Miről olvashatunk a legújabb számban?
„…Az egyesület hírlevelében az egyesület történetére vonatkozó ismertetés jelent meg, 40 évesként jegyezve a debreceni egyesületet. Mint ma már csak egyetlen élő érintett, kiegészítést, ill. némi módosítást javasolnék. A mai debreceni egyesület - maradjunk ennél a fogalomnál - több mint 40 éves… 1962. május hónapjában megalakult a Debreceni Kaktuszkedvelők Szakköre. Tehát a mai Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság Közhasznú Egyesület (MKPT) ha a jogelődjét elfogadja, akkor 50 éve alakult…”
, írja Dr. Nemes Lajos „A történet 50 évvel ezelőtt kezdődött!” címmel a Szerkesztőségi levél rovatunkban.
Herbert Thiele „Kaktusz-dinoszauruszok vagy a betelepülés specialistái? Szemléletmódok a Weingartiák déli csoportjáról” II. részében folytatja a taxonómiai változásokat indokolttá tevő tényez ők ismertetését, de tanácsokat is ad a déli Weingartiák helyes tartásának módjáról. Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy Humahuaca / Iturbe és a Berque-i előfordulás között léteznének Weingartia leletek. A 9-es számú úttól keletre fekvő hegyvonulatok azonban olyan geológiai struktúrákat mutatnak, amelyek a Humahuaca vagy Iturbe biotóp struktúrának felelnek meg. A két biotóp növényei nem csak azzal tűnnek ki, hogy mind élőhelyükön, mind pedig kultúrában különböző tövisvastagságot és -hosszúságot mutatnak, hanem azzal is, hogy az Iturbe-től délre lévő Weingartiák között találhatók olyan növények is, amelyek piros virággal rendelkeznek.
Szabó Imre „A magvetés fogásai”-ban igen hasznos tudnivalókról tájékoztatja az olvasókat, akik közül sokan mostanában kezdik el a magvak vetését.
„A vetés időpontját március17-18-19-e napjaiban találtam a legjobbnak. Kivétel a melegebb igényű fajok, például az Astrophytumok, amelyek szeptemberig sikeresen keltek. De megfigyelésem szerint a február 28-án vetett, hidegebb helyről származó (Escobaria, Echinocereus) fajok magjai igen jó eredménnyel keltek ki. …A faszénporba keverhetünk gombaölőszert is, így megelőző védekezést hozunk létre a gombák ellen.”
Nagyon aktuális Dag Panco de Grid „A kaktuszok talaja. A földkeverék összetevői és arányai. Ebben a II. részben a legkülönfélébb anyagok kaktusztalajként való használatáról kapunk ismereteket. Megtudhatjuk, hogy a
„Portrágya: Több évig érlelt állati, pld.:marha, juh, szárnyas stb. ürülék, amely lényegében egy bonyolult összetétel ű anyag, és széles körben sikerrel használják a növénytermesztésben, de a kaktuszoknál ellenjavallt! A portrágya használatának három fő hátrányát látom:”
,- de ezt már olvassák el a Pozsgástárban. Mit ír a löszről?
„A Lösz: Por állagú üledékes kőzetek alkotják, többnyire kovasavas agyag eróziója révén keletkezett. Nagyon termékeny, számos mikroelemet tartalmaz. A löszt nem lehet megjelenési formájában felhasználni!!”
Mit tegyünk hát vele? A Pozsgástárból megtudhatja!
Rainer Wahl, Hansjörg Jucker és Willi Gertel: Új faj Bolíviából a Cordillera Mandinga déli területérõl, az Aylostera mandingaensis (Cactaceae) című írásukban arról tudósítanak, hogy
„a Cordillera Mandinga belső területéről ez idáig nincs semmi említés Aylosteráról. Így aztán Hansjörg Juckernek, a „Vándor”-nak adatott meg a lehetőség 1993-ban, amikor gyalog tartott Zudanezből Azurduy felé a déli Cordillera Mandinga-ban, hogy felfedezzen egy új Aylosterát. Az új fajt a Tarvita-tól nyugatra levő hegyeken találta, ahol kb. 2600-2800 m magas helyeken Rebutia tarvitaensis és Aylostera fiebrigii (Gürke) Backeberg populációk találhatók. Az Aylostera mandingaensis többnyire elszórtan heverő sziklákon, és vastag mohapárnákon fejlődik. A rostos-szálas gyökerük csak a mohában nő, és egyáltalán nem kapaszkodik a köves talajhoz, sziklához.”
Igen érdekes és némi rejtélytől sem mentes Lothar Diers és Franz Kühhas: Extrém száraz élettér. A Pygmaeocereus bieblii előfordulásá-t ismertető leírás. Ugyanis „egy Pygmaeocereusra bukkanni mintegy 1000 km-re a nemzetség addig ismert élőhelyétől, nemcsak rendkívül szokatlan volt, hanem még valószínűtlennek is tartották. Anderson (2005) így ír erről:
„Ennek a nemrég leírt fajnak az előfordulása Huaraz közelében a szerző által közölt adatok ellenére valószínűtlen, mivel a kérdéses területet már nagyon jól átvizsgálták…… Az aszályt még fokozza a völgyekben gyakran jelentkező, heves felszálló légáramlás, ami ráadásul jelentős légszárazságot is előidéz, ezért a talaj még jobban kiszárad. E környezeti hatások következtében a Pygmaeocereus bieblii növények úgy tűnnek, mintha behúzódtak volna a talajba. Testük annyira összezsugorodott, hogy a növénytest körül a talajban egy repedés képződött, amiből következtetni lehet a növény eredeti méretére a csapadékos időszakban.”
Tóth Norbert már nemcsak derűs kirándulásnak tekinti a kaktuszok élőhelyének terepi látogatását, hanem olyan megállapításokat is tesz, amelyek helyre igazítják, kiegészítik az eddigi szakirodalmi dogmák egyikét-másikát. Ezt teszi az Ortegocactus macdougallii: tények és tévhitek tanulmányában, mivel
„szinte minden Ortegocactus macdougalliival foglalkozó szakirodalom kihangsúlyozza, hogy a növény mészkövön tenyészik, és ültetőközegében is megkívánja azt”
Az ott talált kőzetekből mintát hozott és átadta Dr. Csajbók Józsefnek, kinek hathatós közbenjárására a Debreceni Egyetemen elvégezték a kőzetminta elemzését, és megállapították, hogy a minta antigoritos szerpentin. Ezzel megdőlt egy szakirodalmi dogma!
Petró Attila és Vasas László: Hogyan készítsünk szép növényfotót? Nos, mindezt megtudhatjuk ebből a hiányt pótló cikkből, mert Magyarországon ehhez hasonló, összefoglaló és könnyen megérthető cikk még nem született.
„Növényeket szerető, gyűjtő és nevelő emberként sokszor szeretnénk megmutatni barátainknak, klubtársainknak egy-egy új példányt a gyűjteményünkből, vagy az éppen virágban pompázó egyedeket. Ilyenkor elővesszük a fényképezőgépet és fotózunk. A kép pedig elkészülte után nem azt, vagy nem úgy mutatja meg, mint ahogyan azt szerettük volna. Hogy ez minél kevesebbszer történjék meg, ezért indítjuk el e sorozatunkat a növényfotózás alapjairól.”
- mondják a szerzők.
