Fajtiszta magok és gyűjtőszámos utózönge

Hírlevél

A növényeim olyan néven vannak nálam nyilvántartva, amilyen néven kaptam. Ha a kapott név hibás, én is hibás névvel adom tovább. Ezen kívül nem tudom, hogy az anyanövénynek milyen más növénnyel volt része földi örömökben megporzáskor. Én csak az anyanövény nevét tudom , amelyről levettem a termést, magházat a magokkal. Hogy valami más nem kívánt növény pollenje bekontárkodott vagy nem, sajnálom, ezt nem tudom. A magfelelőstől kaptam egy kérdést: - Ha nem tudom biztosan, hogy a magok megfelelőek, fajtiszták a nevük szerint, ő a listán tesz egy erre vonatkozó jelet. A magfelelősnek 100%-osan igaza van, így helyes. Beleegyezésemet adtam, de mégis még egy mondatot hozzáfűztem: - Elég sok gyűjtőnél jártam, voltak olyanok is, akik a növényekkel és magokkal való kereskedésből éltek, de sehol sem láttam, hogy valaki is valaha megpróbált volna védekezni a "nem kívánt" pollennel való megtermékenyítése ellen, vagyis hibridnövényeket létrehozó magok nem kívánt megjelenése ellen.

Egyik barátommal beszélgettem erről a témáról. Ő mondott két nevet, akiket én nem ismerek, akikről biztos, hogy vigyáznak a hibridizáció, a nem kívánt beporzás ellen, és az ők növényei megbízhatóan fajtiszták. Én hiszek a barátomnak és örvendek, ha vannak ilyen megbízható gyűjtők, termelők, kereskedők. Hogy milyen módszerrel végzi ezt a védekezést, nem tárgyaltuk. Miért írtam le a fentieket, nagyon egyszerű. Legalább 30 évig kerestem mindenütt Mammillaria hahnianát, de valódit! Ha láttam Szupermarketekben, vásárokon olyan növényt, amelyik M. hahniana lehetett, megvettem, de mindenik csak hibrid volt.

Végre 2012-ben egy kaktuszkiállításon láttam egy olyant, amelyik minden igényt kielégít, és félhangon mondtam csak úgy magamnak: - Milyen gyönyörű, vajon kié lehet? Mellettem megszólal az egyik kolléga: - Ez a növény Z-é, tőlem kapta a magoncot és holnapra hozok neked is egyet. És tényleg hozott, amiből az 1. képen látható növény lett, egy hibrid! Szerintem egy rovar egy Mammillaria chinicephala (2. kép), pollennel ajándékozta meg a barátom M. hahnianáját, és a hibrid került hozzám a barátom tudta nélkül.

Szerintem, ha egy rovar valódi fajtiszta polleneket juttat a bibére, lesznek magkezdemények, melyekből fajtiszta növények fognak fejlődni. Ha nincs elég bibére jutó fajtiszta pollen, hogy minden magkezdeményt megtermékenyítsenek, és jön egy másik rovar, amelyik az anyanövénnyel kompatibilis, de másfajta növény pollenjét juttatja a bibére, ezek a pollenek is a még meg nem termékenyített magkezdeményeket megtermékenyítik, és ekkor ugyanabból a termésből lesznek fajtiszta és hibrid magoncaink is. Ezek az esetek a gyűjteményekben, üvegházakban általában megtörténnek, ha nem védekezünk a nem kívánt beporzás ellen. A gyűjteményekben a rovarok és a szellő-léghuzat ellen, amik a pollent tudják szállítani nehéz védekezni. A termőhelyeken valószínűleg hibridizációk nem nagyon történnek, mert az egymással kompatibilis fajok olyan nagy távolságokra élnek, hogy sem a rovarok, sem a légáramlások nem tudják egyik fajról a másikra eljuttatni a pollent, természetesen az ember beavatkozása nélkül. Ugyanazon a kiállításon kaptam egy városból három gyűjtő címét, melyeket aztán egyszer meg is tudtam látogatni. Ezekről a gyűjtőkről az elmúlt 15 év alatt nem hallottam soha, pedig a város közelében lakom, mikor a lányomnál tartózkodom. Sajnos, nem járnak kiállításokra. Sokfajta olyan növényt láttam náluk, hogy tátva maradt a szám. Sajnos képeket nem tudtam készíteni, mert elfelejtettem feltölteni az elemeket. Itt, talán úgy is mondhatom, hogy százával találtam valódi Mammillaria hahnianákat (3. és 4. kép). Ezekből remélem, majd tudok valódi fajtiszta M. hahniana magokat begyűjteni és magoncokat nevelni.

Sokan mondhatják, hogy van egy csomó olyan kaktuszfaj, amelyek más fajok pollenjével szemben inkompatibilisek. Ez igaz, de én csak egyet tudok biztosan állítani, hogy a legtöbb kaktusznemzetséggel szemben inkompatibilis a Leuchtenbergia. Semmilyen dokumentumban egyelőre még nem láttam egyetlen nemzetség fajával kapcsolatban figyelmeztetést, hogy más nemzetségekkel szemben megporzás szempontjából kompatibilis vagy nem kompatibilis. Sőt, szerintem nagyon fontos volna azt is tudni, melyik nemzetség, melyik nemzetségekkel szemben inkompatibilis és melyikekkel szemben kompatibilis. Nem vagyok botanikai szakember, ezért csak kevés botanikai, biológiai szakkönyvem van, és kevésbe lapoztam bele, de sehol nem találtam egyetlen sort sem írva arról, hogy miképpen tudjuk növényeinket megóvni a nem kívánt beporzásoktól, és ennek eredményeképpen a hibrid magterméstől. A továbbiakban leírok egy nagyon régen, filmen látott módszert. A módszert a kolozsvári Újidők moziban láttam, ahol általában Szovjetgyártmányú és a Szovjetuniót dicsőítő román és magyar feliratozású filmeket vetítettek. Akkoriban Kolozsváron az a mondás járta "A világ legnagyobb törpéje a Szovjet törpe." Azért az akkori Szovjet tudósokat akárhogy mutatták be, akármit kellett csináljanak, azért mégis csak tudósok voltak.
Akkoriban a dolog egyáltalán nem érdekelt, tehát nagyon pontosan nem tudom leírni a látottakat. Nemrég a képek készítésénél kipróbáltam a módszert. Mag lett, de magonc nem. Két különböző gyümölcsfa virágainak magkezdeményeit termékenyítették meg egymással ellenőrzött megporzás útján. Az egyik fa olyan ágát, amelyen megfelelő virágbimbó növekedést észleltek, drótból védő vázzal látták el a növekedő bimbók felett (5. kép), olyan távolságban, hogy a vázra helyezett géz hagyjon elég helyet a virág növekedésének és kinyílásának (6. kép).

Így hagyták az ágat, míg a virág ki nem nyílt, de a bibe még nem nyílt ki, hogy be tudja fogadni a rákerülő pollent (7. kép). Ebben az időszakban leszedik a védőburkot és azoknak a virágoknak, melyeket irányított beporzásnak vetnek alá, eltávolítják a porzóit levágva (8. kép), majd visszateszik a védő burkot, hogy ne történjen nem kívánt önbeporzás, a kaktuszok esetében ilyenek a Fraileák, vagy a keresztezett megporzás két változata közül valamelyik, mint a szomszédmegporzás (geitonogámia) vagy idegen megporzás (xenogámia). A 9. képen az látható, amikor a bibe még nem tudja befogadni a pollent.

A szomszéd megporzás az, amikor egy növényen egyszerre legalább két virág kell nyíljon, melyek egymást megtudják termékenyen porozni. Ilyenek a gyümölcsfák nagy része és a kaktuszok közül a Gymnocalycium mostii v. decorea. Ebben az esetben, ha van két növényünk melyek klónok, ha egyszerre van egy- egy virágjuk, meg tudják egymást termékenyíteni. Az idegen megporzás esetében szükségünk van két külön magból termett növényre, melyek pollenjei meg tudják egymást termékenyíteni. A kaktuszok nagy része idetartozik. Viszont vannak növények, melyeknél egyesek csak nőnemű virágokat nevelnek, míg mások csak hímnemű virágokat. Ilyen az Ilex, és valószínűleg a mandula is. A szukkulens növények között ilyen még pl. az Euphorbia obesa. Annak a növénynek, amelyik pollenjével meg akarják termékenyíteni a kísérleti növény virágait, kivágják a bibéjét. Nem értettem miért, én nem vágtam ki. Amikor a bibe kinyílt, kész a pollen befogadására (10. kép), arról a virágról pollent gyűjtenek (11. kép), amelyikkel meg akarják termékenyíteni a kísérleti növényt és ráviszik a bibére (12. kép).

Szerintem a csipesszel leszedett porzókkal direkt rá lehet vinni a pollent a bibére (13. kép). Ezután rögtön visszateszik a védőburkot, hogy véletlenül se tudjon nem kívánt pollen jutni a bibére. A védőburkot véglegesen akkor veszik le, mikor a termés már akkora, hogy nem sérülhet meg valamilyen véletlen folytán.
Ilyen módon irányított hibridizálást vagy fajtiszta magokat lehet előállítani. Védőburkot mindenki elképzelése szerint készíthet.

Az unokám iskolájába le kell adni elromlott, kiöregedett elektromos herkentyűket. Ott találtam egy kb. egy liter filter kávét főző gépből kiesett szűrőt, melyet hazahoztam és használni fogok (14. kép). A valóságban a sűrű fémszitán át jól lehet látni, milyen állapotban van a virágnyílás. Ugyanebben a filmben láttam, hogy a terméshozam növelése végett a kukorica fölött kb. 5 soronként két ember egy kötelet feszített ki mellyel, ahogy haladtak előre, lehajlítva a kukorica érett pollennel teli virágját, majd kiszabadulva nagyot rázkódott és pollenfelhőt szórt ki a növény lejjebb lévő nővirágaira, kukorica bajuszra. A napraforgó esetében minden második sorban haladó dolgozó a két oldalán lévő napraforgó tányért egymáshoz dörzsölte. Ezért hiszem azt, hogy a kitépet porzóknak a bibéhez veregetésével is jól be lehet porozni a bibét, esetleg két növény virágainak összedörzsölésével. Amit én itt feljebb leírtam nem tudom menyire "tudományos", mennyire használható. Ezért talán jó volna, ha egy szakember írna egy cikket a modern, tudományos megoldásról, akármilyen komplikált is legyen, felvilágosításképpen és egy módszert, amit akármilyen "dilettáns" kaktuszgyűjtő elsajátíthasson és felhasználjon, ha akarja.

Már talán kétszer is írtam, hogy a gyűjtőszámos problémát befejeztem. Egy kollégával való beszélgetésem és a fentebb írtak újra kényszerítenek, hogy megszegjem ígéretemet.

Az egyik gyűjtő barátommal beszélgetve, elárulta, hogy ő kicseréli gyűjteménye legalábbis egy részét gyűjtőszámos növényekre, hogy egy pár azonos fajtájú, de különböző termőhelyről származó növény közötti különbségeket tanulmányozza. Esetleg tanulmányozni fogja a változásokat a növényeken a nálunk eltelt idő alatt és a nálunk kelt utódok esetében is. Ha a nálunk termett magokból származó utódokat is akarja tanulmányozni, feltétlenül szükséges, hogy még véletlenül se történjen hibridizáló megporzás.

Az utóbbi időben több információt kaptam a gyűjtőszámról. Akik tudományos módon foglalkoznak a kaktuszokkal, azoknak "talán jó", de szerintem nehézkes nyilvántartás. Én úgy értem, hogy akik akarják tudni, mit jelentenek a betűk és számok, csak az interneten tudják megtalálni ezek jelentését. A mai fiataloknak valószínűleg már nem lesz probléma ezeknek a jeleknek az értelmezése. Már meg lett említve egy eset, hogy ugyanazon helyen begyűjtött növénynek két gyűjtő különböző számokat adott, ezért a növény "személyazonossági "tábláján két szám jelent meg. Mi lesz, ha majd 10 szám jelenik meg? Az egyik cikkben úgy lett ajánlva, hogy a helymeghatározást NE GPS-sel adják meg. Ha egy helység, völgy, hegy, stb. nevét adják meg, más baj lehet. Minálunk a 20 évvel ezelőtti Négyfalu már 10 km hosszú volt. Ezen a hosszon van olyan rész, ahol a talaj kavicsos, 6 m agyagos és jó termőtalaj. Egyik vége nagyon huzatos, a mások elég esős. A 10 km-en már ugyanaz a kaktuszfajta "ha lenne", más eltéréseket mutathatna. Az egyik Kisbányai (Baisoara) Kolozsvár melletti kirándulás alkalmával Herceg István egy kerítés mellett elővett egy herkentyűt, valószínűleg GPS-t és megmutatta az ott található kerítés képét a pontos adatokkal, tengerszint feletti magasság, szélességi és hosszúsági földrajzi koordinátákkal. Ez ma már nem probléma és a legpontosabb. Szerintem fontos az is, mikor volt beszerezve a növény. Én meg vagyok győződve róla, hogy vannak Európában olyan kaktuszok is, amelyek legalább 200 ével ezelőtt behozott növények utódai, vagy még több, de senki nem tudja a behozatali dátumot és nincs nyilvántartás a folytonosságról, még a híres botanikus kertekben sem. Fontos az is, hogy az utódok között voltak-e dugványok, oltványok, vagy mind csak magoncok. Szerintem egy új "gyűjtőszám" rendszert könnyen és jól átlátható mindenki által könnyen használható és több adatot tartalmazó rendszert kellene kidolgozni.

Szabó Gábor
Románia, Erdély, Négyfalu

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.