Szibériai oroszok, opuntiák és Ausztrália

Debreceni Pozsgástár
34. oldal

Ficzere Miklós
Debrecen

A fenti cím - úgy gondolom - sokunk számára kissé, vagy nagyon is meghökkentő, és próbálunk a három dolog között valamilyen összefüggést találni, ami bizony nem nagyon egyszerű. Ezekről a Magyar Földrajzi Társaság (MFT) által 1914-ben kiadott, Gubányi Károly: Ausztrália c. könyvében olvashatunk. Az MFT könyvei a XIX. század második felének és a XIX.-XX. század fordulójának nagy földrajzi felfedezéseiről tudósít. Különleges értékük, hogy íróik olyan nagy utazók, felfedezők, mint a Magyar Gubányi Károly, Gróf Almásy László, Baktay Ervin Stein Aurél, Cholnoky Jenő, a külföldiek közül Hedin Sven, R.F.Scott stb.
Könyveik olvasási igazi élmény. Mintha mi is expedícióik tagjai lennénk, és elsők azok közül, akik velük együtt eljutottak a nyugati civilizáció számára még ismeretlen, vagy alig ismert területekre, megismerve azok népét és szokásait, állatait és növényeit, vagy éppen a növények által okozott sorscsapást, ahogyan ez Ausztráliában történt. Gubányi Károly (született: Jobbágyi 1867. szept. 9-én, meghalt 1935. jan. 13-án, Pilis kultúrmérnök, földrajzi útirajzíró. Kezdetben a hazai vasút építéseknél dolgozott. 1897- ben Szentgáli Antallal Mandzsuriába utazott, ahol a Mukdenen is átvezető mandzsu vasút építkezésén dolgoztak. 1906-ban Ausztráliába utazott, ahol bejárta azokat a területeket, amelyeket akkoriban különösebb kockázat nélkül bejárhatott. Könyvéről ezt írja:

„A könyv minden részlete Ausztráliában készült, nagy része a Riverinán, egy magyar farmon íródott az esős időszak nyugalmasabb napjai és hosszú magányos estéi folyamán.”

1913-ban tért haza és Pilisen mintagazdaságot létesített az Ausztráliában szerzett tapasztalatai felhasználásával.
Most pedig ismerjük meg k ö n y v é n e k azt a részét, amelyben a kaktuszok, és a szibériai oroszok történetét beszéli el, melynek színtere Ausztrália Queensland és New South Wales (NSW) állama, azaz a kontinens keleti részének középső és észak-keleti hatalmas kiterjedésű területei.

Kaktusz-vidék.„… A nyugati részek felé vezető vasútvonal vidékén helyenként nagyon különös tájképet bámulhat meg az utas, amelyek szokatlanságuknál fogva valóban csodálkozásra indítják az európai embert. Ez a vidék az úgynevezett - elátkozott föld, ahol az Úristen már valószínűleg sohasem fordul meg. A vidéknek az átka a kaktusz, amely ott oly dúsan nő és oly sűrűn tenyészik, hogy lehetetlenné teszi föld művelését vagy legeltetését. A növényfaj latin neve: Opuntia inermis*, ami annyit jelent, hogy tövistelen kaktusz.
Az igaz, hogy ennek a legsűrűbben növő fajnak nincsen erős, tűszerű tövise, de a felületén lévő apró szőrcsomók, mint a méh fullánkja szúródnak az ember vagy az állat bőrébe és kínzó éget? érzést keltenek, úgy hogy az ilyen kaktusszal benőtt tájakat messze elkerüli a legelőállat. Amint ezt az átkot irtani kezdik, nem elég az, hogy a növényt egyszerűen kivágják, mert ahol ágainak valamely része a földet érinti, ott hamarosan újra gyökeret ver, és még dúsabban kezd hajtani. Ez a kaktusz amerikai eredetűés az első települők, mint dísznövényt eleinte kertjeikben kultiválták, de az északi NSW-nek és főleg Queenslandnek száraz és meleg klímája nagyon kedvezett fejlődésének, úgy hogy hihetetlen módon elszaporodott és óriási területeket tett teljesen hasznavehetetlenné. Irtáskor a növényt teljesen meg kell semmisíteni, ami annyira költséges művelet, a települő tulajdonképpen drága pénzen vásárolta meg a földet, ahonnan a kaktuszt kiirtotta…”
Az O. inermis virágja.„…A közelmúlt évek folyamán, Kelet-Szibiriában és orosz Mandzsu-országban sajátságos kivándorló mozgalom indult meg, amelynek főiránya Argentína és Ausztrália, speciálisan pedig, Queensland volt. Az ideérkezett oroszok közül azok, akik valamely irányban Queensland kormányának a segítségét is igénybe vették, és megtudták nyerni a kívánatos bevándorló kvalifikációt, összesen 378-an voltak. Mind erős, egészséges, munkabíró és dolgozni is hajlandó ember,akik teljesen a maguk költségén utaztak Queenslandbe. Arra a kérdésre, hogy mi indította őket a tömeges kivándorlásra, az általános felelet az volt, hogy a tűrhetetlen orosz politikai viszonyok, a hivatalnokok zsarnoksága, a korrupció, a személyes szabadság és a polgárjogok képtelen korlátoltsága, szóval az abszolutisztikus kormányforma minden átka és nyomorúsága. A Queensland szabad földjére került orosz bevándorlók egy része, kezdettől fogva is a legkiválóbbja, tényleg rövid idő alatt jelentékeny sikereket tudott felmutatni. Egy csekély része gyorsan és nyomorultul elzüllött … . Queensland kormánya a Mandzsuföldről bevándorolt orosz települők egy részének ilyen kaktuszterületeken osztotta ki a személyenként megígért 160 holdnyi ingyen földet. A jámbor oroszok eleinte nagy buzgalommal fogtak az irtáshoz, szenvedtek, küszködtek, állták a hőséget, a szárazságot, közben bíztak, reménykedtek és imádkoztak, de bizony a kaktusszal nem boldogultak. Aztán egyszerre csak meggondolták magukat,összecsomagolták szerény cókmókjukat és az egyenlőségnek meg a szabad szónak…, a demokratikus szabadságnak, a legkiterjedtebb polgári jogoknak, a függetlenségnek, az örök napsugárnak, no meg a komoly, nehéz munkának ezen ígéretföldjét szó nélkül elhagyták, csendben, zajtalanul visszavándoroltak Szibériába.”

*Az Opuntia inermis ma: Opuntia stricta
Reprodukciók az eredeti műből: Ficzere Miklós
A fenti cikk megjelent a Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság kiadásában megjelenő Debreceni Pozsgástár 2008. 4. számában.

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.