Gyűjtőszám III.

Hírlevél

Most már odáig jutottunk, hogy megírjam, miért nem látom helyesnek lényegében a "gyűjtőszámos" kaktuszgyűjtést.

Van egy nőstény Rottweiler kutyánk, még levágott farokkal kaptuk. 2006-ban életet adott 11 kölyöknek. A hím félig-meddig szabadon élő, gazdátlan, nem teljesen fajtiszta német juhászkutya. A kerteken keresztül a 2,5 m-magas dróthálókerítésen keresztül jött be a mi udvarunkba. A kölykök között volt 3, amelyik teljesen farok nélkül, és 3, amely félhosszú farokkal, míg 5 normális farok hosszal született. A mi kutyánk ősei közül nem hiszem, hogy valamelyik genetikai beavatkozáson esett volna át. A csonkafarokkal születettek genetikai mutációja csak a kb. 300 éves ember általi farok csonkítás okozta hatásra jöhetett létre. A kutyaviadalokban résztvevő kutyák farkát, nagy fülét megcsonkították, hogy ne akadályozza a verekedésben, és az ellenfél ne tudja megragadni, megharapni. Az én családom aradi, mindenki bánáti helységből származik. A feleségem négyfalusi csángó családból származik. Székelyföldről "elcsángált" székelyek. Itt Brassó mellett idegen földön, idegen emberek közé telepedtek le. Elzárt kis csoportokat formáltak, nem közösködtek az idegenekkel. Ennek az elzártságnak az eredménye az lett, hogy kialakult egy egyéni szokásrendjük, beszédmodoruk, szavak sajátos értelmezése, egy különös gondolkodási mód. Én már több mint 40 éve lakom köztük, és még ma is sokszor meglep az idősebbek a furcsa sajátossága. A fiatalabbak már alakulnak az idegenekkel való együttélés eredményeként. A gyerekeim nem kaptak nagymértékű csángó nevelést, de sokszor ők is meglepnek az Édesanyjuktól örökölt beszéddel, gondolkodással, viselkedéssel. Ezek szerintem hasonló úton kialakult genetikai örökségek, mint a kutya farok nélkülisége. A genetika talán a csillagászatnál is komplikáltabb, megfoghatatlanabb tudomány, és én egyáltalán nem ismerem. Ha mégis van valami igazam, akkor az alábbiak is igazak lehetnek, és ezért nem látom értelmét a gyűjtőszámos kaktuszgyűjtésnek. Ha egy termőhelyről begyűjtünk növényeket, a következő lehetőségeink vannak, hogy neveljük őket.

  1. Egy vad, vagy kultúrvidéken (kertben, kertészetben) a szabad természetbe kiültetjük, ahol az időjárási körülményeket el tudják viselni, lényegében a telet kibírják. Ez nagyjában a két térítő közti terület, de sok kibírja a telet bizonyos vidékeken az 52-es Északi és Déli szélességi fokig is.
  2. A Föld bármelyik pontján kultúrkörnyezetben, minden külső hatástól védve, azaz üvegházban, fólia alatt, neveljük.

Lássuk, mik a lehetőségek az 1-es esetben. Minél távolabb megyünk a begyűjtési helytől, a talaj összetétele, tápanyag tartalma annál különbözőbb a begyűjtéséhez képest. Kultúrzónában időnként még tápszer is jut a növény melletti talajra. A növény gyökere az eredeti körülmények között nőhet. A vízmennyiség periodikus adagolása és minősége is megváltózik, nem beszélve a talajvízviszonyokról. A napsütés időtartama, intenzitása és a sugarak beesési szöge megváltozik. A természetes árnyékolás is megváltozik. Kultúrterületen a légszennyeződés is sokkal pregnánsabb, mint a vadvidékeken, pláne, ha a növény, közlekedési útvonal, ipari létesítmény közelébe kerül. A 2-es esetben nagy vonalakban ugyanazok a problémák, mint az egyes esetben, csak hozzáadódnak a következők: A növények gyökerei be vannak szorítva egy nagyon kicsi határolt űrtartalmú földlabdába, cserépben. Gyakran kell cserélni a földet és tápoldattal kell feljavítani a minőségét. Ha az üvegház fala, teteje a fénytől jól átjárható, akkor csak az anyag, üveg vagy polikarbonat fény általi átjárhatósági hányadosa szerint csökken. Ha színes az üveg, a fólia, a növények csak szórt fényt kapnak, csak vertikális irányból. Mind a két esetben a növények a termőhelyihez viszonyítva nagyon nagy változáson esnek át. Szerintem egy pár év után, ha az utódokat összehasonlítjuk az eredeti begyűjtőhelyi növényekkel, nagy különbségeket fogunk észlelni. A kutyám és gyerekeim esetét azért említettem, mert szerintem az eredeti termőhelytől különböző természeti viszonyok egy rövid idő után már változásokat indítanak meg, melyek egyelőre még csak esetleg laboratóriumi mérések, összehasonlító feltételek mellett, mutathatók ki, amit mi, gyűjtők nem tudunk érzékelni, de vannak. Viszont hosszabb idő múltán már észlelhetőek lesznek. Tehát a „jó” gyűjtőszámos növényünk pár év múlva már nem lesz gyűjtőszámos. A Nagy-Szamos völgyében Beszterce-Naszód mellett van egy helység, Lechinca. Itt a szászok termeltek egy nagyon jó minőségű szőlőt, melyből a bor is nagyon jó minőségű lett, Steininger néven, a szász gazdálkodó család neve után. A szóbeszéd szerint a néphatalom ideje alatt megpróbálták növelni a szőlős területét. Nem sikerült. A már beültetett területen kívül, ha csak 1 m-rel arrébb ültettek ugyanolyan töveket, mint a régóta beültetett területre, ez a kinti sohasem termett olyan gyümölcsöt, mint az eredeti helyén, és a bor sem lett olyan, mint a kívánt, csak Feteasca Alba-Fehlr Leányka, vagy Feteasca Regal, Királyleányka. Kereskedelemben "Steininger" bort, szőlőt nem lehet vásárolni. Hogy mennyi igazság van a szóbeszédben, nem tudom. A biztos az, hogy ilyen bor van. A monda szerint Hruscsov minden évben az egész bormennyiséget elvitette magának. Ha igaz, akkor a talaj minősége határvonal szerint is változhat, ha egy növény nem kapja ugyanazt a talajt, a növény is megváltozhat. Ha mégis gyűjtőszámos növényt akarunk szaporítani, vigyázni kell, hogy annak a növénynek a virágja ne lehessen beporozva rovaroktól, széltől, semmitől, nem ellenőrzött pollennel, csak mi porozhassuk be a megfelelő növény pollenjével. Ez az óvintézkedés kissé komplikáltabb, mint a vele való nem foglalkozás. Én eddig sem Romániában, sem Magyarországon senkinél halvány jelét sem láttam, hogy valaki ilyesmire felkészült volna.
Kaptam egy nagy magvetésből négy Astrophytum 'Super Kabuto' 10 mm-es magoncot. Mikor kissé megnőttek, a képen látható három különböző mintázatú Astrophytum asterias lett. Talán a jobb felső az lesz, aminek kaptam. A többibe besegítettek más rovarok is, melyek más Astrophytum pollent hoztak arra a virágbibére, mely magjait az ismerősöm elvetette. Ezek után csak azt mondhatom, hogy szerintem nincs semmi értelme a gyűjtőszámos címkézésnek, gyűjtésnek. Mindenki gyűjtse, ami tetszik, ahogy akarja, de ha lehet, azért a növény nevét tudjuk, és még egy pár szerintünk fontos adatott.

Szabó Gábor, Erdély, Négyfalu

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.