Gyűjtögetünk és számozunk: gondolatok a gyűjtőszámos gyűjtésről

Hírlevél

Írta: Ficzere Miklós, Debrecen
Megjelent a Debreceni Pozsgástár 2008. 4. számában.

Sokat hallottam már a gyűjtőszámos gyűjtésről, de lényegét, jelentőségét csak részben értem. Ehhez kértem már mások segítséget is, de néhány általánosságot meg nem haladó tájékoztatáson kívül egyebet nem hallhattam. Tudom és értem azt, hogy tudásunk a kaktuszokról, de más növényekről is, elsősorban a terepen, az élőhelyükön végzett kutatások révén lendülhet előre, és érthető az is, hogy akik ezt a munkát végzik, bizonyos dolgokat rövidítenek, betű és számjelekkel jelölnek, vagy mai szóhasználattal, kódoljak azokat. Így számukra könnyebb lesz a begyűjtött információhalmaz áttekintése. De mit gondoljon ezekről a manapság egyre gyakrabban előforduló kódokról az a kaktuszgyűjtő, aki valahol szembetalálkozik velük? Néhány évvel ezelőtt valamelyik honi kaktuszos újságban találtam egy cikket, „Gyűjtőszámok és feloldásuk” címmel, s máris elnézést kérek szerzőjétől, ha nem jól emlékezve a címet rosszul idéztem. Ebben betűk és azokat követő számok, mint gyűjtőszámok voltak felsorolva, majd következett a feloldásuk. Megtudhattam, hogy a betűk emberek nevét rövidítik, de a számokról nem volt semmi ismeret. Így hát számomra a feloldás nagy csalódásba torkollott, mivel ennél jóval többet vártam. Vajon mit jelenthet maga a szám? A megfejtés után kutakodva kezembe kerültek olyan gyűjtőszámokat is tartalmazó írások, ahol a számok egy-egy növény lelőhelyét, élőhelyét jelentették. Ez legtöbbször a szerzők (a gyűjtőszám betűi) által földrajzilag jól behatárolt és jellemzett terület, ahol az adott növényt megtalálták és begyűjtötték. A gyűjtőszámokkal való ismerkedés közben néhány érdekes, már-már a gyűjtőszám megalkotója lelkületére is bepillantást engedő apróságokra figyelhettem fel. Volt, aki egyszerű észjárással, egyes sorszámmal kezdte gyűjtőszámait, de találtam 1036 és 10982 számúakat és ehhez hasonlókat. Rögtön arra gondoltam, hogy ők nagyon elszánt és életük nagyobb részét terepen töltő kutatók lehetnek, mert biztosan ilyenek is akadnak közöttük. De felvillant bennem az is, hogy ilyen sok élőhelyről hány és hány növényt gyűjthettek be „tanulmányútjaik” alkalmával, mert ugye a gyűjtőszám, nevéből következőleg gyűjtést is, vagy talán csak ennyit jelent. Az említett gyűjtőszámoknál kezdtem keresni a kisebb sorszámúakat, pl. a 982, vagy 9984 jelölésűeket, de ezeket nem találva rövidesen rá kellett jönnöm, ilyenek valójában nem is léteznek, mert szerzőjük a fontosság látszatát keltve, vagy mások elkápráztatását, csodálatát keresve, vagy éppen nagyon jól megfontolt kereskedői érdekek miatt 1000, ill. 10000- nél kezdte gyűjtőszámainak sorszámozását. Érdekes az is, hogy sokszor a gyűjtőszámhoz tartozóan olyan földrajzi megnevezést használnak, amely nagyobb, vagy nem egyszer többszöröse Magyarország területének. Azt hiszem, hogy az ilyen tágan értelmezett és nagyvonalúan leírt gyűjtőszámnak már semmi értelme nincsen. Valójában a gyűjtőszámos gyűjtés a rendszeres és módszeres botanikai kutatások kezdetének köszönheti létét, amikor a gyűjtőszámmal egy, a tudományra még valószínűleg ismeretlen, újonnan begyűjtött növényt jelöltek, ahol a betűk a begyűjtő nevét, a számok a növény lelőhelyét jelentették. A tudomány érdekében a begyűjtés valóban szükséges, hiszen nélkülözhetetlenek herbáriumok, botanikus kertek és különféle laboratóriumi vizsgálatok céljára. Ebben az esetben a gyűjtőszámok mögött egy komplett, a begyűjtött növényhez kapcsolódó ismerethalmaz található. Ma már egyre többen kutatják, tanulmányozzak a növények élőhelyeit, ha ehhez elegendő kedvet és elhivatottságot éreznek, s ennek egyenes következménye az újként leirt növények számának gyarapodása, és az ennél még nagyobb ütemben szaporodó gyűjtőszámok mennyisége. De ez sem baj mindaddig, amíg segítségükkel a növény változatosságára, különböző élőhelyeken való létükre, előfordulásukra vonatkozó ismereteink bővülnek, hiszen az is fontos új ismeret lehet pl., hogy egy növény élőhelyei földrajzilag egymástól összefüggően vagy hiányokkal tagoltan találhatóak, vagy éppen milyen, egymástól eltérő természeti körülmények között élnek. Baj akkor van, amikor a gyűjtőszámokat a kereskedelem kezdi használni, mintegy a tudományosság illúzióját keltő szimbólumokat, ahol a gyűjtőszám mindinkább annak bizonyítéka, hogy az így jelölt növény más, mint a többi. Ez azonban csak részben igaz, mégpedig a lehető legkisebb részben. Igaz lehet, ha máshol élő társainál, pl. hidegebb éghajlatú területről származik, mert a természetben kialakult nagyobb hidegtűrése miatt alkalmas lehet szabadtéri tartásra más helyeken. Ez a tulajdonság pedig, minden bizonnyal jellemzi majd az utódnövényeket is, tehát genetikailag rögzült tulajdonságról beszelhetünk. De ritka kivételtől eltekintve nincs ez így a gyűjtőszámmal megjelölt földrajzi helyen élő növények külső, eltérő morfológiai bélyegeivel, amelyek különböznek a más földrajzi helyen elő társaikétól. Mire gondolok? Adott egy kaktusz, melynek ismerjük morfológiai jellemzőit, de más élőhelyen tőlük valamiben eltérő egyedeket találunk, pl. hosszabbak a töviseik, kékesebb színű az epidermiszük, nagyobb vagy kisebb a testük, az areolák szőrösebbek vagy csupaszok stb., stb. De az is lehetséges, hogy egy élőhelyen belül találunk egymástól eltérő egyedeket, mint a képeken is látható Grusonia invicta esetében. Sokan ilyenkor már taxonómiai megkülönböztetésért kiáltanak, aminek esetleg lehet is alapja, mert a valóság csak későbbi vizsgálatok alkalmával derülhet ki. Legvalószínűbb azonban, hogy az adott taxon bemutatja önmaga változatosságát. A begyűjtött növényeket, magvakat szaporítják, nevelgetik, majd árulják, s közben talán nem is gondolják, hogy ezek a növények mást sem tettek, mint az eltérő földrajzi, természeti körülményekhez csak alkalmazkodtak, és eközben egyik-másik külső alaktani jellemzőjük megváltozott. Az erősebb napsütés miatt hosszabb lett tövisük, kékesebb a bőrük, vagy a több csapadék vagy tápanyag miatt nagyobb lett testük, a gyakori köd és pára miatt szőrösebbek lettek az areolák. De ezek rendszerint nem maradandó tulajdonságok. Ha ezekből a növényekből hazatelepítünk, akkor azok az eltérő természeti körülmények miatt előbb-utóbb megváltoznak, s elveszítik azt a tulajdonságot, ami miatt elhoztuk. Elmondhatjuk mindezt a gyűjtőszámos magvakból keletkező szaporulatra is, hiszen tudjuk-e biztosítani, mondjuk azt az erős, nagy energiájú, mienkétől részben eltérő hullámhossz összetételű napfényt, ami kezdetektől fogva éri őket 2-3-4000 m magasságban, déli fekvésű, meredek hegyoldalban? Pedig ez csak egy kiragadott körülmény a sok-sok lehetségesből. A válasz egyértelmű nem lehet! Látnunk kell tehát, hogy ezek a növények is állandóan változnak, és ezeket az örök és apró változásokat vagy nem vesszük észre, vagy ha észrevesszük, túl nagy jelentőséget tulajdonítunk nekik. Változásuk olyan, mint a gyertyaláng, amely minden pillanatban változik, de mégis változatlannak látszik. Az élet utáni ragaszkodásukból merítenek újabb és újabb erőt, amely kikényszeríti belőlük a változást. A változások egymást követő láncolatában pedig, a formájuk is más lesz, amit vagy képes meglátni szemünk, vagy nem. Ebben a láncolatban semmi nincs, aminek ne lenne oka, es semmi nincs, aminek ne lenne előzménye és következménye, és mégis, mi e láncolatnak mindig csak az utolsó néhány láncszemét tapogatjuk, mindig azt keresve, ami elválaszt és elkülönít egyik formát a másiktól. Vajon miért nem azt keressük, ami összeköt, és ami hasonló, ami elvezethet egyik láncszemtől a megelőzőre s végezetül a legelsőre. Úgy tűnik, ez a gondolatmenet a kaktuszokkal foglalkozók körében nem nagyon sikeres. Az élőhelyükről elhozott növények, vagy az elhozott magból kibúvó kis csirák az ember, a gondozó kertész ápoló kezeit keresik. Már csak azért fogják virágjukat kinyitni, hogy bennünket gyönyörködtessenek, s lassabban lesz az illatozó virágból magvakat hozó gyümölcs. Érezzük-e néha, hogy a magvak sem tölthetik már be azt a feladatot, amit a láncolatban nekik szánt a teremtő, mert e láncolatból kiemelte őket az ember. Ha belátjuk és megértjük a körülmények okozta szüntelen változást, amelyek genetikailag csak ritkán fixálódnak, akkor feltehetjük a kérdést: miért várjuk el a gyűjtőszámoktól a velük jelzett növények azonosságát? Itt természetesen nem a taxonómiai rangra kell gondolni, mert ezt a botanikai név egyértelműen jelöli, hanem azokra az alaktani eltérésekre, amelyek a begyűjtött növényt jellemzik az élőhelyükön, és rendszerint csak és kizárólag az élőhelyükön. Tehát azonosságot a gyűjtőszám nem fog jelölni, de néhány fontos dolgot elvárhatunk tőle. Ez lehet a növény vagy mag begyűjtésének időpontja, az élőhely, lelőhely fekvésének, talajának, éghajlatának, az ott fellelhető és gyűjtőszámmal megjelölt növények jellegzetességeinek, a látott növénytársulás stb. leírása. Sajnos, az időpont szinte sosincs feltüntetve, pedig milyen fontos lenne ahhoz, hogy az élőhely és a populáció jó vagy rossz irányú változásaira a különböző időpontokban tudjunk következtetni. A többi háttér információ is nagyon szűkszavú, tisztelet a kivételnek. A gyűjtőszámnak mindenkor pontosan meg kellene neveznie a földrajzi helyet, mert ettől lesz botanikailag értékes a növény, és állítólag ilyen növényektől lesz értékes a gyűjteményünk. De máris értelmezési nehézségekbe ütközünk, mert mit is képviseljen a gyűjtőszámunk? Egy földrajzilag jól körülhatárolt populációt, e populáció bármilyen módon elhatárolt részletét, vagy e részletben egy bokor alján tenyésző néhány növényt, vagy a mai technika lehetőségével élve akár egyetlen egyedet? Ha nem egy populációt vagy egy adott taxon változékonyságát akarjuk jellemezni, akkor pedig, mi értelme az egésznek? Adott élőhelyről begyűjtött egyedeket hányadik nemzedékig van értelme szaporítani, amit még ugyanazzal a gyűjtőszámmal jelölünk, és mikortól fogjuk azt mondani, hogy ennek az utódnemzedéknek élőhelye XY gyűjteménye, mivel már nem mutatják a valamikori élőhelyükön látott jellegzetességeiket, s ami meg megmaradt, az csak a származási hely? Összeporozhatjuk-e az A es B élőhelyről származó növényeket? Mert néhány szakirodalmi nézet szerint ez helytelen cselekedett volna. De az ilyen vélekedés elfelejtkezik a természetes állati megporzókról, lepkékről, darazsakról, méhekről, madarakról, amelyek számára közömbös, melyik, ember által megjelölt élőhelyről jutnak el egy másik, akár több 10 km, esetenként több száz km távolságra fekvő élőhelyre. Mi garantálja azt, hogy gyűjteményünkben nem porzódnak össze, s mi van, ha mégis megtörténik az összeporzódás? A lelkiismereten kívül ki és mi garantálja a háttérismeretek valódiságát? Nem nehéz belátni azt sem, hogy egy adott élőhelyre végtelen számú gyűjtőszámot lehet létrehozni, hiszen csak személynév kezdőbetűk és számok végtelen kombinációja az egész, de jobb és értékesebb lesz-e attól egy gyűjtemény, ha minél több, különféle gyűjtőszámmal megjelölt egyed halmazából tevődik össze egy-egy faj bemutatása? Nehezemre nem esne, de nem akarom a kérdéseket továbbszaporítani, csak még egy: lehetséges-e a gyűjtőszámos gyűjtésnek valamiféle értelmes szabályrendszerét megalkotni? Talán igen, talán nem, mert az ilyen típusú gyűjtésnek csak akkor lehet értelme, ha a gyűjtőszám tartalmazza az előzőekben felsorolt információk mindegyikét, de úgy, hogy ezen információk mindenki által könnyen elérhetők is legyenek. Rendkívül rossz azonban a gyűjtőszám, mint fogalom kicsengése, mert a gyűjtésre, és a hozzákapcsolódó negatív képzetekre asszociál, ezért jobb lenne elkerülni fogalmát és helyette az élőhelyi, de még inkább a lelőhelyi szám megnevezést alkalmazni. Lelőhelyi szám: mennyivel élethűbben és pontosabban kifejezi mindazt, amit róla el akarunk mondani. Célszerű volna a GPS koordináták mellőzése is, mert ez sokat mond annak, aki a terepen keresgél, de csak egy pont a térképen azoknak, s ez a többség, akik nem tudván kijutni az élőhelyre, de mégis szeretnék megismerni a földrajzi helyet. Azt is mondhatnám, a GPS koordináta kiegészíti, de nem nélkülözheti a földrajzi hely megnevezését, leírását. Világszerte egyre többen kijutnak a kaktuszok élőhelyeire, és ez bizonyos szempontból örvendetes tény, de nem örvendetes a gyűjtőszámok parttalan és sokszor semmitmondó, csak az emberi hiúságnak ideig-óráig emléket állító szaporodása miatt. Nem örvendetes azért sem, mert a gyűjtőszámok már olyan képzeteket szülnek, mintha azok a binominális nomenklatúra kereteit feszegetnék, pedig ahhoz semmi közük nincs, és nem is lesz. Nem árt felfigyelni arra sem, hogy a növényvilágnak nincs még egy olyan szelete, ahol úgy burjánzanának a gyűjtőszámok, mint a Cactaceae családban, ami bizonyára egyenes arányban áll a gyűjtők számával, de ilyen mértékben nem kelléke a botanika fejlődésének. Az élőhelyekre ellátogató magyar kaktuszgyűjtők követendően jó példát mutatnak azok részletes leírásával, a látottak megismertetésével, de ők sem kerülhetik ki a gyűjtőszámokban rejlő kérdésekre adandó választ, és ezen túlmenően remélhetően rövidesen olvashatunk a terepen szerzett populációtanulmányokról, valamint a kaktuszos élőhelyek növénytársulásairól is. A gyűjtőszámból lesz-e élőhelyi, lelőhelyi szám, e gyűjtési módnak lesznek-e szabályai, vagy még inkább átvedlik keveset mondó, kereskedelmi érdekeket mozgató és kiszolgáló hókusz-pókusszá? A jövő majd eldönti.

Ficzere Miklós, Debrecen

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.