Én elmentem a vásárba... ...EU-s bizonylattal!

Hírlevél
Az előző, gyűjtőszámmal foglalkozó írásokban többször is említésre került a CITES, amely a magyar jogban a 2003. évi XXXII. törvény és kiegészítése a 2008. évi LIII. törvény 2. §-a. A következő két írás gyakorlati oldalról közelít, mely ismeretekre számos kaktuszgyűjtőnek lehet szüksége. Az első cikk a Díszmadár Magazinban jelent meg, amely az állatok kereskedelmének szabályozását taglalja, de az állat szóval illethető fogalmak helyébe nyugodtan behelyettesíthetjük gondolatban bármelyik CITES korlátozás alá eső növény nevét. A másik cikk Mexikóból kaktuszmagot címmel jelent meg a Kertészet és Szőlészet 2013. évi 22. számában. Roppant érdekes és tanulságos. Mindkét cikket kivonatosan közöljük. Az is kiderül, mennyi más jogszabály kapcsolódik a CITES végrehajtási gyakorlatához.

A díszmadarak kereskedelmének szabályozásával kapcsolatos hivatali útvesztőben való eligazodás komoly kihívást jelenthet a tenyésztőknek és állattartóknak. E cikk ahhoz szeretne hozzájárulni, a hatályos EU-s szabályozás kereskedelemre vonatkozó elemeinek rövid áttekintésével, hogy mindenki otthonosabban mozogjon ebben a témában.
Noha e cikk egy díszállat-kiállításon való részvétel példáján mutatja be a teendőket, tartsuk észben, hogy az előírások éppúgy vonatkoznak egyéb, nem börzén történő, kereskedelmi tevékenységre is.

A kivitel és behozatal, illetve a kereskedelmi tevékenység feltételei nagymértékben függnek attól , hogy ez az Európai Unión kívülre, ún. harmadik országba irányul, vagy a Közösség területén belül, valamely tagállamban - beleértve Magyarországot is – történik. Míg a harmadik országokkal folytatott kereskedelemre, exportra, re-exportra és importra, vonatkozó szabályok lényegében megegyeznek a Magyarországon 2002. december 28. óta érvényes szabályozással, addig hazánk szempontjából teljesen újak az egyedek Közösségen belüli mozgására és a tagállamok közötti kereskedelemre vonatkozó szabályok. Az Unió alapelvként rögzíti a tőke és a munkaerő mellett az áruk és szolgáltatások szabad áramlását. Ebből következően a Közösségen belüli kereskedelemre vonatkozó szabályok lényegesen enyhébbek a harmadik államokkal folytatott kereskedelem szabályozásánál. Az EU-n belül az import és export fogalma gyakorlatilag értelmetlenné válik, ezért a tagállamok közötti díszállat-kereskedelemhez az uniós rendeletek nem követelik meg az export, re-export és import engedélyek meglétét, hanem más dokumentumokhoz kötik az egyedek adás-vételét, cseréjét.

Szabályok az EU-n belül…

Az EU rendeletei a kereskedelemi tevékenységet szabályozzák. E fogalomba beletartozik nemcsak a tényleges megvétel, megszerzés és eladás, hanem a vételi ajánlat tétel, kereskedelmi célú bemutatás, eladási ajánlat tétel, kereskedelmi célú tartás, és az eladásra való szállítás is. Ez egyrészről azt jelenti, hogyha valaki a madarait egy börzére elszállítja, és azokat bemutatja, ugyanazok a szabályok érvényesek rá, mint az eladásra - tekintet nélkül arra, hogy valóban eladja- e vagy sem. Másrészről azt jelenti, hogy a szabályozás magára a (kereskedelmi) tevékenységre vonatkozik, így - EU-n belüli tevékenységet nézve- tulajdonképpen ugyanazok a rendelkezések érvényesek arra az esetre, ha valaki Magyarországon a szomszéd utcában lakónak adja el madarát, mintha egy Németországban élő embernek.

Az EU rendeletein kívül továbbra is érvényben van Magyarországon a Washingtoni Egyezmény végrehajtását szabályozó 271/2002. (XII. 20.) Korm. rendelet, amely többek között a bejelentési, egyedi azonosítási kötelezettségekről rendelkezik, valamint tartalmazza a bejelentési kötelezettség alól kivont fajok listáját is. A benne foglalt kötelezettségek ugyanúgy vonatkoznak külföldi állampolgárra is - amennyiben Magyarországon van a tartás helye.
Mindenekelőtt azt kell megvizsgálnunk, hogy a szállítani kívánt állatfajok a 1332/2005/EK Tanácsi rendelet melyik mellékletében szerepelnek, mert alapvetően ettől függ, hogy a kereskedelmi tevékenységhez milyen dokumentumokra lesz szükségünk.
Az A mellékletben felsorolt fajok fogságban szaporított példányainak az EU területén (például a nyitrai állatvásáron, vagy a monori börzén) való kiállítása ún. EU-s bizonylattal lehetséges. Az EU-s bizonylatot annak a tagállamnak az igazgatási hatósága állítja ki, ahol az egyedet szaporították, vagy ahol először került kereskedelembe. Tehát, ha egy magyar tenyésztő „A. mellékletes” madarát, a példánál maradva, a nyitrai vagy a monori börzén kívánja kiállítani, a magyar CITES Igazgatási Hatóságtól kérelmeznie kell a származást igazoló EU-s bizonylatot, mert csak ezzel együtt állíthatja ki vagy adhatja el madarát. Hasonlóképpen a szlovák tenyésztő a szlovák igazgatási hatóság által kiállított bizonylattal árulhatja állatait. Mivel - ez esetben – a bizonylat a madár származását igazolja, ezért az új tulajdonosnak nem szükséges hazatérte után új bizonylatot beszereznie. Bizonylat csak egyedileg jelölt példányhoz állítható ki. Madaraknál ez egyedileg számozott, varratmentesen zárt lábgyűrű kell, hogy legyen. Más jelölési módszer, úgymint microchip, csak kivételes esetekben és a hatóság jóváhagyásával használható, ha az állat fizikai vagy magatartási tulajdonságai miatt nem alkalmazható a zárt gyűrű.
Vannak bizonyos, könnyen tenyészthető madárfajok, amelyek esetében az alábbi feltételek mellett a bizonylat beszerzése nem előírás. E fajok fogságban szaporított és a rendeletnek megfelelően zárt gyűrűvel megjelölt példányai a Közösség területén belül szabadon mozoghatnak, és kereskedelmi forgalomba kerülhetnek.
A B. mellékletekben szereplő fajok Közösségen belüli mozgása nincsen az „A mellékletes” fajoknál említett bizonylathoz kötve. Amennyiben ezek jogszerű megszerzését (a rendelet szerinti behozatalát vagy az Unióban történt szaporítását), illetve legális eredetét a tulajdonos dokumentummal igazolni tudja, a példányok a Közösség területén belül szabadon mozoghatnak, adhatók-vehetők. Fontos, hogy a jogszerű eredetet a Közösség területén belül bárhol dokumentummal tudjuk igazolni. Az EU rendeletek nem írják elő, hogy e célra milyen dokumentum fogadható el. Erre vonatkozóan az államigazgatási eljárásról szóló törvényünk az irányadó. A dokumentum lehet származási igazolás, tenyésztői bizonylat, állatorvosi engedély, számla stb. Fontos, hogy az okmányokból egyértelműen meg lehessen állapítani, hogy az állatot az EU valamely tagállamában tenyésztették, avagy harmadik országból importálták. Az utóbbi esetben az igazoláson szerepelnie kell az eredeti CITES export- és importengedélyek számának és kiállítási dátumának. Ennek egy későbbi re-export esetén lehet nagy jelentősége, mert a re-export engedély csak ezen adatok ismeretében állítható ki. Amennyiben a példány egyedi azonosítóval jelölt, fel kell tüntetni a jelölés típusát (zárt gyűrű, karantén gyűrű, microchip stb.), va lamint számát/kódját. Az igazolást kiadójának minden esetben aláírással kell hitelesítenie (és bélyegzővel, amennyiben rendelkezik vele). Magyarországhoz hasonlóan több tagállamban, például Szlovákiában, Csehországban, használnak tenyésztői vagy származási igazolást. Vásárlás esetén ezt a madárral együtt természetesen el kell kérni, illetve eladás esetén a magyar tenyésztői bizonylatot vagy származási igazolást át kell adni az új tulajdonosnak. Amennyiben nem rendelkezik ilyennel az állat (nem bejelentés-köteles, az adott tagállamban nem vezetnek nyilvántartást stb.), számlát, vagy adás-vételi szerződést kell kérni vagy adni – a fent részletezett módon.

…és az EU-n kívül

Eddig a Közösség területén belüli kereskedelemről volt szó. Amennyiben egy harmadik országban (például Romániában, Szerbia és Montenegróban) szeretne valaki madaraival kiállításon részt venni, úgymint eddig, CITES (re)-export, illetve import engedélyekkel teheti meg. Kivitel esetén

„A. mellékletes” fajoknál az export és import (ha I. függelékes a faj) engedély együttes megléte,

„B. és C. mellékletes” fajoknál export engedély szükséges, valamint természetesen javasolt érdeklődni az adott ország illetékes hatóságánál, hogy milyen egyéb engedélyt írnak elő hazai jogszabályaik. Behozatal esetén (legyen az egy újonnan megvásárolt állat, vagy az el nem adott saját tulajdonú állat) export engedély minden CITES-es „A. és B. mellékletes” fajnál szükséges, emellett az „A. és B. mellékletes” fajok példányaihoz az import engedélyt is be kell szerezni.

További teendők eladás / vétel esetén

Mint már a cikk elején említettük, a 271/2002.(XII. 20.) Korm. rendelet alapján előírt bejelentési kötelezettség továbbra is fennáll. Az „A. és B. mellékletes” madárfajok példányait a szerzéstől, elidegenítéstől (elhullástól, szaporulat létrejöttétől) számított 30 napon belül be kell jelenteni a területileg illetékes CITES Igazgatási Hatóságnál. A bejelentési kötelezettség alól kivont fajok listáját a rendelet 4. sz. melléklete tartalmazza. A bejelentést 340/2004. Kormány rendelet alapján 2005. január 1-től a tartás helye szerint illetékes természetvédelmi, környezetvédelmi és vízügyi felügyelőség felé kell megtenni.

Végezetül felhívjuk a figyelmet arra, hogy az EU rendeletek nem érintik a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény és a végrehajtására kiadott 8/1998. (I. 23.) Korm. rendelet behozatali/kiviteli, illetve tartási engedélyre vonatkozó előírásait, tehát ezek nem változnak! Ez azt jelenti, hogy a hazánkban védett és fokozottan védett fajok (pl. nyílfarkú réce, vörös ásólúd) példányainak adás-vétele, tartása esetén figyelembe kell venni a magyar jogszabályok előírásait.

2005. február 15.

Práger Anna
Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények Osztálya (KvVM) CITES Igazgatási Hatóság

Címkék
Szerző: 
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.