuszos könyvnél sem kellett feltenni, de a véleményem szerint a könyv megjelenése előtt már fel kellett volna tenni. …a kérdésre a válaszom: a The New Cactus Lexicon a terepkutatóknak készült, még ha a szerzőgárda ezt nem is ismerte fel. Mit tegyünk? Akár érvényesnek, akár érvénytelennek minősítettek egy kaktusz leírást, biztosnak tűnik, hogy mindegyik egy populációt képvisel. Ezért minden név és egyéb megjelölés megőrzendő. 1828-2, 1846-6, 1853-9, 1903-12, 1922-23, 1929-24, 1966-83, 1995- 80, 2001-71, 2005-81, 2006-49, 2008-103, 2009-56. Eme titokzatosnak tűnő számsor azt mutatja be, hogyan alakultak az idők folyamán a Gymnocalycium nemzetségbe tartozó fajok száma. …Minek köszönhető ez?”

Mindenképpen érdemes elgondolkodni azokon a felvetéseken, amelyeket a szerző ismertet.

Érdekes összeállítás †Dr. Erostyák Mihály, Kiss László és Tóth Norbert tanulmánya a Pelecyphora aselliformis Ehrenberg (1843), melynek egyik legizgalmasabb része a növény néhány élőhelyi populációjának felmérése, életesélyeik vizsgálata.

„2007-ben alkalmam volt (Tóth N.) a faj két élőhelyét felkeresni. Az elsőt, Charco Blancotól délre teljesen véletlenül sikerült felfedezni, mely minden bizonnyal új, eddig még ismeretlen populációnak tűnik.” Dr. Fehér Máté barátom pillantotta meg elsőként a repedésekben és az aprózódott kövek között összegyűlt talajba behúzódó, alig észrevehető P. aselliformisokat. A kisméretű, megítélésem szerint, mintegy 100-150 egyedből álló populáció alig néhány négyzetméternyi területre korlátozódott, viszont elég sűrűn, olykor kisebb csoportokba rendeződve nőttek.”

Prof. Dr. Lothar Diers: Egy új lelet Peruból a Pygmaeocereus bieblii var. kuehhasii (Cactaceae) cikkben a faj újabb változatának leírásával ismerkedhetünk meg. Az élőhelyükön folyamatosan hegycsuszamlás és kőomlás veszélyezteti őket. Ezért egy ismert populációt egy későbbi látogatás alkalmával görgeteg által majdnem teljesen betemetve találtak meg. A ritka, de olykor-olykor mégis beálló esőzések után a következő évben számos kis magoncot fedeztek fel. Így érthető a nagy magtermés is, amely a Pygmaeocereus bieblii var. biebliihez hasonlóan termésenként 450 szemet is elérhet.

Kaktusz és pozsgásgyűjtők: Nagy József - Rendhagyó bemutatkozás. A címből adódik a kérdés, miért rendhagyó ez a bemutatkozás? Sajnos, ma már 130-150 km távolságra is költséges az elutazás, hiszen onnan még haza is kell jönni. Ezért megkértem Nagy Sándort, aki szorgalmas írója újságunknak és nagy szerelmese a Gymnocalyciumoknak, de más pozsgásnövényeknek is, és akivel, ismét sajnos, személyesen még nem sikerült találkoznom, mutatkozzon be egy cikk keretében újságunk Olvasóinak, aki ezt készségesen megtette. Bemutatkozó soraiban néhány különleges módszert ismerhetünk meg, pl a növényvédelemről:

„Valamikor konyhai fűszernövényekkel hoztam haza gyapjas tetveket. Mindennel próbálkoztam, csak a pálinka segített. Ha érdekel valakit, akinek eddig nem sikerült ezekkel megbirkózni, elmondom a módszert. A tiszta szeszt költségtakarékosság reményében hígítottam egy kis „romlott” szilvapálinkával. Ezzel, és egy jó kis kemény ecsettel megkeféltem gyűjteményem minden egyes darabját egymás után kétszer. Ez a művelet eltartott a nyár közepéig, elfogyott minden szeszem, de sikerült.”

Ficzere Miklós főszerkesztő

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.
Megjelent! Miről olvashatunk a Debreceni Pozsgástár 2013. 1. újságjából? | Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság

Hiba

Hibaüzenet

  • Deprecated function: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; backup_file has a deprecated constructor require_once() függvényben (/home/drgyuroz/public_html/mkpt/sites/all/modules/backup_migrate/backup_migrate.module 279 sor).
  • Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/drgyuroz/public_html/mkpt/includes/bootstrap.inc:1640) drupal_send_headers() függvényben (/home/drgyuroz/public_html/mkpt/includes/bootstrap.inc 1499 sor).
  • Error: Class 'Drupal\form_builder\FormBase' not found form_builder_cron() függvényben (/home/drgyuroz/public_html/mkpt/sites/all/modules/form_builder/form_builder.module 360 sor).
A webhelyen nem várt hiba történt. Később érdemes újra megpróbálni.