A teleltetésről általában

A teleltetés a kaktuszgyűjtemény sikeres fenntartásának egyik meghatározó eleme. A növény fejlődése, következő évi virágzása, egyáltalán az életben maradása szempontjából legalább annyira fontosak a téli elhelyezés körülményei, mint a vegetációs időszaké. A teleltetés problémakörét itt nem annyira tudományos, mint inkább gyakorlati-tapasztalati oldalról próbáljuk megközelíteni, megkönnyítve annak sikerét, illetve tippeket adni egyes különleges növények helyes téli gondozásához.

Ehhez azonban ismerni kell egy-két alapvető növényélettani folyamatot, ami a kaktuszokban az eredeti élőhelyen is lejátszódik az évszakok váltakozásával. Az egyik, talán legfontosabb, a téli pihenőidőszak mibenléte.
A kaktuszok természetes élőhelyén is megfigyelhető az a folyamat, ami a tél közeledtét jelzi. A hőmérséklet, a nappalok hosszúsága és a fényintenzitás fokozatosan csökken, majd a tél beálltával hosszabb-rövidebb időre állandósul. Tél végén, kora tavasszal egy fordított folyamat játszódik le: a napi megvilágítás hosszabbodásával emelkedik a hőmérséklet. A tipikus "kaktuszos élőhelyek" többségén ilyenkor van némi csapadék is, ha máshogy nem, hát bőséges harmatképződés formájában.

A kaktuszok testében ezzel párhuzamosan zajlik egy biológiai folyamat, melynek során először a fénymennyiség és a hőmérséklet csökkenésének köszönhetően hormonális változások történnek. A növekedési hormonok (auxinok és gibberelinek) termelődése gyakorlatilag leáll, a növénytest megkezdi a felkészülést a pihenőidőszakra. A tápanyagfelvétel és a légzés minimálisra csökken, így a kaktusz a vegetációs időszakban felhalmozott tartalék tápanyagok és víz optimális felhasználására áll át. Szintén az említett hormonális változás következménye, hogy a kaktusztestben ki tudnak alakulni a virágrügyek (viráginicializáció), melyeknek képződését a növekedési hormonok egyébként gátolják.

A tavasz érkeztével a növény testében is egy fordított élettani folyamatot figyelhetünk meg: a hőmérséklet és a megvilágítás erősségének emelkedésével ismét beindul a növekedési hormonok termelődése, felgyorsul a tápanyagfelvétel és a légzés, jó esetben pedig a tavaszi csapadékból pótolni tudja a kaktusz a száraz időszakban elvesztett vizet.
A leírt folyamat természetesen élőhelyenként más és más módon megy végbe, de nagy általánosságban ezeket kell szem előtt tartani a teleltetés módjának megválasztásakor. Míg a kaktuszok szempontjából optimális esetben a növény eredeti élőhelyének klímájához igazulna a teleltetés módja, addig a rideg valóság egészen más. Sajnos nekünk, kaktuszgyűjtőknek fordítva kell gondolkodnunk: a rendelkezésünkre álló tartási feltételek szabta határokon belül kell megoldanunk növényeink igényeinek minél teljesebb kielégítését. Ez olyannyira igaz, hogy sok esetben még a gyűjtött növények körét is behatárolhatják termesztési feltételeink, még ha számunkra kedves fajok, nemzetségek tartásáról kell is lemondanunk az ideális növényház hiánya miatt.
Az alábbiakban néhány tipikusnak mondható elhelyezési mód alapján összegezzük a teleltetés során összegyűlt tapasztalatokat.

Lakótelepi, társasházi lakások, családi házak:

A legtöbb fejtörést okozó kérdés, amivel rendszeresen találkozunk : lakásban hogyan helyezzük el a kaktuszokat télen. Nagyon nehéz jó megoldást találni, mivel igen kötöttek a lehetőségek. Jó esetben van egy olyan pince, vagy tároló, ahol fagymentes, zárható helyen helyezhetjük el növényeinket. Ilyenkor az egyébként ablakban tartott növényt október elejétől nem öntözzük, majd november végén - december elején, mikor már a talaj teljesen kiszáradt és a fejlődése leállt, akkor elhelyezzük a tárolóban. Tél végén, kora tavasszal kaktuszainkat visszahelyezhetjük eredeti helyükre, fejlődésük 1-2 hét alatt beindul, s a pihentetésnek köszönhetően nemsokára virágaik is megjelenhetnek.
A téli tárolás körülményeinél azonban egy-két alapvető szempontot figyelembe kell venni:

  • A helyiség hőmérséklete lehetőleg 4-10 °C között legyen! Rövidebb időszakokra 1-2 °C-ig is süllyedhet (ez alatt fagykár léphet fel), illetve 12-14 °C-ig is emelkedhet a hőmérséklet (magasabb hőmérsékleten etiolálódnak növényeink). Ha ettől eltérő hőmérséklet adott, akkor nem alkalmas a helyiség teleltetésre.
  • Csak száraz helyiségben teleltessük kaktuszainkat! A helyiség nem lehet nedves, nyirkos, mert ez gombásodást okoz a gyűjteményben.
  • Lehetőleg világos helyen teleltessük pozsgásainkat, legalább egy kis ablakon beszűrődő szórt fény legyen! Tudni kell azonban, hogy ennek hiányában a kaktuszok többsége száraz, hűvös helyen a sötétben való pihentetést is károsodás nélkül átvészeli, mert ha anyagcsere-folyamataik teljesen leállnak, akkor a fényigényük is minimálisra csökken.
  • Az öntözést csak a teleltetés befejezése után 2-3 héttel kezdjük újra! Először ritkábban, kis adagokkal öntözzünk, majd amikor növényeink növekedése szemmel láthatóan beindult, emelhetjük a vízadagok mennyiségét és gyakoriságát.
  • A teleltetés befejeztével fokozatosan, 2-3 hét alatt szoktassuk kaktuszunkat az erős fényhez, ne tegyük ki rögtön tűző napsütésnek, mert ez égési sérüléseket okozhat!
  • A tapasztalatok szerint nem teleltethetők sötétben az alábbi nemzetségek, fajok: Melocactus, Discocactus, Myrtillocactus (ide sorolandó minden Myrtillocactus-alanyra készült oltvány!), Uebelmannia, Astrophytum ornatum, illetve az epifiták. Ezeket lakásban is át tudjuk teleltetni, szem előtt tartva azt, hogy az öntözést 1-2 hónapra ebben az esetben is fel kell függeszteni, vagy minimálisra kell csökkenteni. Lehetőleg erre az időszakra tegyük őket fűtőtesttől távol, a lakás hűvösebb részébe. A felsorolt növényeket kifejezetten ajánljuk azoknak, akiknek semmilyen más teleltetési lehetőségük nincs, de otthonukban szívesen hódolnának a kaktuszgyűjtés szenvedélyének.

Amennyiben nem rendelkezünk a fentieknek megfelelő helyiséggel, akkor két lehetőségünk marad: a már említett melegigényes növények gyűjtésére specializálódunk, vagy készítünk a lakáson belül egy mini "hidegházat". A hidegház elkészítésénél gyakorlatilag a lakás melegétől zárjuk el kaktuszainkat, biztosítva ezzel a szükséges téli pihenőidőszakot. Ennek kivitelezését úgy képzelhetjük el, hogy készítünk egy többpolcos állványt, amit közvetlenül valamelyik ablak elé helyezünk el, lehetőleg úgy, hogy az ablak alatt ne legyen radiátor, vagy ha van, zárjuk el azt. Ezután az egész állványt elzárjuk a lakás légterétől a falhoz, vagy ablakkerethez illeszkedő fólia-, plexit- vagy üvegburkolattal (akár közvetlenül a falra csavarozható vitrint is készíthetünk az ablak elé, így hosszú évekre megoldhatjuk az optimális teleltetést). Így biztosíthatjuk a téli időszakban az ablaküvegen keresztül a folyamatos hűtést úgy, hogy a fagytól biztosan megóvjuk kaktuszainkat. Egy-két jó tanács ehhez a módszerhez:

  • Az ablak és a kaktuszok közé helyezzünk valamilyen árnyékoló réteget (árnyékolóháló, selyempapír), ami a napsütéses téli napokon sem engedi túlmelegedni a "vitrint"! (Mint fentebb említettük, a növények fényigénye ilyenkor lecsökken, tehát nyugodtan árnyékoljunk!)
  • Az árnyékolást és az elválasztó réteget tél végén egyszerre vegyük le.
  • Az öntözést a fentieknek megfelelően szüneteltessük!
  • Ha egyrétegű síküveg ablak mögé helyezzük el a gyűjteményt, akkor tegyünk egy hőmérőt is az üveg mellé, így kemény fagyok esetén így kontrollálni tudjuk belül a fagymentességet!
  • Verőfényes téli napokon ellenőrizzük a hőmérsékletet: ha a vitrin 20 °C fölé melegszik, szellőztessünk!

Fóliasátor, fóliaház, fűtetlen üvegház:

Azoknak a szerencsés gyűjtőknek, akik rendelkeznek kerttel, így lehetőségük van állandó növényház létesítésére, már csak anyagi lehetőségeik határozzák meg, hogy egy fűtetlen fólia-, vagy üvegházat, esetleg egy minden igényt kielégítő fűthető üvegházat (esetleg ezek kombinációját) építenek gyűjteményük számára.

A fűtetlen növényházban tartott kaktuszainkat két módon teleltethetjük:

Fagyérzékeny növények:

Csak azoknak ajánljuk fagyra érzékeny kaktuszok tartását ilyen növényházban, akinek rendelkezésére áll egy - a fentiekben már leírt - pince, vagy más tároló helyiség, ahol a téli hónapokra elhelyezhetik növényeiket.
A teleltetés menete annyiban tér el a lakásban tartott növényekétől, hogy az első kisebb fagyok után érdemes a növényeket a téli "lakóhelyükre" költöztetni (ez október közepe és december eleje között bármikor lehet), majd az erősebb reggeli fagyok elmúltával (ez időben rendszerint március vége - április első fele) hordhatjuk ki őket nyári szállásukra.
Az alábbiakat kell szem előtt tartanunk:

  • Az öntözést legkésőbb szeptember közepén hagyjuk abba, hogy biztosan ki tudjon száradni a növények talaja! (nyirkos talajban a gyökér felől gombák támadhatják meg a kaktuszokat).
  • Az első öntözést csak a kitelepítést követően 2-3 hét múlva ejtsük meg, de addig is érdemes párásítással segíteni növényeink tavaszi ébredését.
  • Ha sötétben teleltettük gyűjteményünket, akkor tavasszal árnyékolást kell alkalmaznunk, csak 3-4 hetes szoktatás után érheti közvetlen napfény!
  • Ha melegigényes növényeket is tartunk (lásd fentebb!), akkor azokat természetesen lakásban kell teleltetnünk!
  • A ki- és beköltöztetés dátumát úgy válasszuk meg, hogy a növényházon belül ne érhesse fagy kaktuszainkat! Jól záródó, nagyobb légterű fóliaház 3-5, üvegház akár 5-7 °C-ot is tarthat a külső hőmérséklethez képest, ebben az esetben a -2 - -5 °C-os külső hőmérséklet még nem káros. Ugyanez a hatás kisebb, esetleg nem teljesen zárt légtér esetén csupán 1-3 °C, tehát 0 - -2 °C-os hajnali fagyoknál kezdjük meg a beteleltetést!
Fagytűrő kaktuszok:

Ha el akarjuk kerülni a tavaszi és őszi ki- és beköltözések fáradalmait, akkor dönthetünk a fagytűrő kaktuszok gyűjtése mellett is. Bármilyen meglepő is, igen komoly méretű kollekciót lehet létrehozni ezekből a növényekből. Ehhez két dolgot kell nagyon gondosan összehangolnunk: a rendelkezésre álló növényházban mért minimum-hőmérsékleteket és a kaktuszok tűrőképességét. Szerencsére ma már mindkettőben nagyon nagy segítségünkre lehet a modern technológia. A hőmérséklet méréséhez már viszonylag olcsón beszerezhetünk digitális hőmérőt, az interneten pedig számtalan növény- és magjegyzék jelzi az egyes taxonok fagytűrő képességének határait. Kezdő gyűjtőknek javasoljuk a nagyobb tűrőképességű növényekkel kezdjék a kísérletezést, majd a tapasztalatok gyűjtésével párhuzamosan lehet próbálkozni az érzékenyebb fajokkal is. A következőkre legyünk tekintettel:

  • A télálló/fagytűrő kaktuszok sem igénylik a téli öntözést! A legjobb, ha októbertől egyáltalán nem öntözünk, a tavaszi első öntözést akkor adjuk, amikor megjelennek kaktuszainkon az első virágrügyek, vagy friss hajtáskezdemények. Itt azonban nem követelmény, hogy teljesen száraz legyen a talaj, csupán a pangó vizet kell kerülni.
  • Ne ijedjünk meg, ha kaktuszunk ősszel ráncosodik, összetöpped! Ez természetes életfolyamat, a télre készülő növény "kilöki" a felesleges vizet sejtjeiből. A sejtállomány bekocsonyásodik, így nem képződnek jégkristályok, amik szövetroncsolást okozhatnának. A zsugorodás mértékére jellemző, hogy sok gömbkaktusz teljesen visszahúzódok a talajba, ezzel is csökkentve a károsodás kockázatát.
  • Ha lehet, csökkentsük a túl nagy napi hőingadozást a növényházban! Verőfényes téli napokon a túlzott felmelegedés ellen árnyékolással, esetleg szellőztetéssel védekezhetünk. A nagyon erős és hirtelen lehűlést a növényházon belüli fólia védőréteggel tompíthatjuk. Nagyon praktikus megoldás a fátyolfólia védőréteg, mert ez könnyen rögzíthető, ragasztható (bármilyen növényház alakjához tudunk belőle egy belső "burkot" készíteni, akár 2 rétegben is), olcsó, jó a hőtartó hatása és egyben az árnyékolást is megoldjuk vele!

Fűthető növényház:

Szerencsés esetben kaktuszainkat egy minden igényt kielégítő fűthető üveg-, vagy polikarbonát növényházban tudjuk elhelyezni. A legkevesebb munkánk ebben az esetben adódik a teleltetéssel, viszont a fűtés miatt ez a legköltségesebb. Természetesen itt is érdemes annyi energiát áldozni a téli felkészülésre, hogy a növényházon belül egy jól záródó fólia (illetve inkább fátyolfólia) réteget feszítünk ki, mert ezzel komoly megtakarítást érhetünk el a fűtés költségein. A fűthető üvegházban való teleltetésnek a fentieken túl különösebb kritériuma nincs, a hőmérséklet szabályozását, a növények öntözését, esetleges árnyékolását is hasonlóképpen érdemes végezni. Csupán 1-2 jó tanács a télre:

  • A melegigényes növényeket a kazán/fűtőtest közelében, magasabban helyezzük el! Esetleg le is választhatunk egy kisebb légteret a fűtőtest körül ezeknek a növényeknek, ahol néhány fokkal melegebb van, mint a növényház többi részében.
  • A hegyvidéki fajokat, amiket alacsonyabb hőmérsékleten érdemes teleltetnünk (Aylosterák, Sulcorebutiák, Lobiviák, stb.), a talajszint közelében, esetleg az asztalok alatt helyezzük el!
  • Ősszel rendszeresen szellőztessünk a melegebb napokon, hogy száradjon az üvegház egésze. A téli időszakban kifejezetten káros a túl magas páratartalom, mivel sok kórokozó terjedését segíti, az üvegház falán lecsapódó pára pedig koncentráltan csöpög egyes helyeken. Ilyen helyekre ne tegyünk kaktuszt, mert a lefolyó víz biztosan tönkreteszi!
  • Tavasszal az öntözéseket rendszeres párásítással kezdjük, majd fokozatosan emelt vízadagokkal folytassuk! Amíg nem indul be a gyökerek fejlődése, addig felesleges nagy vízadagokkal öntözni, viszont a rendszeres párásítással nagyban segítjük a kaktuszok tavaszi ébredését.
Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.