MAGYAR KAKTUSZGYŰJTŐK: Farkas János

Debreceni Pozsgástár
49. oldal

Zusammenfassung: Der Verfasser stellt einen der bekanntesten Sammler vor, nach dessen Erzahlung er die Stationen des Lebens eines Kakteensammlers skiiziert.
Abstract: The author introduces one of the most famous cactus collectors in Hungary who collects cacti for a verylong time. We can get to know the important 'stations' of his cactus collector's life relying upon his telling.

2001. február elején Farkas Jánossal találkoztam Izsákon, aki 48 éve gyűjt kaktuszokat, és az egyik legismertebb magyar kaktuszos. Azért is hozzá látogattam el ebben a téli időpontban, mert azon gyűjtők közé tartozik, akiknél a vegetációs időszakon kívül is van min csodálkozni. Ezt a nála készült fotóim is bizonyítják.
A kezdetekről ér­deklődvén elmondta, hogy fia születésének idején vette feleségé­nek (ekkor még azt hitte, hogy neki) az el­ső „kaktuszt" a kecs­keméti piacon, ami va­lójában egy Echeveria volt.
Nagyapjától örö­költe, tanulta a növé­nyek szeretetét és gondozásuk fortélyait. Eleinte a pozsgás növények tartásával kapcsolatban két könyv – Natternád Miksa és W. Haage által írottak – voltak segítségére. Bár az utóbbi majdnem el­vette a kedvét a kak­tuszgyűjtéstől, mivel 8 féle talajkeveréket is­mertetett, mint pozsgások számára szükséges feltételt. Végül János kikísérletezett egy olyan földkeveréket, amiben a legtöbb szukkulens növény jól érzi magát.
Az elején tehát csak üvegtáblák alatt tartotta növényeit, majd 1956 tavaszán épült meg az első 15 m2-es üvegháza. Most 200 m2 a fűthető üvegház és 50 m2 a fűtetlen fóliasátor.
Az 50-es években, szinte csak Pesten voltak gyűjtők Magyarországon. Kedvelt tanácsadója Gál Jóska bácsi volt, aki Gyálon lakott és több mint 90 évig élt. Találó mondása volt a magvetéssel, illetve magoncokkal kapcsolatban: „Ha kicsinek találod, nézd nagyítóval!"
A fényképeken szereplő nagy grusonii-t ő vetette 1944-ben. E növény most már több, mint 100 kg és 80 cm átmérőjű.
Farkas János gyűjteményének 99%-át saját maga szaporította magról. Pedig a kezdet idején nem volt könnyű „megbízható" magokat szerezni, de ami volt arra jó volt, hogy a vetési és keltetési technikát gyakorolja és fejlessze. Nagy szerepe volt egyedülálló gyűjteményének kialakításában feleségének és Kanadában élő bátyja támogatásának.

Eleinte János diktált a növényeknek, most már a növények őneki. Szinte minden nemzetséget gyűjtött már. Manapság főként a Mammillariákat, Echinocereusokat és a fűtés nélkül tartható növényeket, például az Escobariákat részesíti előnyben.
Ami a növények neveit illeti, az összevonásokkal nem mindig ért egyet, továbbra is Backeberg rendszerét szereti használni, és a Steven Brack (Mesa Garden, New Mexico) által alkalmazott csoportosítást, neveket.
Vegyszerhasználattal kapcsolatos kérdéseimre elmondta, hogy látható indok nélkül nem szokott kemikáliát használni, csak egy esetben: a tavaszi indító öntözéskor – ami egyébként esővíz – tesz a vízhez tenni megelőzésképpen némi rovar- és gombaölőt. Ezek a következők:

  • Gombaölő szer: Ridomil, Fundazol
  • Rovarölő szer: Zolone (felszívódó és nem büdös)
  • Átültetéskor talajfertőtlenítő: Basudin (gázosodik).

Új talajba kerülés előtt a növények Zolone-s fürdőt kapnak, majd száradás után ülteti el őket.
Amivel mint kaktuszos elégedetlen az a ma kapható műanyag ládák méretezése (60×30cm). Ő egy méteres asztalszélességet tart jól kezelhetőnek, oda pedig az említett méretű ládáknak nem ideális a nagysága, akárhogy forgatja az ember.
Azt mondta, kellemetlen élményekről nem tud beszámolni, pedig egyszer úgy belekapott egy erős tövisbe, hogy – persze mert elhanyagolta a sebet – begyulladt az egyik ujja, és az orvosok jó ideig csodájára jártak, mert olyan színűt és méretűt még nem láttak. Szerencsére idővel rendbe jött. Az esettel kapcsolatban csak ennyit jegyzett meg: „Egyik kaktusz sem ugrik rá senkire, hogy szándékosan megszúrja."
Végül elmesélt egy anekdotát egyes laikusok kaktuszismeretével kapcsolatban: Látogatói voltak, ám a sofőr nem ment be, de később némi unszolásra mégis. Végigment az üvegházban, majd néhány virágzó Echinopsis láttán felkiáltott: Jé, kaktusz!! Az üvegháznyi növényt észre sem vette, de a „nagymama-kaktuszt" megismerte.
Kívánunk Farkas Jánosnak további sok szép kaktuszos élményt, jó egészséget és erőt a mindig esedékes átültetéshez a Pozsgástár szerkesztősége, a gyűjtőtársak és a magam nevében!

Horváth László
Debrecen

Címkék

Hozzászólások

Dr. Gyúró Zoltán képe

A cikk 2001-ben készült, így a cikkben említett vegyszerhasználat nem biztos, hogy a ma protokolljának megfelel.

Adminisztrátor, főszerkesztő és moderátor.

Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.