Megjelent a Debreceni Pozsgástár 2013. 3. újságja!

Hírlevél

Terjedelmi okok miatt sajnos, két cikk megjelenését át kellett tenni a 2013. 4. újságunkba. Ez azt is jelenti, e cikkek megjelenése sokkal látványosabb lesz és egy kis meglepetéssel is szolgálhatunk szerzőiknek.

G. F. Matuszewski, V. Myšak és Z. Jiruše: Új faj a Turbinicarpus graminispinus című írásukban egy nem régiben leírt új fajjal ismertetik meg olvasóinkat. A Turbinicarpus graminispinus felfedezésének története még 2004-ben kezdődött, amikor a szerző az Ozi Explorer programot először használta. Ezzel a programmal az internetről műhold térképeket lehetett letölteni. Ezeknek a térképeknek volt egy érdekes tulajdonságuk. A gipszes talajokat zöldeskékre színezték. Ennek alapján gondosan kiválasztott néhány területet, amelyeken a jövőben kaktuszokat szándékozott felkutatni. 2009 őszén Matuszewski szervezett meg egy expedíciót kizárólag lengyel kaktuszkedvelőkkel, Dariusz Raczko-val és Kazimierz Dobroczyński-vel. Ez alkalommal az irányítás az ő kezében volt és így azokra a helyekre mentek, amiket korábban meghatározott, és már régóta fel akart keresni. Amikor a gipszes talajú környéket kutatták, semmi érdekeset nem találtak. A szikla hasadékában egy nagy száraz fűcsomó mellett más, lényegesen kisebb, fűszerű növényekre figyelt fel. Megtalálták az új kaktusz fajt.

Társaságunk az augusztusi kiállításán a pozsgás növények és az állatok együttélését kívánja bemutatni, és ennek egyik bevezető előzménye Szászi Róbert: Sziklakerti társbérlők című tanulmánya. A szerző sziklakertjének élő közösségét figyelte meg és mutatja be. Tanulmánya egyedi és hiánypótló, mivel tudomásom szerint, ilyen mélységű megfigyelést még senki nem végzett. Élvezetes olvasmányban követhetjük az állatok és pozsgás növények együttélésének mindennapjait, rácsodálkozhatunk, hogy a szúrós tövisek szinte semmilyen akadályt nem jelentenek az állatok számára. Van olyan állat, amely már második éve valamelyik Opuntia tövisei közé rakja a fészket. A táplálék megszerzése érdekében könyörtelen gyilkoló gép a Négyfoltos hangyaleső (Distoleon tetragrammicus). A talajba 2-3 cm átmérőjű tölcsért készít, igen hatékony technikával, amit a csapdájába esett rovarok elfogásához is használ. A fején lévő két erős rágó segítségével pillanatok alatt kidobálja maga alól a homokot, és lesbe helyezkedik a tölcsér alján. Az ide betévedt rovarok megpróbálnak valahogy kievickélni, de ezzel felhívják magukra a figyelmet. Ami ezután következik, az már horror! a sziklakertet kígyók is felkeresik, nem is egyféle! A réz siklóval kapcsolatban írja:

Először meghőköltem, hiszen még soha nem láttam, és a rajzolat a hátán olyan „viperásnak” tűnt. Ezután már tudatosan kerestem, de megint csak szerencsém volt, mert bejöttek a kertbe, és ők is állandó lakók lettek, mivel nincsenek háborgatva.” És a hüllők sora ezzel még nem ér véget! „Mióta egyre jobban bővítgetem a területet, az is megfigyelhető, hogy ezen hüllők növendékei előszeretettel rejtőzködnek a Sedumok sűrűjében, vagy éppen napoznak az Opuntiákon, netán zsákmányra lesnek.

Akiket érdekel a növények és állatok élete, azoknak mindenképpen érdekes olvasmány. A szöveghez már-már horrorisztikus fotók társulnak.

Melyik a kaktuszfélék legfurcsább kaktusza és miért? Nos, megtudhatjuk Ficzere Miklós: A Cactaceae család legkülönösebb kaktusza a „négerkézkaktusz”, a Maihueniopsis clavarioides című írásából. Az O. clavarioides, ez a kicsi növény, melyek a köveknél jobban tűrik a szelek támadását, a nappali forróságot, az éjszakai hideget, a hótakarót, a perzselő napsütést, a szinte folyamatos szárazságot, a félévig tartó tél minden éjszakájának fagyát, amikor az őt körülvevő talaj is megfagy, majd nappal újra és újra felolvad. Hogy hogyan védekezik mindezek ellen ez a parányi apróság, nem tudjuk, csak azokat a megfigyeléseket írhatom le, melyeket eddig módunkban állt megfigyelni, észrevenni. …A gumóból eredő gyökerek lefelé nőnek a talajba, ahogyan tanultuk, mert ez a gyökérnövekedés normális állapota, szakszóval a gyökerek geotropizmusa. Következzen most a nagy meglepetés! A gumóból eredő gyökerek egy része azonban felfelé növekszik, nem törődve az ember által leírt geotropizmussal. Vajon, ez a jelenség a gyökér milyen „-izmusa” lehet? Sok máshoz hasonlóan, miért teszünk úgy, mintha ez a jelenség nem is létezne? Hasonló jelenségről írtam már a Welwitschiákról szóló cikkemben a Debreceni Pozsgástár 2003. évfolyama 4. újságjában, mely növénynek szintén a jóval nagyobb földalatti gumójából eredő gyökerek egy része ugyancsak felfelé, a felszín irányába növekszik… A gyökerek összehúzódása, majd megduzzadása és lefelé hatolása miatt a gumó egyre mélyebbre süllyed a talajba. Most már megválaszolhatjuk, miért hegyes a gumó vége? … Hajtásai egyévesek, hasonlóan sok alpesi növény hajtásához. Ezek minden nyáron kiszáradnak, majd a kiszáradás következtében leválnak a nyélről. Ilyenkor a növény visszahúzódik a talajba és szinte észrevehetetlenné válik. A hajtások elhullajtása, majd a földbe történő visszahúzódása miatt geofita életmódú kaktuszról beszélhetünk. E két érdekesség csak ízelítő e kis növény produkálta meglepetésekből, a többi megismeréséért lapozza fel a Debreceni Pozsgástárt.

Horváth Ferenc Mexikó Tillandsiái 2. részében már a gyűjtésre javasolt fajokat ismerteti. Összesen 16 Tillandsia féléről tudhatjuk meg tartásmódjukat, jellemző tulajdonságaikat és a tartásukkal járó, alkalmanként felmerülő nehézségeket. A növényeket élvezetes képek szemléltetik.

A Filatélia rovatunk témája ezúttal az Állatok és kaktuszok együttélése, augusztusi kiállításunk tematikájára utalva.

Új faj Bolíviából, a Frailea atrobella, ismerteti L. Diers, W. Krahn, R. Vasquez. A Kelet- Bolíviai Santa Cruz megye mindig is szolgált meglepetésekkel. Az elmúlt időkből ismerünk nagyon szép lelőhelyeket, mint például a Frailea chiquitana Cardenas (Cárdenas 1951) Gymnocalycium chiquitanum Cárdenas (Cárdenas 1963), Frailea larae R. Vasquez (Vasquez 1994) és újabban teljesen meglepő módon a Frailea amerhauseri Prestlé (Prestlé 2002). Még ma is lehetséges, hogy különlegességeket találjunk ezen a vidéken. Meglepő, hogy a Frailea atrobella és a Frailea mammifera subsp. angelesiae mennyire hasonlítanak egymásra, de meglepő a magyarázat is! Ez a taxonómiára és a rendszertanra döntő kijelentést tehet, csak akkor hoz használható eredményeket, ha intenzíven dolgozunk a növényekkel, hogy a biológiáját a lehető legmesszebb menőig megértsük. Valójában csak így ismerjük meg a növényeket. Az nem megy, ha a növényt egy futó pillantás alapján osztályozzuk. Ez a felszínes eljárás sajnos, széles körben elterjedt, és ezen alapul, főleg az újonnan megjelent művek hibás volta (Anderson 2001, Hunt 2006).- írják a szerzők.

Kaktusz és pozsgásgyűjtők: Tornai Béla, aki bemutatja: Bencze Sándor.
Egy idézet a cikk végéről:

- Befejezésül mit üzensz az olvasóknak?
- Sok évtizedes tapasztalatom azt sugallja, hogy legyünk kíváncsiak az újra, kísérletezzünk, hiszen ebből lesznek a nagyszerű eredmények, legyünk segítőkészek és megértők társainkkal. Őszinte, szívből jövő tanácsaink és ajándékba adott növényeink legyenek sok embernek a kezdés, vagy egy gyönyörű folytatás zálogai, legyenek harcos őrzői, védői környezetüknek.

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.