Kaktuszbörze a csehországi Chrudim-ban

Hírlevél

Ahová készülünk

Chrudim-ban egy idősebb korú pozsgásnövény-gyűjtő, termesztő és kereskedő, aki lakása alagsorának egy részét, udvarát, kertjét pozsgásnövények, kaktuszok és euphorbiák szaporítására, és eladására rendezte be. Az idős úr Pavel Pavlicek. A ház falára csehül nagybetűkkel kiírták: Pavlicek Kaktuszkertészet. (1.) Az üvegházak között található egy kb. 150 m2 nagyságú hely, ahol rostonsült húsféleségeket, kolbászt és sört lehet fogyasztani az asztalok mellett.(2.)
Pavlicek úr elintézte, hogy a helyi Műszaki Egyetem egyik kb. 600 m2 területű, nyáron üres műhelyében (3.), a folyosókon és a lépcsőházakban minden szeptember utolsó szombatján szukkulens növénybörzét tarthatnak. Európa sok országából egyénileg és csoportokban, autóbuszokkal rengeteg eladó és vásárló érkezik erre az alkalomra. Mindenki megtalál majdnem minden általa kívánt növényt, minden méretben és természetesen mindenféle árban, 1 €-tól a több 100 €-s árig.

A készülődés bonyodalmai

Lukoczki Zoltánnal szeptember elején voltunk a Füvészkerti kaktuszkiállításon, és ott felajánlotta, ha van kedvem, elmehetek velük én is a chrudim-i börzére. Természetesen kaptam az alkalmon, megyek örömmel. A szállást egy szlovákiai magyar gyűjtő intézte, Őt is magunkkal vittük. Az indulás előtti kedden értesített Zoli, hogy Rácz Ibi hozzám jön autóval, nálunk hagyja az autóját, ide jön Zoli is, és tőlünk indulunk Chrudim-ba. Zoli még azt is mondta nekem: „-Annyit szidtad az autómat, hogy többet nem engedem, hogy bele ülj, és nem viszlek vele többet sehova!” Nagyon csodálkoztam, mert tudtommal az autójáról soha semmi rosszat nem mondtam. Tréfásan gondoltam, jöjjenek hozzám Lövőre, és nélkülem menjenek tovább, mert ha könyörög, akkor se ülök többet be abba a Citroennek keresztelt "konzerves dobozba". Mikor valamiben másoktól függöm, vagy mások függnek tőlem, mindig nagyon ideges vagyok. Zolival elég sokat „konzerves dobozoztunk”, és mindig néztem, milyen jól vannak jelölve a letérések, és már jelzik a letérés előtt 1000, 500, és 300 m-re az X helyégbe vezető útra való letérést akár jobbra, akár balra. Ez nekem azért érdekes, mert Romániában, Brassó mellett lakom. Azért mégis nyugtalan voltam, és elmentem a helység végéig, ahol a 84- es műútról le kell térni Lövőbe. Megjegyzem, Lövő a Sopron-Balaton 84-es műút mellett Sopron előtt 23 km-re található. Keresem, de nincs tábla! Megyek Balaton irányába, látom, jobbra a Sopron felől jövőknek van tábla, ami a következő faluba való lekanyarodást jelzi, de a Balaton felől jövőknek hol kell lekanyarodni Lövő felé, ezt nem jelzi tábla. Hát igen, a világon majdnem mindenütt előfordul, hogy olykor nem tartják be a törvényeket, előírásokat. Visszafelé jövet megtaláltam a 93-as km-t jelző táblát. Magyarországon kilométerköveket, mint Romániában nem találunk, helyette km táblák vannak. Innét még kb. 700 m, ahol jobbra kel lefordulni, és 10 lépés után meglátom a kis kb.40x60 cm nagyságú fehér, Lövőt jelző táblát. Ez a tábla a műútról nem látszik. Valószínűleg a helybelieket értesíti, ha nem volnának biztosak benne, merre járnak, világosítsa fel őket, hogy a helységbe értek, ahol laknak. Ahogy lekanyarodunk a 84-es műútról, már a lövői Fő utcán vagyunk. Ebben a helységben a Fő utca házainak számozása a helység túlsó végén kezdődnek, ahogy onnét jövünk a baloldalon 1 számmal kezdődik, majd minden háznak egyel nagyobb száma van: 1, 2, 3, stb. Amerről Zoliék várhatók, a számozás 108-al végződik, és a másik oldalon folytatódik a 109-essel. A túlsó végen az 1-es számmal szemben majdnem 300-as számú tulajdon látható. Erről a furcsaságról értesítettem Ibit, majd ő Zolit.
Péntek reggel azért becsomagolva várom Ibolyát. Egyszer csak fél kilenc, körül telefonál, hogy a kapum előtt áll. Beengedtem, leparkolta az autót, és a csomagokkal a kapuban vártuk Zolit. Időközben ittunk egy kávét egy cigivel, és akkor mondja Ibi, hogy a szomszédházon ott 161, nálam meg nincs, - Dehogy nincs! – mondom, - Igaz elég ócska, de van! Tényleg van, de a csatornaszerelő a csatornával eltakarta. Hát így mennek a dolgok. Az irányító táblák a helyiek által lettek készítve a helyieknek, akik nagyjából ezek nélkül is boldogulnak, és nem a más vidékről érkezőknek, hogy könnyen, logikusan tudjanak tájékozódni egy számukra ismeretlen helységben. Romániában én is könnyen, jól tájékozódom, de más országban nem nagyon, viszont aki hozzánk jön, biztosan az is kínlódik a tájékozódással.
Végre Zoli is megérkezett úgy 9 óra körül Varga István pesti gyűjtővel egy Suzukiban, amelyik a követelményeknek jobban megfelel. Nyugodtan beülhettem, mert Zoli tényleg nem visz többet a Citroen nevű konzerves dobozzal. Hát akkor irány Chrudim!

Az utazás bonyodalmai

Mikor már Szlovákiában jártunk, Zoli felhívta Libnárné Herczeg Ilonát, Icukát, hogy megtudjuk, hol találkozzunk vele. Sajnos Icáéknál baj történt, és csak Chrudim-ban találkoztunk ismét. Ica valahol felvett egy helyes fiatal családot, és egy még helyesebb és fiatalabb egyetemista kisasszonyt. Egyszercsak észrevették, hogy a motor fordulatszámához képest lassan haladnak. Csúszott a kuplung! Vissza kellett fordulniuk, és egy másik Skoda Oktávia kinézetű autóval folytatták útjukat, emiatt maradtak le. Ica szerint hegyvidékre, szerintem dombvidékre, csúszó kuplunggal nem ajánlatos menni. Ez nagyon igaz!
Eleinte az autósztráda nagyon jó volt. Egy adott pillanatban a külső sáv elkezdett dadogni. Olyan 6 m-enként egy zötty, majd még egy, és így mentünk talán több mint 100 km-t: zötty - zötty - zötty..., ezért Zoli átment a belső sávra, amely már jó volt. De Zoli általában 110 km/h sebességgel megy, és a megengedett sebesség 130 volt, így mindig el kellett engednie a hátulról gyorsabban jövőket, ezért több mint 100 km-en állandóan csárdásozott, egy lépés jobbra, egy lépés balra, és újra elölről. Viszont ez a tangózás nem engedte elaludni. Mégis csak jó volt a zötyögés.
Egy benzinkútnál megálltunk cigizni, megettünk egy-egy banánt (4.) Egyszer csak elindulok kukát keresni, ahova dobjam a banánhéjat. Szerencsére a többiek észrevették, hogy merre megyek, és kiabáltak, " – Nem szabad cigarettával arra járni, robbanás veszélyes - " Hát igen! Tudom, mi a helyzet a benzinkutak környékén, de nem vagyok sofőr, és csak néha-néha cigizek. Így történhetnek sokszor a komoly balesetek. Az embernek megvannak a helyes információi, de nincs szüksége használatukra, tudja mit, hogyan kéne csináljon, de eszébe sem jut, amikor kellene, és megtörténhet a baj. Később Csehországban már csak egy benzinkútnál álltunk meg. Itt az üvegre festett cigarettázást tiltó jel alatt álldogáltak a cigiző emberek. Hát ilyenek is vannak. Olyan 15 óra körül megérkeztünk Chrudimba, de nem álltunk meg. Szállást csak a Chrudim-tól 12 km-re lévő Pardubicében kaptunk, ahol lepakoltunk. Pardubicében elég nehezen boldogult Zoli, pedig ő elég sok országban járt autóval, és mégis egyszer úgy kellett kanyarodjon, hogy megszegje a helyi jelzéseket. Végre megtaláltuk a Penny Market-et, aminek közelében volt a szálláshelyünk. Innét gyalog indultunk megkeresni a 1283-as számot. Az első ház száma 1226 volt. (A számok csak fiktívek, mert nem jegyeztem meg az ottanit.) Megyünk tovább. A következő ház előtt szerencsére István a bokrok között, épületelemek között kiszúrta a következő ház számát, amely a keresett 1283 volt. Én később is kerestem ezt a számot, de nem találtam meg. Azt mondják, hogy ott amilyen sorrendben telekkönyvezik az épületet, úgy kapják a számot. Egy fix támpont nélkül egy idegen nem tudom, hogyan talál meg így egy házszámot, pláne, ha hosszú az utca.

A tetthelyen

Olyan 17 óra körül érkeztünk Pavlicek-hez, ahová 18 óra után Icáék is megérkeztek. Megnéztük a Pavlicek féle gyűjtemény egy részét (5-6.), amely magtermelésre is szolgál. (Nem lehet mindenhova bemenni.) Az eladó növények egy külön üvegházban vannak, ahol mindenki egy kosárba begyűjti a növényeket, amit meg akar venni. Minden cserépen rajta az ár cseh koronában és €-ban. A Pavlicek birtok mellett vagy 100 m-re van egy söröző, amelyik este nyit. Este 7 óra után a söröző megtelik kaktuszgyűjtőkkel és árusokkal. Mindenki issza a sört, ha éhes rendel pizzát, amit rövid idő alatt leszállítanak. Mindenki minden nyelven beszél, gesztikulál, mutogat. A zűrzavar első osztályú, a zaj süketítő, és mindez egy kellemes, külön élmény. Itt fizetni csak cseh koronával lehet (7-8. A 8. kép bal oldalán Sas István. A szerk.). Már teljes sötétségben egyenesen, keresgélés nélkül szállásunkra érkeztünk. Állítólag ez is egyetemistáknak szolgáló bentlakás (9.). A központi folyosóról bejutsz egy előszobába, ez kb. 1,2 m széles és 2,5 m hosszú. Az egyik hosszú oldalon van a mosdó és zuhanyozó, mellette a WC. A vele szembeni oldalon van egy szoba, 4,0x6,0 m-es, két személyes. A folyosói bejárati ajtóval szemben az előszobából nyílik a másik szoba ajtaja, amely 3,5x4,0 m. Valószínűleg egy személyes. Akit apartman érdekel, egy ugyan ilyen egységet kaphat.

Alig pakoltunk le, Zoli meghívott, kereszteljük meg az „új” autóját. Ez volt vele az első útja. Szendvicsek, sütemények, üveg ribizli bor és pezsgő mellett elbeszélgettünk egy ideig, majd mindenki eltette magát másnapra. Ez úton is kívánjuk, az „új” autója váltsa be a hozzáfűzött reményeket, és sokáig sok örömben részesítse gazdáját, segítse gazdáját boldog kalandokhoz, de néha azért engem is vigyen magával! Másnap reggel Icáék és István már 8 órakor ott voltak a vásáron, de csak úgy mehettek be, ha valamelyik árusnak segítettek rekeszt, ládát bevinni. Mi csak 9 utánra mentünk. A helyiség keskenyebb végén büfé működött. A másik oldalon vagy 3 m-el volt kerítve a középső tértől, ahol asztalok és székek várták az elegánsabb, vendéglői étkezést óhajtókat. A többi területen az árusok asztalai lettek sorban elhelyezve, ahol a vásárlók nyüzsögtek úgy összeszorulva, mint a heringek, haladni csak egymáshoz dörzsölődve lehetett. Az egész kirándulás alatt az idő kellemes, őszi napsütéses volt. Kint a szabadban se meleg, se hideg, de bent a teremben egy órai nyüzsgés után csurom vizesre izzadta magát mindenki . Az első belépéskor egy €-ért adtak egy jegyet, amivel ki, be lehetett járni, ahogy a kliensek akartak. A vásárolt növényeket cseh koronával és €-val is lehetett fizetni. Többször is végig jártam 11 óráig a standokat (10-11.), minden pénzem elköltöttem, és az Aztékium hintoniin kívül mindent megkaptam, amit akartam.

Bonyodalmak hazafelé

Visszamentem az autóhoz, leülve vártam, jöjjenek a többiek is. A találkozó 12-re volt megbeszélve. Icáék is pakoltak, az egyetemista kisasszonyt a végén nem tudták bepréselni a kocsiba, majdnem ott hagyták. Az átcsoportosításkor a nagy tövisű növényeket ruhákba csomagolva a hátsó középső ülésre halmozták, a kisasszonyt a becsukott ajtóval neki szorították a növényeknek és így tudtak elindulni haza, ahova tudtommal szerencsésen meg is érkeztek. Mi is fél egy után elindultunk. Benzint is kellett vennünk (12. Az előtérben középen farmerben Szabó Gábor. Szerk.). Egy körforgalom előtt 5m-rel látunk egy jelt "töltő állomás", de a körforgalomból merre kell kimenni a töltő állomáshoz, az nem volt feltüntetve. Mi az útvonalunkat jelző irányjelző tábla szerint mentünk ki a körforgalomból, és vagy 500 m után meglátjuk a benzinkutat. Látunk egy utat is, amin elindulva egy pár méter után ott a behajtani tilos tábla. Míg ott álltunk, megfigyeltünk egy cseh autót, amelyik be tudott menni tankolni. Így hát hátrafelé visszaaraszoltunk a főútra, és a lefigyelt autó útvonalán mi is bejutottunk a kúthoz. Tankolás után irány hazafelé. Egy idő után mindenkinek feltűnt, hogy mintha nem erre jöttünk volna. Az első helység neve után meghatároztuk a térképen, hogy hol vagyunk. Ez az út is jó lett. Szép napos idő volt, az úton majdnem semmi forgalom, nyugodtan mehettünk, talán 10 km-t, ha kerültünk, és vagy 30 km-rel előbb jutottunk az autósztrádára. Kapuvár környékén egy rövid gyenge esőzónával találkoztunk. Este, majdnem sötétben megérkeztünk Lövőre. Még lámpagyújtás nélkül átpakoltuk a holmikat, majd Ibi és Zoli elindultak hazafelé, ahova szerencsésen meg is érkeztek. Zoli Székesfehérvár, Lövő, Pardubice, Lövő, Székesfehérvár útvonalon kb. 1300 km-t ment.
Én most voltam másodszor Chrudim-ban. Határozottan állítom, megéri a fáradságot és költséget, legyen az ember akár növénygyűjtő, akár nem. Minden esetre jó, ha az embernek van pénze, és lehetősége a növények hazaszállítására és az otthoni tartásukra.
A 13. képen Nevezi János (bal) és Pavel Pavlicek (jobb). A szerk.

Szabó Gábor
Négyfalu, Erdély, Románia

A képeket az Aztekium Egyesület (Szatmárnémeti) bocsájtotta rendelkezésünkre.

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.