Oltás Echinopsis oxygona-hibridekre

Debreceni Pozsgástár
119. oldal

Zusammenfassunq: Der Autor teilt mit den Lesem seine Propfungsweise, wobei er 1-2 jáhrige Sammlinge propft auf die im Titel genannte Art, dann nach 1-2 Jahren pflanzt er das Pröpfling tiefer.
Abstract: The author writes about his methods of grafting the 1-2 year old seedlings on the speciments of the species mentioned above. 1-2 years later he plants these under-stocks deeper in the soil.

Az alábbi sorokban az Echinopsis oltások gyakorlati hasznáról szeretnék pár szót ejteni. Sokan egyetérthetnek velem abban, hogy tartós alanyként nemigen jöhet szóba semmilyen korában. A „nemes" - főleg a teleltetés ideje alatt - hamar "kizsarolja", továbbá a tenyészcsúcs elvesztésével erőteljesen sarjad. Mégis egy olyan alkalmazását említeném meg, melyben szinte utolérhetetlen és hasznos lehet azoknak is, akik egyébként elvből nem oltanak.
Ismerjük a Pereskiopsisok áldásos tulajdonságát, mely alkalmassá teszi őket arra, hogy egyszerű módon, rögzítés nélkül oltsunk rájuk magoncokat, és hogy gyorsabban nyerjünk magvetésünkből növendékeket. Elég itt Augusztinyi Béla bácsi 5 hónapos virágzó Ariocarpus kotschoubeyanus var. albiflorus-ára gondolnunk (viszi a pálmát), vagy helyi gyűjtőtársam, Juhász Viktor másfél éves Discocactus albispinus-ára, mely tavasszal kihozta cephaliumát és virágba borult. Vagy a Melocactus matanzanus-ára, mely kétéves korára elérte végső nagyságát és szintén most küszködik" a cephaliummal. Persze kevés az ilyen eset, és még ritkább, ha torzulás nélkül sikerül ezt elérnünk. Ismert az is, hogy a Pereskiopsis-ra kis sarjacskákat is olthatunk, de ennek megfoganása már kritikusabb a kissé nehézkes rögzítési módok miatt. És itt kap szerepet a mi Echinopsis-unk.
Kicsit mostoha, a többi kedvenc kaktusz mellett megtűrtként tengette életét nálam évekig egy -Echinopsis oxygona. Lelkiismeret-furdalással tekintek vissza erre az időszakra, mivel - anno kezdőként első növényeim közé tartozott és elsők között is virágzott. Három éve Almási Zoltán barátomtól lestem el azt a praktikát, mely visszaállította iránta való megbecsülésemet. Utolérhetetlen segítséget nyújt szinte bármilyen, a végsőkig összeaszott, reménytelen sarj megmentésében, továbbá Pereskiopsis alanyon nevelt, túlsarjadt „nemes" bizonytalan gyökerezésű hajtásainak felnevelésében. Előszeretettel alkalmazom olyan esetekben is, ha gyengécske, kétes életképességű, 1-(2) éves magoncokat szeretnék helyrehozni, vagy ha nagyon lassan induló faj kezdeti ritmusán szeretnék lendíteni (pl.: Lophophora, Epithelantha, stb.).

Technikám a következő:
Legalább 4 cm magas E. oxygona-kat használok 4-es cserépben. (Bár inkább mondanám azt, hogy a hosszabb tövisű hibridek, mivel tiszta E. oxygona-ról már nem nagyon van értelme beszélnünk. A szintén gyakori E. eyriesii - bár itt is inkább rövid tövisű hibrideket említenék - nem alkalmas, tapasztalatom szerint a ráoltott sokkal hamarabb feléli, a telet pedig alanyként még rosszabbul viseli). A 4 cm-nél kisebbek még nem elég erősek a szép neveléshez, nagyobbakra pedig nincs szükségünk a művelet célját tekintve, sőt ahogy azt a későbbiekben majd látjuk, kifejezetten akadályozna minket. Az oltandót a szokásos módon készítsük elő az oltáshoz. Körbefaragnunk nem szükséges, és abban az esetben, ha mentésre váró, fonnyadt hajtást akarunk oltani, nem is lehetséges ezt elvégezni. Az alany felső 1/4-1/3 részét kell levágnunk, függően attól, milyen átmérőjű edénynyalábra van szükségünk. A szokásos módon, enyhén rézsűsen megfaragjuk. Ha készen állunk az oltásra, előtte még készítsünk egy friss metszlapot, főleg az alanyon, mert a rézsűképzés műveletének végére már hajlamos besüppedni. Ezután illesszük őket az edénynyalábokon úgy, hogy az edénynyalábgyűrűk fedjék egymást, és rögzítsük a „nemest" befőttes gumival. Célszerű az oltás megkezdése előtt az Echinopsis-ról a tövispámá-kat (areolákat) eltávolítanunk, így a későbbiek folyamán kevésbé sarjad majd. Amennyiben nem fertőződik be és az edénynyalábok is találkoznak, egy hét alatt az összeforrás megtörténik, a rögzítés eltávolítható. Elmondhatom, amikor kb. a 100. művelet felett járok Echinopsison, az eredmény 95%-os. Vészhelyzetben még télen is sikerrel oltottam rájuk. Egy év alatt a „nemes" megfelelő méretűre növekszik ahhoz (2-3-4 cm átmérő), hogy a továbbiakban már "saját lábán" tartsuk. E periódus alatt egyetlen telet kell kibírnia az alanynak. Fontos tudnunk, hogy a ráoltott nem fog teljesen leállni a tél folyamán. Ha nem öntözünk, kíméletlenül feléli az Echinopsis tartalékait, és így azzal együtt pusztulhat el, ellenkező esetben pedig nagyon gyorsan megnyúlik. Optimális az, ha annyi vizet adagolunk, amennyi ahhoz szükséges, hogy az alany ne merüljön ki, de a „nemes" ne tudjon számottevően növekedni. Én ezt négyszeri, telelés alatti öntözéssel tudtam elérni, olyankor kissé melegebb helyre vittem őket, majd talajukat kiszárítva helyeztem vissza a teleitetőbe. Már sok nemzetségből neveltem így, a fény relatív hiányára legrosszabbul a Copiapoák reagáltak. Semmilyen körülmények között nem állnak le, a teleitetőhelyiség leginkább fénnyel ellátott részébe kell ezeket tennünk ahhoz, hogy valamennyire elkerüljük torzulásukat. Tavasszal könnyen és nagyon gyorsan beindul a növekedés. Legjobb, ha július közepéig így tudjuk nevelni. Ekkor az alanyra már nem lesz szükségünk. A legfontosabb lépés most következik. A "felfújt" és kissé laza szövetű nemes nagyon rosszul viselné, ha levágnánk az alanyról. A seb beszárításának időszakában méretének felére is összeesne, és tovább vegetálna addig, míg kifejlesztené saját gyökerét. Máris értelmét vesztette volna az egész művelet. Ezért a nemest nem szabad elválasztanunk az alanytól, hanem le kell süllyesztenünk úgy, hogy az összeforradási pont is a jó vízáteresztő talaj alá kerüljön. Ez csak kisebb megpróbáltatást fog okozni a növénynek. A szokásosnál mélyebb edényre sincs szükség, az alany nagyon rövid. Itt tapasztalhatjuk az Echinopsis másik áldásos tulajdonságát, mégpedig azt, hogy ahelyett, hogy elrothadna a földben, szép lassan összezsugorodik, szinte kiöntözhetetlen. Míg tápanyagkészletét leadja, addigra már a „nemes" is megfelelő erősségű gyökeret tudott fejleszteni ahhoz, hogy a telelésre kellőképpen fel tudjon készülni, esetleges torzulásait kompenzálja. Az átmeneti szakasz okozta sokk alig viseli meg a növényeket. Július utolsó és augusztus első hete után már ne "süllyesztgessünk", ezután már nem marad elég idő az alany zsugorodásához és a nemes jó gyökérveréséhez. Inkább próbáljuk másodszor is átteleltetni, de ezt már rosszabbul tűrik. Ha sikeres, akkor is általában megjelenhetnek a növekedési övek. Bízom benne, hogy ez az alternatív megoldás sokuknak felkeltette figyelmét, és alkalmazásával áthidalható néhány kényesebb, lassúbb művelet.

Rigerszki Zoltán
Kazincbarcika

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.