Lippay János: Posoni kert

Ficzere Miklós képe
Hírlevél

Ismertető: Lippay János 1606-ban született Pozsonyban, ahol legidősebb testvére, Lippay György esztergomi érsek a kertet európai hírűvé fejlesztette. Ehhez a kerthez kapcsolódik Lippay János, aki idősebb korában igen termékeny írónak bizonyult. Érsek bátyja segítségével az érseki kert vezetője lett. Kertészeti tudását és a kertet is magas szintre emelte. Ismereteit hazája javára le is írta, bár tisztában volt azzal, hogy csak az írni-olvasni tudók szűkebb táborára számíthat. Mezőgazdasági, kertészeti témában öt könyvének címét ismerjük, de csak két mű maradt fenn: a Calendarium oeconomicum perpetuum és a Posoni kert, ez az első magyar nyelvű kertészeti szakirodalom. Mindkét mű nagy érdeme, hogy azokat magyar nyelven írta. A Posoni kert három kötetben jelent meg, az első kötet Nagyszombatban 1664-ben, a második ugyanebben az esztendőben Bécsben, míg a harmadik kötet halálát követően (Trencsén, 1666. jún. 2.) szintén Bécsben 1667-ben.
Az első kötet címe Virágos kert, ez 16 részből áll. Az első rész bevezetőjében a kertészetet tartja a legfontosabbnak. „Hogy a kertnek becsületes és kedves munkája az több majorságokhoz tartozó foglalatosságok és munkák között méltán első helyet foglal. Világosan kitetszik abból, hogy maga a minden állatok Teremtője a mi első Atyánkat, az első világi majorságnak gazdáját nem a sovány szántóföldekre helyeztette” E mondat annyit jelent, hogy Ádámot, teremtőnk az Isten, a Gecsemáni kertbe helyezte, ahol lett e kertnek első kertésze. Összesen mintegy 150 növényt ismertet, közöttük négy pozsgás növényt, amelyeket télire a pincébe kell vinni: Jucca indica, vagy Jucca gloriosa, dicsőséges vagy dicsekedő káka = Yucca gloriosa, Aloe, tengeri zöld = nem Agave americana, kétféle Ficus indica, indiai füge, nagy = Opuntia ficus indica, és kicsiny = Opuntia vulgaris. Ez utóbbi két kaktusz, s mint ilyenek először kerülnek említésre magyar nyelvű szakirodalomban. Leírásuk a következő:
„Ficus indica, indiai füge csudálatos termés. egyik nagy, s másik kicsiny. Azért kétféle: mind a kettő temérdek és kövér zöld levélből áll; mivel egyik levél az másikbul nő ki. Az öreg magassan nől mint egy fa, sok ága vagyon. Az ő levelei ollyan széllessek; mint az tányér; de hosszúkások, és az allyok keskenyebb, vagyon két újnyi temérdekségek. Azok mind rakvák vékony tövissecskékkel, kiket alig látni, mint az éretlen uborkákban; kikhez ha hozzá nyúl az ember az újjákban marad az tövis és két nap is megérzi. Némelly leveleknek tetején nől ki az gyümölcs, ollyan mint az közép szerént való uborka, aki nem hoszúkás, mikor megérik, megsárgul mint az uborka. Narancs színű gyönge héja vagyon, a béli is lágy mint az uborkának, megészik, az íze édes, de nem fölöttebb, majd mint az fáj fejér szederjének. Mikor szaporítani akarja, egy öreg levelet el szakasztanak, s azt félig jó földben elültetik edénybe, megfoganoszik, gyökeret vér, s megnől mint a többi. Télbe meleg szobába, vagy meleg pincébe tartyák, s ott érik meg a gyümölcse. Az kissebbeket is így szaporíttyák. Egy levelet letörvén félig jó földbe elültetik, megfoganoszik, s más levelet nevel; egy levélbűl kettő s három is kinől. ez a földön terjed el, avagy edénybe, kinek levele mint egy tenyérnyi. A tetején sárga virága lévél, azután vörös gyümölcsök hoszúkás lével, egy hüvelikni temérdek; az ha megérik, szép piros, koronás, belül lágy. Ezt is, aki szereti, megeheti: akinek sok van, vörös karmazin festéket csinálhat gyümölcsébül. Nem ollyan gyönge mint az öreg. A pincében télbe elmarad, sőt ott kinn is a földbe, ha egy kevéssé bé födik.”
A második kötet Veteményes kert címmel jelent meg, amelyben ismerteti a vetemények vetését, mikor mit érdemes elvetni. Ez a rész különösen érdekes, mert csillagászati alapok alapján határozza meg a vetés idejét. Ismerteti gondozásukat, szól azok védelméről, betakarításáról, tartósításukról és feldolgozásukról.
A harmadik kötet a Gyümölcsös kert. 16 részben írja le a gyümölcsfákra vonatkozó tudnivalókat. Nagy teret szentel a gyümölcsökfák magról való szaporításának, ültetésüknek, nevelésüknek és ápolásuknak. Több részben taglalja az oltásokat, a különböző oltási módokat részletesen ismerteti, a csemeték és oltványok nevelését, a fák időszerű ápolási munkáit, a fák betegségeit, ezek elleni védelmet, mai szóval növényvédelmet. A befejező részben a betakarítás, tárolás, aszalás, lekvár főzés munkálatairól olvashatunk.
A Posoni kert fontosságát jelzi, hogy közel kétszáz évig maradt mint alapvető magyar nyelvű kertészeti szakirodalmi mű. Ma is sok hasznos ötletet meríthetünk belőle, különösen azok, akik biotermesztéssel foglalkoznak. A három könyvet egybekötve, táblák nélkül Streibig Gergely János adta ki Győrött 1753-ban. Hasonmás kiadása először 1965-ben jelent meg, az újabb 1977-ben az Akadémiai Kiadónál, majd később más kiadónál újabb hasonmás is megjelent. Az 1965-ös kiadás utószavában Somos András méltatása a következő: „E mű megjelenése tekinthető a magyar nyelvű kertészeti szakirodalom kezdetének. Abban az időben nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedett az e témakörben írt könyvek közül terjedelemben, az anyag elrendezésében és tudományos megalapozottságában egyaránt. A magyar kertészet múltjának tanulmányozásához, a szakma fejlődéstörténetéhez nélkülözhetetlen alapot nyújt. Szakirodalmunk legfontosabb forrásmunkái közé tartozik. Lippai János irodalmi hagyatéka jelentős mértékben segítette a magyar kertészet fejlődését, és személyében méltán tiszteljük szakmánk egyik legnagyobb hazai megalapozóját.”

Köszönetemet fejezem ki Dr. Gyúró Zoltánnak, aki egy nehézkesen és kényelmetlenül kezelhető pdf változatból aprólékos munkával elkészítette a Posoni kert honlapunkon látható, olvasható változatát.

A fenti ismertetőt összeállította: Ficzere Miklós, Debrecen

Csatolt állomány(ok): 
Szerzői jog: 
közkincs (public domain) - lejárt védelmi idejű mű
Címkék
Gyűjtő, gyűjtemény: 
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.