Gyűjtőszámellenes propaganda II.

Hírlevél

(Időközben Szabó Gábor két alkalommal küldött előző cikkéhez kiegészítést. A következőt szerkesztve közöljük egyéb átfedések elkerülése érdekében.)

Ha jól meggondoljuk, a gyűjtőszámos növénygyűjtés sokkal bonyolultabb és nagyon komoly problémákhoz vezethet.

Az 1-es probléma: Ha már mindenki a ritka növényekből akar a gyűjteményében minimum 3 példányt tartani, és ezek csak gyűjtőszámosak lehetnek, rövidesen a termőhelyeken egy növény sem marad. Nem marad mit megőrizni.

A 2-es probléma: Szegény országok szegény lakosai a növények feketepiaci eladásából való jobb kereslet miatt vagy kiürítik a termőhelyeket, vagy mindegy honnan származik a növény, ellátják hitelesnek látszó gyűjtőszámmal és névvel. Egy mexikói szegény embernek nem lehet gyűjtőszáma?

A 3-as probléma: A civilizáció által elfoglalt területekről összegyűjtött és valahol kiárusított növényeknek, pláne ha több helyről kerülnek egy vásári polcra, mi lesz a begyűjtés helye, dátuma és ki lesz a begyűjtője?

A 4-es probléma: Amióta egyes országokból nem szabad engedély nélkül kivinni kaktuszokat minden újonnan felfedezett fajjal el lett látva a világ. Ez csak akkor lehetséges, ha a gyűjtő korrupt és sikerült korrumpálnia a vámosokat. Én egy egyszerű romániai kisvárosi amatőr gyűjtő, vajon milyen körülmények között és mennyi idő után kapnék engedélyt, és vajon mennyi és milyen növény hivatalos kihozatalára?

Az 5-ös probléma: A CITES nem hibás azokért az esetleges kellemetlenségekért, amiket a gyűjtőszámos gyűjtés és gyűjtemények kitalálói fognak okozni. A CITES 1973-ban alakult, míg a biztosan később kialakult gyűjtőszámos gyűjtés kifundálói nem vettek figyelembe minden lehető és talán lehetetlen körülményt, amit a gyűjtőszámos gyűjtés létre fog hozni, és mindenre pontos megoldással, utasítással fel legyenek készülve.

A 6-os probléma: Első megoldandó probléma, hivatalosan megszerezni egy pár növényt. Valószínűleg ezt hivatalos fórumok elég könnyen meg tudják oldani. A másik probléma, van egy csomó növény, amely mire virágozni kezd a karbantartó személyzet megöregszik. Tudtommal a magból termesztett Schlumbergera-félék 15 év után virágoznak. Nekem egy magból nevelt Aporocactus martianusom 18 éves, és még nem virágzik. A mellette lévő Aporocactus
flagelliformis
, melyet virágosan kaptam rendesen vjrágzik. Egy kétéves korában kapott magonc Denmoza erythrocephalám 20 éves, és nem virágzik. Egy másik Mammillopsis senilisem 15 évesen nem virágzik, vagy az Echinocereus longisetus v. delaetiim 23 éves, nem virágzik. Tudnék még más növényeket is felsorolni, de nincs minek. Vagy én nem találtam meg a tartási módot, hogy virágozzanak, vagy a természeti adottságaim nem nekik valók, vagy tényleg nagyon idős korban virágzanak. Az ilyen nehezen virágzó növények tömeges szaporítása nagyon hosszadalmas lehet, ezért elsősorban a kereskedésre termelők ezeket a növényeket elvágva sarjadásra késztetik, és a sarjakat meggyökereztetve vagy feloltva hozzák forgalomba. Ezeknek a gyűjtőszámos névtáblája mit kellene tartalmazzon? Természetesen az első növény vagy mag termőhelyi eredetű.

A 7-es probléma: Láthatjuk, hogy az ember kiszelektálja a gyengébb minőségű egyedeket, csak a szebb, az embernek jobban tetsző növényeket tartja meg, és egy csomó klónt nevel. Ezeket ha visszaviszi az eredeti termőhelyre, azt hiszem, már az eredetileg begyűjtött növénytől, amelyiktől származnak, már nagyon különbözni fognak. Ezek az új növények, ha újra be lesznek gyűjtve milyen gyűjtőszámot kapnak? Talán valahol Európában "születtek", szelektálva voltak, kitudja hányadik generáció, akár magonc, akár dugvány-klón. A fenti, azt hiszem, világos problémák mellé még hozzátenném azt a lehetőséget is, hogy ha nagyon kezd fogyni a jó áron eladható kicsempészendő növények száma, egyes bandák a megélhetésért halálos háborúkat is folytathatnak majd egyszer. Sajnos én nem tudom elhinni, hogy akik kigondolták a gyűjtőszámos gyűjtést ne tudták volna, hogy a vámosokat ki kell játszani, vagy korrumpálni kell. Ha a gyűjtőszámos címkézett gyűjtemények mellett maradunk, szerintem akik ezt elindították, újra jobban és minden részletében átgondolva, minden lehetőségre gondolva, új szabályzatot kellene előállítaniuk, és minden országba elküldeni a kaktuszgyűjtő egyesületekbe. Arra is kellene gondolniuk, hogy a gyűjtőket ne nézzék már eleve korruptoknak, és a vámosokat korrumpálhatóknak. Nem szabad egy szabályzatot arra alapozni, hogy a csempészek, feketekereskedők korruptak, és a túlélésükért mindenre kapható emberek majd úgyis megoldják a problémákat. Végül azért mindenkinek azt ajánlom, hogy gyűjtse csak nyugodtan a kaktuszokat úgy, ahogy eddig is gyűjtötte, kikapcsolódás véget a mindennapi taposómalomi fáradság levezetése végett. Gyűjtsön olyan növényeket, amik tetszenek, akár van nevük, akár nincs. Akárki, akármilyen tudományos magyarázattal jön, minden gyűjtemény csak gyűjtemény. Még ha valaki a világon található giccsekből is alkot gyűjteményt, ha neki azok tetszenek, csak gyűjtemény lesz. Ha sikerül elég nagy gyűjteményt giccsekből összehozni, ki is lehet állítani, vagy múzeumot létrehozni belőlük. Ezzel nem akarok senkit giccsgyűjtésre buzdítani.

Szabó Gábor
Románia, Erdély, Négyfalu

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.