Megjelent a Debreceni Pozsgástár augusztusi ünnepi száma 64 oldalon!

Hírlevél

Miért ünnepi szám? Az augusztus 20-a nemzetünk legnagyobb ünnepe, mely ünnepen tartjuk legnagyobb kiállításunkat, éves seregszemlénket már hosszú évtizedek óta. Ez a seregszemle Társaságunknak külön ünnepet jelent, és néhány éve sikerült ehhez az ünnephez igazítani a Debreceni Pozsgástár megjelenését is. Ünnepi alkalom az is, hogy igen szerény anyagi lehetőségeink közepette a derékszíjat fulladásig húzva, sikerült az újság terjedelmét az ünnepre 64 oldalra növelni. Ezt a kis ajándékot, meglepetést kérjük, fogadja mindenki szeretettel, az előfizetők iránti tiszteletünk és köszönetünk jeleként.

E bevezetőben szeretnék reagálni néhány szakmai felvetésre. A Hírlevélben több helyen is faj helyett fajta jelent meg. Oka egyszerű: szándékosan hagytam a szerző szóhasználatát, mivel el ső olvasatra is világos volt előttem, a szerző tisztában van e fogalmakkal, csak szinonimaként használja a mindennapos beszédben. A faj, fajta fogalmakat minden Olvasónk ismeri, mivel már az általános iskolában megtanítják. A Pozsgástárban megjelenő Elton Roberts cikkekben a szerző rendszeresen a tüske szót használja a tövis helyett. Ez is így maradt szándékosan. Az USÁ -ban elfogadott a használata, olyannyira, hogy az ottani újság, a Cactus and Succulent Journal szerkesztősége sem javította ki.

A főszerkesztő gondja az újság felületének minél jobb kihasználása. Az oldalakon belüli fejléc sok-sok gondot okozott és sok helyet foglalt el, főleg amikor kifutóra kellett nagyítani a képeket. Ezért próbálkozunk az egyszerűsítéssel, csak az oldalszámot hagytuk meg középen egy kis kerettel, így okozza a legkevesebb problémát. Aki tud jobb, használhatóbb, esztétikusabb megoldást a nyomdász szakma és az olvasó közönség érdekeit szem előtt tartva, kérem, írják meg részünkre.

Most pedig nézzük, miről olvashatunk az ünnepi újságban!

Tóth Norbert Az „Óriás” első virágai, avagy egy Echinopsis terscheckii rendhagyó életrajza. A gyűjtő fanatikus hitét és próbálkozását mutatja be egy nagyra növő kaktusz körülményeink közötti megtartásában és virágzásra bírásában, amelyben, mint sok másban az életben, a szerencse és a véletlen is szerepet kap. A még kicsi kaktusz haza utazása sem volt egyszerű:

„Küszködésünket megunva a sofőrök leállították a „poggyászbirkózást”, hogy ők rakhassák be minél helytakarékosabban a gigászi táskákat, dobozokat, satöbbit. Egyikük hatalmas szerencsétlenségére – mielőtt szólhattam volna - pont az én puha oldalú bőröndömet ragadta meg nagy hévvel, de nem a fogantyúját megmarkolva, hanem átölelve a méretes koffert, hogy a következő pillanatban harsány ordítás kíséretében már el is hajítsa azt. Nos, aki próbált már egy 5 centiméteres árszerű tövisekkel felfegyverzett nagydarab kaktuszt magához szorítani, el tudja képzelni emberünk reakcióját. Miután sikeresen „beoltotta magát kaktusz vírus ellen”, én sűrű elnézések közepette felajánlottam neki, hogy inkább én szeretném biztonságba helyezni a szúrós csomagot, nehogy valaki hasonlóképpen pórul járjon vele. Mondanom sem kell, hogy nem lettünk nagy barátok a buszvezetővel, ahogyan mondani szokás, ha szemmel ölni lehetne, az én hullám is odakerült volna a bőröndöm mellé. Ah gy rám nézett, tekintetében a harag és a szánalom furcsa egyvelegét láttam, ami részben érthető volt: ki az az elmebeteg, aki Hispániából nem sangriát, kagylóból készült dísztárgyakat, serrano sonkát, vagy isten ments, flakonban tengervizet visz haza magával emlékbe, hanem egy méretes oszlopkaktusz csemetét!

Nem marad el a növény leírásának ismertetése sem, megelőzően némi taxonómiai mentegetődzéssel:

„Kérem nézze el nekem a kedves Olvasó, hogy a szóban forgó növényt az írásom során következetesen Trichocereusként, nem a manapság érvényesnek tartott Echinopsis nemzetségnévvel illettem. Oka csupán annyi, hogy a kaktusz Trichocereus terscheckii néven került birtokomba, és számomra az is marad örökké.”

Többen is mondták, ritkán olvasható olyan velősen, érthetően, tömören fogalmazott élőhelyeket, nagyobb földrajzi egységeket ismertető tanulmány, mint amilyen az Oldřich Fencl Az amerikai délnyugat nemzeti parkjai. Most érkeztünk a 3. részhez, változatlanul sok-sok érdekességgel és kiváló fényképekkel a Halál-völgyről, a Nagy-medencéről.

A Halál-völgye, mint nemzeti park 1994. október 31-én lett beiktatva, és a beiktatás előtt is nemzeti műemlék státusza volt 1933. február 11-től, ami viszont alacsonyabb besorolást jelentett. Ez a tény akkor nem biztosította számára a teljes védelmet, és az anyagi segélyeket. A Badwater (Rossz víz) környékén még alacsonyabban elhelyezkedő területek is vannak, és itt általában nagyon magas a nappali hőmérséklet, és ezért a szakemberek joggal feltételezik, hogy a valós hő rekordok biztosan nagyobb értékűek, mint máshol a világon. A szerző hasonló évszakban 50C°-ot mért, éspedig délután 5 órakor. A vidék tényleg úgy hat, mint egy tüzes kemence, azonban klimatizáció nélkül is el lehet viselni ezt a körülményt. A levegő relatív páratartalma csak 10%-os, ezért az 50C°-os hő nem okoz nagyobb megterhelést, mint a 37C° 60%-os telítettségnél. Az izzadság a testről hamarosan elpárolog, és így a testtől és a szervezettől azonnal elvonja a hőt, és azok nem hevülnek túl. A Nagy-medence első benyomásra egyhangúnak tűnhet, mert a völgyben az üröm (Artemisia tridentata) az uralkodó, míg a környező domborulatokon az utahi boróka, a (Juniperus osteosperma) van túlsúlyban. Ennek ellenére a parkban több mint 800 faj él, néhányuk az erősen sós környezetet is megszokta. A négyszárnyú boróka (Atripex canescens), só feleslegét speciális leveleiben helyezi el, mert különben a felgyülemlett só készlet elpusztítaná . Itt is jelen vannak endemikus fajok, mert a felmeredő hegygerincek elszigetelt völgysivatagot hoztak létre, és az ilyen nagy magasságokon át nehézkessé vált a géncsere, ez az oka néhány önálló faj kifejlődésének.

Dr. Nemes Lajos Fegyverneki Frommer István szakirodalmi munkássága az 1933-1936. években. Befejező rész. A magyarországi pozsgásgyűjtés múltjának egyik részlete került feltárásra ebben a sorozatban. A befejező részhez előkerült anyagok rendezése nem kevés fejtörést okozott a szakirodalmi anyaghoz való hozzáférés körülményessége miatt. A Kertészeti Szemle hivatkozott példányait beszerezni nem tudtam. Sajnos azt sem látta még szükségesnek senki, hogy ezen érdekes és hasznos folyóirat digitalizáltan elérhető legyen a világhálón. Emiatt egyes szöveg részeket nem lehetett pontosítani, kiegészíteni. De a remény él, talán a még lappangó írásokat is sikerül megszerezni.
Frommer írja 1936-ban:

Amikor néhány héttel ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy a Kertészeti Szemle beszámolót kért tőlem az általam alapított "Mexico" Kaktuszfarmról, akkor ez a telep már nem volt az enyém. Ez a beszámoló tehát egyben búcsú is lesz: búcsú azoktól a növényektől, amelyeket öt éven át nagy szeretettel ápoltam és attól a háztól, amelyben ezer meg ezer szép órát töltöttem el. A "Mexico" Kaktuszfarm, mintegy öt évvel ezelőtt, egy melegágyi ablakalja magángyűjteményemből sarjadzott ki, és öt év szakadatlan munkájával lett egyik legnagyobb, hazai szukkulenta-telepünkké.1931-ben tett próbálkozások után 1932-ben vetettem először nagyobb mennyiséget: mintegy 50.000 szem magot. Mivel egyelőre a jó mag és a rentábilis fajták kérdése volt a legfontosabb, az első időben pontos feljegyzéseket vezettem minden egyes fajta keléséről, éspedig olyképpen, hogy feljegyeztem minden tasak pontos tartalmát, a vetés és az első csírázás napját, s a kikelt növények számát (külön a "jókat" és külön a "rosszakat") az első tűzdeléstől a "sereghajtókig". A következő éveken mindig több és több (évenként többszázezer szem) magot vetettem el, éspedig az addig tett tapasztalatok alapján túlnyomórészt H. Winter, Frankfurt magjait.

Elton Roberts Kaktuszok otthonunkban - Egy profi termesztő tippjei. A sorozat harmadik része a számos gyönyörű virágú Echinocereus faj közül ragad ki néhányat, megemlítve azok rendszertani besorolását, természetes élőhelyi körülményeit és igényeit.

„Ejha! Lehetetlen nem szeretni ezeket a fantasztikus virágokat, ráadásul maga a növény is meglehetősen "csinos". Nem értem miért nem látok szinte soha ebből a fajból eladó példányokat a vásáros polcokon, hacsak azért nem, mert E. dasyacanthus-ként vagy E. pectinatus-ként árulják a köztük lévő hasonlóság miatt.” (…)

Különös, hogy az Echinocereus triglochidiatust nem említi ezen a néven, és úgy tűnik, mintha az E. coccineus változatának tartaná, érdekfeszítő rendszertani megjegyzéseket téve.

„Az Echinocereus coccineus pályafutását még nem ezen a néven kezdte, eleinte az E. triglochidiatus var. melanacanthus alá sorolták - ezen a néven emlegetik a "szakértők" azokat a fajokat, melyekkel még nem tudnak mit kezdeni. Taylor könyvet írt a nemzetségről, melyben megemlíti, hogy "Az Egyesült Államokban élő E. triglochidiatus komplex két, vagy talán három alapvető megnevezéssel feloldható. A legelterjedtebbek ezek közül a jól ismert E. coccineus ENGELM (1848) tudományos név körül mozognak, amely a Benson-féle E. triglochidiatus var. melanacanthus-hoz tartozó típus." Akkor ez most jó név, vagy sem?”

– tesz fel a kérdést a szerző. Aki elolvassa a cikket, néhány dologban tisztábban fog látni, és nem fogja megvásárolni ugyanazt a növényt két néven a kereskedők bánatára.

Gonda István A Mexikói-öböltől a Grand-kanyonig. Az útibeszámoló 3. része szerencsénkre továbbra is bővelkedik humoros részletekben és ritkán látható képekben.

„A mai nap első állomása a Boyce Thompson Arborétum. A bejárat előtt egy saguaro formájú szökőkút, amely éppen nem gyakorolta a szökést. Néhány lépésre tőle edényekbe ültetett kaktuszok és egy sziklakert díszítette a bejárat környékét. A pénztárfülke mellett eladó növények sorakoztak egy asztalon. A kertben szép kollekcióját láttuk kaktuszoknak, a nem őshonos fajok is szépen beilleszkedtek az itt élők közé. Jól ellátták jeltáblával a növényeket. Az üvegház azonban csalódást okozott, kevés növényt láttam benne, és nem mindegyik volt jó kondícióban. Egyébként sem értettem, hogy minek a növényház, hiszen a benne lévő fajok sok egyedét láttam kint a szabad ég alatt szebb külsővel. (…)Mikor a mosdót mentem meglátogatni kínos meglepetés ért. A férfiak feliratú ajtón belépve egy hiányos öltözetű nőt pillantottam meg a tükör előtt állva. Első reakcióm az volt, hogy elnézést kérve visszaléptem és megnéztem az ajtón a feliratot, hátha tévedtem. Nincs tévedés jó helyen jártam a nőről kiderült, egy élethű bábu csak! Gondolom, a női mosdóba egy férfi bábut tettek.”

Ficzere Miklós Kaktusz és pozsgásgyűjtők: Fábián László Kedves meghívást kaptunk a Szlovákiai Udvardon élő Fábián Lászlótól. Az útra nagy örömmel készülődtünk Dr. Csajbók Józseffel együtt. László megismerése, gyűjteményének megtekintése természetesen nem múlhatott el anélkül, hogy mindezt ne ismertessük meg a hazai olvasókkal. Szakmai tudása kiemelkedő és elismert, aki a cseh és szlovák Kaktusy szakfolyóirat szerkesztő bizottságának is tagja. Háza, telke mindenfelé a kaktuszok és más pozsgásnövények birodalma. Itt valóban minden sarok, minden zug a pozsgás növényekről mesél. A látványtól hirtelen azt sem tudtam, mit kérdezzek legelőször.

„Felkértem több ismerősömet, hogy adjanak egy kis részt kertjükben. Eleinte mindenki segítőkész volt, de úgy a második évben már pénzt láttak a kollekcióban, és így is kezdtek viszonyulni hozzám. Több ilyen helyváltoztatást kellett elszenvednem. Végül néném adott helyet kertjében, sőt, megengedte, hogy a növényeimet náluk át is teleltethetem. Rossz ötlet volt! A helyiségben, ahol helyet kaptam volt a kazánház. Mivel egész télen nem mentem kedvenceimet ellenőrizni, tavasszal kaptam egy nagy pofont. Az összes példány tele volt gyapjastetűvel, némelyikük annyira fertőzött volt, hogy már nem lehetett megmenteni őket. Kb. csak egy tizednyi példányom maradt meg. Megint fél év kihagyás. A következő év virágszín pompája újra letaglózott. Néhány évtizedig még vándoroltam gyűjteményemmel, de 20 évvel ezelőtt azt mondtam, elég! Ekkor vettem meg Udvardon azt a területet, ahol most is gazdálkodom. Végre nem függtem senkitől, semmitől.”

Ficzere Miklós főszerkesztő

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.