Megjelent a Debreceni Pozsgástár legújabb, 2012. 2. újságja!

Hírlevél

Szemelvények a tartalomból.

Örömmel adtunk helyet annak a cikknek, amelyben Oldřich Novák a Bemutatkozik a 47 éves Kassai Kaktuszgyűjtők Klubja című cikkében megismerteti az ottani kaktuszgyűjtés múltját és jelenét. Elmondja, hogy „az utóbbi években a klubban változtak a módszerek és a tevékenységi formák. A tavaszi kiállításhoz csatlakozott egy őszi kiállítás is. Mélyült az együttműködés a legfontosabb partnerrel (Botanikus Kert UPJŠ), részt veszünk a tavaszi és őszi Nyitott ajtók kereskedelmi napokon, valamint 2009-től közösen rendezzük meg a „Tüskés növények szépsége” elnevezésű kiállításokat. A Kassai Kaktuszgyűjtők Klubja már népszerű a városban is, hiszen az elmúlt négy évben már meghívták a tavaszi és őszi „Kert” kiállításokra, de Eperjesen (Prešov) is részt vettünk különböző rendezvényeken. Védnökséget vállaltunk egy civil szervezet, és a „Rubicon” autista gyermekek iskolája fölött Myslava községben, ahol létre hoztuk a „Zöld kaktusz osztály”-t egy állandó kaktusz kiállítással.”

Gonda István és Szúnyogh Menyhért évről-évre tervszerűen látogatják a szlovák és cseh kaktuszgyűjtőket, és már sokadik cikküket olvasva e témában, bizony rengeteg hasznos ismeretre, tapasztalatra tehetünk szert. A mostani írás, Gonda Istvántól Ha szeptember, akkor Csehország!, nem szűkölködik érdekes fordulatokban. Mint megjegyzi tréfásan „azonban egy dolgot nehezményeztem: több falun áthaladva harangszó fogadott bennünket! Azért még nem kellene félreverni a harangokat, mert megjelenünk a faluban! Később rájöttem, hogy nem miattunk szólt, csupán a delet jelezték. Celákovicé-be érve újból szembesültünk azzal a nehezen megszokható dologgal, hogy az utcákban a házszámok nem emelkedő számsorrendben, és nem páros-páratlan oldal szerint találhatók. Cervinka úr utcáját megleltük gond nélkül. A házat beazonosítani nehezebb volt. Ezért ahol láttunk növényházat megálltunk és becsengettem.”
Egy másik helyen „Tomás Duben segített a kocsihoz vinni a vásárolt növényeket. Itt átadtuk neki az ajándékunkat, a Debreceni Pozsgástár több példányát, amikbe azonnal bele is lapozott, és különös véletlen folytán éppen ott nyitotta ki, ahol a két évvel ezelőtti látogatásunkról írtam. Mosolyogva mutatta a fotót: „Ez az én növényem” - mondta.”

A Mammilláriák kedvelői ez alkalommal sem maradnak újdonság nélkül, mivel Thomas Linzen és Rudi Schumacher írásukban Új Mammilláriák Mexikó Chihuahua államából: Mammillaria sinforosensis és változatai címen új taxonok felfedezéséről adnak hírt. Megtudhatjuk, M. Hils 1988 óta részletesen foglalkozott természetes környezetükben ezekkel az eddig kultúrában ritkán nevelt növényekkel, különösen azért, mert hihetetlenül szép az elterjedési terület látványa, és a meglehetősen érintetlen természet teljesen elbűvölte. Tanulmánya eredményeként meggyőződött arról, hogy elszigetelt fekvése miatt az e területen lévő populáció jellemző habitusú, de a több mint 100 km-nyi távolság a M. lindsayi típusélőhelyétől indokolja, hogy az itt található populáció elkülönített változatot képviseljen. Részben elterjedt volt a M. lindsayi var. cobrensis n.n., melynek leírása hasonlatos az Areponapuchi-beli sárga virágú M. lindsayi var. cobrensis Hils növényhez, és található egy piros virágú forma El Divisadero-ban M. lindsayi var. rubriflora Hils (Hils 1993) néven.
A lenyűgöző táj mellett a növénykedvelők számára ismertté váltak a két új Mammillaria populáció érdekességei is. Ennek eredményeként több kaktusz barát látogatta meg a területet.
Sybille és Klaus Breckwoldt írtak a Sinforosa kanyonbéli megfigyeléseikről, és arra jutottak, az ott növő Mammillaria még leíratlan (Breckwoldt & Breckwoldt 2005). De felkeltették a figyelmet W. Plein (2006), R. E. Stanley (2006), és H. Rogozinski (publikálatlan) írásai is erre a rendszertanilag tisztázatlan populációra a Barranca del Cobre-ból, és a részben leíratlan populációra a Sinforosa kanyonból. Az új taxonok eltérő jellegzetességeit táblázatba foglalva is tanulmányozhatjuk ebben az élvezetes olvasmányban.

Nagy Sándor folytatja leírását a Gymnocalyciumok élőhelyeiről. Ebben a részben A Cuyo régió érdekességeiről olvashatunk, és utazásunkat folytatjuk San Luisban, majd attól észak- nyugatra, illetve dél-nyugatra. Ahol barangolunk, az egy hegyvidéki történelmi és bortermelő terület: a Cuyo. Közben kiderült az is, hogy a gyűjtők főleg az utak mentén talált növények adatait rögzítették, nagyon kevés volt a nagyobb területre kiterjedő, feltáró jellegű adatgyűjtés. Össze kell vetni a történelmi Cuyo és a Bortermelés térképét, és rögtön jól látható, ezeken a területeken a „szőlő szent és sérthetetlen” növény. A fajok számának csökkenése az ember tevékenységére vezethető vissza, amely jelentős földterületeket szakított el a természettől, és a korábban meglévők mellé nagy kiterjedésű szőlőtermelő mezőgazdasági területeket hozott létre. Jó, mondhatná valaki megnyugtatásként: -”Argentínában az utóbbi években jelentősen csökkent a szőlőtermelés”-, de ne gondolja senki, hogy Gymnocalyciumot fognak a helyére telepíteni!!

Lothar Diers és Wolfgang Krahn: Fehér virág, mint ismertetőjel. Új faj Bolíviából a Sulcorebutia roberto-vasquezii. A szerzőpáros egy újabb faj első leírását közli és megállapítják: „Ilyen előzmények után nem tekinthető csodának, habár az itt leírt faj felfedezője a „Sulcorebutiások” körében a Sulcorebutia vasqusiana által jól ismert Roberto Vasquez számára valóságos csoda volt, amikor orchideák és broméliák után kutatva, a keleti Andokon keresztül történő vándorlása során hirtelen egy kis kaktusz előtt találta magát, amely fehéren virágzott! Megvizsgálta és azonnal Sulcorebutiaként azonosította. Hihetetlen és meglepő, mivel a szokásos „tudományos” vélemény szerint itt egyáltalán nem lehetnének Sulcorebutiák!”

Petró Attila és Vasas László: Hogyan készítsünk szép növényfotót? A sorozat II. részében a színekről, a mélységélesség fontosságáról és a fény fajtáiról, valamint szabályozásának lehetőségeiről olvashatunk. Ne felejtsük el, hogy színes világot fotózunk, használjuk tudatosan a színek egyedi és egymásra való hatását! Sok, jól sikerült kép pusztán a színeknek köszönheti szépségét. Egy virágzó kaktusz, egy szép, tarka rét, vagy egy hangulatos őszi csendélet domináns meghatározója a szín. Igen látványos hatást és ezzel együtt kellemes színharmóniát érhetünk el, ha a színkörön egymással szemben lévő színeket, az un. komplementer (kiegészítő) színeket állítjuk a képen egymás mellé. A legfontosabb elv, amit be kell tartanunk a virágfotózás során, hogy a főtéma legyen a legélesebb, a háttér pedig minél homogénebb, elmosódottabb. Ez utóbbira azért van szükség, hogy a „világos kompozíció” elve érvényesülni tudjon, ne legyen a háttérben zavaró, a figyelmet elterelő részlet.

Újabb élvezetes olvasmány Botos Julianna: Kaktusz és pozsgásgyűjtők: Komporály Zsolt bemutatása. Egy rövid, mosolyt fakasztó részlet: Az ajándék növény Opuntia microdasys, magyarul füles kaktusz volt. Megjegyzem, amikor feleségem méltatlankodik főleg a tél előtt, és mondja, minek ennyi kaktusz, mert a téliesítés, valamint tavasszal a növények kihordása az egész családnak munkát ad, akkor már ismeri a válaszomat is. Ilyenkor azt mondom: - Hogy is kezdődött el az én kis gyűjtögetésem? Hiszen tudod, mindent Neked köszönhetek! Mikor a Főiskolára jártam, szobámba Bolívia kaktuszait kezdtem gyűjteni, tudván, ezek a növények mennyire szeretik a vizet, és mivel a falon voltak polcokon, mindenki megöntözte őket, annyira, hogy sokszor a falon is csorgott a víz. A feleségemtől kapott kaktuszom is jócskán kapott a locsolkodásból, és hozott egy hosszú hajtást, amiről azt hittem, virág lesz belőle, de tévedtem, mert elkezdett fonnyadni. Gyorsan vettem egy szakkönyvet, melyből megtudtam, ilyenkor vissza kell vágni, és így sikerült megmenteni.
- Zsolt! Ez volt a Te nagy szerencséd, hogy megmentetted a feleséged által kapott füles kaktuszt, mert ellenkezőleg lehet, hogy kaptál volna egy másik fülest, de azt kaktusz nélkül.
Minden kezdet nehéz! Panelházban laktunk, szerencsére keleti, nyugati és déli ablakok is nyíltak. Az ablakok elé szereltem üveg polcokat anyukám bosszúságára, mivel takarítás közben előfordult, levert belőlük néhányat. Mikor már kb. 250 db kaktuszom lett, a család besokkolt a mindent átrendező látványra, és megmondták, ennyi elég, többet már ne vegyek! Akkor jött a mentőötletem!...
…- Sok mindent elmondtál, de azért szeretném megkérdezni, vannak e kedvenc növényeid? Igazából nincsenek kedvenceim. Sokféle növényem van, mint ahogy említettem, minden evő vagyok. A Melocactusok, amelyből készletem 120-130 db, jelenleg több törődést kapnak, remélve, hogy minél előbb sapkásodnak. Már van vagy 30 db, ahol ennek jele már jól látható.
A többit olvassák el a Debreceni Pozsgástárban. Néhány oldal a Debreceni Pozsgástár 2012. 2. újságjából:

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.