Gyűjtőszámok a gyűjtemények botanikai értékük tükrében

Hírlevél

Írta: Mánfai Gyula, Budapest
Megjelent a Debreceni Pozsgástár 2011. 1. számában.

Divatok jönnek és mennek. Divat a kaktuszgyűjtésben is fellelhető. Vajon a gyűjtőszámos növények gyűjtése divatnak tekinthető- e? Mint minden kaktuszos kérdésre, erre is legalább két válasz adható. Az egyik „hobbiból”, a másik határozott céllal. Az első lehetőséggel nem kívánok foglalkozni, mivel az nem illik bele e gondolatsor témájába. A gyűjtőszámos növények gyűjtése is állandó fejlődés alatt áll. Köszönhető ez annak, hogy a gyűjtőszámos növények száma és hozzáférhetősége egyre jobban gyarapszik, és annak, hogy ismereteink is gyarapodnak a kaktuszokról. Talán minden tévedés nélkül leírhatom, gyűjteményeinket ma már nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is gyarapítani szeretnénk. Legalábbis remélem, hogy idővel ez a cél is lebeg a gyűjtőtársak szeme előtt. Mindebből az következik, hogy gyűjteményeink egy idő után, a botanikai érték szempontjából is két részre szakad. Jó ez? A válasz itt is kettős. Az alapkérdés: érdekel-e bennünket, hogy milyen botanikai értéket képviselnek számunkra és az eljövendő nemzedékek számára a gyűjteményeinkben fellelhető fajok egyedei? Nemleges válasz esetén mindenféle növény egy csoportba kerülhet gyűjteményeinkbe. Gyűjtőszámos, több nemzedéken át kultúrában szaporított, hibridek és a kultúrában felbukkanó – esetleg japán mintára szándékosan kitenyésztett – „génmanipulált” növények. Egy ilyen gyűjteménynek financiális értéke nagy lehet, de vajon a botanikai értéke mennyi? Elhanyagolható ez a szempont? Meggyőződésem, hogy nem. Az a véleményem, hogy gyűjtői tevékenységünk során törekednünk kell a kaktuszok botanikai, és nem kertészeti értekének megőrzésére. Sajnos, éppen az utóbbi időben nincs alkalmam sok gyűjteménylátogatásra. Így csak régebbi tapasztalataimat írhatom le, amely egy-két kivételtől eltekintve vélhetőleg ma is ugyanaz. Nevezetesen a gyűjtemények többségében a növények nincsenek szétválasztva botanikai értékük alapján. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek a gyűjtemények bizonyos mertekben csökkent értékűek lennének. Egyre több írás jelenik meg a kaktuszfélék fajainak élőhelyükön való pusztításáról, pusztulásáról, és emiatt az adott fajt nem egy esetben a kipusztulás fenyegeti. Jelen gondolatsorom nem arról szól, hogy az európai gyűjteményekben szaporított egyedekkel megmenthetjük-e a kipusztulás szélére sodort fajokat. Továbbra is az a véleményem, hogy a fajokat csak az élőhelyükön lehet megmenteni és megtartani! Az európai gyűjtemények kizárólag bemutatásra alkalmasak! Történtek kísérletek Európában termesztett kaktuszfajok eredeti élőhelyükre történő visszatelepítésére, de ez már a kezdeti stádiumban elakadt. Vajon miért? Csupán azért, mert egy rugalmatlan szervezet ezt így látta jónak? Nem egészen. Talán senki sem gondolta át, hogy egy idegen földrészről betelepített növény, még ha az eredeti élőhelyére történik is, számos bonyodalmat okozhat, meg az őshonos növényzet kisebb nagyobb kipusztulását is. Behurcolt betegségek stb. miatt. Amennyiben a visszatelepítés eredményes módszer lenne, ezt mar a dél- és az észak-amerikaiak már megtették volna. Ez azonban a kaktuszok törzsfejlődéséből adódóan nehezebb feladat, mint más növények esetében. Egyébként meg az európai növények visszatelepítése az európai élőhelyekre is összességében kudarcot vallott. De erről is egy külön könyvet lehetne írni. Maga az 1993-ban megjelent Nemzeti biodiverzitásmegőrzési stratégia is nagy terjedelemben jelent meg, 17 közreműködő jóvoltából, köztük szerepel Papp László is, Egyesületünk tiszteletbeli elnöke. Mindenáron mi akarjuk megmenteni visszatelepítéssel a kipusztuló félben levő kaktuszfajokat? Nosza, pakoljunk fel több kiló veszélyeztetett faj magját és szórjuk szét az eredeti élőhelyen! Tudja valaki, hogy melyik amerikai államban van halálbüntetés? Márpedig az élő növények visszatelepítése is ezzel járhat. és akkor még nem beszéltem ezzel a visszatelepítési ötlettel előidézhető biológiai pokolgépről. Visszatérve a vastag betűs gondolatra, ezt a bemutató funkciót kellene elsődlegesnek tekinteni. és itt jönnek a képbe a gyűjtőszámos növények. Méghozzá olyan szinten, hogy a gyűjteményekben is kiemelt szerepet kellene kapniuk. Ez nemcsak a beszerzésre, de az elhelyezésre is vonatkozik. Legideálisabb megoldás az lenne, ha külön növényházba tudnánk nevelni a gyűjtőszámos növényeket. De ez még sokáig csak álom marad. Örül a gyűjtő, ha egy növényházat – rövidebb-hosszabb idő után – fel tud építeni. De ebben a növényházban is el lehet különíteni a különböző származású növényeket. Visszatérő megjegyzésem „gyűjteményünket vagy annak egyes részeit nemzeti kincsként kellene kezelnünk”. Ez a rész viszont csak gyűjtőszámos növényekből állhatna. Ficzere Miklós (2009) vitaindító cikkében felteszi a kérdést, meddig tekinthetünk egy gyűjtőszámmal ellátott növényt gyűjtőszámosnak? A kérdés a fentiek vonatkozásában még nagyobb súllyal tevődik fel. Az élőhelyen egyre fogyatkozó kaktuszfajok – hosszú távú – hiteles bemutatására csak az első nemzedékes gyűjtőszámos növények látszanak alkalmasnak. Ez azonban csak úgy oldható meg, ha az élőhelyről gyűjtött magról nevelt növényekből állítjuk össze a bemutató gyűjteményt. Ez azonban igen keveseknek adatott és adatik meg. Egy fokkal alacsonyabb szintű, talán nem írok nagy butaságot, botanikai értéket tekintve ezzel meg egyenértékű az élőhelyről gyűjtött magról nevelt növények első nemzedéke. Botanikai értéket tekintve azonban ezek utódnemzedéke már bizonyos mértékű csorbát szenved, a különböző mértékű génerózió miatt. Így ezek utódnemzedéke a másodiktól, már nem biztos, hogy alkalmas a család bemutatására. Ezek csak hobbi tartás példányai lehetnek. Egyelőre marad a megbízható helyről való mag- esetleg növénybeszerzés. De melyek ezek? Leszámítva azt az elenyésző mennyiségű és ehhez még nehezebben hozzáférhető hazai lehetőségeket, marad a viszonylag drágának minősülő külföldi beszerzés. A kínálat itt is nagy és ez magával vonja a megbízhatatlanságot. A sok kínálat között kevés az olyan, amely a megbízható kategóriába tartozik. És most nem arra gondolok, hogy akarva-akaratlanul a nagyobb haszon érdekében eladnak mindent, hanem az előbb már említett generációs sorrendről. Azt kideríteni, hogy melyik vásárlási lehetőségnél lehet első vagy második stb. generációs növényeket vagy magvakat kapni, szinte lehetetlen. Ehhez sajnos, részletesen ismerni kell a kínáló terepmunkáját. Ez bizony megint nehéz feladat. Amennyiben érdeklik a kedves gyűjtőtársakat az eddig leírtak, akkor bizony össze kellene állítani egy listát, melyik kínálat felel meg a különböző botanikai értékeknek. Sajnos a tanulópénz nagyon drága, de lehetőségünk van ezen könnyíteni. Van két országosan is elérhető szaklapunk, és számtalan Internet elérhetőségünk. Látszólag értelmetlen ez az okfejtés. És valóban az is, amennyiben csak a magunk generációjára gondolunk. De megtehetjük-e ezt akkor, amikor egy veszélyeztetett növénycsalád fajait gyűjtjük? Egy másik kérdés? A botanikai érteket is figyelembe véve minden növényünk egy kategóriába tartozik? Nem! Fentebb már említettem a gyűjteményeinkben fellelhető növények „minőségét illetően”. Így a gyűjteményekben fellelhető növényeket négy kategóriába sorolom. Sorolom, mert senkit sem kényszeríthetek arra, hogy ezt kövesse, legfeljebb csak gondolkozzon el felette. Nos, nálam az első kategória az élőhelyről származó növények, melyek jelenleg elérhetetlenek a CITES jóvoltából. A második kategória az élőhelyen gyűjtött magokból nevelt növények. A harmadik kategória a második kategória növényeinek második- negyedik utódnemzedéke. A negyedik kategória minden egyéb más. Az első kategóriába tartozó növények beszerzési lehetőségéről már fentebb írtam. A második kategóriába szereplő növények beszerzése viszont már nem is annyira bonyolult. Egy kis utánjárással ki lehet deríteni, hogy hol lehet kapni ezek magvait és szaporulatait. Mivel nem magunk végezzük az alapanyag beszerzését természetesen fenn áll annak a veszélye, hogy tévedünk, vagy tévedésben hagynak minket. Ezek szinte kizárólag külföldön szerezhetők be egy átlagos kaktuszgyűjtő számára. A harmadik kategóriába tartozó növényeket már Magyarországon is be lehet szerezni, ugyanazzal a veszéllyel, amint a második kategóriánál azt említettem. A negyedik kategóriás növényeket bárhol megtaláljuk. Bemutatkozó írásomban említettem a gyűjtemények sorsával kapcsolatos aggodalmaimat. Mennyivel könnyebb dolga van az örökösnek, ha ismeri a gyűjtemény növényeinek botanikai értékeit. Egyrészt nem kényszerül potom áron eladni az egészet, másrészt az egyes kategóriák megfelelőbb helyre kerülhetnek. Lássuk be, a mai elhelyezés magával vonhatja azt, hogy az egyben eladott hagyaték növényei közül a második és harmadik kategóriába tartozók is a negyedik kategóriába tartozók sorsára jut. Ezzel a botanikai érték szerinti csoportosítással nemcsak azt akadályozhatjuk meg, hogy értéken alul kerül máshoz a gyűjtemény, de az egyes gyűjteményrészek továbbra is be tudják tölteni eredeti szerepüket.

Néhány gondolat a hibridizációról

Felvetődhet a kérdés, hogyan kerül a hibridizáció egy, a gyűjtőszámokkal foglalkozó összeállításba. Nos, a hibridizáció a botanikai értéket erősen befolyásoló tényező. A kaktuszfélék fajainak kialakulásában fontos szerepet játszott és játszik a hibridizáció, mind a természetben, de különösen a kultúrában tartott növényeknél. Mi sem igazolja ezt jobban, mint Mohay Jolán: Az evolúció genetikai alapjai (1981) című könyvének Hibridizáció és poliploidia fejezete. „A hibridizáció és a poliploidia alapvető fontosságú, gyakran egymást követő evolúciós lépések az adaptáció és a speciáció hosszú folyamatában. A fajok különböző populációi egymástól eltérő génkomplexekkel alkalmazkodhatnak élőhelyükön, hiszen egy faj elterjedési területen belül sem lehet mindenütt minden környezeti tényező azonos. A környezet változásai különösen akkor szembetűnőek, ha figyelembe vesszük a nagy időintervallumok során bekövetkezett földtörténeti, klimatikus, és a velük együtt járó egyéb változásokat is. A különböző populációk egyedei között létrejövő kereszteződéseknek evolúciós hatásuk van, a hibridizáció fogalmat ebben az értelmezésben használjuk (Stebbins, 1971). A hibridben a génformák száma, s ezzel az átlagos heterozigócia mértéke is nő, és a hibrid változatos allélkombinaciójú utódnemzedékre hasad.” Jelenleg a fajok alfajokra való felosztása a bevett gyakorlat. Ez magával hozta a már leírt fajok „revízióját” és újradefiniálásukat. Ez a természetben nem lenne probléma, hiszen az alfaj egyik kritériuma az, hogy más fajoktól es alfajoktól izoláltak legyenek. A legtöbb esetben azonban nem reproduktíve, így kultúrában, és ki tudja, a természetben hogyan, az alfajok minden gond nélkül kereszteződhetnek es kereszteződnek is. Ugyanez a helyzet egy faj több populációjával is. És itt jönnek képbe megint a gyűjtőszámok. Egy faj különböző gyűjtőszámai (általában) nem mások, mint a faj különböző populációi. Nos, ezen populációk egyedeit tartjuk mi egymás mellett a gyűjteményeinkben, megadva annak a lehetőségét, hogy egymással géneket cseréljenek ki, hibridizálódjanak. Vajon, eme utódnemzedékekre milyen gyűjtőszámokat írhatunk? Véleményem szerint semmilyent. De meg tovább megyek, eme utódnemzedék növényei az általam felállított és önkényesnek is mondható kategóriák közül melyikbe tartoznak? Szerintem a negyedikbe. És itt egy különös és sokak szerint megdöbbentő vagy netalántán ostoba gondolat jutott az eszembe. A kaktuszfélék élőhelyi helyzetének tükrében, milyen értéket képvisel a jövő számára a kultúrában nevelt növények utódnemzedékei?! A válasz eléggé bonyolult. Bonyolult, mert igen kevés az információnk arról, milyen mértékű a kultúrában szaporított különböző kaktuszfajok géneróziója. Lehet, hogy évezredes távlatokat is figyelembe véve semmi. De lehet, hogy már egy-két generációnál is jelentős. Ez sokszor meg sem mutatkozik a külső megjelenésben. Olvassuk csak el figyelmesen és többször is a Mohay Jolántól vett idézetet! Lehet, hogy csínján kellene bánnunk a kultúrában termesztett magvakkal történő szaporítással? Abban az esetben igen, ha érdekel bennünket gyűjteményünk egyedeinek botanikai értéke. Márpedig egy egyesületi tagot érdekelnie kell, mivel ez szerepel, ha nem is ezekkel a szavakkal, az MKOE es az MPKE alapszabályának 4. pontjában: „A magyarországi gyűjtemények minőségi és mennyiségi gyarapítása, a gyűjtők szervezett formában való összefogása és ismereteinek bővítése”, amit belépésünkkor elfogadtunk és ezt kaktuszgyűjtői tevékenységünk végzésekor figyelembe kellene vennünk. Félreértés ne essék, nem akarom a kedves gyűjtőtársakat a hazai termesztésű magok általi gyűjteményszaporításról lebeszélni. Inkább arról van szó, hogy minőségi különbségek vannak a fent vázolt négy kategória között, és ezen el kellene gondolkodni, illetve azon, hogy minden növényt összekeverve tartunk, legalábbis azoknak, akik látogatókat is fogadnak. Végül van még egy hírem a kedves gyűjtőtársak felé. Ez a gondolatsor ugyan most befejeződött, de más szemszögből nézve még találkozni fognak vele, más címmel és zömében más tartalommal.

Mánfai Gyula, Budapest

Felhasznált és ajánlott irodalom

  • Bartha, S., Csapody I., Danos, B., Fekete, G., Galle, L., Holly, L., Horváth, F. Jenser, G., Kereszty, Z., Kovács, Gy., Németh, Ferenc., Papp, L., Simon, T., Surányi, D., Szabó, T. A., Szőcs, Z., Varga, Z. (1993): Nemzeti biodiverzitásmegőrzési stratégia, in. Magyar Tudomány 38 (8) 1993: 983-1010
  • Ficzere, M. (2009): Gyűjtögetünk és számozunk: gondolatok a gyűjtőszámos gyűjtésről, in. Debreceni Pozsgástár 12 (1) 2009: 4-8
  • Kádár, I. Cs. (2009): Reagálás a Ficzere Miklós: „Gyűjtögetünk és számozunk: gondolatok a gyűjtőszámos gyűjtésről” című szerkesztői levelére, in. Debreceni Pozsgástár 12 (2) 2009: 4-5
  • Mánfai, Gy. (2008): Tanmese a kaktuszokról, in. Debreceni Pozsgástár 11 (4) 2008: 4-8
  • Mánfai, Gy. (2009): Fajok, populációk, élőhelyek, gyűjtőszámok. in. Debreceni Pozsgástár 12 (3) 2009: 4-8
  • Mohay, J. (1981): Hibridizáció es poliploidia, in. Az evolúció genetikai alapjai Natura: 159-173
  • Stebbins, G. L. (1971): Chromosomal evolution in higher plants. Edward Arnold, London
Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.