Megjelent a Debreceni Pozsgástár legfrissebb száma, 2012/3!

Hírlevél

Miről olvashatunk a 2012/3 számban?

A főszerkesztő reméli, ebben az ünnepi újságunkban is tartalmas és változatos írásokat lelnek Kedves Olvasóink az előző újságainkhoz hasonlóan Kiss László Mammillaria machucae sp. nov. ismertetésében, de részesei lehetünk Antonio Machuca Úr kalandjainak, aki megtalálta az új fajt. A terepre utazni Toño-val, ahogy Machuca-t nevezték, nagyobb megterhelést jelentett, mint amilyet hasonló túrától elvárható lenne. Folyamatosan erős tempót diktált céljuk felé, lankadatlan sebességgel, keresve és tisztítva az ösvényt a macheta lengetésével. Azoknak, akik követték, igyekezniük kellett, hogy a lépést tarthassanak vele, ami nem volt egyszerű feladat. A lejtőn lefelé haladva rövidesen meghallották a lentebb futó folyó morajló, dübörgő hangját, és hamarosan leereszkedtek egy teljesen keskeny kanyonba, amelyet a gyorsan futó víz töltött ki.
… A hosszú visszafelé vezető úton a vadont elhagyva Toño azt mondta: "Ez a kapcsolat a természettel az én örömöm és a hivatásom. És ezt mondtam az anyámnak, amikor azt mondta, nem kellene egyedül mennem távol eső helyekre."
A folytatásért érdemes megvásárolni a Debreceni Pozsgástárt.

A Gymnocalyciumokról szóló sorozat újabb fejezete A Gymnocalycium nemzetség élőhelyei: Az Észak-nyugati régió, amelyben folytatjuk utazásunkat Nagy Sándorral, a szerzővel. A „kutatónak” számolni kell azzal, hogy a növények általában jól álcázottan beleolvadnak a környezetükbe, ezért nagyon nehéz megtalálni, vagy elfogadható fényképet készíteni róluk. A fajra jellemző módon a száraz időszakban visszahúzódnak a talajba, és levelek vagy homok borítja el testüket. Jellemző még az is, hogy a moha alá, cserjék, bokrok, és más társnövények árnyékában találtak megfelelő élettért. Tovább nehezíti a keresést, hogy sokszor elérhetetlen sziklarepedésekben, vagy vízzel ellepett, bizonytalan helyeken pompáznak. Utunk során csodálatos kilátás nyílik a környező hegyekre. Lábunknál a G. catamarcense és számos változata pompázik, és mindenhol Blossfeldiákban, Rebutiákban, Parodiákban, Tephrocactusokban és más társnövényekben gyönyörködhetünk. Mivel G. catamarcense fa. belenenset is leltünk, így már biztosak lehetünk benne, hogy Belén városát elhagytuk. Hualfin városka környékén 2000 m magasban a kavicsos lejtőn G. glaucumot és G. hybopleurumot találtak. Tucuman a legkisebb tartomány, de sok kaktuszfaj él itt is. Északnyugat-Argentína nagy területe őshonos élőhely a G. spegazzinii számára.

Hiánypótló Katona József A Lithops nemzetség I. rész. Felfedezésének 200 éves évfordulója írása, mivel e virágzó „kövek” felfedezéséről magyarul alig jelent meg valami. Emlékezzünk népszerű növényünk, a Lithops felfedezőjére, valamint az elmúlt két évszázad felfedezőire, botanikusaira, azokra a Dél-Afrikai sivatagi életformákat megszállottként kutatókra, akik gyalog, ökör- vontatta szekereken járták, fürkészték a forróságban a lapályokat, a hőségtől izzó sziklás hegyeket, naponként beosztva a szűkös élelmet és ivóvizet. Dél-Afrika különleges növényzete, mimikri növényei csodálatot váltottak ki belőlük. A hűvös, zord, forró nyugati partvidéken hetekig bolyongtak növényeket keresve. Errefelé a kevés eső évente egyszer-kétszer, ha előfordul, míg a nyugati partvidéken reggelente ködzóna keletkezik. Ritkán a furcsa, csettintő nyelven beszélő barátságos busman vadászokkal találkoztak a homokos bozótban, a szárazföld belsejében. 1811 óta valamivel több, mint 200 év telt el, de mind a mai napig nem sikerült hitelt érdemlően megállapítani és megtalálni az eredeti Burchell-féle Lithopsot, amelyet akkor William John Burchell angol természettudós és botanikus a Zand Vlei farmon Prieska-Distrikt-nél írt és rajzolt le.

Solti Ádám és Izar Arújo Aximoff Schlumbergera ’candida’: egy különlegesen ritka faj? – avagy pusztán egyedi mutáció? precíz tudományos alapossággal megírt cikk. A Schlumbergera, avagy tagoltlevél-kaktuszok nemzetségébe Brazília atlanti hegyvidékein élő, zömmel szűk elterjedésű endemizmusok tartoznak, fajaik száma a legtöbb irodalmi hivatkozás szerint hat (a legújabb molekuláris genetikai vizsgálatok eredményeképpen a közelmúltban sorolták át a húsvéti kaktusz néven ismert Hatiora nemzetség két tagját is közéjük). A leírt fajok száma tehát hosszú idő óta stabilnak tekinthető. Ugyan leírásra került a Schlumbergera kautskyi (Horobin & McMillan) N. P. Taylor faj is 1990-ben, a fajok száma azonban a New Cactus Lexicon-ban továbbra is hat maradt. Létezhet, hogy több mint 50 éven át egy epilithikus kaktusz életben maradjon egyetlen helyen? Mint korábban bemutattuk, a tagoltlevél-kaktuszok körében egyáltalán nem ritka az igen hosszú élettartam, mindezt összevetve a magashegységi klímával és a mélyárnyékban tapasztalható gyengébb fejlődéssel, bizton állítható az igenlő válasz. A szerzők megállapítják, hogy a Schlumbergera microsphaerica (Schumann) Hoevel ssp. candida (Löfgren) Hunt néven leírt taxon a mai napig szerepel a CITES fajlistáján, azonban logikai megfontolásokat és növényélettani bizonyítékokat figyelembe véve bizonyítottnak vélik, hogy e taxon nem létezik, és a Schlumbergera microsphaerica (Schumann) Hoevel szinonimája csupán.

Ismét szétnézünk Madagaszkáron és egy új Aloe fajt találunk John J. Lavranos és Tom A. McCoy Aloe saronarae – egy nagyon kis területen élő endemikus új faj Madagaszkár déli központi felvidékéről c. leírásában. Madagaszkár központi fennsíkjának déli részén fekvő Ambatofinandrahana kisváros körüli hegyvidéki tájat már régóta úgy ismerik, mint különféle endemikus fajok lakta régiót. Ez különösen igaz a pozsgás fajokra. Nem kevesebb, mint 16 faj ismert e cikkünk megírásáig Ambatofinandrahana környékéről egy alig 60 km sugarú körzet területén belül. Az itt most újonnan leírt faj jelenleg a 17. Aloe, mely a „Nagy Vörös Sziget” e parányi területén előfordul.

Prof. Dr. Lothar Diers Pygmaeocereus bieblii spec. nov. Egy új faj Peruból, a Cordillera Blanca területéről közlése egy gyönyörű, kistermetű új felfedezést tár elénk. A sarjak többé-kevésbé gömb formájúak, a legtöbb lapított, élőhelyén csak kevéssé emelkedik ki a talajból. Gyakran erősen sarjad úgy, hogy egy párna-szerű telepet képez. Egy hajtás (sarj) 5 cm átmérőjű, zöld. A gyökere rövid répaszerű, kúpos, melybe az alsó hajtásrész fokozatosan átmegy a gyökérnyak vékonyulása nélkül. A bordák száma 10-15, egyenes vagy spirális lefutásúak, gyakran elmosódnak és ép dudorokra osztottak… minden gyűjtemény ékessége lehet.

Befejező részéhez érkezett Dag Panco de Grid A kaktuszok talaja. Harmadik rész. Egyes növényekről és a talajjal való kapcsolatukról írott tanulmánya. „Ez a cikk nem egy kaktusztermelési útmutató, és nem célom kimerítő útmutatást adni egyes nagyon speciális földkeverékekről, mint amelyet egyes Discocactus vagy Uebelmannia, Rapicactus vagy Geohintonia és Aztekium fajok, vagy az Ariocarpus scaphirostris, Mammillaria plumosa, stb. nehezen tartható kaktuszok igényelnek. Az ilyen igényes, néha nagyon ritka és drága növények tartásához mindenkinek ajánlott alaposan tájékozódni különböző megbízható forrásokból (talaj, éghajlat, csapadék stb.), majd azt követően alkalmazza azokat az általános elveket, melyeket itt leírtam.” – mondja szerzőnk, majd így folytatja: „Nem lehetünk sikeresek a kaktuszok tartásában, ha nem tanulmányozzuk kaktuszaink élőhelyi pedoklimatikus körülményeit! Persze néha, nagyon kevés információ áll rendelkezésre ebben a tekintetben, és ezért a gyűjtőnek keresni kell az informálódási lehetőségeket.”

Kaktuszokért, pozsgás növényekért rajongó házaspárt ismerhetünk meg Kiss László Kaktusz és pozsgásgyűjtők: Lévai Magdolna és Menyhért c. cikkéből. Mint a szerző is írja, elég ritka, hogy egy családban a házaspárok egy és ugyanazon kedvtelésnek hódolnának, és ez még inkább igaz a kaktusz és pozsgásgyűjtők körére. Mégis ilyen házaspárt ismertem meg a temesvári Lévai Magdolna és Lévai Menyhért személyében a 2000-es évek legelején. A kezdeti időszakban a még kicsi gyűjteményüket nyáron a szabadban tartották, de védve az eső ellen. Néhány közülük még most is legféltettebb kincseik közé tartoznak. Az oltási technikákat autodidakta módon sajátították el, minden külső segítség nélkül. Habár gyűjteményükbe eddig is sok faj bekerült, mégis törekednek a további bővítésre, a meglevő állomány rendszerezésére, de néha inkább lemondanak egy-egy nagyobb növényről a több kisebb növény javára. Tervezik a hidegtűrő növények körének bővítését, és számukra egy megfelelő nevelőhely elkészítését.

Oldřich Novák Ismerjük meg a P. J. Šafárik Egyetem Botanikus kertjét Európa 2013-as kulturális fővárosában, Kassán c. írását újságunk 4. számban jelentetjük meg. Reméljük ezáltal közelebb kerülve a 2013. évhez, többeknek is tippet adunk a Kassai Botanikus Kert jövő évi, tavasz felkereséséhez.

Ficzere Miklós
főszerkesztő

Címlap
Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.