Levél Ukrajnából

Hírlevél

December közepén kedves levelet hozott a posta. Feladója Dr. Zsupán Iván, Munkácsról. Levelében több oldalon keresztül írja le, hogyan került kapcsolatba a kaktuszokkal, és ismerteti ezen a területen végzett munkásságát, melyet később olvashatnak majd a Debreceni Pozsgástár valamelyik számában a pozsgásgyűjtőket bemutató rovatban. A borítékban a Munkácsi egyesület jelvényét is megkaptuk, valamint fényképeket, és egy verset, melynek érdekessége, hogy azt Zsupán Iván és Urbán Sándor fordították le magyar nyelvre az eredeti oroszból. Most e verset közreadjuk Olvasóinknak.

Vlagyimir Szalauhin

K A K T U S Z O K

Andrej Voznyeszenszkij-nek

Barátaim,
Mennyi külsőség puffasztja
világunkat!
Emberek,
kik búzavirágon nevelkedtek
és réti margarétán,
Döbbenettel
Bámulják a zöld növényt,
melynek a neve - kaktusz.
S míg gyanakodva szemlélgetik,
úgy tűnik
Nekik,
hogy:
Csúnya,
Nevetséges,
Asszimetrikus,
Érthetetlen,
Okoskodó,
Modernkedő,
Rombolja a zenét
és a formák plaszticitását,
Megbontja a hagyományokat
és a kánonokat,
Ujjat húz a józan ésszel,
Hatásvadászó
és utat elálló.
És általában torz, szúrós,
és botrányos módon
Igyekszik elhomályosítani a margarétát
és a búzavirágot.
Különös,
de idővel mégiscsak megszokják őket
Az emberek:
szokatlan formájukat,
Csodálatos rajzolatukat,
Egyéniségüket,
Mert hisz tán nincs is közöttük
két azonos példány.
És megtanulnak gyönyörködni bennük.
Ezekben a formátlan és szúrós
nyomorultakban
Fűszeres és fanyar szépséget
találnak!
Igazi szépséget.
Hazugság,
Rágalom:
Nem formátlanok ők!
A homok a nap alatt egyszer fehér
másszor vörös.
Cseppekkel itatgatva,
Táplálgatva nevelkedtek a sivatagban.
Tán szkizofréniás művész festette őket,
Alakjukat varázskéz formálta
Éjjeli órában,
kávés-bagós hangulatban.
Majd szaporította őket
nekünk.
De ismerjük el, hogy a kéz erős volt.
És minden vonal kifogástalan,
sőt mondhatnám: szigorú.
A képzelet kimeríthetetlen volt,
S tán egy kis csínytevés is benne.
De minden vonásban érezhető
A befejezett alkotás, a művészet.
És én
Négy órán át nézegettem
Négyszáz kaktuszt,
a gyűjteményt.
Kicsik voltak a kaktuszok,
De mind igen határozott,
Meglepő,
Érthetetlen,
Asszimetrikus,
Ujjat húzó
a józan ésszel,
Hagyományokat és kánonokat bontó.
(A réti margaréta szemszögéből,
A nyírfa szemszögéből.)
De szerkezetük mindenekfölött
választékos volt:
A nagy Szobrász-Művész
nem hibázott.
És számomra fölnyílt a szépségük.
Gyönyörködni kell bennük,
nemcsak a mezőben.
Ápolni valamennyit,
nemcsak a rétet.
És,
Bár az iskolában nem oktattak
bennünket ilyesmire.
Megértitek majd, hogy e növények
Természetesek,
Mint a kagylók, korallok,
tengeri halak.
S pompázatosak,
mint a szálló nyári felhők.
Ha isztok az erős, fűszeres italokból,
Elégedetlenek lesztek
a meleg tej ízével.
Én nem dobok követ
pitypangra, rózsára.
Hisz gyönyörűek és nem vétettek,
A jázmin sem,
A liliom sem
a folyó fekete tükrén.
De idővel megértitek.
hogy túl édeskések.
S mégis ízetlenek
a levélkék, virágocskák,
ágacskák, szirmocskák.

Fordította: Zsupán Iván és Urbán Sándor
Az eredeti orosz vers a Lityeraturnájá Rosszijá 1. számában jelent meg, 1974. jan. 4-én.

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.